Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
Ha a vizfei már agonizál Miért kell életben tartani? Szigetújfalu polgármesterét még nem láttam ilyen „nyűgösnek”, pedig nem tegnapról ismerem. Az indulat okát néhány keresetlen szó vezeti be, melyek a megyeházát illetik, még pontosabban a Vagyonátadó Bizottságot, annak is az elnökét. EBBŐL ELÉG — Június 16-án gyűlést hívott össze Budaörsre, mely a PVCSV központi vagyonfelosztását tárgyalta. Engem nem hívtak meg, de ez nem volt véletlen. Eddig, ebben a témában én voltam mindig a rebellis, a bajkeverő, a hangadó. Egy közelmúltban lefolyt gyűlésen plenum előtt meg is mondtam az uraknak, szerintem pont a vagyonátadó bizottság késlelteti a PVCSV felosztását. Ha nem totojáznának annyit, már rég túl lennénk az egészen. — Született Budaörsön egy olyan döntés, mely kihat Újfalura is? — De mennyire! A 90 megjelent polgármesterből 70 megszavazta, hogy a PVCSV központi vagyonát a lakossági létszám arányában osszák fel. Nomár- most! Ebben a kérdésben nemcsak 90 település az érdekelt, másrészt hogy dönthettek a polgármesterek a képviselő-testület felhatalmazása nélkül?! Nagyon szeretnék erre választ kapni az illetékesektől! Ami a kérdés lényegét illeti: a döntés igenis hátrányos a községre nézve. Az itt működő üzemet 25 éve használja, birtokolja a PVCSV, az átadás után pedig egy olyan örökséget kapunk, amire nem jó gondolni. A hálózat elöregedett, a csapok, tolózárak többségét ki kell cserélni. Ezeket a költségeket nekünk kell viselni, egy jóval kisebb költségvetésből, mint egy Szigetújfaiunál kétszerte nagyobb községé. Ahol viszont nincsenek ilyen gondok a PVCSV örökség körül, ám kétszerte többet kapnak a közös vagyonból, mint mi. Nagyon elegünk van már az egészből! Nálunk egy köbméter vízért 43 forintot számít a PVCSV. Szeretném tudni, hogy milyen alapon?! Ismereteim szerint a községi állomás 8-10 forintos önköltségi áron nyer egy köbméter vizet. — Úgy tudom, jútius 1- jétől ez az állomás önkormányzati tulajdonba megy át. Azt a pár napot már kibírják. KIAPADT KUTAK — Nem olyan egyszerű ez a probléma. A mi állomásunk megépítése után épültek ki a fővárost ellátó vízművek. Ezek mélyebbről nyerik a vizet mint mi, aminek komoly következménye van. A község kerti kútja! sorra kiapadtak, s még előbb csak háztartásra, napjainkban már a locsolásra, állattartáshoz is a vezetékes vizet használják. Viszont ezt a községi kút nem bírja, időnként — főleg nyáron — rá kell kapcsolni a fővárosi rendszerre, a tököli kutakra. Ennek ellenére — kiszámítottam — az átlagos tarifa nem lehet több 25 forintnál. — Tehát júliustól már ennyivel számolhat a lakosság? — Ahogy azt ön képzeli! A vízdíj megállapítására csak a szakminisztérium jogosult, a KHVM. Előbb hatályon kívül kell helyezze a parlament az idevonatkozó törvényt. — Visszatérve a vagyonfelosztáshoz, ön szerint milyen alapon kellett volna eljárni? — A települések közigazgatási területén meglévő PVCSV üzemek vagyon arányában, szemmel tartva azt is, hogy mióta üzemel ez a vagyon és mennyi hasznot produkált. 1— Milyen összeget feltételez a PVCSV központi vagyona? — Épületek, üdülők, telkek, gépek, szállítási eszközök, laboratóriumok — nem könnyű megsaccolni, de milliárdos nagyságrendű az összvagyon. — Okos dolog egy ilyen szervezetet felszámolni? Ki látja majd el a községi vízművek karbantartását, és a vízminőség ellenőrzését? — A PVCSV központja egy megyei vízfej. Mit gondol miért halogatják a felszámolást? Mert egy csomó embernek jól fizető állást biztosít. Na ná, hogy nem szívesen állnak fel az asztaltól! Ez egy tipikus pártállami intézmény, állam az államban. Az igazgatóhoz nehezebb bejutni, mint egy államtitkárhoz. Ennek a roppant nagy apparátusnak köszönhető, hogy nálunk 43 forintba kerül az a víz, ami Pesten csak tizenötbe. VAN MEGOLDÁS A karbantartásra, minőségvizsgálatra már van megoldás. Levélben kértük Demszky Gábor főpolgármestert: lévén hogy a főváros a szigetről nyeri a vízszükségletét, járuljon hozzá, hogy a mi rendszerünk üzemeltetését is a Fővárosi Önkormányzat tulajdonát képező Fővárosi Vízművek lássa el. Nyomatékül Varga József ezt is beleírta a Demszky Gábornak címzett levélbe: Tisztelt Főpolgármester Űr! Lakosságunk kisem- mizve érzi magát, mert ismert ugyan, hogy a kibányászott víz nemzeti kincs, mindazonáltal előbb-utóbb állampolgári engedetlenséghez vezethet a jelenlegi állapot fennmaradása! Valóban nyomós érv, melyet jó megszívlelni és mielőbb dönteni. Annál inkább, mert a megyei vízfej, a PVCSV agóniája már csak napok kérdése. Matula Gy. Oszkár Assenbrenner György, Kakucs polgármestere szemlátomást fáradt. Mint mondja, a polgármesterség velejárója, hogy nap mint nap bizonyítani kell. Mindenekelőtt a községnek. Kakucson utolsó szakaszába lépett a sportcsarnok építése, még nincs befejezve a gázprogram, de már ott a következő nagy erőpróba, a szenny víz tiszti tó állomás dokumentációja. _ Miért társult Kakucs és Űjhartyán? (Újlengyel menet közben zárkózott fel). A két község közti terület természeti adottságai (domborzati viszonyok) és a fizikai esés törvénye nagyszerű lehetőséget kínált egy közös szennyvíztisztító megépítéséhez, mely nem igényli a bonyolult és költséges szivattyús átemelés módszerét. A zárt rendszerű, környezetkímélő, biomodul állomás megtisztítja a vizet és átereszti egy közeli csatornába. Ez a csatorna valamikor élt. Vizében fellelhető volt a növény- és állatvilág jó néhány fajtája. Aztán egyAz évszázad tyúkpere Néma kakas kerestetik 'Az alábbi mulatságos történetet Tápiószelén hallottuk. Gyorsan tegyük persze hozzá: a kívülálló szemével nézve mókás az eset, az érintettek annál komolyabban és kitartóan viaskodnak egy kakas kukorékolása miatt. — Kérem szépen, a családommal 20 éve lakom ezen a helyen, a Rákóczi út 26/a-ban — mesélte Móró Lajos, aki a helyi újság útján már a közvéleményt is segítségül hívta panaszához. — A szomszédaimmal 18 évig békességben éltünk itt, egymásra soha egy rossz szót nem szóltunk. Míg aztán két éve — hogy miért a rendszerváltás tájékán, azt ne kérdezzék — az egyik szomszédom, név szerint Juhász János kifogásolta kakasunk rendszeres kukorékolását. Azt mondta, hogy nagyon idegesíti, csináljak vele valamit. Most már belátom: nem vettem igazán komolyan. Látom ám egy alkalommal: szomszédom kiásta saját kerítése alját, leszakította a kerítéshálót, nyilvánvalóan ál akarta csalni szegény kis jószágot. De úgy látszik, az megérezte a rá leselkedő veszélyt, nem volt hajlandó átbújni. Néhány buta tyúkunk azonban átment, azok bizony azóta sem kerültek elő. Levágtuk hát mi is a kakast, Farmosról vettünk 4 X Jfírínn egy másikat, mert hát, ahol tyúk van, ott legyen kakas is. Sajnos ez ugyanúgy kukorékolt, mint a másik. Ekkor fordultam a nyilvánossághoz: ha valakinek van néma kakasa, azzal cserélnénk ... Mi még ráfizetésre is hajlandóak lennénk a békesség kedvéért. Mert barátságtalan szomszédommal úgy megromlott a viszonyunk, hogy több alkalommal tettlegességgel fenyegetett meg. Segítséget vagy legalább tanácsot kérek, de csak nevet rajiunk mindenki! Néma kacsáról már hallottak, de néma kakasról?! Jártam a polgár- mesteri hivatal szabálysértési előadójánál. Ott azt mondták, hogy ebből nem tudnak államigazgatási eljárást kezdeményezni, próbáljunk hát megegyezni. — Most ál] az ügy, a kakas meg kukorékol. Kérem, én egy nagyvállalat munkaügyi beosztású embere voltam 30 évig, a nyugdíjazásomig. Több ezer emberrel megértettem magam, emberi nyelven, minden gond nélkül. Erre fel épp öreg napjaimat mérgezi meg egy fránya kakas kukorékolása. Minek ide ilyen áron is kakas? Szól-* tam már arról, hogy ahol tyúk van, ott legyen kakas is. No persze: ahol kakas van, ott kukorékolás ugyancsak. S kezdődik minden elölről. Amíg egy néma jószág nem akad, amelyik azonban attól még igazi kakas a talpán ... (tóth) Kéíszéz új rendőr ss megyében Eltökélten, egységben Vezető társaimmal együtt már csaknem egy éve léptünk hivatalba a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, így időszerű a számvetés. A közbiztonsági munkában végrehajtottuk a szükséges módosítást, melynek legfontosabb alapelve a feladatokhoz racionálisan igazodó szervezet kialakítása, a közterületi megelőző szolgálatok erősítése, a rendőrségi munka színvonalúnak az emelése. Az átszervezésnél szem előtt tartottam azt, hogy egy jól működő, kis létszámú, szakirányító, ellenőrző segítő apparátusra van szükség. Ezért döntöttem úgy, profi rendőrtisztekkel jelentősen kisebb létszámmal is boldogulni lehet. így történt az, hogy divatos szóhasználattal élve 50 százalékos karcsúsítást csináltunk a közrendvédelmi, közlekedési és igazgatásrendészeti osztályon. Az így felszabaduló embereket pedig közterületi megelőző munkára, a helyi rendőr- kapitányságokhoz helyeztük át. Meggyőződésem, hogy helyesen jártunk el. Sikerült a terheléshez igazodó megyei létszámot megállapítani és ugyanakkor, ha kismértékben is. de segíteni tudunk a területi szervek krónikus létszámgondjainak a megoldásában. A rendőri munkát ott kell végezni, ahol a bűncselekmények történnek, tehát minden erőt és eszközt a városokba és községekbe kell irányítani. Vezetőtársaimmal együtt azon dolgozok, hogy megteremtsük azokat a feltételeket, amelyek a kapitányságokon szükségesek a munkavégzéshez. Mindenki előtt ismertek a gondjaink: mesénkben a lakosság számához viszonyítva kevés a rendőr, és problémák vannak az állomány kiképzettségével. Ami a létszámot illeti: középtávon biztató lehetőségek vannak a bővítésre. A minisztérium, valamint az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője nagy súlyt fektet az elmaradások pótlására. Ennek első megnyilvánulása az, hogy idén országosan 3000, megyénkben pedig 200 munkatárs felvételére van lehetőség. Ami a képzést illeti, nehezebb megtalálni a legjobb megoldást. Huzamosabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az elmaradásainkat pótoljuk, és képzett rendőrök legyenek az újoncokból. Megtesszük, amit lehet, ennek érdekében. Saját szervezésben rendőri alapképző tanfolyamokat, beosztási helyekhez kötött speciális továbbképzéseket indítottunk. Ugyanakkor megszigorítottuk a felvételi követelményeket. Jelentős pénzösszegeket és szellemi tőkét fektettünk be a kapitányságaink munkáját segítő informatikai infrastruktúra kialakításába. Több témakörben sikerült országos kutatási feladatot kapni. Maximalisták vagyunk mert maximálisan szeretnénk eleget lenni a lakosság jogos igényeinek. Eltökélt szándékunk szerint a feltételek megteremtésével párhuzamosan javítjuk a megye lakosságának a biztonságát. Leraktuk az alapjait a lakossággal együtt élő rendőrőrsöknek. Erősítettük az igazgatásrendészeti szolgálat rendőri jellegét, és ugyanakkor igyekeztünk gyorsabbá, kulturáltabbá tenni szolgáltatásainkat. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen garanciákat látok további céljaink megvalósítására. A legfontosabb, hogy eltökéltek vagyunk és egységesek szándékaink valóra váltásában. Nagyon fontosnak tartom a rendőrség „arculatának” javulását. Munkatársaink nehéz munkát végeznek, sokat dolgoznak. A szakmai mutatószámok alapján eredményesek. Az igazi sikert azonban számunkra nem a statisztika jelenti, hanem az, hogy elégedett velünk a lakosság. Ezt szeretnénk elérni. Nagy Károly rendőr alezredes, megyei főkapitány-helyettes Panaszok a Szél utcából lan kiszolgálást. A posta Elöljáróban leszögezném, távol áll tőlem, hogy elmarasztaljam a budakeszi postát. Mindezt Mester Lász- lóné hivatalvezetőnek is elmondtam, amikor felhívtam a figyelmét egy Szél utcai panaszra. Igaz, a panaszos úgy nyilatkozott, hogy az általa sérelmezett „tünetek” nem csupán az ő körzetére jellemzőek. Erre viszont nincs bizonyítékom, tehát nem alap az általánosításra. H. T. J. az ajánlott levelek és a kis súlycsoportba tartozó csomagok (250 grammig) kézbesítésének módját kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy a kézbesítő ki sem viszi a címzetthez, csupán az előre megírt értesítőt dobja a ládába. Konkrét példával is szolgált. Kaliforniából küldtek a részére különleges virágmagvakat. A kis csomag kikézbesítése, az érvényben lévő szabályok szerint, a posta kötelessége. Ehelyett kapott egy blankettát, mellyel többször is elzarándokolt a postára, amíg a küldeményt megkapta. Beszélgetésünk elején Mester Lászlóné következetesen állította, márpedig a budakeszi postások kifogástalanul dolgoznak. Viszont később olyasmit is mondott, hogy a demokrácia kiteljesedésével a pa- naszkodók száma is megnőtt. „Azelőtt” nem volt jellemző, hogy minden csipri-csupri ügynek hangot adjon a polgár. A demokráciát valóban sokféleképpen lehet értelmezni, és sok mindenre fel lehet használni. Ennek ellenére, a Szél utcai panaszt nem a demokrácia „vadhajtásának” tekintem. Én abból indulnék ki, hogy „azelőtt” jóval olcsóbb volt a postai díjszabás, s ennek függvényében a tűrőképességünk is nagyobb volt. Ma viszont a polgár azt mondja: Aki fizet, pityegtet! Ami alatt azt értem, a pénzéért mindenki elvárja a kifogástagondjai nem érdeklik a fogyasztót. Sok a küldemény, nem képes a kézbesítő mindent kivinni? Az ő baja. Forduljon kétszer. Vagy háromszor. Ez a kötelessége. A munkáltatónak pedig az, hogy megfizesse. Volt egyszer egy posta. Magyar Királyi Postának nevezték. Ez a posta olyan volt, hogy a kézbesítő (is) büszkén viselte a mundérját. Nem ok nélkül. Annak a postának európai rangja, tekintélye volt. Mindezt H. T. J. említette fel, hozzátéve: azt a fegyelmet, munkamorált és udvariasságot kellene újrateremteni. És nemcsak a postánál. Mindenütt. Mert ez is egyik kritériuma az Európához való újrafelzárkózásnak. Mert egyszer már ott voltunk. Az élbolyban. —a. —r. Valamikor élt ez a csatorna Három község összefogása szer csak elkezdett kiszáradni, de senkit nem érdekelt, hogy a vízzel együtt kihalt minden, s a csatorna medre olyanná vált, mint egy kietlen, holdbéli táj. — A szennyvíztisztítóból kikerülő víz új életet teremthet a csatornában is, amellett, hogy víakészlet- visszanyerő funkciót tölt be, mely nem lényegtelen e vízben nem túl gazdag környéken. Assenbrenner György és Manger Henrik — Üjhar- tyán polgármestere — várják a hírt: „odafenn” jóváhagyták az állami támogatásra benyújtott kérelmet, mely alapfeltétele a munka elkezdésének. — A pályázók startra készen állnak, bízunk benne, hogy még ősz előtt beindul az akció. A két szakaszra bontott terv első részével) 1993 végéig szeretnének végezni. Az első szakaszban 25,5 millió forintos értékben megépült a tisztítóállomás. Ez már alkalmas a szippantott szennyvíz fogadására. A csatornahálózat a második szakaszban realizálódik, 1994—95, ha lesz rá pénz. — A távolság miatt Üjlengyel ehhez már nem tud felzárkózni, ekkora hálózat kiépítése százmilliós beruházást igényel. Viszont a szippantott szennyvízét „örök időkre” fogadjuk, eszerint terveztük a telep kapacitását. Ezeknek a községeknek hosszú évtizedekig csak fentről rájuk erőszakolt közös gondjaik voltak. Közös tsz, közös tanács stb. A centralizáció eme formái eleve nem sok jót ígértek, de ki merte ezt lentről felülbírálni ? Hány szomszédos község évszázadokra visszatekintő jó viszonya látta kárát e téves közgazdasági politikának! — Eltekintve a hasznáról, számomra azért is kedves ez a terv, mert magunk gondoltuk ki, és magunk vitelezzük ki, nem pedig „ránk szabták”. Ennél nem áll fent, mint a múlt beruházásainál oly sokszor, amikor a 38-as lábra próbálták ráerőszakolni a 44-es bakancsot. Ahogy kinéz, ez a bakancs nem lesz bő, és nem is fogja szorítani a három községet.
