Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-19 / 144. szám
Tófenéken nem lesz vágóhíd KÉMEM, ÉN JÓT Szentendre lakosságának nem kell az a minivágóhíd, amelyet dr. Szétágh Jenő vállalkozó szeretett volna felépíteni. Hozzá is kezdett és jól előrehaladtak a munkálatok a város és Pomáz között elterülő, Tófenék nevezetű réten. Az Öbuda Mgtsz megszűnt tehenészetének helyén nyitná meg üzemet a gazdaság volt szentendrei főállattenyésztője. Azt tervezte, hogy naponta tíz szarvasmarhát és ötven sertést vágna itt le tíz-tizenöt munkatársa. Ügy gondolta Szétágh Jenő, hogy ezzel a beruházással olcsóbb húshoz juthat a környék lakossága, értékesíthetik állataikat a tenyésztő gafüák. Szentendrei konfliktus Ezzel együtt bizonyította volna szerdán este a Katonai Főiskola Művelődési Házában összegyűlt Pannónia lakótelepieknek azt is, hogy nem, kell környezet- védelmi ártalmaktól tartaniuk. Csakhogy megbosz- szulta magát közszereplésbeli tapasztalatlansága, a teremben uralkodó feszült hangulat, s gondolatait megzavarták a közbekiáltások. Közrejátszott, hogy feltehetőleg ő is érezte: ebben a kínos konfliktusban, amiről nem ő tehet, a közönség sorai fölött lebeg az igazság. Más kérdés, hogy nem sikerült pontosan kideríteni, kinek a hibájából jutottak el a viharos est hangulatáig. Dr. Szél Péter, a választókörzet MDF-es ország- gyűlési képviselője csalódásának adva hangot, többek között így fogalmazott: — Ha jól értettem, az ügynek nincs felelőse, csak a rossz törvények szolgáltattak okot a kialakult helyzetre. Álmaim Szentendréje pedig az, ahol mindennek megvan a felelőse. Lapunk Mitől véres a patak vize felcímű korábbi írásában már tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a kiadott hatósági engedély után megkezdett építkezést Németh Lajosnénalc, az ön- kormányzat műszaki és városfejlesztési bizottsága elnökének javaslatára leállították. Ám a vállalkozó a köztársasági megbízotthoz fordult, aki másodfokon hozzájárult a folytatáshoz. A Pannónia-telep lakossága attól tart, hogy a még egy kilométeres védőtávolságnál is közelebb fekvő vágóhídról kellemetlen szagokat hordana a széláramlat, akár azelőtt a tehenészet felől, amelynek alig várták a megszűnését. Nem látnak garanciát más ártalmak kizárásra sem, és képtelen ötletnek tartják, hogy a szennyvizet a városon át, tartályokban szállítanák el egy tahitótfalui területre. Védekező polgárok — Kihez fordulhatnak ezután az állampolgárok? — Kit képvisel ön tulajdonképpen, polgármester úr? — A választóit, a többséget vagy a kisebbséget? — kérdezték az indulatos polgárok. Kifogásolták, hogy a különben is túliparosított körzetet akarják még inkább terhelni. Holott ide egyáltalán nem szabadna üzemet telepíteni. Különben sem illik az ipar a művészetek, Vizet a halaknak A pecások szervezkednek Dabas környékével mostoha volt a természet, nincs számottevő folyóvize vagy patakja. Ezt — leszámítva a mezőgazdaságot — elsősorban azok sínylik meg, akik a horgászatnak szeretnének hódolni. Ha nincs, hát csinálunk. Elsőnek a táborfalviak alakították ki a falu melletti agyagos mélyedést horgásztónak, majd követte őket Tatárszentgyörgy, ott most folyik hasonló kísérlet. Legutóbb Örkényről érkezett hasonló hír, ott is szervezkednek, a szabadidőközpont a Kirakodó néven közismert területen szándékozik egy horgásztavat kialakítani. Az alakuló egyesület elsősorban a helyi horgászok igényét kívánja kielégíteni, de ahhoz, hogy a terv valóra váljon, szükség lesz a tagok anyagi támogatására, sőt, némi társadalmi munkára is. Az alakuló közgyűlésre a napokban kerül sor, az érdeklődők a szabadidőközpontnál jelentkezhetnek. az idegenforgalom és az üdülők városába — mondták a környezetüket féltő lokálpatrióták. Ilyenformán Németh Gábor polgármester nem tudta egykönnyen felsorolni azokat az indokokat, amelyek például a vállalkozások támogatása mellett szólnak. Hiszen fogy a munka, meg kell élniük az embereknek. Szerinte a fennálló törvények szerint már nem lehet a korábbi döntésen változtatni, a hatóságok pedig különben is jónak tartották a tervdokumentációt. Paulina László, a Kisgazdapárt helyi szervezetének elnöke, önkormányzati képviselő, lapunknak nyilatkozva azt mondta: A vállalkozásokat valóban támogatni kell, de nem az alkalmatlan környezetbe épülő vágóhíd esetében. Más kérdés, hogy a vállalkozó kárát meg kell térítenie annak, aki az engedélyt kiadta. Vesiuki fizessen Szécsi Mária jegyző szerint ez egyáltalán nem biztos. A törvények ugyanis előírják, hogy mivel az engedély kiadása szakhatósági feladat, sem a képviselő- testületet, sem a szakbizottságokat nem kell megkérdezni. A jegyző viszont nem tagadhatja meg az engedélyt, ha a tervdokumentációk és szakvélemények rendben vannak. Ezek után még népszavazást sem lehet kiírni, csak a lakosság képviselői fordulhatnak bírósághoz. A viharos indulatkitörések közt zajló gyűlésen sokan kétségbe vonták, hogy nem dönthetnek saját lakóhelyükről. Már-már a sértések határáig vonták kérdőre a polgármestert, majd felszólították Szétágh Jenőt, hogy mondjon le a tervéről. Ö különben is azt hangoztatta előzőleg: — Én jót s jól akartam. Ekkora nyomás hatására végül felajánlotta azt, aminek hatására az ellenszenv vele szemben tapssal kifejezett szimpátiává alakult át: — Polgár- mester úr, tárgyaljunk a visszalépésről. Kovács T. István FÉLJENEK A CSIRKEFOGÓK! Pokoltanya sincs már messze Ma már elképzelni is komikus, pedig néhány évvel ezelőtt előfordulhatott: a gazda felfedezte a saját házába való betörést, sietett jelenteni a rendőröknek. Mégis eltelhetett 2-3 óra, mire azok kiértek. A forró nyom eger- úttá hűlt, ahol a betörő nyugodtan elsétálhatott zsákmányával a zaciba, s megihatta az áldomást. Azok az idők a Tápió vidékén egyszer és mindenkorra elmúltak — bizonygatta Dobozi József őrnagy a Nagykátai Rendőrkapitányság vezetője a városi képviselő-testület legutóbbi ülésén. A kapitány megnyugtatta a városatyákat: ma mór a legtávolabbi pontokra, akár a tápió- oyörgyei határ Pokoltanyának becézett részére, Vagy a kókai szőlőkbe is eljutnak 40 perc alatt a rend hivatásos őrei. Munkaidőn túl és munkaszüneti napon egyaránt. Persze a bejelentéskor kell indítani a vekkert... HUSZONNEGYEDIK ÓRA Mindez elsősorban a modern felszerelések használatának köszönhető. A számítástechnikai eszközök, rádiótechnika, személyi hívók rendszerbe állítása szinte a huszonnegyedik órában hozta a megváltást. A „végekre” a Nagykátá- hoz hasonló kisebb regionális központ-kra sem szabad hát sajnálni a pénzt, de nélkülözhetetlen a helyi társadalmi támogatás is. Jó példaként említette a „Tápió Mente Közbiztonságáért” Alapítványt, amelyet az elsők között hoztak létre megyénkben a környék önkormányzatai, vállalatai, szövetkezetei és a vállalkozók. Anyagi hozzájárulásuk nélkül ma sem segítené a rendőrök munkáját a mostanában vásárolt videokamera. Jóllehet, a rendőrök szakmai, emberi munkáját korántsem képes pótolni a technika. Itt bizony néhány probléma akad. Az utóbbi egy évben — amióta Dobozi őrnagyot vezetőnek kinevezték — nem egyszer kellett szigorúan fegyelmezni a beosztottakat. De csoda-e, hogy így van, hiszen sok az új rendőr, az állomány részben cserélődött, részben gyarapodott. Hiába kemények, szigorúbbak a mai felvételi követelmények — jellemző adat: 70 jelentkező közül 14-et találtak alkalmasnak —, időnként bekerülnek gyengébbek, vagy kialakulatlan egyéniségek a hivatásosak közé. Mint ahogy az amatőröknél, a környéken működő kilenc faluvédő egyletnél és az egy városvédőnél sem olyan egyformán lelkes már a hangulat. Néhányan közömbössé váltak. Nem ritkák a szervezetek működési zavarai. Ennek volt következménye a nagykátai eset: az önkormányzat olyan feltétellel nyújtott csak támogatást a városvédőknek, ha ők szabályosan, program szerint működnek, gazdálkodnak a pénzzel. Mert azt senki nem vitatta, hogy szükséges a polgári közreműködés mindennapjaink nyugalmáért. Nagykátán is akad épp elég közismerten neuralgikus pont, amit csak együttműködéssel lehet megszüntetni. JÓ RENDŐR KELL Ilyen a városközpont lakóit egyfolytában irritáló híres-hírhedt mozidiszkó. A fiatal garázdák éjszakai, diszkó utáni dú- lásai sok álmatlan éjszakát okoznak az erre lakóknak. A városvédők alig intézkedhetnek, de legalább értesíthetik hivatásos kollégáikat, ha szükséges. A csütörtöki nagy-, kátai nagypiac immár ugyancsak „gócpontja” a zsebeseknek. Főleg, ha nem kell mélyre nyúlni, mert a könnyelmű vásárló a megtelt szatyor, kosár tetején hordja maradék forintjait rejtő pénztárcáját. Nem haszontalan demonstráció az éjszakai vasútállomás környékén sűrűbben júr- őrözni — legyen akár hi-; vatásos vagy amatőr a, rend őre. • KÉNYELMETLEN A DOBOGÓ Az adatok — ezen a környéken ugyanúgy, mint máshol — a közbiztonság romlását bizonyítják. A rendőrség erősödése ellenére. Kétes a dicsőség, de való: a megyében a dobogó harmadik fokán áll Nagykáta, ha azt a növekedést nézzük, ami az ismeretlen tettesek számát jelzi. Azaz a jómadarak is fejlődnek, nemcsak a rendőrség. Az utóbbiakat sújtja, hogy még mindig hiányzik a róluk szóló törvény, ami sok jogalkalmazói elbizonytalanodást okoz. Az egyértelmű jogi háttér legalább annyit jelentene, mint a már emlegetett gyorsaság. Határo- zottabbá tenné a rendet hivatalból és önkéntesen vigyázókat. Az elbizonytalanodás pedig jellemezhet-' né már végre a csirkefogó-; kát. (tóth) Szeretem a névtelen leveleket. Szeretem azért, mert sokszor szólnak megszívlelendő dolgokról, vannak bennük figyelemre méltó észrevételek. De szeretem akkor is, ha csak rágalmaznak, mert kificamodott ízlésem szerint való, ha gondolatban elvitatkoz- hatom a szerzővel. Névtelen levelek olvastán azonban mindig van bennem egy kellemetlen érzés. Vajon miért fél a levélíró? Vajon miért nem meri vállalni névvel is a véleményét? Legutóbb ötletes kritikát kaptunk lapunkra. Sajnos ezt is névtelenül. Az ismeretlen kritikus Bugacon feladott borítékjában kis zacskó párolt sót küldött Egy minapi pársorosban arról adtunk hírt, hogy az Örkényi önkormányzat fontolgatja a helyi adó bevezetését. Az e havi képviselő-testületi gyűlésen, melyen lapunk is részt vett, Kovács István polgármester csendesen megjegyezte: vagy hiányosak az információink, vagy időzavarban vagyunk. Mert, hogy a helyi adót már az év elején bevezették, s a jelen gyűlés épp azt szándékszik kiértékelni: Milyen a lakosság hangulata, az Örkényiek adómorálja? Szerintünk az információ áramlása nem tökéletes még, hathatósabb kapcsolattartást kell kiépítenünk a települések önkormányzataival, mindezt persze kölcsönösen. A Kovács István által előterjesztett tájékoztató szerint az eltelt öt hónap tapasztalatai kedvezőek, a stagnáló gazdasági helyzet ellenére a lakosság nagy többsége eleget tett fizetési kötelezettségeinek. Örkényben 1600 ingatlanért kell adót fizetni. Eg.y- egy házra 750 forint kivetésére került sor. KÖZTEHER ES RDOMORRL Az Örkényiek szívesen fizetnek A magánszemélyek kommunális adója 2,3 millió forint erre az évre. Mentességet élveznek a 70 éven felüliek, és a szociális segélyezettek. Ezek száma 134. Méltányosságból még 30-an kaptak adómentességet, valamint 202 olyan család, akik kommunális beruházásokat végeznek. A jelentésből az is kitűnt, hogy május közepéig az évi kommunális adó 70 százalékát befizette a lakosság. Nem ilyen kedvező az iparűzési adók befizetése. A mintegy 100 vállalkozóra kivetett közel kétmillió forintból csak 818 ezer forint folyt be, vagyis a teljes összeg 41 százaléka. A gépjárműadóval kapcsolatban Örkényben is elhangzott, amit már más településen is hallottunk: nem tökéletes a központi gépjármű-nyilvántartás, nehéz nyomon követni, ellenőrizni a községben előforduló gépjárművek tulajdonviszonyait. Amiről biztosan tudott, hogy kinek a nevén fut: 860 darab jármű. Az ezután esedékes adó 54 százalékát befizették, ami újabb egymillió forinttal gyarapította a község vagyonát. Szólnunk kell a napi adó megfizetéséről, illetve az ezzel kapcsolatos határozat hatályon kívül helyezéséről. E határozat úgy rendelkezett, hogy akik nem helybéli vállalkozók, azok napi 500 forintot kötelesek fizetni az önkormányzatnak. Ügy látszik, az iparosok és kereskedők soknak találták ezt az ösz- szeget, mert kezdték elkerülni a községet. Aminek viszont az Örkényi lakosok látták a kárát. Az ezzel kapcsolatos panaszokat mérlegelve, a képviselő- testület végül is úgy döntött, hogy eláll a napi adótól, melynek várható ősz- szege nincs arányban a lakosságot érintő hátrányokkal. Kovács István lapunknak elmondta, nagyon pozitívan értékeli a lakosság adózókészségét. — Az önkormányzat azon volt, hogy a lehető legoptimálisabb adókat vesse ki. Olyan összegre gondoltunk, ami viszonylag kedvező a lakosságnak, másrészt fedezze azokat a szükségleteket, melyből a községet fenntartjuk. Örülök, hogy az emberek megértették. Az általuk befizetett adókból valamilyen formában .mindenki visszakap valamit, a községfejlesztés áldásaiból mindenki részesül. M. Gy. O. lapunknak. Igaza van! Értjük. A lapot kritikusunk sótlannak tartja. Helyenként az. Próbálunk is változtatni ezen. Csak hát nem megy egy csapásra. Ám a szellemesen megfogalmazott bírálat küldőjének szívesen fejeztük volna ki köszönetünket és ötletéhez gratuláltunk volna. Nem tudtuk megtenni, mert a névtelenség homályába burkolódzott. Ugyanígy nem tudjuk megköszönni annak a da- basi olvasónknak az információját sem, aki egy helyi újságban megjelent képviselői felszólalás kapcsán próbálja munkatársunkat megvédeni. Miért teszi ezt névtelenül? Miért fél, amikor pedig nekünk akar segíteni? Hiszen még csak nem is minket kritizál! Talán a dabasi közélet a magyarázat erre a félelemre? Ebben lehet valami, hiszen a dabasi képviselő, Kosztolányi Ferenc minket is az önkormányzat módszeres rágalmazásával vádol meg. Nem tudjuk, Kosztolányi Ferenc mikor olvasta utoljára lapunkat. Azt sem, tisztában van-e vele, mit jelent a rágalmazás szó. Tartok azonban attól, hogy éppen a hasonló alaptalan vádaskodások miatt sok a névtelen levél. Mondom, szeretem a névtelen leveleket. Ám még jobban szeretném, ha egyáltalán nem lennének. Ha mindenki vállalná a nyilvánosság előtt is a véleményét. S ha nevének elhallgatására mégis nyomós indoka volna, legalább megbízna bennünk. Ha levélírónk úgy akarja, mi nem hozzuk nyilvánosságra kilétét. Ám a levelezőnk által „botrányok városának” titulált Dabas közéletén csak a nyilvánosság segíthet. S ha az egyik fél nem korrekt, attól még a másik használhat tisztességes eszközöket. Tallós Emil Bahasról névtelenül
