Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-26 / 150. szám

o SZÓ - KÉP 8 SZÓ - KÉP 0 SZÓ - KÉP 0 SIKLÓS LÁSZLÓ Beugr(at)ás Kacsó bácsi, a vendéglős, gondosan négyrét hajtogat­ta a cseleket, és elégedett arcot vágott. Filmet forgat­nak nála! Az összeg ponto­san a duplája annak, mint amit ez idő alatt — a csen­des hétköznapokon — for­galmazna, és az adózása is kedvezőbb. Mosolyogva fi­gyeli, mint rendezkedik be a stáb az éttermében. Illet­ve »átrendezi azt. Nem kö­zépütt hagy folyosót, hanem egy sor asztal mellett, és a bejáratnál szinte eltorla­szolja az ajtót, minél nehe­zebben találjon ki az, aki fizetés nélkül akar távozni. Érdekes, így voltak elhe­lyezve valamikor az aszta­lok ... — Elég nagy az étterem? — kérdi a gyártásvezetőt. — Pontosan ide álmodta meg a rendező — kapja a választ. — Ennek igazán örülök. Melyikük a rende­lő? — Még nincs itt. Csak a színészekkel jön. Három nap lesz a forga­tás, ennyiért nem haragud­hatnak meg a törzsvendé­gei. Kacsó bácsi — akit ap­ja és nagyapja után bácsiz­nak, ötvenhárom éve elle­nére — ezek után megy a dolgára, a konyhába. Néha persze odanéz, mert kíván­csi: mi a film sztorija. Az valójában egyszerű. Eszerint az étteremben több társaság vacsorázik — nyá­ri koraeste, szürkület — az egyiik asztalnál öt férfi és egy nő ül. Látszatra a csi­nos, kurvás lánnyal foglal­koznak, még arról is szó van, kivel kezdi ma este ... Majd jön a pincér és jön a vendéglős (a filmbeli), aki légit szétporciózni a hatal­mas tálon hozott sült hú­sokat; rántott bordát, ser­téspecsenyét dinsztelt hagy­mával, gombaszeletekkel, lángolt kolbásszal; pirított csirkecombot és máj szele­teket párolt zöldségekkel, házi savanyát, kocsissalá­tát, kis dinnyéket. A vendé­geknek (a filmes társaság­nak) nyála csörgött a gyö­nyörtől, amikor enni kezd­tek. Valamit még szösz- mötöl a filmbeli vendéglős az asztalnál, amikor az egyik színész — porhanyós májdarabkával a szájában — azt mondja a társának: „Hidd el öregem, nem fér be két bőröndbe... a har­madik is megtelik. A röp­lap mindig súlyosabb és terjedelmesebb a közönsé­ges papírnál... akkor vi­szont két embernek kell az akciót...” Ekkor észreve­szi a mögötte álló vendég­lőst, és a lány nyakába csíp. „Csöpi, te már me­gint megcsalsz engem...” Erre kitör a túlhangsúlyo­zott röhögés. A vendéglős (a filmbeli) úgy tesz, mint aki semmit nem hallott. Csak bemegy a konyhába, és szól valamit a kis szőke pincérnek. A pincér kisétál az utcára. Az étterem kö­zelében, az utcán telefon- fülke áll. Bemegy oda, tár­csáz, és elég hangosan be­szél: — Kacsó bácsi azt üzeni, hogy az aranyponty bent úszkál a medencében. De siessenek. Kilép, visszamegy az Iro­dába. Ám a fülke mögött ott áll a lány és hallgató­zott. Visszasiet a többiek­hez. Az öt férfi közül egy láthatóan rangidős, ő a ve­zető. A szomszédja súgja neki: — Maga most feltűnés nélkül kisétál, jobbra indul az utcán, elmegy a végéig, és ott befut az erdőbe. A piros jelzésen elszalad a megjelölt-fáig, rajta tábla: „Csak a kijelölt helyen rakj tüzet”. Ott jobbra for­dul, és kétszáz méter után talál egy rozoga esőkuny­hót. Ott vár ránk reggelig. Siessen! Kínos csendben nyam- mogják tovább a csodálatos ételeket... Alig sétál ki az ajtón, pár percre rá dzsipp áll meg az étterem előtt, civilek ug­rálnak ki belőle, körülfog-- ják az asztaltársaságot, sa­rokba szorítják őket. Majd ki az utcára. A vendéglős (az igazi, vagyis Kacsó bácsi) nem minden részét látja a felvé­telnek, így nehezen rakja össze a történetet. A sta­tisztáik. a csóró színészek ugyanis a felvétel után nem hagyják ott tányérjukat, hanem nekiesnek a finom ételnek. Örömmel nézi őket. A vezető színész nem valami híres, soha nem lát­ta a tévében. Inkább a fekete hajú, borostás arcú, rendező hatott Ismerősnek, sebhelyes. A szeme furcsa. A harmadik napra már csak a forgatás külső része maradt, ahogy a — nyil­vánvalóan ellenállási ve­zető, vagy partizán — indul az erdő felé: Ekkor történt a baj. Beszakadt az irodába a gyártásvezető. — Nagy baj van, Kacsó bácsi: Beteg a színészünk! — Csak nem gyomorron- tás? Sóikat evett a narancs­szószból. Pedig minden friss volt. — Dehogy, a de­reka fáj, és most futni kel­lene neki. — Ó, szegény. — Jól megfizetnénk, ha elvál­lalná a szerepét. — Én? Én nem vagyok színész. — Igaz, de maga pont olyan alkat, kicsit hajlott hátú, tömzsi, és szürkületben ját­szódik ... gyorsan végzünk. Kétezer, kápé. Kacsó bácsi fürgén beöl­tözött. Elmagyarázták neki, mit kell tennie: mihelyst szaladnak utána, ő is futás­nak ered, az esőházig... a többit majd ott elmondják. A dzsipp motorja felbúgott, amikor futásnak eredt. Rég szaladt, de az első méterek nem bizonyultak nehéznek. Rengett a háj a, lihegett, érezte, nyomában vannak az üldözői, és még hol az esőház! Beugrott a fák kö­zé, futott tovább. Mielőtt azonban azt elérte volna, hátulról megfogták a gra- bancát, és három férfi ne­kiesett, ütni-verni kezdte. — Neeee — ezt nem vál­laltam! — hátranézett, és nem látta az operatőrt. — Nem értik? Én nem a szí­nész vagyok, én nem az va­gyok, aki játszik ... én csak beugrottam, ez tévedés ... — Te aztán beugrottál. te rohadt Kacsó, egyem a ka­csodat ... mi, te nem ját­szol? Azt meghiszem. Ml se játszunk. Tudod már, miről van szó? — Csak nem Köves Bé­lára gondol... ? — Milyen okos vagy. — Nem én jelentettem fel »Színházt t.f.vét.i Világpremier Nem tudom, megesett-e *nár, hogy egy világszerte Sikeres, híres és divatos színpadi szerző, aki nem magyar származású, épp Bálunk, s épp egy kamara- színházban tartotta volna vadonatúj darabja világ­premierjét? Most ez történt. Az ame­rikai Bemard Slade, akinek két darabja is úgyszólván a műsorról levehetetlennek bizonyult, mégpedig a Ma­dách Kamaraszínházban (Jövőre, veled, ugyanitt, valamint a Válás Kalifor­niában), most ugyanebbe a kicsiny, pár száz nézőt be­fogadó terembe hozta el az A férfi, akit szeretek (Eve­ry Time I See You — Va­lahányszor csak látlak) cí­mű, négyszemélyes „nosz­talgikus komédiáját”. Slade indokai egyszerű­nek tűnnek. Ebben a szín­házban már két darabja ment sok százas szériában. Szirtes Tamás rendezőt is­meri e munkákból, s a „nagy” Madáchban színre- vitt világhíres musicalek rendezéseiből. Nagyon kedves, udvarias vélekedés. Slade tudja, ho­gyan kell egy ismert szín­padi szerzőnek „előadnia” magát, hogy rokonszenvet ébresszen (s ő egyébként is rokonszenves úr). A kérdé­seket persze nem teszi fe­leslegessé ez a kedves ud­variasság. Nevezetesen, hogy milyen rakétastart várható attól, ha egy „ke­leti” főváros kis színházá­ban van a világpremierje egy olyan szerzőnek, aki a Broadway meg a West End világpublicitásához szokott? Kiindulhat innen a világ­siker? — mert azon alul egy Slade már nem adhat­ja. Jár ez anyagi előnyök­kel? Mert azt senki nem gondolhatja, hogy egy ek­kora színház olyan szerzői jogdíjat tudna produkálni, ami a dollár- és fontezrek­hez szokott Slade számára kifizetődő volna. Ami pedig a darabot il­leti: mindaz benne van, mint bármelyik eddigi Sla­de-komédiában. Elvált asz- szonyka, akinek a múltjá­ban van egy „folt”: egy kedves, bohém bárzongoris­ta. Az asszony felnőtt (s szintén elvált) nagylánya egy esős estén épp abba a bárba tér be, ahol a mama hajdani szerelme zongorá­zik. Egymásba szeretnek, csak hát előbb-utóbb ki kell derülnie: mama és lá­nya bizony velélytársak. Most mi legyen? Nem az lesz, amire gondolunk: sem a mama, sem a lánya nem tudja megtartani a dön­tésképtelen (és így a fele­lősség alól mindig kibújó) férfit. A két felvonás Slade jó szokása szerint tele van szellemes párbeszédekkel, jó poénokkal és ügyesen felépített szituációkkal. S persze mind a négy szerep kitűnően megírt és remekül játszható. Almási Éva (a mama), Für Anikó (a lá­nya) Benedek Miklós (a férfi) és Dengyel Iván (a reménytelen szerelmes) na­gyon jó. Szirtes Tamás ren­dezése elegáns, az elhang­zó régi slágerek szívmelen- getőek. Takács István Köves Bélát! Nem én vol­tam! — Persze, a pincért iküld- ted ki, hogy hívja a pufaj- kásokat, te spicli, te kis be­épített gyöngyszem... — A Köves Béla életben maradt, csak hat év börtönt kapott... — Te is életben maradsz. Nem dobunk le a szaka­dékba. Maximum három bordád törjük el, ahogy Kövesét a Kádár-legények. Kacsó gyötrődve nézte a rendezőt: — Maga honnan tudja ezt a Köves-dolgot? — A fia vagyok. Elég ennyi neked, te szemét?! Kacsó összecsuklott, és érezte, csúszik a szakadék felé. SZENTENDRE: A Szent­endrei nyár rendezvényei közül ezen a hétvégén Kiss Anna költői dalos-táncos játéka emelendő ki. A Hold­nak háza van című elő­adás, amely a Szentendrei Teátrum és a Bihari kul­turális egyesület közös fel­lépésével született meg, szombaton, 27-én, és vasár­nap (28-án) is megtekint­hető a Városháza udva­rán. (Kezdési időpontok: du. 5-kor, illetve de. li­kőr.) A Barcsay Múzeum kert­jében, szombaton, 27-én es­te 7-kor a Tatros Együttes koncertje hallgatható meg. A Fő téri Kiállítóterem- ben a Pentaton-csoport el­ső közös tárlata látható. ZSÁMBÉK: A X. Zsám- béki szombaton gazdag mű­sort ígér ezekre a napok­ra. Június 26—29. között a hazai és a határokon túli magyar színjátszócsopor­tok nagyszabású találkozó­jára kerül sor. A Bicskei Gábor emlékére megren­dezett előadás-sorozatból, íme néhány: pénteken, 26- án, este 8-kor Sütő And­rás Káin és Ábel című drá­máját mutatja be a Vas­vári Játékszín együttese. A szombati előadásokból: du. 3-kor kezdődik a Passiójá­ték, melyet a Zabolai Rk. Egyházközség (Erdély) ifjú­sági csoportja ad elő a Kál­váriadombon, majd az es­te fél 10-kor kezdődő A Sá­tán fattya c. színművet (Nagy Zoltán Mihály mun­kája) a Beregszászi Ama­tőr Népszínház előadásá­ban. Vasárnap du. 3-kor a Vajdasági Tanyaszínház lép fel (Vásári komédiák), du. 6-kor egy Tamási-darabot lehet megnézni (Énekes madár — a Lévai Garam- vöigyi Színpad előadása), este fél 9-kori kezdéssel — mintegy ennek a színházi ópusznak a záróakkordja­ként Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porsze­mért című komédiája hang­zik el, a Debreceni Alföl­di Színpad előadásában. ÉRD: A művelődési köz­pont. kiállítótermében a X. Art Művészeti Alapítvány tárlatának a megnyitására kerül sor pénteken, 26-án, du. 6-kor. Június 27-én a Péter-Pál napi kirakodóvásárt tekint­hetik meg a néprajz ínyenc­ségeire kíváncsiak — a kultúr ház előtti téren. Es­te 8-kor kezdődik aztán a „Dologtiltó mulatság”, a másnap reggelig tartó „Pé- ter-Pál napi bál”. Június 28-án délutántól a Dzsesszkávéházban a Rak­part Quartett játszik. ÖCSA: „Gugyerák” élő lemezfelvételére várja Bár­di/ György és az ócsai Eg- ressy Gábor Művelődési Központ az érdeklődőket. Az előadás pénteken, jú­nius 26-án, este 7-kor kez­dődik. Nomád gyerektábort szer­vez — július 10—17. között — az ócsai művelődési ház, amelyre a jelentkezőket már várják — az Egressy Gábor művelődési köz­pontban (telefon: 24/78- 043). Részvételi díj: 1000 forint. TÖRÖKBÁLINT: A tö­rökbálinti vasárnapok-ren- dezvény szeptemberig tart. Június 28-án, du. 4-kor a Dióskertben a biatorbágyi fúvószenekar mutatkozik be. A művelődési házban ez idő alatt a hagyományos zenés sördélután megren­dezésére kerül sor. NAGY GÁSPÁR A közös álmodds és őrzés hite Egy közösség árvaság­ra juthat, ha emlékeze­tét — ilyen vagy olyan megfontolásból — veszni hagyja. Ha bűnösen té- kozolja: mivel ama pon- tos-t s kérlelhetetlen-t jelzői minőségükben is felejtendő, már nem tartja karban. És fiait, lányait nem ösztönzi ar­ra, hogy immár a jövß érdekében szegődjenek e nemes szolgálóivá. (De még véletlenül sem szol­gáivá!) Meggyőződésünk ugyanis: az emlékezet fényes hegyormain és liános, zöld bozótosaiban csak a szuverénül tájé­kozódó — tehát belső iránytűvel is rendelkező! — ember tud eligazodni. Az az ember-vándor, aki elfogadja közössége meg­bízatását, s így lesz fel­fedező: művet teremtő kiszemeltje az időnek. És szolgálatos a példa­örökítés dolgában. A közös álmodás, te­remtés és őrzés kimon­datlan „egysége” átlelke­sítheti még a fennkölt fanyalgókat, az örökös kétkedőket is, akik ed­dig csupán némely — magas polcra tehető — kincsek rejtegetésén fá­radoztak. Ezek a kin­csek, mint mozdíthatat­lan teljesítmények, kul­tikus rekvizitumok, per­sze értékmérők is: meg­(Erkel Ferenc emlékére) annyi jól fogó agysejt, idegszál, izzadságcsepp és éjszaka-töredék kivé­teles találkozása, múlt­ból kiálló korallja. De nekünk, itt, e tájon — a fontiekből követke­zően is — mindig többről kell beszélnünk. Több­ről és többért kell hogy sajogjon, hogy hitelesen fájjon a történet! Már- már mozgósító erővel. Mert egy — kies íny hi- tűektől és rosszakaróktól s irigyektől számtalan­szor megkérdőjelezett — organikus kultúrát kell rendületlenül birtokol­nunk és szívós munkál­kodással gazdagítanunk. (Felülemelkedve a ha­gyomány és modernség hamis dualitását, melyet ott susogtatnak bizonyos „műszellöcskék” a tere­bélyes fa tétova, új le­velei között.) Perszenem kérkedve, de méltóság­gal, mondván: ez a miénk! Egyként miénk a vox humana és az egymás kezének melegét őrzők hite. És miénk a pontos és kérlelhetetlen emléke­zet fájdalmas gazdagsá­ga is. Ott van minden felcsendülő énekhang­ban, verssorban... a művészetek szabad köz­társaságában. Akkor ez a közösség sem juthat árvaságra. KIRÁLY LÁSZLÓ Balkáni nyárelő teleírtad versekkel a lelkem, és akkor én merre bolyongjak — k. 1. junior, tróger, aki szétszaladtál minden világtáj felé, és mégis­csak hozzám jutottál, hogyan lehet megérteni ezt; embert emberrel akartam társítani, és akkor itt vagy te, miközben senkit sem lehet társítani senkivel, s a történetek sokkal szebbek, mint egy családregény-----------nincs annyi ős, hogy békességben megölhetnék egymást — — — azt mondta maja sztojanovics: királylaci, az életben nem lesz mégegy sóváradi kabátod, amiben ilyen jól érezném magam! igaza lett, nincs több olyan sóváradi kabátom, de olyan maja sztojanovics sincsen, és egy könnyeden megígért történetem bolyong a balkánon azóta; — ne adjatok, ne adjatok semmit nekem, de mostantól semmit se kérjetek tőlem, ember vagyok, de csak egy, tehát azt mondom: én mindig tartozom maja sztojanovicsnak, és egy életnek, és maja sztojanovics mindig tartozik nekem KISS EDUARD Homokrajz Már évek óta élek úgy, hogy sok a konyak és túl kevés az alvás. Egymásra veti tett nyugtalanságaim alatt, mint meddőn rothadó mag, tétován sír fel a vers. Most hiába kereslek, te már messze fejeden virágkoszorú, lombkoszorú, tövis. Utolsó egyesülés — szétszórva szélben, szétszórva kövek alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom