Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

Mindenről van véleményük Társas hétköznapok Amint a képen látható, az asszonyok többsége varr. Türelemmel, nyugalommal, szépen, ahogyan csak bizo­nyos korban lehet, amikor van idő a míves munkára Az újság körbejár — délutánig mindenkihez oda­ér. A reggeli hírek itt ké­sőbb is értékesek; nem sürgős senkinek, bőven van idő megtárgyalni az ese­ményeket. A szigetszent- miklósi idősek klubjában kedélyes nyugdíjasok töltik napjaikat az 1984-ben fel­újított családi házban — összesen harmincketten. — ötvenhárom a legfia­talabb és kilenevenhárom esztendős a legöregebb tár­sunk — mondja Láncos Pálné, -a gondozási központ vezetője —, s tizenketten közülük éjjeli szállást is nálunk kapnak. Valameny- nyien egészségesek, csak a közösség nélkül magányo­sak. Sokat jelent számukra a nálunk biztosított sokfé­le szolgáltatás — három­szori étkezés, orvosi ellátás, ruhatisztítás —, a legfon­tosabb azonban a társaság. A szociális rászorultság mellett a legtöbben mégis­csak az egyedüllét miatt jönnek, hiszen közösen a gond is kevesebb. Beszélge­téssel, olvasással, kézimun- kázással és videózással te­lik az idő, de közös prog­ramokat is szervezünk: el­megyünk a falumúzeumba, megemlékezünk az ünne­pekről, s jó időben sokat sétálgatunk, összeszoktak ezek az emberek, régóta vannak együtt. A gondozónő a társalgóba kísér — kényelem, tiszta­ság és jókedv fogad. A fér­fiak kártyáznak, az asszo­nyok többsége varr, s aki­nek mindehhez nincs ked­ve, olvas. S persze ezt-azt mondanak. Mindenről van véleményük, minden iránt érdeklődnek. Mert ebben nem számít a kor. Az öreg is lehet — szellemében — fiatal. Va. É. (Erdősi Ágnes felvétele) Egy hannoveri öregott­honban szalmonellás fertő­zés következtében heten meghaltak — közölte a Népjóléti Minisztérium szó­vivője. A 70 és 85 év kö­zötti bennlakók, nők és férfiak vegyesen, május 27. és június 1. között hunytak el, miután néhány nappal korábban 54-en betegedtek meg szalmonellafertőzés­ben. A hivatalos jelentés szerint a fertőzést nyers tojással készített eperkrém okozta, amelyből minden bennlakó és a teljes sze­mélyzet fogyasztott. A minisztérium szóvivő­je közölte továbbá, hogy az elhunytak egyikénél sem a t Történelmi emlékidéző ■ j: Honvédek a háborúban i---------------------------------------------------------------------------------------------------------------_ A Bernben elő magyar hadtörténész, Gosztonyi Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború ál­dozatainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadba indu­lásának 50. évfordulóján.” Az Európa Kiadónál megje­lent könyvből ismét részleteket közlünk. A magyar királyi hon- véd.ség 1942 tavaszán 225 525 katonát tartott fegyverben. A tervbe vett, módosított hadrend alap­ján a meglevő hadműve­leti egységeket 1942 már­ciusától kezdve úgyneve­zett könnyű hadosztályok­ká szervezték át, egyen­ként két gyalogezreddel és egy felduzzasztott létszá­mú tüzérezreddel. Eközben állították fel a keleti frontra küldendő 2. hadsereget is. A honvéd­ség vezetői, Bartha és Szombathelyi vezérezre­desek már 1942 februárjá­ban megszerezték a kor­mányzó jóváhagyását, hogy a 2. hadsereg mozgósítás­ra kerülő három hadtesté­nek állományát ne a had­testek területéről — mint különben történnék —. hanem az egéisz ország te­rületéről egyenletesen ál­líthassák össze. A behívá­soknak ez a módja első­sorban politikai meggon­dolásból eredt. A táborno­kok a kormányzóval egye­temben az egész ország la­kosságára arányosan kí­vánták elosztani a külho­ni hadviselés terhét. Más­részt viszont az új mód­szer arra is jó volt, hogy a honvédség rendelkezésé­re álló élő erőt és felsze­relést az illetékes szervek úgy osszák el, hogy a fel­állítandó 2. hadsereg mi­nél kisebb mértékben érintse a magyar királyi honvédség legértékesebb emberanyagát, és ne aka­dályozza a honi hadsereg mo zgós it h at óság át. illetve akcióképességét. Ez össze* függött a feszült magyar— román viszonnyal is. Hor­thy nem engedélyezte pél­dául a román határ men­tén levő VI. és IX. had­test igénybevételét. A 2. hadsereg parancs­noka az ötvenkilenc éves Jány Gusztáv vezérezredes volt. Vezérkari főnöke Ra- kovszky György vezérőr­nagy lett. Öt váltotta fel a fronton később Kovács Gyula vezérkari ezredes, aki egyébként Jány tanít­ványa volt a hadiakadé­miáin. A 2. hadsereg összlétszá- ma az utolsó kijelölt csa­páitoknak a frontra való kiérkezése után, szeptem­ber elején meghaladta a 200 000 főt. E szám azon­ban sem erőben, sem har­ci-erkölcsi értékben nem mutatta a valóságot. A ma­gyar hadosztályokban — a három ezredre tagozódó német és szovjet hadosz­tályokkal szemben — egyenként csak két gya­logezred volt. Ezért is hív­ták őket könnyű hadosz­tályoknak. Ezt a megkü­lönböztetést azonban a né­met felső vezetés az arc­vonal méreteinek kijelölé­sekor nem vette figyelem­be: a kát ezredből álló és így csökkentett értékű ma- , gyár hadosztályok olyan feladatokat kaptak, ame­lyek a német felfogás sze­rinti teljes értékű, tehát háromezredes hadosztá­lyokhoz voltak szabva. Mindamellett az elvonuló alakulatók. a Magyar Ki­rályi Honvédségben addig soha nem látott mérték­ben, igen jól fel voltak szerelve a nem mozgósí­tott egységektől elvett fegyverekkel. Persze ez a magyar viszonylatban je­lentősnek mondható fel­szereltség korántsem volt olyan nagyon erős — sem mennyiségben, sem minő­ségbein 1— a Vörös Hadse­reggel szemben. Akadtak egyéb problé­mák is: a Magyar Király­ság területén élő nemzeti­* B ff 0 0 0m " • Cf/crl buzgó szepvtoa JUTALOMBARANGOLÁS Gyálon a kertbarátok köre nem azonos a nyugdí­jasok klubjával, mindazon­által — ez az igazság — több köztük a hatvan éven felüli, mint a fiatal. Jól ér­zékeltette ezt a közelmúlt­ban lezajlott debreceni ki­rándulás is. A 45 résztvevő többsége már a fehér ha­júak korosztályába tarto­zott. „feredőztek a hévízforrás­ban”. A községrendezésért ki­járó következő, második ki­rándulás helyszíne Szeged lesz augusztusban, s ha sze­gedi boszorkányt nem is, de egy jó halászlét biztosan kapnak a Tisza-parti város­ban. Tanulságos Látványosan csökkent fi forgalom Washington egyik nagyáruházában. Az igaz­gató az eladókban láita az okot. Közölte, ha így dol­goznak, kicseréli a sze­mélyzetet. A bizonyítékot az új elárusítótól vélte, .aki: korábban profi labdarúgó volt. Megkérdezte hát, mi történik, ha a csapat 'állan­dóan csak veszít, ugyebár új játékosokat szerződi ét­nek? A válasz: Ha a csapat­nak rosszul megy, szinte mindig leváltják az edzőt; A jutalomkirándulás so­rán az egyik csoport megte­kintette Debrecen neveze­tességeit — a református templomot, a kollégiumot és persze a Nagyerdőt —, a másik csoport viszont Haj­dúszoboszlót választotta, Nevek és arcok az agyban Kicsoda is ön? Gondolom, sokunkkal — az idősekkel gyakrabban — előfordul, hogy találkozunk valakivel, aki olyan ismerős, de sehogyan sem sikerül rájönnünk, hol és mikor talál­koztunk vele. Akkor most köszönjünk vagy ne, ő vajon tudja-e, hogy mi kik vagyunk, és egyáltalán olyan kínos az egész. Legalább ilyen kellemetlen, ha olyan valaki­vel találkozunk, vagy beszélgetünk, akiről tudjuk, hogy egy kollégánk férje, tudjuk, mivel foglalkozik, hol lakik, de a neve nem ugrik be. szalmonellát tüntették fel a halál okoként, hanem szív­bénulást vagy más betegsé­get adtak meg okként. En­nek ellenére egyértelmű az összefüggés az elhalálozá­sok és az ételmérgezés kö­zött. A szalmonellás fertő­zés volt a pont az „i” be­tűn, amely a más betegsé­gek következtében már az elgyengült öregek halálá­hoz vezetett. — Ez az eset is megmu­tatta — hangsúlyozta a szó­vivő —, hogy a szalmonel­lás fertőzés idős emberek (akárcsak gyermekek) ré­szére súlyos veszélyt jelent, és nagyon komolyan kell venni. ségek az ország összlakos­ságában képviselt szám­arányuknak megfelelően, tehát mintegy 20 százalé­kos arányban kerültek a 2. hadsereghez. így a csapa­toknál elég sokan voltak — igaz, hogy főképpen az ellátó és kiszolgáló rész­legeknél — észak-erdélyi románok, délvidéki szlá­vok, kárpátaljai ruténok és Kassa-Eperjes vidéki szlovákok. Vajon milyen érdekük fűződött ezeknek ahhoz, hogy egy magyar hadseregben, távol ottho­nuktól, orosz földön né­met célokért harcoljanak? Aat hisszük, hogy nem sok! Egyébként a Kárpát­medencéből 1945 után erő­szakkal kitelepített né­metség vezetői is vizsgál­ták eZt a kérdéskört, töb­bek között egy hosszabb értekezésben, amelynek ezt a már megfogalmazá­sával is sokatmondó cí­met adták: „Nem elvérez­tetni akarta Magyarország a nemzeti kisebbségeit a Szovjetunió elleni háború­ban?” A honvédekből is hiány­zott az, amit a katonai szakirodalom találóan har­ci szellemnek mond. A német hadvezetés rendel­kezésére bocsátott 2. had­sereg katonái abban a tu­datban indultak a harc­térre, hogy bizonyos idő múlva felváltják őket. Amikor aztán a felváltás ideje kitolódott és bizony­talanná vált, úgy éreztiék, hogy őket a halál mezs­gyéjére száműzték. Az egy­szerű honvéd ilyenfajta érzéseit számos tapaszta­lat erősítette: például az, hogy milyen sok idősebb — harmincöt évesnél öre­Miért vannak ezek a bosszantó feledékenységek, mi okozza ezeket? A pszichológusok alapo­san elemezték e kérdést. Megállapították, hogy az ilyen jellegű felismerések, névazonosítások során az emberek három típusú hi­bát szoktak elkövetni. Az egyik, amikor nem isme­rünk meg egy ismerőst. A másik hibalehetőség, tud­juk az illetőről, hogy isme­rős, de nem emlékszünk rá, hogy honnan. A harmadik lehetőség, hogy nem jut eszünkbe az ismerős neve. Meglepő módon olyan so­ha nem fordul elő, hogy tudjuk a nevet, de semmi mást. gebb — bajtársa van, hogy hány nincstelen földmű­ves és szegényparaszt szol­gál az egységében, vagy hogy a magyarországi sza­badsága alatt megbetege­dett katonát nem odahaza, hanem Oroszországban, hadműveleti területen ápol­ják —, mert ilyen eset is előfordult. Nem volt jobb a tiszti­kar harci szelleme sem. A 2. hadsereg tisztikarának elég jelentős részét, főhad­nagyig bezárólag, tartalé­kos tisztek alkották. Őket, érthetően, nem nagyon uralta a katonai szolgálat iránti érdeklődés vagy a hadsereghez való ragasz­kodás. Leszerelésük nap­ját várták, és, ha mód volt rá, még sürgették is. E tényezőket még sú­lyosbította a 2. hadsereg felszerelése és szegényes anyagi helyzete. A tüzér­ségi lövegek egy része elég korszerűtlen volt. Különö­sen sanyarú helyzet mu­tatkozott a páncélelhárí­tásban. Valamivel jobb volt a helyzet a páncélo­soknál. Mivel a keleti arc­vonalra kiküldött rögtön­zött 1. magyar páncélos­hadosztálynak 1942 elején nem állt rendelkezésére megfelelő számú közepes harckocsi, a németektől jött a pótlás. Az 1. magyar páncéloshadosztály a 2. ma­gyar hadsereg elit alakula­tának számított. Ez igaz, ha felszerelését összevet­jük a magyar hadsereg többi alakulataiéval. Viszont minőségileg és mennyisé­gileg a felszerelése alatta maradt egy 1942-es német vagy szovjet páncéloshad­osztályénak. Ezek alapján a pszicholó­gusok feltételezik, hogy az emberi agy valahol máshol tárolja a neveket, mint az egyéb információkat. Rá­adásul a név elérése elég rossz, azaz sok idő kell ahhoz, hogy eszünkbe jus­son. Ezt például úgy lehet bizonyítani, hogy kísérleti személyeknek képeket mu­tatunk, egyszerre kettőt. A képek híres embereket áb­rázolnak, és a kísérlet ala­nyának el kell döntenie, hogy a két látott híresség, mondjuk, magyar-e, vagy popsztár-e, vagy a kereszt­nevük János-e. Ez utóbbi eldöntése tart a legtovább. Sőt mi több! Könnyebben és gyorsabban tudjuk meg­tanulni valakinek a foglal­kozását, mint a nevét. Ha ismeretlen emberekről egy kísérlet során elmondjuk, hogy a foglalkozásuk ács, szabó vagy kovács, ezt könnyebb megjegyezni, mint azt, hogy a nevük Ács, Szabó vagy Kovács. A pszichológusoknak van még egy nagy érvük arra, hogy az agyunk máshol tá­rolja a neveket, mint az is­merős arcokat. Egy, a hat­vanas éveiben járó, művelt férfit agydaganat miatt meg kellett műteni, agya egy részét eltávolítani. A műtét után a beteg senki­nek sem tudta a nevét, de az arc alapján el tudta mondani, hogy az illető, akit nem tud megnevezni, melyik országnak mikor volt a külügyminisztere. Mindez nem is olyan meglepő, ha meggondoljuk, csak az utóbbi időben van szükség arra, hogy nevek alapján különböztessük meg embertársainkat. Az őseinknek valóban arra volt nagyobb szükségük, hogy tudják, ki az, aki jó kenyeret tud sütni, vagy ki tudja megjavítani a lábbe­lijüket. Ne mérgelődjünk tehát feleslegesen, ha nem jut eszünkbe főnökünk neve. Neki is meg kell értenie, igazán nem udvariatlan­ságról van szó. Várjon né­hány ezer évet, amíg az evolúció helyére teszi a neveket az agyakban! B. K. xJftritni13 Nem játék a szatmonetfa Legyen óvatos!

Next

/
Oldalképek
Tartalom