Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

REMÉNYTELEN SÓDEROLÁS? Szilas menti Önerőből szinte lehetetlen MMS.&GMTÁBBA BBRBÍOLÓBZVA Tetemes banki tartozások. Az ipari és mezőgazdasági ágazat válsága. Kétszázmilliót meghaladó kinnlévőscgek. Teljes létbizonytalanság a dolgozók körében: vajon mi lesz össze:? Még a jelenlegi munkáltatónál maradnak, vagy elbocsátják őket!? E kérdések az egykoron szebb napokat látott kerepestarcsai Szilasmcnti Termelőszö­vetkezetben hallatszanak. Ez a közös gazdaság a megye több mint hetven mezőgazdasági nagyüzeméből azon szövetkezetek közé sorolható, amelyek öncsődöt jelentet­tek. Dr. Porgányi Gyula, a S/.ilas elnöke keserű han­gon közölte, nincs értelme az időhúzásnak. Vagyis mi­hamarabb lépniük kell an­nak érdekében, hogy elkép­zeléseik szerint a jövőben rt. formájában gazdálkod­janak tovább. Csömöriek sérelmei Ahogy mondani szokás: a szegény embert még az ág is húzza. Mert, ha csak az említettek miatt fájna a Szilas elnökének a feje, az egészet el lehetne ütni azzal a napjainkban gyak­ran hangoztatott szófordu­lattal : na és, ez az egész csu­pán egy dolog! Azonban lé­nyegesen többről van szó. Ugyanis 119 téesztag alá­írásával levelet kapott dr. Porgányi, miszerint arról tájékoztatják, hogy Csömö­rön szeretnének az egykori gazdák, a földek tulajdono­sai egy új típusú, a magán- tulajdonon alapuló szövet­kezetét alakítani. És ez csak az érem egyik oldala. A másik az már lényege­sen bővebb tartalmat ta­kar. Méghozzá csömöri sé­relmeket, amelyekről a he­lyi polgármester számolt be, amikor a közelmúltban telefonon megkerestük. Elmondta, a Szitásnál va­lójában vagyonátmentés, kiszorítósdi játék folyik. A leendő. kárpótlandóknak alig marad valamirevaló jó minőségű földterület. Sőt a Csömör—Budapest közöt­ti földekért képletes össze­geket adott egykor a téesz, hogy majdan azokat jó pénzért értékesítsék. Ezek a földeladások különösen 1988—89-ben voltak szá­mottevőek. Nehezményezte Bátovszki György, a csö­möriek polgármestere azt is, hogy a kiaknázott ho­mok- és sóderbányáknál, amelyek egy holdbéli tájra emlékeztetnek, nem meg­felelő a rekultiváció. Pedig ezen munkákra a szövetke­zet a szükséges összegeket az adott intézménytől fel­vette. A továbbiakban ar­ról beszélt, hogy a tényle­gesen kárpótlandók lénye­gesen rosszabb földre szá­míthatnak, mint azok, akik néhány éve kerültek a szö­vetkezet tagjai közé. Sze­rinte a helyes sorrend a következő lenne: elsők a részarány-tulajdonosok. Őket követik a ténylege­sen kárpótlandók, s a sort az új tagi viszonnyal ren­delkezők zárnák. Tehát a lényeg az arányos, a tisz­tességes vagyonrész-biztosí­tás. A hivatal majd dönt A fentiekre kértünk vá­laszt a másik oldalon. Dr. Porgányi Gyula indulato­san felelte, hogy egyáltalán nincs szó vagyonátmentés- ről. A megyei kárrendezési és kárpótlási hivatal majd eldönti, hogy a tagok, köztük is elsősorban a csömöriek milyen földterületre és AK- értékre számíthatnak. Föld- vásárlásaik az új tulajdoni szövetkezeti és átalakulási törvény életbelépése előtti időszakban történtek. A homok- és sóderbányát — mondta — folyamatosan töltik. Valóban történtek telekeladások, de ismétel­ten hangsúlyozta: még az új törvények életbelépése előtt. A Szilas elnöke sze­rint a mezőgazdaságból már nem lehet megélni, s így még véletlenül sem for­dult meg a fejükben, hogy egy régi felépítésű, új tí­pusúnak elnevezett szövet­kezetben dolgozzanak to­vább. Egyébként is a téesz tagságának kell majd a jö­vőben taggyűlésen eldönte­ni, hogy szövetkezeti, rész­vénytársasági, netán kft. formában szádékoznak-e a továbbiakban dolgozni. A valamivel több mint 6 ezer hektáron gazdálko­dó Szilas földjeinek ossz aranykorona-értéke eléri a 60 ezret, s ebből, mint hír­lik, 10 ezer AK-ra tarthat­nak igényt a valós rész­arány-tulajdonosok. A csömöri polgármester­nek volt egy olyan megál­Érvénybert: 1992. június 2. VALUTAÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi Eladást árfolyam 1 egységre forintban Angol font 14244 144,94 Ausztrál dollár 59,24 60,48 Belga frank (100) 235,75 240,41 Dán korona 12,59 12,85 Finn márka 17,81 18,21 Francia frank 14,44 14,73 Görög drachma (100) 40,60 41.44 Holland forint 43,05 43,91 ír font 129,48 132,08 Japán jen (100) 61,30 62,50 Kanadai dollár 64,91 66,31 Kuvaiti dinár 268,70 274,20 Német márka 48,50 49,46 Norvég korona 12,42 12,66 Olasz líra (1000) 64,37 65,65 Osztrák schilling (100) 689,50 703,10 Portugál escudo (100) 58,65 59,75 Spanyol peseta (100) 77,85 79,37 Svájci frank 53,44 54,52 Svéd korona 13,45 13,71 USA-dollár 78,24 79,80 ECU (Közös Piac) 99,67 101,63 lapítása is, miszerint mű­ködött egykoron helyben a Haladás Termelőszövetke­zet, amelyet az akkori me­gyei párt első titkára és csapatának akarata a Szi­táshoz sodort. Az 1974—75- ös évekről van szó. Aztán jött a nagy területrendezés, a Hungaroring autópálya megépítése, a nagy föld­kisajátítások időszaka, s legutóbb az „M0"-ás kör­gyűrű építése. Ők tudják A csömöriek egy része tehát szeretne a majdan visszakapandó földekkel nyugati mintájú, modern szövetkezetei. alakítani. Er­re dr. Porgányi azt a tömör választ adta: ők tudják, de ragaszkodik a már említett véleményéhez, miszerint nagy bátorság kell ahhoz, hogy a jövőben valaki vagy valakik a mezőgazdaságból próbáljanak megélni. Vagy­is: érdemes jövedelmezőbb vállalkozások után nézni. Gyócsi László Ha a Pestvidéki Gépgyár neve szóba kerül, minden­kinek érthetően a sziget­halmi gyár körüli eladási hercehurca jut eszébe. Az már kevésbé kapott nyil­vánosságot, hogy a kapun belül más is izgatja az ott dolgozókat. A kívülállók közül talán nem mindenki tudja: a gépgyárban, a re­pülőgép- és helikopter javí­táson kívül polgári tevé­kenységgel — huzalzomán­cozó gépek gyártásával, gáz- és olajégők készítésé­vel — is foglalkoznak. Nincs adat A kedélyeket pedig az borzolta fel, hogy az egyik polgári ágazat — a huzal- zománcozógép-gyártás — is padlóra került, s emiatt jó néhány dolgozót kellett el­bocsátani. Mindezt egy, a szerkesztőségünkbe érkező, anonimitásba burkolódzó illetőtől tudtuk meg. Ö mondta el azt is, az utcára kerülők nehezen tudják el­fogadni, hogy e termék iránt már nincs kereslet, el­MEGYEI AKCIÓ Kisvállalkozókra számítanak A gazdasági élet mozgató­rugója a pénz. Enélkül nincs vállalkozás, ipari te­vékenység. A hozzájutás módja többféle lehet ma már, közel 50 pénzintézet, kereskedelmi bank kínálja a hitelfajtákat azoknak, akik képesek a profitból visszafizetni a kölcsönt. Az idei banki árfolyam­politikát az infláció üteme és a külkereskedelmi egyen­súly megőrzésére való tö­rekvés szabja meg. Volta­képpen visszaható módon működik az a rendszer, vagyis kényszeríti a gazdál­kodói szektort, hogy gyor­sabban alkalmazkodjon mind a belső árfolyammoz­gáshoz, mind a konverti­bilis piachoz. — Egy országosan kevésbé ismert, ám Pest megyében az alapító szövetkezetek szerint már bevált bank. az Iparbankház nemrég tartotta évi rendes közgyű­lését. A szakemberek úgy vélekedtek, hogy az elmúlt év eredményére az év köz­ben meghozott jogi rendel­kezések: a csődtörvény, a pénzintézeti törvény, vala­mint a tartalékolási köte­lezettség összességében ked­vezőtlenül hatottak. A hitel- kihelyezések 50,1 százaléka egy éven belüli lejáratú volt. Érdekesség, hogy megnövekedett a magán- vállalkozói réteg érdeklődé­se a hitelfajták iránt. Fő­ként Isaszeg, Érd, Szent­endre, Pomáz és Gödöllő térségéből érkeztek ügy­felek. Dési Ildikó kirendeltség­vezető elmondta, hogy rö­videsen széles körű akciót szervez a bank a megyében. Hitelpályázatot hirdetnek a III. ipari szerkezetátalakí­tási programra. Ennek se­gítségével világbanki hitel­hez lehet jutni. Ebben a kisvállalkozókra számíta­nak. Olyan gazdálkodószer­vezetek, magánvállalkozók és gazdasági társaságok nyújthatnak be kérelmeket, amelyek összlétszáma nem haladja meg a hatvan főt. Természetesen meg kell fe­lelni a pénzügyi és a gazda­ságossági követelmények­nek. Az elbírált pályázatra legfeljebb 300 ezer dollár­nak megfelelő összegű vi­lágbanki kölcsön nyújtható, ezen belül a fejlesztési köl­csön ötven százalékát érheti el a pénz. Ebből forgóesz­köz-finanszírozásra is ad­ható kölcsön. Az ősszel újabb hitelfaj­tákhoz Is hozzá lehet jutni. Tíz bank vesz részt a ter­mék—piac—fejlesztés elne­vezésű projektben, amelyet szintén a Világbank finan­szíroz, a hazai igénylők a szokásos kamatfeltételekkel kaphatják meg a pénzt. A kondíciós listában kí­nálnak export-import in­kasszót, vagy export-im­port akkreditívet is. A me­gyei vállalkozók, ha nem tudják elfogadtatni a kül­földi vevővel a devizában járó jutalék kifizetését, ak­kor a bank átvállalja az ügyintézést. A „klasszikus”, azaz Eg­zisztencia-,' illetve Start-hi­telt szintén kérelmezhetik az érdekeltek. Az Iparbankház a nála vezetett elszámolási számla napi záróegyenlegeinek ne­gyedéves átlaga után évi tíz százalék kamatot ír jóvá minden negyedév végén. A minimális számlaállomány után a tartósnak minősülő összegeknél — az egyenleg nagyságától és a lekötés idő­tartamától függően — évi 10 százalékig kamatprémiu­mot fizet az ügyfeleknek. A kölcsönök folyósításakor minden esetben egyszeri kezelési költséget vonnak, ennek a minimális értéke egy százalék. A devizakódex tervezett módosítása nem érinti az ügyfélforgalmat. Urbán Zoltán devizaosztály-vezető szerint ez csak jó hatással lesz a forint árfolyamának kiegyenlítődésére. A megyei vegyes vállalatok érdekei továbbra sem csorbulnak az Iparbankház Részvény- társaságnál. Ilonka Mária utasították azt a véleményt is, hogy ők — úgymond — ócskavasat gyártottak vol­na, s úgy érzik, a több mil­lió forintot utazásra elköltő vezetők nem tettek meg mindent azért, hogy üzletet szerezzenek. Kívülállóként persze le­hetetlen eldönteni, hogy ki­nek van igaza. Hiszen, hogy a gépgyártás valójában mennyi nyereséget vagy veszteséget hozott a PG számára, arról az elégedet­lenkedők sem rendelkeztek pontos adattal, s az ter­mészetes, hogy a gazdasá­gi életben nem lehet érzel; mek alapján ítélni. Az ob­jektív véleményalkotás­hoz elengedhetetlen a másik fél meghallgatása. A felszámolási eljárás megindítása óta azonban szinte lehetetlen a PG vezetőivel kommunikálni. A vezérigazgatónak — aki­hez a hírek szerint még a munkatársai is nehezen jutnak be — a titkárnő el­mondása szerint manapság sok külföldi vendége van, s eközben annyi ideje sincs, hogy egy visszahívás erejé­ig felvegye a telefont. Arról nem beszélve, hogy a vá­laszadásra — az igazgató szerint — amúgy is csak a felszámoló, a Reorg Rt. il­letékes. Ahol ugyancsak nem közlékenyek, hiszen az elnök-vezérigazgató meg­tiltotta, hogy munkatársai a PG-vel kapcsolatban az új­ságíróknak bárminemű in­formációt adjanak. Piac nélkül A csődbe jutott üzletág­gal kapcsolatban annyit si­került megtudnunk, hogy a gépekre csak a Szovjetunió volt vevő. Ez az ágazat is abban a cipőben jár, mint azok a cégek, melyek az el­múlt évtizedekben csak egy piacra — s ennek megfele­lő minőségre — szakosod­tak, s most, hogy ezek a kapuk bezáródtak, önerőből szinte lehetetlen a váltás. A gyárban állítólag még a mai napig is négy gép vár el­adásra, s a remény legfel­jebb annyi, hogy közülük egy talán hamarosan elkel. Piac nélkül pedig ma már egyetlen gazdálkodó szer­vezet sem ölhet a gyártásba pénzt. Az üzletszerzés a hí­rek szerint pedig azért nem sikerült, mert a nyugati konkurencia magasabb árért ugyan, de jobb minő­ségű terméket kínál. Az előbbrelépéshez a PG-nek is fejlesztenie kellene, erre azonban a gyár ismert hely­zetében nincs esély, s a gépgyártól szállingózó híre­ket hallva most nem is ez a legégetőbb gondjuk. (A másik polgári tevékenység egyelőre még jobban pros­perál, s a gáz- és olajégők gyártására van nyolcvan­milliós megrendelésük.) Le kell épite ni Az elbocsátottakat persze a felsorolt okok aligha vi­gasztalják meg, hiszen min­denki úgy van ezzel, elis­meri, hogy a veszteséges ágazatokat le kell építeni, de ha emiatt a saját egzisz­tenciája kerül veszélybe, már más megvilágításban látja az eseményeket. A ka­pun kívülre kerültek közül egyéként száz ember sorsa korkedvezményes nyugdíj­ba küldéssel rendeződött. A kétszáz embernek pedig akik felmondólevelet kap­tak, a felszámolók igyekez­nek állást keresni, közülük ötvennek munkalehetőséget is kínáltak. Most már raj­tuk múlik, elfogadják-e azt. — hargitai — A fizetések változatlanok Vége a monopóliumnak A parlament már kétszer elnapolta a postatörvény megvitatását.Az egyik leg­nagyobb állami cég, a Ma­gyar Posta tevékenységét egy 1964-ben kelt törvény szabályozta, melyet az idők folyamán többször is módo­sítottak. A gazdasági-társa­dalmi változások a kilenc­venes évek elején felgyor­sultak. Előtérbe került az állami monopóliumok kö­rének szűkítése, a magán­tőkére épülő tulajdonosi rendszer kialakítása — a versenyhelyzet megterem­tésére, □ Á jövőben változtat­nak-e a Pest megyei postai alapszolgáltatásokon? — kérdeztük Szathmári Gézá­tól, a Posta Vállalat forgal­mi vezérigazgató-helyette­sétől. — Az államnak a jövő­ben is kötelessége, hogy biztosítsa a lakosságnak a legminimálisabb postai alapszolgáltatásokat (levél- továbbítás, pénzforgalom). Ez a tevékenység két for­mában bonyolódhat: részint egy e célra alapított állami vállalat, nevezetesen a Ma­gyar Posta közreműködésé­vel. Viszont, ha valamelyik területen hiányosság ta­pasztalható, akkor az ille­tékes miniszter koncessziót írhat ki. Ha megfelelően hi­telképes vállalkozók jelent­keznek, akkor a postaszol­gáltatások is vállalkozásba adhatók. A törvény rögzíti, milyen feltételek mellett lehet a koncessziót benyújtani. Ügy vélem, ez mindenképpen irreális és gazdaságtalan lenne, hogy az alapszolgál­tatásokat az állam végezné, s a vállalkozó csak a hasz­not fölözné le. □ Kell-e félnünk a leve­leink felbontásától? — Ez örökzöld téma, de határozottan nemmel fele­lek. A levéltitkot kötelessé­günk megőrizni. Vannak ki­vételes esetek, amikor az igazságügyminiszter enge­délyével — egy-egy bűn- cselekmény felderítésekor — bontják fel az arra fel­hatalmazott szervezetek a küldeményeket. Ugyanez érvényes a külföldről jövő csomagokra. Ezeket vám­rendészeti szempontból el­lenőrzik a pénzügyőrök. □ A Pest megyei falvak­ban tevékenykedő postá­soknak továbbra is tudnak munkát adni? — Munkaerőhiánnyal küszködünk, ezért nem ter­vezünk létszámleépítést sem. Az agglomeráció kéz­besítői nyugodtak lehetnek. Sajnos a lelkiismeretes, és megbízható embereinket nem tudjuk anyagilag úgy megbecsülni, ahogyan ma­gunk is szeretnénk. Bízunk abban, hogy kevés panasz érkezik hozzánk. I. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom