Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-03 / 130. szám
Ha átázni és tanulni akar Egy mai „enciklopédista” A franciáknak „Lő Na- zsel”, az angolokdál „Nei- dzsel” — de a nevet ismerik japán és kínai nyelven, olaszul és németül is fogalom az érdeklődőknek és a szakembereknek „A Nagel”- útikönyvek sorozata. — Nem igazán kedvelem, ha útikönyveknek nevezik ezeket a kiadványokat — mondja aprócska párizsi irodájában, a Szajna bal partjának egy kicsiny házában a 84 éves, Iglóról elszármazott Louis Nagel, Nagel Lajos. Kicsiny iroda ez, csupán néhány szép, régi bútordarab, térkép és a testvér, a nagyszerű festőművész. Nemes Endre két képe díszíti — a kiadó központja már évek óta Genfbe költözött, s itt csak a kis, de sokak által jól ismert iroda és egy üzlet maradt. Ilyenkor, vasárnap csak a gazda van otthon. — Mi enciklopédiáknak nevezzük- ezeket a köteteket, azt akarjuk, hogy a kulturált ~ utazó mindent megtudjon arról az országról, ahová készül. Az eddig megjelent kötetek terjedelme együttvéve több mint 30 ezer oldal, a legtöbb nagy enciklopédia nem tartalmaz ennyi ismeretet. A térképen, amely a Na- gel-féle úti enciklopédiák áltál ismertetett világot mutatja, már csak nagyon kevés a fehér folt: egy-két ázsiai ország, Dél-Amerika néhány állama és Ausztrália az, amelyről még nem jelent volna meg „A Nagel” s az afrikai kontinens északi és déli felének egynémely országa pedig csak rózsaszínnel van besatírozva: ezekről most készül a könyv. A piros felzetéről ismert útikalauzuk közül francia, angol, német nyelven egyaránt több mint nyolcvan kötet jelent meg azóta, hogy a sorozat első kötete napvilágot látott. — 1947 nagyon jó év volt a francia könyvpiacon — emlékezik az örökfiatal Nagel Lajos. — A mi kiadónknak is jól keltek el a könyvei. De én aggódtam: ez item fog örökké tartani. A háború természetesen kiéheztette az olvasókat, sok jó olvasmányhoz nem juthattak hozzá, de egyszer csak eltelnek. Valami olyan területet kell találnunk, ami tartósan vonzza az olvasót, összehívtam munkatársaimat és megvitattuk mindezt. Az útikalauzok gondolata hamar felmerült, s néhány nap múlva egy második tanácskozáson már meg is állapodtunk abban, hogy útikönyveket fogunk kiadni — s abban is, hogy azok milyenek legyenek. — Turistakalauzt tulajdonképpen könnyű „összehozni”. Néhány oldal szöveg a legfontosabb látnivalókról. harminc-negyven fénykép, amelyeket az idegenforgalmi szolgálatok általában szívesen és ingyen adnak —: sokszor ez is elegendő. Mi más utat választottunk: alapos és átfogó ismereteket kívánunk adni. A mi útikalauzunk Kínáról több mint másfél ezer oldalas. Nemcsak az érdekes látnivalók bemutatására törekedtünk, hanem Kína történetének. kultúrájának megismertetésére is. A japánok igazán jól ismerhetik Kínát, mégis a mi enciklopédiánkat fordították le japán nyelvre, s máig is ez a leginkább kelendő. — Mi olyanoknak akarunk könyvet adni a kezébe, akik utazni és tanulni akarnak, s olyan könyvet adunk nekik. amelyben mindent megtalálhatnak. Nem azt akarjuk, hogy tö- viről-hegyire elolvassák, hanem azt, hogy ha valamilyen kérdés különösebben érdekli őket, lapozzanak bele a könyvünkbe, és találják meg rá a választ. Jó szövegeket, jó térképeket, jó útiterveket ajánlunk nekik. A Nagel kiadó azonban nemcsak az „úti enciklopédiáról” híres — enciklopédikus gondolkodást tükröz kiadványainak sorozata is. Csaknem húsz különféle sorozatában igen sok minden megtalálható: filozófiai könyvek és szépirodalom, művészettörténet és esszéirodalom, politikai kiadvány és költészet, sőt egy különleges sorozat is: „A szerelem és a művészet”, amely a különböző kultúrák legszebb erotikus irodalmi és művészeti alkotásait gyűjtötte össze. Éppúgy megjelen a Nagel Kiadónál Montesquieu összes műveinek igen szép kiadása, mint a „Ki kicsoda Svájcban?” kötet is. Van könyv, amelyen évekig dolgoztak, míg eljutott az olvasókhoz, van, amely viszonylag gyorsan elkészül. De mindegyiket rendkívüli szerkesztői műgond, átgondolt kiadói koncepció jellemzi, hiszen Louis Nagel, Nagel Lajos immár a húszas évek vége, a harmincas évek eleje óta van jelen könyveivel a francia és a nemzetközi könyvpiacon. — Talán annak köszönhető mindez, hogy én tulajdonképpen már 18 éves koromban tudtam, mit akarok csinálni, és sikerült is megcsinálnom. Nagel Lajos, 84 évesen most is állandóan előre gondol, állandóan úton van. Kiadói tevékenységét soksok kitüntetés, díj ismerte el, államfők és filozófusok, írók és politikusok tartják barátjuknak. A „Lö Nazsel” rövidesen újabb kötetekkel jelentkezik — s mint szinte minden eddigi kiadvány, ezek is bizonyosan sikert hoznak kiadójuknak. Térségem, a bolygó Az Európa Tanács és az Európai Üjságkiadók Szövetsége a Föld napján Brüsszelben pályázatot hirdetett a környezetvédelmi témájú írásért alapított Térségem, a bolygó díjra. A díjat novemberben Strasbourgban adják át ünnepélyesen, az Európa Parlament ülésszakának idején. A díj megálmodóinak vágya, hogy a Térségem, a bolygó egy európai környezetvédelmi Pulitzer- díjjá váljon. Célja, hogy növelje az állampolgárok érzékenységét á környezetvédelem problémái iránt, lmod regionális, mind pedig globális szinten. A pályázaton részt vehet minden, 1991. január 1. és 1992. június 30. között bármely európai általános tájékoztatási publikációban leközölt cikk. Ez az Európai Közösséghez nem tartozó országokra is érvényes. A pályaművek beküldési határideje 1992. július 15. DENEVÉRKUTATÓ-PÁLYÁZAT Hasznukhoz nem férhet kétség Ki ne hallott volna már denevérekről szóló ijesztő történeteket? Az emberek többbsége úgy tudja, hogy7 a denevérek félelmetes, vérszopó állatok, melyeknek ráadásul az a szokásuk, hogy beleragadnak az emberek hajába. A denevérek — éjszakai állatok lévén — eléggé titokzatosak és ismeretlenek ahhoz, hogy hát- borzongató történetek szülessenek róluk. Ezek az ijesztő történetek persze kivétel nélkül kitalálások. Szegény denevéreknek eszük ágában sincs rosszat tenni az embereknek, sőt a legnagyobb hasznunkra vannak. A denevérek nappal mély álomban pihennek rejtekhelyeiken, s csak napnyugta után indulnak vadászni. Az Európában élő fajok az éjszaka repülő rovarokkal táplálkoznak. Gyakran beszállnak az istállóba, és a falon pihenő legyeket is el- kapdossák. A gyümölcsösökben és kertekben károsító rovarok zöme éjszaka repül és petézik. A denevérek pedig pontosan ezeket a rovarokat pusztítják, éppen ezért hasznukhoz nem férhet kétség. Hazánkban 25 denevérfaj él. A legkisebb az úgynevezett törpe denevér, melynek testhossza 4 centiméter, míg a legnagyobb az óriás korai denevér, mely 9 centiméter hosszú. Eltérő méreteikből adódóan minden faj más-más rovarokat pusztít. Az apró termetű törpe és vízi denevér szúnyogokra és egyéb hasonló méretű rovarokra specializálódott. A házak környékén gyakori szürke hosszú fülű denevér a faágakon mászkáló és leveleket rágcsáló hernyókat szedegeti le bravúros ügyességgel. A már nagyobb termetű korai és hegyes orrú denevér pedig a cserebogarakat és a nagy potrohú éjjeli lepkéket fogyasztja előszeretettel. A denevérek falánksága szinte egyedülálló az állatvilágban. Ha például sikerül megfognunk egy úgynevezett közönséges denevért, az állat minden erejét ösz- szeszedve igyekszik kezünkből kiszabadulni. Ijedt ka- pálódzását azonban rögtön abbahagyja, ha egy lepkét dugunk az orra elé. Ekkor jóízűen s látszólag békésen elropogtatja azt, majd csak miután befejezte a táplálkozást, próbál ismét elmenekülni. Mivel késő ősztől kora tavaszig megszűnik a bőséges rovartáplálék, a denevérek kénytelenek a téli hideg elől barlangokba és pincékbe húzódni, ahol aztán téli álmukat alusszák. Nyáron legszívesebben faodvakban, templomok és kastélyok padlásain, illetve tornyaiban (anyáznak. Előfordul, hogy egy-egy templom vagy kastály háborítatlan padlásán több száz — sőt nem ritka, hogy néhány ezer — denevér is meghúzódik. E kolóniák környezetében a sok denevér oly módszeresen összefogdossa az éjszakai rovarokat, hogy ott már kevéssé van szükség a drága és egyébként emberre sem veszélytelen rovarirtó szerek alkalmazására. Hasznosságuk miatt, és tekintettel erőteljes fogyatkozásukra, a denevérek védett állatok. Pusztulásuk oka a rovarirtó szerek mértéktelen használatán és a tudatlanságból fakadó denevérirtásokon túl az alkalmas búvóhelyek számának fogyatkozásában keresendő. A hazai denevérállomány megmentése érdekében jött létre egy természetvédelmi egyesület, a Magyar Denevérkutatók Baráti Köre. Az egyesület tagjai az ország településeit járva feltérképezik az ország jelentős denevérkolóniáit, s ahol a denevérállományt valamilyen veszély fenyegeti, az egyesület a helyi lakók és az illetékes természetvédelmi hatóság egyetértésével és ösz- szefogásával mindent megtesz az állatok megmentése vagy alkalmas új helyre történő áttelepítése érdekében. Az eddig még ismeretlen, kolóniák mielőbbi felkutatása érdekében az egyesület országos pályázatot hirdet. Várják mindazok jelentkezését, akik vállalják, hogy a lakóhelyük és a környező települések templomait, illetve kastélyait felkeresik, és megvizsgálják, élnek-e ott denevérek. A felmérőmunka megkezdése előtt a jelentkezők jelezzék részvételi szándékukat, hogy a további információkat és a szükséges segédanyagokat elküldhessék nekik. A felmérést 1992 és 1993 nyarán kell elvégezni. Az eredmények beküldési határideje 1993. november 1. A pályázaton részt vevők között 1992-ben összesen 100 ezer forintnyi, 1993 év végén pedig 300 ezer forintnyi díj kiosztására kerül majd sor. Az előzetes benevezést a következő címre lehet küldeni: Magyar Denevérkuta- tők Baráti Köre, 5452 Mesterszállás, Dobrosi Dénes elnök. KANTON! HASFELMETSZŐ Hongkongban vetette Egy véletlen folytán tudódott ki, hagy Kantonban már hat fiatal nőt gyilkolt meg bestiális kegyetlenséggel (miután közösült velük. megölte és feldarabolta őket) egy feltehetően elmebeteg férfi. Márciusban ugyanis a közeli Hongkongban fiatal nő hulláját vetette partra a tenger, s miután a brit koronagyarmaton nem tudtak hasonló korú nő eltűnéséről, a rendőrség feltételezi, hogy a holttest Kínából került a hongkongi partra, és a helyi sajtó azon nyomban elterjesztette a hírt a „kantom hasfelmetszőről...” A Hongkongban a tengerből kifogott női holttesten a nyaktól a hasig hatalmas vágás éktelenkedett, s mindkét kezének valamennyi ujja hiányzott. A hongkongi South China Morning Post jelentette továbbá, hogy a holttest szorosan össze volt kötözve zsineggel. Minderről azonban Kanton gyanútlan lakossága ez ideig mit sem tud — a kínai hírközlő szervek ugyanis elhallgatják a „hasfel- metsző” által elkövetett gyilkosságokat. A Reuter brit hírügynökség úgy értesült a kantoni rendőrség köreiből, hogy a „hasfelmetsző”, aki eddig ki a víz hat alkalommal sújtott le, minden esetben olyan „tökéletes” munkát végzett, hogy nem lehetett megállapítani az áldozatok személyazonosságát, csupán annyit, hogy valamennyien fiatal nők voltak. Az első áldozatra tavaly február 22-én találtak rá, s megállapítható volt, hogy a gyilkos előzőleg közösült a nővel. A következő hat hónapban további öt női holttestre bukkantak Kantonnak abban a külvárosi negyedében, ahol a vidékről elvándorlók rendszerint meghúzzák magukat. (Ha a Honkongban talált női holttest is a „hasfelmetsző” áldozata, akkor már hétre emelkedett az általa meggyükön fiatal nők száma.) A Kantonban hosszabb ideje élő nyugatiak szerint a kínai hatóságokat különösen azért nyugtalanítja a bűnözésnek ez az újabb formája, mert az illegális kábítószer- és fegyverkereskedelem amúgy is súlyos gondot okoz nekik. A kantoni rendőrség szerint az eddigi bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a meggyilkolt nők prostituáltak lettek volna. Minden esetben történt nemi közösülés, de nem szükségképpen erőszakos. Kőtömbön nyugodott Nem nő ki a szfinx Mark Lehner chicagói professzor megoldotta az egyiptomi szfinx szakállá- nak titkát. A hatméteres kecskeszakáll csúcsa egy hét és fél méteres kőtömbön nyugodott, amelyet legalábbis szemből, egy fáraószobor takart el a szemlélő elől, míg az idő vasfoga fel nem őrölte a szakállat is, meg a támasztékot is — írta a Nagy- Britanniában megjelenő cambridge-i Archeológiái Lapok legújabb számában. A szakádból négy kődarab a kairói múzeumban van, egyet pedig — amelyet még 1817-ben talált a sivatag homokjában egy olasz kutató — azóta is a londoni British Museum- ban őriznek. Az öt darab együtt sem több, mint az eredeti szakáll egyötöde. Lehner professzor azt javasolta, hogy a British Museumban őrzött több mint 90 centis töredéket vissza kellene juttatni Egyiptomba, mert együtt „jelentene valamit” az öt szakálla lelet. Ám óvatosan hozzátette: „feltéve, hogy a visszaadás nem okoz jogi problémát, vagy kellemetlen precedenst”. Angliában mindenki érti, mire célzott: az Elgin- márványokra, az athéni Parthenon frízeinek jelentős darabjaira, amelyek a múlt században ugyancsak a British Museumban kötöttek ki. Ezeket a brit hatóságok az állandó görög követelés ellenére sem hajlandók visszaadni. A szfinx szakállára azonban talán van megoldás. A két ország muzeológusai egy ideje tárgyalnak arról, hogy a kairói múzeum határidő nélkül kölcsönadná a British Mu- seumnak egy 2700 éves sakálszobor nemrég fölfedezett testét. A sakál finoman megmunkált kőíeje 1897 óta a British Museumban van. Cserébe az angolok, ugyancsak határidő nélküli kölcsön gyanánt, visszaadnák a szfinx szakállának darabjat. Robbant a majom ? A kecske volt a születésszabályozó Üjabb demográfiai robbanás elé néz a világ legnépesebb országa, amely máris 1,14 milliárd lakó ellátási gondjaival küszködik — jelentette a Reuter. Az újabb szülési hullám oka a majom és a kecske, illetve az évezredes mítosz. A kínai horoszkóp szerint ugyanis a majom évében születettek okosak lesznek, viszont a kecske csillagzata alatt világra jöttékre szerencsétlen élet várhat. 1991 a kecske éve volt, ezért sok házaspár kivárta a jó csillagzatú új esztendőt. Pár hónappal ezelőtt még olyan statisztikák láttak napvilágot, amelyek dicsérték Kína születésszabályozását. Mára egyre nyilvánvalóbb, hogy a mérsékeltebb tavalyi népszaporulat inkább a kecskének köszönhető, semmint a józan demográfiai megfontolásoknak, s a szülési fegyelemnek.
