Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-23 / 147. szám
lúmsss, as évforduló hénap$a A valóságos Sissi Százhuszonöt éve, 1867 júniusában koronázták meg Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt, l. Ferenc Józsefnek, Ausztria császárának hitvesét Magyarország királynéjává. A tragikus sorsú, szépséges és különös asszony, Magyarországon mindig szeretetnek és tiszteletnek örvendett. A haza őrangyalának tartották, emlékmúzeuma is volt. Szobránál mindig díszlett néhány virágszál, a róla elnevezett Erzsébet híd pedig őrizte nevét az elmúlt évtizedekben is. ANYÓSBILINCSBEN Most a Magyar Nemzeti Múzeumban nagyszabású kiállítás nyílott: több mint 250 festményen, szobron, Erzsébet királyné és az uralkodócsalád ereklyetár- gyain, öltözetein kísérhetjük végig a királyné gyász- szál és szenvedéssel teli életét. Az érzékeny lelkű, szabadságszerető, korát mindenben megelőző hercegnő 1837. december 24-én született. Szabad, boldog gyermekkor után Európa egyik nagyhatalmának daliás uralkodója, I. Ferenc József jött érte, akivel szerelmi házasságot kötött. A vadóc kislányból anyósa szigorú nevelési módszerekkel és állandó megfigyeléssel akart igazi császárnét faragni, ezzel a fiatalasszony életét haláláig megmérgezte. Erzsébet nagy kudarca az anyósához fűződő viszony volt. Valószínűleg ezért gyűlölte meg az udvar kényszerű spanyol etikettjét. Aki viszont közelébe került, rajongott érte. Bár házassága mindvégig meghitt volt, sem a családi, sem az udvari élet nem elégítette ki Kereste az önmegvalósítást, ami abban a kórban meglehetősen ritka volt. A rendszeres sport, gyaloglás és a lovaglás mellett, kora egyik legjobb vadásza is. Szabadságszeretete, ösztönös intelligenciája és valószínűleg az anyósa iránti ellenszenv vezették a magyarság megkedveléséhez, amely már első magyarországi körutazásán is megnyilvánult. A politikába a magyar ügyön kívül nem avatkozott, 1863-tól magyarul tanult, történelmünkkel ismerkedett. Része volt az 1867-es kiegyezésben is. amelyet Erzsébet nagy tapintattal készített elő. mindig a háttérben maradva. A béke gyümölcse volt az 1867. június 8-i koronázás a Mát.yás-templomban. amely Erzsébet életének egyik csúcspontja volt. Koronázási öltözetét ősi magyar szokás szerint az egyháznak, a veszprémi püspökségnek adományozta, hogy miseruhakészlet legyen belőle. A magyar nemzet a koronázáskor a királyi párnak ajándékozta a gödöllői volt Grassalkovich-kastélvt. A királynénak ez nagy örömet szerzett, s 1867-től kezdve minden évben pár hetet Gödöllőn töltött. Ez lett a lovasbemutatók és falkava- dászatok központja. Erzsébet az embereket elsősorMinden pala gyári áron. Osztrák lambéria, csiszolt, csomagolt, 520 Ft/m2 -f áfa. ETERNIT ÉPÍTŐANYAGKERESKEDÉS Balatonfüred, Naszlopy u. 3. Tel./fax: (86)-43-341. Eduard Kaiser: A császári pár ban egyéniségük és nem származásuk szerint értékelte. Különös érdeklődéssel fordult a szegények, betegek felé. Kórházakat, szegényházakat, elmegyógyintézeteket alapított. HOLTÁIG GYÁSZBAN A hetvenes években egyre több időt töltött külföldön. Fia, Rudolf trónörökös tragikus halála 1889-ben mélyen megrendítette. Soha többé nem vett fel színes ruhát, haláláig gyászolta. Zaklatott és nyugtalan volt, még Korfun, Görögországban is, ahol álmainak élt. A magyarok iránti szerete- te azonban változatlan maradt. Utolsó gyermekét, Mária Valériát „magyar kislánynak” nevelte. A magyar nemzet 1896- ban fényes külsőségek között ünnepelte a honfoglalás ezeréves évfordulóját. Ez volt az utolsó rendezvény, melyen a királyné, talpig fekete díszruhában, megjelent. Depresszió vett rajta erőt, sehol sem lelte nyugalmát. Hősiesen viselt szenvedéseinek egy Luccheni nevű anarchista vetett véget: 1398. szeptember 10-én tőrrel szíven szúrta a királynét. ÉLŐ AZ EMLÉKE A magyar nemzet gyásza szinte parttalan volt. Emlékművére, később múzeumára azonnal megkezdődött a gyűjtés. Emlékmúzeuma a királyi palotában, „a Szent Korona közvetlen szomszédságában levő helyiségekben”, tíz évvel a királyné halála után, 1908. január 15-én nyílt meg. Zala György által készített szobrát 1932-ben állították fel az Eskü téren. Végrendeletéhez híven versei most jelentek meg, valószínűleg nálunk is kiadásra kerülnek az Akadémia Kiadó jóvoltából. HepatithreitéBy Láncfertőzés A tokiói Nemzeti Egészségügyi Intézetben egy újszülöttet kezeltek, aki közvetlenül születése után he- patitis-C vírus okozta máj- gyulladásban betegedett meg. A fertőzés okát keresve, az anyát is megvizsgálták, aki ugyan egészségesnek bizonyult, de kimutatható volt nála a hepa- titis-C Vírusa. Végül kiderült, hogy a csecsemő nagyanyja hosszú évekkel ezelőtt májgyulladáson esett át. Géntechnikai módszerekkel kimutatták, hogy a nagyanyánál nyomokban még megtalálható vírus csaknem azonos á csecsemőével. Ilyen pontos egyezés csak úgy magyarázható, ha a nagyanyától az anyán keresztül jutott a csecsemőhöz a kórokozó. Ez a fertőzési lánc a hepatitis-C vírus elterjedtségét is megmagyarázza. B. I. Emléklap a királyi pár eziistlakoclalmára, 1897. (Ismeretlen mester litográfiája) TÖRTÉNELMI EMLÉKIDÉZŐ Honvédek a háborúban A Bernben élő magyar hadtörténész, Gosztonyi Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború áldozatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadba indulásának 50. évfordulóján.” Az Európa Kiadónál megjelent könyvből ismét részleteket közlünk. A hadsereg katonáinak ruházata is sok problémát okozott, mivel nem felelt meg a hadműveleti terület adta követelményeknek. A honvédek rövid szárú bakancsai átengedték nyáron a port, ősszel a latyakot. A téli felszerelés, elsősorban szállítási nehézségek miatt, csak későn és akkor is aránylag kis mennyiségben jutott el a csapatokhoz. A kivonuló magyar hadsereg csapatvonatai (vagyis utánpótlási egységei) jórészt fogatolt járművekkel, azaz ló- vontatású eszközökkel rendelkeztek. Gépkocsik csak hadosztályszinten álltak rendelkezésre. Szólnunk kell a csapatok élelmezéséről is. A hadműveleti területek élelmiszer- ellátása jórészt központi német szállítmányokból származott. Ez, ha mennyiségében megfelelő volt is, a hazai magyaros koszthoz szokott honvédeket nem elégítette ki. Baj volt a kenyérrel is. Ezt az ellátó oszlopok német tábori sütödékből kapták. íze és ösz- szetétele elütött attól, amihez a magyar ember szokva volt. A hadvezetőség idejében felfigyelt e nehézségekre. Ügy határozott, hogy a német ellátáson felül, pótlásként, Magyarországról hozat élelmiszert. Kezdetben nem is volt e téren nehézség. De amikor beköszöntött a zordabb időjárás, és a nyugatról jövő katonai szállítmányok túlterhelték az amúgy is gyér és német kézben levő, partizánoktól veszélyeztetett oroszországi vasútvonalakat, a hazai élelmiszer-szállítmányok vagy romlottan, vagy igen rendszertelenül érkeztek a csapatokhoz. A hadműveleti területre való kiszállítás 1942. április 17-én kezdődött, és július 27-ével fejeződött be. Szombathelyi vezérezredes utasítást adott, hogy az Oroszországba küldött csapatok búcsúztatása és kivonulása lehetőleg a nagy- közönség kizárásával történjék. A vezérkar főnöke — így tanúsítja utólag egyik beosztottja, Kádár Gyula vezérkari ezredes — nem kívánta, hogy a sajtóban vagy a rádióban nagydobra verjék ezt a kényszerű kivonulást. A magyar csapatok közül elsőnek a szombathelyi III. hadtest hadosztályai érkeztek meg hadműveleti területre, Orjol vidékére. Jtt székelt a magyarokat kedvelő von Weichs báró vezérezredes vezette 2. német hadsereg parancsnoksága. Június 4-én alakult meg az úgynevezett Weichs-sereg- csoport-parancsnokság, amely alá a német és a magyar 2. hadsereg, valamint a német 4. páncéloshadsereg tartozott, 506 398 fős összlétszámmal. Jány Gusztáv a törzskarával május 20-án érkezett Kurszkba. A Weichs vezérezredessel folytatott megbeszélései után június 2-án vette át az arcvonal-parancsnoksá- got. Az első vonalban ekkor még csak a III- hadtest két könnyűhadosztálya állt. Június 10-én Jány a főhadiszállásán ismertette Domaniczky Ödön altábornagy, hadtestparancsnokkal és vezérkari főnökével a küszöbönálló német offen- zíva magyarokra váró feladatát. Az altábornagy kevesellte a rendelkezésére álló erőket és a tüzérségi előkészítést, és nem, vállalt felelősséget a támadás sikeréért. Jány ragaszkodott az eredeti tervhez. Domaniczky erre tiltakozásul a felmentését kérte, ami 1942. június 30-ával meg is történt. Ténylegesen már június 16-án elutazott. Hazatérte után, 1942. november 1-jével, nyugállományba helyezték. Semmi bántó- dása nem esett. A nyári offenzívat 1942. június 28-án Kurszk térsé- . géből Maximilian von Weichs báró, vezérezredes három hadserege nyitotta meg. Két nappal később Belgorod városától délkeletre a 6. német hadsereg indította meg támadását Bíaíó aéísi oiBeieS EGYÜTT A FIATALOKKAL Dabasi szőlők néven, kis község alakul, fejlődik, Da- bastól nem messze. Művelődési házában kéthetente találkoznak a nyugdíjasklub tagjai. A legutóbbi tisztújítás során ismét egyhangúlag megválasztották vezetőjüknek Za- dumajszki Józsefnét, vagy ahogy mindenki ismeri, Kató nénit. A mosolygó^ de energikus elnökkel a hatszáz lelket számláló település vendéglőjében beszélgettünk. — Ügy kezdődött — mesélte —, hogy a férjem nyugdíjas lett, s elment egyszer-kétszer a klubba. Mivel magam most sem vagyok még nyugdíjas, nem tartottam vele. Elhívott, meggyőzött arról, jobb, ha együtt vagyunk. Eleinte segítettem, ötleteket adtam, azután megkértek, vállaljam el a vezetést. Sokat járunk színházba, múzeumba, olykor kirándulni. Nagyon aktívak a tagok, ezt a programot még keveslik is. A gond az, hogy mi nem kapunk támogatást, mint más klubok. Igaz, sikerült azt elérnünk, hogy a művelődési ház takarításáért kaptunk valamennyi pénzt. Ez működött is egy darabig. Kicsinosítottuk a szobánkat, függönyt vettünk, legyen kellemes, hangulatos, hiszen a miénk is. Azután, nem is olyan régen, ezt, a takarítási díjat lecsökkentette az önkormányzat. Nagyon sajnáljuk, mert ez azt jelenti, még kevesebb programot szervezhetünk. Nehezen várható el a nyugdíjasoktól, hogy minden költséget ők álljanak. Persze^ azért igyekszünk érdekessé tenni az összejöveteleinket. Félévente tartunk névnapokat, s akiknek erre az időre esik az ünnepe, azokat felkö- szöntjük. Ismertebb személyiségeket is elhívunk ilyenkor, van tombola, és a fiatalokból álló zenekar húzza a talpalávalót. Szinte mindig nagyon jó ilyenkor a hangulat. Más nyugdíjasklubokkal is tartjuk a kapcsolatot, itt rendezzük a találkozókat. Legutóbb (Ayyóniak jártak nálunk, s azzal mentek haza, ezt az ötletet ők is megvalósítják. Amit követni szeretnének, az az, hogy a fiatalokat is bevontam a klubéletbe. Segítenek, pártoló tagként támogatnak minket. Lehet, hogy ez újszerű ötlet, de nálunk mindenesetre bevált. Talán, valóban érdemes másutt is kipróbálni. J. Sz. I. tizenkilenc hadosztállyal. A III. hadtest már a támadás első órájában bekapcsolódott a nagy offenzívába. Mintegy félórás tüzérségi előkészítés után — amelynek szükségessége tulajdonképpen Domaniczky altábornagyot igazolta —, június 28-a hajnalán megindult a honvédroham a Don irányába. Több száz kilométeres szakaszon folj't egy időben a harc. A németek, a magyar csapatok szárnyain elhelyezkedve, a szovjet csapatok bekerítésére törekedtek. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azonban felkészült az offenzívára. Egy számukra szerencsés véletlen folytán (amelynek külön drámai története van) kezükbe került a Wehrmacht nyári offenzívájának részletes hadműveleti terve. így megtették a szükséges intézkedéseket, idejében kivonva a veszélyeztetett szakaszokról csapataik egy részét és a harceszközök többségét. A III. hadtest csupán Tyim városában talált komolyabb ellenállásra. A németek már Sztarij Oszkolt is elfoglalták, mire július 2-án Tyimbe bevondulhat- tak a honvédek. Nem volt idő pihenésre. Mielőbb előre kellett törni a Donig. Mivel hiányzott a gépesítés, Rakovszky vezérőrnagy a kerékpáros, motorkerékpáros és lovas alakulatokból egy úgynevezett gyorslépcsőt állított össze. Ezek körülbelül hat század erősségben, Major Ottó ezredes vezetése alatt, önállóan, a III. hadtest zömétől elszakadva folytatták előrenyomulásukat a folyamhoz, amelyet július 6-án nemcsak hogy elértek, hanem átkelve rajta ideiglenes jelleggel, mintegy 15 kilométer mélységig fel is derítették. A gyalogmenetben érkező többi csapat csak négy nappal később, július 10-én pillanthatta meg a szélesen kanyargó, sárga vizű Dont. Időközben a Gomel és Kurszk térségébe beérkező pécsi IV. és miskolci VII. hadtest alakulatai is . megindultak a Don felé. A német szállítási vonalak túlterheltsége miatt a csapatok jóval a front mögött rakodtak ki. és így a forró júliusi időben nemegyszer ezer kilométeres gyalogmenetre kényszerültek. Az I. páncéloshadoszlály, dalnoki Veress Lajos altábornagy irányításával július 10-én érkezett ki a hadműveleti területre, és részben Sztarij Oszkolban rakodott ki. A rekkenő hőség, a hideg éjszakák, a magyar ember számára szokatlanul nagy kiterjedésű térség, amelyben szinte elvesztek a menetelő egységek, sok gondot okoztak a tiszteknek. Lelkesedésük többnyire hamar lelohadt, amikor soha nem látott nehézségekkel kerültek szembe. Csak a németek voltak elbizako- dottak. Hitlek Führerükben és ígéretében, hogy a nyári nagy offenzíva térdre kényszeríti a Szovjetuniót. A hadifoglyokkal keményen bántak. A legrövidebb időn belül kikövetelték őket a magyar csapatoktól, amelyek központi utasításra emberségesen, sőt nyugodtan állíthatjuk, jól bántak a fogságba esett katonákkal. A tiszteket elkülönítették, s kihallgatásuk után rendszerint a hadosztály- vagy hadtestparancs- nokság tiszti étkezdéjében meg is vendégelték őket.
