Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

JÖVŐÉPÍTÉS GÖDÖLLŐN Szabadságunk emlékezetes napja SZINYEI MERSE PÁL EMLÉKÉRE A nagybányai iskola néven ismertté vált művészeti moz­galom — amely főképpen a természetelvű alkotókat von­ta maga köré — nem csupán a szentendrei művészvilágot termékenyítette meg (Ferenczy Károly 1889-ben költözik Szentendrére), hanem úgyszólván az egész magyar képző- művészetet. Ha a Szinyei Merse Pál Társaság 1920 és 1949 között kifejtett tevékenységére gondolunk, a tagok­nak a magyar képzőművészetben betöltött szerepére, de legfőképpen az általuk szerkesztett és megjelentetett Ma­gyar Művészet című folyóiratra: akkor előttünk áll annak a képzőművészeti stílusnak és körének a súlya, amely a modern európai törekvéseket a legmagasabb szinten tud­ta egyeztetni a sajátosan magyar hagyományokkal (az expresszionista elemeket a természet adta lírai színgaz­Mit adhat Gödöllő a nem­zetnek? — fogalmazódott meg többször Is e kérdés a tegnapi sajtótájékoztatón abból az alkalomból, hogy a Magyar Szabadság Alapít­vány immár másodszorra szervezi meg június 27-én Gödöllőn a szabadság nap­ját. Amint Lezsák Sándor sza­vaiból kiderült — maga is a Magyar Szabadság Alapít­vány kuratóriumának a tagja —: az egyénnek s a családnak is építkeznie kell, meg kell terveznie-szervez- nie saját „ünnepnapjait’’ — a kereszteléstől... a leánykérésig. És áll mind­ez. hatványozottan, a nem­zetre is. Az idei szabadságnapot a szervezők nem szokvá­nyos ünnepnek képzelik el, nem a tnagyarság egyik he­lyi demonstrációjaként. Vo­nultattak minket már ele­get! Végre itt az ideje — hangzott a kuratóriumi saj­tótájékoztatón, és joggal —, hogy ráeszméljünk, misze­rint különbség van szabad­ság és szabadság között, a megengedett és a bensőnk­ből jövő érzelmek között, a piros betűsített és a meg­szenvedett szabadság között. Szörényi Levente mondot­ta: két évvel ennek előtte úgy képzeltük, pezsgős úr­vacsorája lesz ez a nap — mármint a szovjet csapatok kivonulásának a napja — a Duna—Tisza—Maros part­jain élő magyarságnak ... A gödöllői szabadságnap, úgy tűnik, azokra a benső fogódzókra épít, amelyek Teljes Magyarország-képet kínál a német Hoffmann und Campe kiadó gondozá­sában az idegenforgalmi szezon elején megjelent, Budapestet és Magyar- országot bemutató-ajánló Merian-füzet. A Merian- sorozat szerkesztői „a vá­rosok és tájak havi füzete­ként” hirdetik kiadványu­kat, amelyben a világ kü­lönböző városait, országait mutatják be, gyönyörű fel­vételekkel körítve közölnek gyakorlati tudnivalókat, hívják fel a figyelmet a legérdekesebb látnivalókra, mutatják be irigylésre mél­tó sokrétűséggel, alaposság­gal és szakszerűséggel a ki­választott nemzetet vagy nagyvárost. A Merian júniusi száma hű maradt önmagához: az összeállítók csak helyenként engednek a Nyugaton elter­jedt klisék csábításának, a 140 oldalas Magyarország- füzet kimondottan nívós olvasmány. Nemcsak a ku­lináris örömök és a szép tá­jak kedvelőit csábítják a Dunához, a Tiszához, a Ba­latonhoz, de a szellem Ma­gyarországával is meg akar­ják ismertetni a turistát, írást közölnek egyebek kö­zött a magyar organikus építészetről, a „Magyaror­szág anyácskának sok a gyermeke” fejezetben a kisebbségekről. A kiad­eddig is fenntartották a nemzetet, a hagyományain­kat, a szokásainkat — min­den másságot tisztelve —, európaiságunkat. Ezért fog égre emelkedni Gödöllő legszebb kastélya előtt a Világfa (József Lajos szob­rászművész munkája), ezért kerül sor egész napos nép­zenei találkozóra, hogy Tolcsvai Béla egyórás mű­soráról (A napfény fia), avagy a csángó dalok (A felkelő nap háza) csokráról ne is beszéljünk ... Igen; mert a család, ha ad magára, az majdnem maga a nemzet, hát keresz­A miskolci székhelyű Kárpátalja Alapítvány ku­ratóriuma mintegy 200 ezer forintot osztott szét kár­pátaljai kulturális intéz­mények között a beérkezett pályázatok alapján — tájé­koztatta a Magyar Távirati Irodát Mankovits ’Tamás, a Kárpátalja című folyóirat főszerkesztője. Ebből a pénzből az ala­pítvány támogatja kárpát­aljai magyar fiatalok ma­gyarországi tanulását és munkácsi, illetve ungvári képzőművészek kiállításai­nak megrendezését. A „ka­zahsztáni magyarokért” ex­ványban helyet kapott Da­los György körképe „egy új korszak születéséről”, Esterházy Péter pedig azt írta meg, hogy milyennek látja ő a mai Budapestet, „az enciánkékbe öltözött hölgyet”. A Merian szer­kesztői nyilvánvalóan azt szeretnék, ha a Magyaror­szágra utazó németek nem a Váci utca vagy az étter­mek alapján alakítanának ki maguknak felületes be­nyomásokat a közép-euró­pai országról. A Magyarországról be­szerezhető útikönyvek mel­lett politikai szakkönyveket és magyar irodalmat is ajánlanak: Kosztolányit, Radnótit, Illyést, Mészöly Miklóst, Görgey Gábort, Nádas Pétert és Esterházy Pétert. Manfred Bissinger, a Me­rian főszerkesztője elősza­vában „a boldogok szigeté­nek” nevezi Magyarorszá­got, amely oly különböző tehetségeket ajándékozott a világnak: Theodor Herzlt, a cionista gondolat szülő­atyját éppen úgy, mint Ed­ward Téliért, a hidrogén­bomba megtervezőjét, a karmester Sir George Sol­tit, a festő Victor Vasare- lyt, a tánczseni Fred As- taire-t vagy az illuzionista Úri Gellert. — Tipikus ma­gyar keverék: okos és eléri azt, amit akar, nyitott a vi­lágra és jövőorientált, a földön jár, ám egy kicsit a földöntúli dolgokkal is ro­konságban áll — így a fü­zet. telöre is sor kerül (tavaly a megszületettek életben maradásáért jött létre ala­pítvány e napon!). Keresz­telőre, amelyre a szervezők tárt karokkal várják a fia­tal szülőket. Mit adhat Gödöllő a nemzetnek? Azt, amit bár­melyik más települése az országnak. Azzal a különb­séggel, hogy a gödöllőiek — pontosabban: a gödöllői szabadságnapban gondol­kozó alapítvány — ponto­san tudják, mit vár a ma­ga helyét rendezgető ma­gyarság őtőlük. missziója pedíeió útját 20 ezer forint­tal, írógéppel, könyvekkel segítik. A számítógépes ok­tatás beindításához kárpát­aljai magyar, román és uk­rán iskolák összesen 14 da­rab személyi számítógépet kapnak az alapítványtól. Mankovits elmondta: Göncz Árpád, az alapítvány fővédnöke a közelmúltban fogadta az alapítvány ku­ratóriumának tagjait, akik tájékoztatták a köztársasá­gi elnököt legutóbbi dönté­sükről, és közösen áttekin­tették a Kárpátalja Alapít­vány előtt álló feladatokat. ÁTADTÁK A KAZINCZY- DÍJAKAT Koncz Zsuzsa előadómű­vésznek, Héjjá Sándor színművésznek, a Pécsi Nemzeti Színház tagjának, valamint Kerekes Barna­bás tanárnak, a budapes­ti Radnai Béla Gép- és Gyorsíró Szakiskola és Közgazdasági Szakközépis­kola igazgatóhelyettesének és magyartanárának ítélte a kuratórium az idei Ka­zinczy-díjakat. Hát újra itt a legenda. 1937. december 12-én Los Angelesben bemutattak egy 83 perces filmet. A cí­me Hófehérke és a hét törpe volt. Nagy sikert ara­tott. Két év múlva, 1939 februárjában Oscar-díjat kapott. Ez eddig semmi különös; mesefilmek addig is ké­szültek, Oscar-díj altat 1929 óta osztogattak. Csakhogy ez a film rajz­film volt. Az első egész es­tét betöltő mű ebben a mű­fajban (vagy inkább: tech­nikában). Tehát az ese­mény (és a díj is) filmtör­téneti jelentőségű volt. A film készítője, Walt Dis­ney ettől kezdve az úgy­nevezett animációs film (ez a rajzfilm szakmai neve) koronázatlan királya. Fo­galom, műfajteremtő, tech­nikakidolgozó, stúdió­szervező értelemben egy­aránt. Walt Disney nem a Hó­fehérkével kezdte a rajz- filmes pályafutását. Már elkészítette a Mickey Mouse és a Három kisma­lac filmeket. Téveszthetet­dagsággal). Az ötvenes évek ideoló­giáktól elsekélyesitett idő­szaka aztán nem csupán az említett művészcsoport munkáját nehezítette meg, de a névadó Szinyei Merse Pál alakját is háttérbe szo­rította. A hatalomnak nem „természetességre” volt szüksége, s ha a festőóriás neve olykor fel is bukkant, csupán a Majális kapcsán történt — mintegy az „új osztály ünnepére” emlé­keztetve ... Május végén 45 művész­ember — festő, szobrász, grafikus, építész — úgy döntött: alapítványt hoz létre azért, hogy a hajdani nagybányai mozgalmat, kü­lönös tekintettel pedig a Sziyiyei Merse Pál Társaság fémjelezte kulturális örök­séget felkarolja és annak továbbélése érdekében cse­lekedjék. A Szinyei Merse Pál Mű­vészeti Alapítvány amint az elfogadott okiratból ki­tűnik — elsődlegesen a ma­gyar művészeti múlt érté­keinek a megbecsülését és oltalmát szorgalmazza, kü­lönös tekintettel a „nagy­bányaiak” megjelenésétől számított időszak értékeire. De szándékában áll a név­adó művész életművének és munkásságának felkutatása és feldolgozása is, nem ke­vésbé azoknak az alkotók­nak a megismertetése, akik az ő szellemében munkál­kodtak. Az alapítványtevők nem titkolt szándéka a Szi­nyei Merse Pál Társaság tevékenységének felújítása — amely révén művészek támogatásáról és díjazásá­ról, hazai és külföldi tárla­tok megszervezéséről, va­lamint lapkiadásról eshet (ismét) szó az elkövetkező lenül egyéni stílusú rajzain a figurák pontos lcarakert kaptak, olyan tulajdonsá­gokat mutattak, amelyek a figurához is illettek (Miki egér mikiegér-lcarakter volt), de volt bennük vala­mi mélységesen emberi vo­nás is. Jó és rossz tulaj­donságaikban, ravaszkodá­saikban, humorukban a néző saját tulajdonságait is felismerhette. A néző — mondóm, mert hiszen már ezek a filmek sem vol­tak csak gyerekfilmek. És nem volt (nem az ma sem) gyerekfilm a Hófe­hérke. A régi, klasszikus Grimm-mese itt más di­menziókat kapott. Nem­években. Hogy egy modern magyar művészeti gyűjte­mény és kiállítóterem („nemzeti szalon”) létreho­zásának gondolata is felve­tődött, az a legtermészete­sebb, hiszen már az elődök (Bernáth Aurél különösen) az egyetemes magyar kép­zőművészet fejlődésének nyomon követésére kon­centráltak. Ügy tűnik, az ilyen „összegző” jellegű mű­vészeti központ létrehozá­sának göndolata, és épp napjainkban, nem véletlen­A közoktatási tanköny­vek megújítására, valamint a választékbővítés érdeké­ben a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium fel­hívással fordul a könyv­kiadókhoz: az 1993—94-es tanévre vállalkozzanak új tankönyvek megjelenteté­sére. A tárca elsősorban az ál­talános és a középiskolák számára készülő, történe­lem, irodalom, földrajz, környezetismeret, valamint idegen nyelvi tankönyvek közreadását szorgalmazza. Középiskolák esetében olyan tankönyvek megje­lentetését támogatják, ame­lyek a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egy­aránt használhatók. A mi­nisztérium a nemzetiségi csak azért, mert Disney és csapata megszelídítette egy kicsit ezt a különben elég vad, véres mesét. Hanem azért (főleg), mert megte­remtette a tiszta, szép jó­ság fogalmát megtestesítő Hófehérke figuráját, azt a bájos alakot, akiből sugár­zott a szeretet, a segítő­készség, aki ártatlan és naiv volt, s akit sajnálni, megsiratni is lehetett. Dis­ney ráérzett, hogy az ilyen filmhősökre van szüksége a mozinézőnek. A mese álarca alatt komoly erköl­csi tanulságokat mondott el, s mindezt olyan varázs­latos megjelenítésben, hogy a néző (felnőtt és gyerek) szerű: a kép- és szobor- csonkításokat átvészelő al­kotók, a nemzeti művésze­tet tűzzel-vassal irtó ideo­logikus időket átélt mű­vészemberek nem is tehet­nének mást. Űj alapozás napjait éljük? De hogy a nevek se hiá­nyozzanak e jegyzetből, íme néhány alapító: Gross Ar­nold (Budapest), Kéri Imre (Budapest), Orosz János (Budapest), llyés István (Budakeszi), Csikszentmi- hályi Róbert (Szentendre), Szemadám György (Buda­pest), Farkas Adám (Szent­endre), Kocsis Imre (Szent­endre), Pataki Ferenc (Sze­ged) és sokan mások. Persze e csoportosulás még hallatni fog magáról a jövőben. Első közös tárlatu­kat— egy-egy munkával szerepelnek majd a tagok — június 23-ra tervezik, a Csók István Galériában. Ügy tűnik, a „búvópatak” felbukkant, kint van már a fanyalgók sziklaszorítá­sából. Legyen útja partta­lan. • Bágyoni Szabó István kétnyelvű és tannyelvű ál­talános és középiskolák számára egyaránt fontos­nak tartja új tankönyvek kiadását. A kultuszminisztérium az új kéziratok létrejöttét anyagilag is segíteni kíván­ja, a támogatás mértékét esetenként, a felmerült költségek ismeretében álla­pítja meg. A támogatás el­nyeréséért és a tankönyvi minősítéséért folyamatosan lehet pályázni. A kéziratokat a Tan­könyv- és Tanszeriroda cí­mére: Budapest, Pf. 1. 1884 kell beküldeni. Bővebb fel­világosítást Durst Győző minisztériumi főmunkatárs ad a 153-0600/1603-as tele­fonon. észre sem vette: itt na­gyon komoly dolgokról van szó. Hogy a bájos Hófe­hérke mellé még odaraj­zolja az elbűvölő törpéket, s valamennyinek remek karaktert ad, megjelenítés­ben (rajzban) és jellemben is, az tovább fokozta a film sikerét. A gonosz mostoha pedig olyan jól sikerült, hogy mindmáig visítozni, fújozni kezdenek a gyere­kek, ha megjelenik a vász­non. A Hófehérkét most fel­újították a mozikban. Több mint ötven évvel elkészül­te után is biztos siker lesz. Üjabb és újabb nemzedé­kek ismerkednek meg vele, még akkor is, ha már lát­ták. A rajzfilm technikája azóta megváltozott, fan­tasztikus dolgokra képes. De sajnos, a hihetetlen mennyiségű. komputerrel gyártott animációs film között elvétve is alig akad olyan emberi, a vad erő­szaktól annyira mentes, mint Disney remeke. Takács István A Merian Magyarországról „A boldogok szigete” B. Sz. I. A Kárpátalja Alapítvány kulturális Heti filmtegyzet Hófehérke és a hét törpe Segít a kultuszminisztérium Tankönyvírók és -kiadók egyaránt kerestetnek Búvópatak a magyar képzőmű veszet ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom