Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06 / 133. szám
Kávéházi hangulat (Erdősi Ágnes felvétele) Az ország legnagyobb harangját ide! r-1 ' .........................—....... ................— Eu rópa közepén Érdekes, hogy éppen most, »mikor a jövőre gondolunk, tervezgetjük, vissza kell nyúlni a múltba. Igaz, nem a régmúltba, csupán két és fél év távlatába. Akkor, 1990. január 7-én fogalmazta dr. Gánti Tibor professzor, a Váci Múzeumi Egyesület elnökeként azt a levelet, Bóth János egykori tanácselnöknek, amelyben az ország legnagyobb harangjának fölállítását javasolja. Mégpedig abból az apropóból, hogy mértani számítások szerint nagyjából Vác alatt, a város déli határába esik Európa középpontja. Ennyi idő után Moys Csaba alpolgármestertől szereztünk tudomást a kezdeményezésről, ami — ugye senki nem tud az ellenkezőjéről — egyszerűen befulladt. Az alpolgármester szerint a professzort nem méltatták válaszra sem, ehelyett mélyen elsüllyesztették a levelet. Az irattár a dolgokról a találgatásokon túl egészen pontos képet festett. Előkerült a levél, de mellette volt a válasz másolata is, amelyen a volt tanácselnök üdvözli a kezdeményezést, s nem tartja kizártnak, hogy így Vác kijuttatható a sevillai Világkiállításra. Hogy, hogy nem, a válaszlevél nem érkezett meg Gánti Tiborhoz. Ennek ezer oka lehet, amit néni vállalunk kideríteni. Sokkal fontosabb lenne föléleszteni és megvalósítani, egy világkiállítással később, 1996-ban. „Nevezzük Európa-ha- rangnak — írja a profesz- szor —,. annak illusztrálására, hogy hazánk a keleteurópai diktatúrák összeomlásának iniciálásával döntő mértékben járult hozzá az Európa-ház kialakulására irányuló folyamathoz. A harang a Duna partján nyerjen elhelyezést, ott, ahol a folyó keleti főirányát a déli főirány váltja fel, vagyis Vác alatt, amely nagyjából Európa közepének is tekinthető.” A harang egy magyar találmányként különleges alumíniumötvözetből készülne, ez teszi lehetővé a szokatlanul nagy méretet viszonylag kis súllyal, de erős, távolra elhallatszó hanggal. A megvalósításról annyit ír az ötlet gazdája, hogy nem Vácot terhelnék egyedül a költségek, hiszen Európa érdekében álló folyamatot szimbolizálna, ezért különböző országoknak, vagy fővárosoknak kellene a fölállítás költségeit fedezniük. Az ötlet még mindig jó, a víz felől ugyanolyan jól látszana, mint a szárazföld felől. A vízi turizmus csomópontjává válhatna, s a környék valóban világhírű nevezetessége lenne. Amennyiben dr. Gánti Tibor még mindig kész bevetni ismeretségéi, nemzetközi szakmai tekintélyét az összefogáshoz, a városnak, amelynek ugye nem kerül pénzébe — abból van a legkevesebb — mindenképpen tovább kell gördítenie az egyszer útjára indított labdát. (Dudás) Egyik ültet, másik arat „— Amikor 1996-ban sor kerül a budapesti Expóra, és sikerül Vácot is bevonni, népszerűsíteni azokban a hetekben, akkor mi már nem leszünk itt vélekednek városi képviselők. — Másvalakinek érik be az általunk elkezdett munka.” Valóban így van, reálisan gondolkodnak, mivel senki nem érezheti, hogy bérletet váltott azokra a kényelmetlen ülésekre a városháza dísztermében. Ez most mégsem tántoríthat el senkit attól, amit meg kell tennie! Végül is nem a dicsőségért, hanem a köz érdekében dolgoznak választott tisztükben. Azzal vigasztalódhatnak, nekik jutott az úttörő szerep, ami ugyan nehezebb, de örökké emlékezetes marad. Az pedig már egyedül, csak rajtuk múlik, örömmel, vagy bosszúsággal gondolunk-e képviselőségük idejére. Éppen ezért biztos vagyok abban, ha mindent elkövetnek ma. vagyis a lehető legjobb döntéseket hozzák, rájuk is esik majd egv-egy elismerő tekintet a majdani nagy attrakció megnyitóján. —s. —n. Akár a világkiállítási előkészületek részének is tekinthetjük a városnak azt a beruházását, amelyen a Csányi krt. 45. alatti iroda- és pártházban, más néven oktatási ' centrumban dolgoznak. Bartos Ferenc polgármestertől megtudtuk, régi hiányt szeretnének pótolni akkor, amikor megnyitják az első idegenforgalmi információs központot. / Ebbe az irodába, ha betér az idegen, megtudhatja, hol ebédelhet, szállhat meg, milyen nevezetességei vannak a városnak, és programajánlatot kap művészeti eseményekben, kiállításlátogatási alkalmakban. Ez az infrastruktúra fejlesztésének része, óriási előrelépés a vendégfogadás szalonképessé tételének útján. VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM 1992. JÚNIUS 6., SZOMBAT Mi lesz négy év múlva? Attrakció kell! A világkiállítás-párti váciak már régóta reklamálják, miért nines a városnak kidolgozott programja arra az esetre, ha Magyarország mégiscsak rááll, és el is nyeri a rendezés jogát... Azóta már biztosak lehetünk. Budapesten 1996-ban lesz F.xpo! És Vácott? Kapcsolódunk-e, kínálunk-c olyan vonzó programokat, amivel mi is bemutatkozhatunk azok előtt, akik nem csak a pavilonokra kíváncsiak? A kérdés jogos, még ha kicsit szá- monkérő ízű is. Kész program, kidolgozott elképzelés egyelőre nincs. Van azonban szándék, sót sok kicsi szándék, amit az egyes vállalkozók birtokolnak, és szeretnének összerakni valami egész- szé. bemutatója; Az ötlet sokaknak tetszett, de kétkedők is akadtak, akik szerint ez kivihetetlen, mert a legtöbb kincs Esztergomban van fölhalmozva, ahonnan úgysem kaphatjuk meg. A szállodagondokra feleletül a hajókonstruktőr felvetette, -lehetne Mississippi- jellegü szállodahajót üzemeltetni. Az a városból nem is foglal helyet, olcsóbb is, mint egy kőépület, és látványosságnak sem utolsó. Bekerülni Duna-parti látkép Ezt látják városunkból a Pokolszigeíre érkezők (Erdősi Agnes felvétele) nak a bizonyos megalakítandó bizottságnak vagy munkacsoportnak az élén, amely fogadja és továbbít-, ja az információkat. ' Sokan " jöttek el az első megbeszélésre, de sokan távol is maradtak. Ennek oka lehet a gyors szervezés, a meghívottak korábbi lemondhatatlan elfoglaltságai. Akik jelen voltak, mégis úgy érezhették, a kezükben a lehetőség, kidolgozni valamiféle stratégiát, sőt megpróbálni arcot festeni a városnak. Erre külön is kérte a jelenlevőket Philipp Frigyes főépítész. Mindenki gondolkozzon el, milyennek kell lennie ennek a városnak ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, minél többen beiktassák magyarországi programjukba. Elképzelések Jöttek is ötletek,. de még mielőtt amolyan gyermekkori tutajos képzelgésbe csapott volna az egész, tudják, amikor a barátok egy világtérkép fölé hajolva kitalálják, hogy ők az általuk fabrikált - vízijárgánnyal hogyan ereszkednek le a Dunán a tengereken át, egészen az óceánig. Tehát, még mielőtt elvesztették volna a realitásérzéküket, Vácy Károly közbeszólt: Nem lenne jó rózsaszínű felhőcskéken kiúszni ebből a teremből, majd egy útszéli tócsába pottyanrii! Még nem látjuk azt a páncélvonatot, amely mindehhez a pénzt hozná. Sőt, talán még a síneket se építették meg hozzá ... Ki tudja, ki adna ennyi pénzt? Az egyik hozzászóló szerint nem is kellene minden beruházás fedezetét a csodától várni. A városnak mindössze, az infrastruktúrát kellene elfogadható szintre emelnie. Ezután .pedig kiállni a város kapujába. és fogadni az ott topogó vállalkozókat. Persze nem árt. ha addigra van valamiféle vonzó> elképzelés, egy váz. amire fel kell építeni-a művet. Valaki szerint ilyen’völn;a a Nagv- Magvarország területén fellelhető egyházi kincsek . Föl kellene térképezni azokat a Vác környéki településeket, ahol történelmi, néprajzi érdekességek vannak — javasolta egy, a kulturális bizottságban is tevékenykedő képviselő. Szerinte a város önmagában nem tud annyi látványosságot nyújtani, ami esetleg több mint egy napra is itt tartaná a turistákat. Ezért kellene többnyelvű katalógusban megjelentetni a környékbeli látnivalókat, amelyeket aztán, mint bázisról, tőlünk közelíthetnének meg, s a miénk lenne éjszakára is a vendég. A neves építész nagyobb kérdést tett fel: Egyáltalán, milyen irányban fejlődjön a város? Ezt az Expótól függetlenül is el kellene dönteni. Az iparosodás irányába nem érdemes menni, mert nem éreznénk jól magunkat, maradnak tehát a művészetek. És így született meg a barokk egyházi kincsek kiállításának gondolata. A beszélgetés folyamán azonnal bírálták is egyikmásik ötletet, de azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy valami attrakcióra volna szükség. Egy aranylövésre, ami miatt nem lehet kihagyni ezt a Vác névre hallgató, festői környezetben fekvő kisvárost, Az attrakció kidolgozása, sőt előbb kitalálása természetesen nem születhetek t meg. Hiába, csak a mesében létezik olyan csizma, amelyikbe bújva egy ugrással célhoz érhetünk. Nekünk meg kell elégednünk, ha legalább az első kicsi lépést megtaláljuk. Nem volna rossz a főépítész ötlete erre: mindenekelőtt érjük el, hogy megálljon a bécsi szárnyashajó Vácott, így bekerülhetünk a világ vérkeringésébe. Az osztrák hajómenetrendekben helyet kellene szorítaniuk húrom betűnek: ..VÁC”. Dudás Zoltán VÁCI hírlap Vác, Dr. Csányi László krt. IS. 0 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • postacím: Vác, PL 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 29*. O Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, valamint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca S.) hétfőn és kedden délután 14-től 11 óráig. KÖZLEMÉNY Építkezők, figyelem! Építkezéséhez szükséges anyagok értékesítését. beszerzését, fuvarozását. megbeszélt- határidőre, vállaljuk, önrakodós gépjárművekkel. DARU-TRANS Kft. (örbottyáni Téglagyár teher- beiárójáva! szemben!) Telefonszám: 06-GO-46-047. (112 476/2K) Azért, hogy minden darab a lehető legjobb helyre kerüljön, egy olyan képzeletbeli pontot kell találni, ahonnan teljes a rálátás. Gondolatébresztő Például, ha valaki szállodát szeretne építeni, választási lehetőséget kell biztosítani telekben, átalakítandó épületben. Vagy ha jachtkikötőt, meg kell mondani: kérem, ezek a város hosszú távú elképzelései, ezért legjobb lenne ide, esetleg oda tenni, mert. És jön az indoklás, ami már egy párbeszéd része. Ezt szeretné a város elindítani, amikor hívja a vállalkozókat, ötletembereket, a lokálpatriótákat. Sőt még inkább azokat, akikre mindhárom jelző egy személyben igaz. Az első városházi találkozót egyszerűen csak gondolatébresztő . beszélgetésnek, nevezték. Itt valamiféle bizottságnak kellett volna alakulnia, amely kapcsolatot teremt, egy-egy idegszálat feszít a fent nevezett polgárok és a város vezetése között. Ezen a szálon természetesen nem egyirányú lenne az információk, ingerületek haladása. Vagyis szó se lehet alá- és fölérendeltségi viszonyról. Ezt nem győzte hangsúlyozni Vácy Károly, aki a városi képviselő-testület tagjaként vállalta az Expóval •kapcsolatos váci előkészületek segítését, koordinálását. Ö álina anInformációs központ