Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
PÁLYÁZATOK A FALU ÉRDEKÉBEN Kákán az újakra voksoltak Hetek óta lappangó, majd nyílt választási kampány- hangulat uralta Káka község amúgy csendes, olykor felforrósodó közéletét. A földgáz bevezetésének falufejlesztés szempontjából stratégiai jelentőségű, zajos vitákkal kísért eldöntése után az elmúlt hét végén ugyancsak kulcsfontosságú személyi kérdések végére tettek pontot. A művelődési házba meghirdetett nyilvános képviselő- testületi ülés a kókai hagyományoknak megfelelően most is sok, s főleg aktív érdeklődőt vonzott. Az eseményt akár telt házas falugyűlésnek minősítjük. Az előzetes kampányban ezúttal nem az országosan jegyzett pártok helyi szervezetei viaskodtak, a küzdőtérről sem látszott, hogy a politikának bármilyen beleszólása lehet a dolgok alakulásába. Ám aligha kétséges, hogy az alkalmi érdekcsoportosulások, ad hoc szövetségek mögött a háttérben ott húzódtak a „nagypolitika” lokális erővonalai, a pártvonzalmak és motivációk. Noha nem a helyi hatalom csúcsáért, de annak két fontos pozíciójáért folytattak heves csatározást nem any- nyira a közvetlen érintettek, mint inkább a képviselők és választók. Hogy mennyire nem szűk szakmai kérdés eldöntéséről volt szó, azt jelzi: sokan szinte „alrendszerváltást” vártak a fejleményektől. Mert faluhelyen az óvodavezető és az iskolaigazgató meghatározó figurának számít a közvélemény szemében. Nüanszokon múlhat A napközi otthonos óvoda vezetőjének kiválasztása mondhatni menetrendszerűen történt, A közel másfél száz kisgyereknek helyet adó Intézmény eddigi vezetője, Katona Gá- borné több évtizedes, köztiszteletet kivívó tevékenység után szeptembertől nyugdíjba vonul. Munkatársai közül hárman is „vették a bátorságot” — dicsérte őket egy hozzászóló —, hogy utódként nevezzenek. A képviselők két menetben Lantos Raffaelné mellett voksoltak. A látszólag sima . döntés azért mégis érdekes: az óvoda- pedagógusok és dajkák véleményezési jogukkal élve döntő többséggel László Já- nosnét részesítették előnyben, szemben a későbbi nyerővel és Szabó András- né harmadik pályázóval. Az utóbbi viszont a képviselők szavazásakor versenyben volt az elsőségért is. Hogy mit jelzett a fordulat? Az önkormányzat legfőbb testületé nem hagyja ugyan figyelmen kívül a szakma véleményét, de azért a tágabban vett, általuk fontosabbnak tartott faluérdekeket mérlegelik. S ha már mind a hárman alkalmasak, akkor nüanszokon múlhat. Lászlóné pedig kétszer szakított az óvodával néhány év alatt. Ami szíve joga volt, s nyilván akkori helyzete késztette rá. De hogy a képviselők serpenyőjében előny ez vagy hátrány, azt mutatta a szavazati arány. Az előzmények után az iskolaigazgató megválasztása tűnt igazi nagy menetnek. A főszereplők közül Hanga Ferenc éppen 10 éve vette át a kókai általános iskola irányítását, ahol már 15 éve élt a pedagógusi hivatásnak, mint a matematika, fizika, műszaki ismeretek és gyakorlatok tanára. S mint ahogy az előbbi esetben felmerült, mi hozhat előnyt vagy hátrányt, úgy nála a letöltött évtizedes vezetői gyakorlat megítélése okozott széles körű dilemmát. Hiszen kipróbálhatta, megmutathatta magát, eredményeket érhetett, s ért is el. Nem mindig mindenki egyformán, de megbecsülték, sokféle társadalmi poszttal megbízták. Korábban a tanács vb-ben, most a képviselő-testületben tevékenykedett. Mellesleg a folytonosságot vállalva az MSZP kókai szervezetének első embereként jegyzik a faluban. Az idént járt le igazgatói megbízatása, emiatt írta ki a pályázatot az önkormányzat. Rutin és tapasztalat Hanga Ferenc mellett ketten jelentkeztek. Egyikük Katona Gábor, aki 35 éve tanít Kókán. Közel három évtizeden át igazgatta másodállásban a művelődési házat, út törő vezető volt, szakszervezetben viselt funkciót, énekkart szervezett, gyerekeket tá- boroztatott. Pártba soha nem lépett, mostanában sem. Köztiszteletben álló személyiség Kókán, de sokan számon tartják, hogy nem soká eléri a nyugdíj- korhatárt. A legfiatalabb pályázó Varró István volt, aki a Sülysápi 2. Számú. Általános Iskolában magyar—történelem szakos tanárként tanít. Szintén tősgyökeres kókai, akit jól ismernek: falujában helyi újságot szerkeszt Kókai Hírmondó néven, egyúttal a helyi MDF-szervezet prominens embere. Sokan éppen rá hivatkozva emlegették az eltelt hónapokban a fiatalos lendületet, ambíciót, bizonyítási vágyat. Szembeállítva olykor a bölcs tapasztalattal, kimért rutinnal és biztonsággal. Dönteni kellett Az események főszereplői hangsúlyozottan igyekeztek távol tartani magukat a napi pártpolitikától. Noha nagyjából a rendszer- váltás tájékára vezethető vissza, hogy az addig viszonylag csendes nevelő- testület egy kisebbik része hangosabban tette szóvá kritikáit, vélt vagy valós sérelmeit. A felvetések javarészt a már megszokott módon rendeződtek. A 25 fős testületben egyre inkább megromlott a légkör, az egymással szembeni bizalmatlanság, a veszekedések híre szárnyra kapott a faluban. Lassan tarthatatlanná vált a helyzet: érett a változás, váltás igénye. Akár a régi, akár az új vezető irányításával. Ez a kérdés merült hát fel: ki a megújhodás legfőbb biztosítéka ? Ki teremtheti meg ismét, ki körül kristályosodhat újra a bizalom? De megjelent az újtól való félelem i^5 a Személyi kötődések és szembenállások. Véleményeztek a pedagógusok, szülők, a hagyományos és új szakszervezet. Szinte egyhangúlag — de csendesebben, mint az „ellenzék” — Hanga Ferencet támogatták. A döntésre alaposan felkészült képviselők azonban már az első fordulóban megfelelő többséggel az új ember, Varró István mellett törtek lándzsát. Nem titkolva: az igazi megnyugváshoz a mostani „vesztesekre" nagy szükség van Kókán, az iskolában. De most a jövő legyen a nyerő... Tóth Ferenc A nagyanyai intelem igazsága Egyszerűen csak gyerekek Rossz gyerek nincs, csak türelmetlen szülő — szokta volt mondani nagyikám, hozzátéve: és minden gyerekben van valami, amire előbb vagy utóbb büszkék lesztek majd. Az intelem apáméknak szólt, amikor okkal vagy ok nélkül panaszkodtak ránk (többnyire okkal). Nekem pedig most, negyven év távlatából jutott mindez eszembe — a gyáli moziban. A nyárhírlelő meleg ellenére félezren szorongtak- izzadtak a teremben, jelen voltak a nagyközség pedagógusai, tanulók, szülők, vendégek, no és persze az önkormányzati testület, élén a polgármesterrel. Az esemény alkalmával, melynek ürügyén összegyűltünk: először került sor a Gyáli Független Baráti Társaság által tavaly létesített „A tehetséges gyáli gyerekekért alapítvány” díjainak kiosztására. Ezt megelőzően egy nagyon igényesen összeállított irodalmi-zenés műsort láj- hattunk, amelynek valamennyi szereplőjére joggal lehetett büszke Szülő és iskola egyaránt. A rendezvénynek volt még egy kiválósága, maga a főrendező (értsd mindenes, kellékes, konferanszié, berendező stb.). Pápai Mi- hályról van szó, akit bokros teendői közepette csak az előadás szünetében sikerült elérni, megszólaltatni. A beszélgetésből kiderült, Pápai úr „tisztséghalmozó”. önkormányzati képviselő, frakcióvezető, a Fidesz helyi elnöke, a Független Baráti Társaság titkára, és a gyáli, helyi lap szerkesztője. Nevéből következtetve- a baráti társaság politikailag független, egyetlen célt, feladatot vállalt: Gyált városi rangra emelni, s itt elsősorban a szellemiségen van a hangsúly. Az alapítvány is ezt a célt szolgálta, olyan gyerekek felszínre törését, kibontakozását elősegíteni, akikre a szűk környezetükön kivi.# mindeddig nem figyelt fel a közönség. Az önkormányzat által is támogatott alapítvány 150 ezer forintos alappal indult. A mecénások közt leginkább a Novax és a Scania Kft.-k, valamint a gyáli Szabadság Tsz nyúltak mélyebben a zsebükbe. Ma már 300 ezernél is több van a bankszámlán, az első díjkiosztás közel 30 ezer forintját mégsem ebből „csípték" le. ötvenezret a baráti társaság adott (a helyi lapot ők adják ki, s ennek nyereségét tették félre erre a célra), 28 ezret pedig a Szabadság Tsz. Ezek után lássuk, kik részesültek a fejenként 10 ezer forintos 1992-es alapítványi díjban: Szakáll Andrea, Szilvást Csaba, Hajdú János, Nagy Ildikó, Hallos Péter, Császár Barna és Molnár Andrea. Rajtuk kívül húszán kaptak különböző tárgyi ajándékot, melyet a község iparosai, vállalkozói, kis- és nagykereskedői adtak össze erre az alkalomra. — Rendhagyó tehetségek, vagy „törtető buzgómócsin- gok” ezek a gyerekek? Mi a sikerük titka? — kérdeztem az egyik tanítót. •— Egyszerűen csak gyerekek. Egyikükben több a szorgalom, a másikban több a tehetség. Nincs olyan gyerek, akinek ne volna valami jó tulajdonsága. Az is tény, a szülők és nevelők összmunkáján legalább any- nyi múlik, mint az egyén képességein. Amiből is arra következtetek, hogy bölcs nagyanyámnak ebben is igaza volt. Még akkor is, ha személy szerint és érdemeim alapján rám nem volt miért büszkélkedjen a család. —malula— BUDAÖRSI KÉNYSZERLÉPÍSEK A beruházó bérlő is lehet Csöppet sem meglepő, hogy Budaörs egyre felkapotiab- bá válik. A zaj és a környezeti ártalmak elől mind több budapesti költözik ide. A huszonhatezer lakosú város vonzerejét nemcsak az eddig háborítatlan, egészséges, oxigendús, erdős környezet növeli, hanem a különböző ipari, kereskedelmi beruházások is. Ezektől tartós munkalehetőséget remélnek az emberek. A sokasodó, jobbára fiatal házas népességgel együtt ugrásszerűen nő a gyerekek tábora. Ezt az ütemei viszont nem követi az óvodák befogadó lehetősége. Pénzesné V. Agnes, a budaörsi önkormányzat oktatási bizottságának tagja szerint a város négy általános iskolájában a jelenlegi 11 elsős osztály helyett az 1992—93-as tanévben tizennégyet kénytelenek indítani. További gondot jelent, hogy ez a négy általános iskola öt helyen működik. 4 Mindent szabad, amit a törvények nem tiltanak A szocializmus bukásával nagyon sok rejtett erő, elfojtott indulat szabadult fel. Nemcsak a lélegzés, a gondolkodás lett szabadabb az országban, de szélesedett azoknak a rétegeknek a köre, akik a társadalmi normákat, rendszabályokat nem szándékoznak betartani. Ezzel összefüggésben a bűnözés soha nem látott méreteket öltött. A régi szocialista szankciók ugyanis már nem élnek, az új rendszer pedig még nem tudott elég hatékonyan fellépni a bűnözőkkel szemben, nincs határozott elképzelése a szabályok betartatására és az elrettentésre. Ezért van, hogy számos településen megalakult a polgárőrség. Tökölön 1990 májusában hozták létre a faluvédelmi csoportot azzal a céllal, hogy a rendőrséggel együttműködve, a bűnelkövetéseket megakadályozza és megelőzze. Nemcsak az áruházak, intézmények, üzlethelyiségek környékét figyelték, hanem a gyanús gépkocsikat és embereket is szemmel tartották, és megpróbálták kiszűrni azokat a személyeket, akik rendszeresen rongálásokban vettek részt. Az éjszakai járőrözés útvonala és ideje nem volt kiszámítható és követhető, teljesen váratlan helyeken és időpontokban bukkantak fel a járőrök. Kezdetben óriási volt az érdeklődés, kilencven tagja volt a csoportnak, később azonban odáig fajultak a dolgok, hogy a faluvédelmi csoport beszüntette tevékenységét. Felismerték ugyanis, hogy a technikai, jogi és anyagi feltételek nélkül, csak az önkéntesség elvére építve hatékony, folyamatos és eredményes munkát végezni nem lehet. A tököliek azt várták volna, hogy az országban megalakult önvédelmi szervezetek tevékenységét magasabb fórumon összehangolják, a szervezet tagjainak jogait és kötelességeit szabályozzák. A belügyminiszter egy parlamenti felszólalásra válaszolva mindössze annyit mondott ezzel kapcsolatban: az önvédelmi testületek tagjainak mindent szabad, amit a törvények nem tiltanak. A faluvédelmi csoport munkájának szüneteltetése óta Tökölön kimutathatóan romlott a közbiztonság. De a falu lakói nem adták fel, megvan bennük az erő az újrakezdéshez. Bíznak benne, hogy kisebb létszámmal, nagyobb anyagi ráfordítással, jobb vezetéssel, a tagok jogi védettségével kimozdítható holtponti helyzetéből a mozgalom. H. Cs. Közülük az egyik osztott, s éppen itt kéne három osztály helyett ötöt indítani. Az 1. számú iskolában a mostani hetvenöt elsős helyett a jövő tanévtől száz- kilencre számíthatnak a mostani beiratkozások után. A kisdiákok tehát azonnal túlzsúfolt osztályokba kerülnének. ősztől 38-ra nőne az osztálylétszám, holott a minisztériumi ajánlás a 25-öt szabta felső határként. Egy új iskola építését immár elodázhatatlannak tart a képviselő-testület. Mivel a város költségvetése szűkös. magánvállalkozóra szeretnék bízni a feladatot, akinek a költségei úgy térülnének meg, hogy az egyébként állami kezelésbe és tulajdonba kerülő új épületben néhány év alatt „lelakná” befektetett pénzét. Az iskola színhelyét, a telket már javában válogatják az önkormányzat illetékesei. Sajnos, Budaörsön. főként annak belvárosában alig akad a célnak megfelelő üres telek. Pénzesné szerint a legideálisabb Kamaraerdő lenne. Ez a helyszín két szempontból is jó választásnak látszik. Egyrészt azért, mert főként Kamaraerdő lakossága lett jóval több. Másrészt azért, mert a kiszemelt telek jelenleg a honvédség használaton kívüli, afféle régi szeméttelepe. Ami ellene is szól. hiszen emiatt előzetes egészségügyi vizsgálatokat és éS*tleges tisztítást is igényelne a terep. A fő gond azonban az, hogy a honvédség egyelőre nem mond le róla. Az óvodai zsúfoltság indexe egyébként átlagosan 110 százalékos, de akad, ahol a 125 százalékot is eléri. Az önkormányzat most egy kamaraerdei épületet akar megvásárolni, hogy óvodának alakítsa át. K. K. A MAGYAR SZABADSÁG NAPJA ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATA A Magyar Szabadság Napja Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet önkormányzatok részére 1993-ra a magyar szabadság napjának méltó megünneplésére az alapítvány céljának megfelelően. Pályázhat minden magyar önkormányzat a következő feltételekkel: A pályázó vállalja, hogy helyszínt ad egy általa megjelölt, az alapítvány céljaiban megfogalmazott országos kulturális rendezvénynek, mely jellegével, hangulatával méltón tükrözi, hogy Magyarországon nincsenek idegen katonák, szabad országban élünk. A pályázatban kérjük megjelölni a rendezvény témáját, tervezett előadóit, várható költségeit és ebből feltehetően mennyit tud vállalni az önkormányzat. Természetesen a rendezvényt az alapítvány támogatja. Az alapítvány tervei szerint az 1992-es második gödöllői szabadságnapi rendezvény után így indulna „országos körútra” a magyar szabadság napjának megünneplésére, mely 5 évenként térne vissza eredeti helyszínére. 1992. június 27-én, a gödöllői szabadságnapi megemlékezés végén szeretnénk bejelenteni az 1993-as rendezvény helyszínét. Beküldési határidő: 1992. június 15. Postacím: 2100 Gödöllő, Pf.: 115,
