Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-16 / 141. szám
Rózsaszínben eílenpontozók ? AZ 1GERET SZÉP SZÓ..: Zsámbék főigazgatót választott Miként az tdő kereke forgott, úgy változott hajdan a divat. Lassan. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy egy masni elhagyja a helyét. Mióta a nagyvilág hírei a televízió segítségével pillanatok alatt megérkeznek otthonunkba, öltözködésünk is változatosabb. Még nem is olyan régen a filmsztárok határozták meg a módit. Most nagymértékben a televíziós személyiségek. Hiszen a képernyőn megjelenő legközvetlenebbül megjelenésével hat. A divatcégek már hazánkban is felismerték: egy-egy irányzatot leggyorsabban úgy terjeszthetnek el, ha belo- pódzkodnak otthonainkba. Egyre elterjedtebb, hogy például a bemondónőket Az Ekhós Színházat ezúttal Pilisvörösvárra és Zsámbékra kísérte el a televízió stábja. S ha már az öltözékekről esik szó: hadd említsük meg a riportereket is. Hitkán jelennek meg a képernyőn. Talán azért is szabadkozott annyira a borostás riporter, aki meglehetősen „alulöltözötten” faggatta az ünnepi nászmenetet Pitisvörö-sváron. Az ifjú pár — Tóth Szilvia és Mátyás Jurák — szerencséjól menő szalon „öltöztesse”. Jó ideje azon töröm a fejemet, hogy például a férfiakat ki látja el tanácsokkal? Nézem a két jól megtermett műsorvezető r i po r ter t. Baha rozs asz í nben feszítenek. Szemmel láthatóan nagyon elégedettek megjelenésükkel. Netán a komoly témák ellenpontozására öltik magukra e zakókat? Avagy úgy érzik: itt az ideje, hogy megreformálják az életük delén járó erősebb nem komor öltözködését? Netán a rózsaszín önbizalmat nyújt, ha a választ adó éppen mind- kettejüket sarokba szorította? A mélylélektan tudorai a megmondhatói: mire való a nagydarab riportereken a rózsaszín öltöny. re a nagy boldogságtól ezt nem vette észre. Zsámbékra a stáb a jubileumi színházi napokra érkezett. Itt szerencsére a szimpatikus művelődésiház- igazgató. Mátyás Irén uralta a képernyőt. Néhány szóban ecsetelte, miért oly fontos a zsámbékiaknak ez az eseménysorozat.. Megtudhattuk, hogy a jövőben a falusi színjátszás hívei is itt találkoznak évről évre. Hazánkban szokatlan vezetőválasztás színhelye volt hétfőn a Zsámbéki Tanító- és Óvónőképző E’őiskola. A mostani, nyugdíjba készülő főigazgató, Hornyi Lajos helyett úgy választottak utódot, hogy a pályázók az iskola népes küldöttgyűlése előtt részletes kortesbeszédet mondtak. A három jelölt ismertette az elképzeléseit, s aki közülük a legtöbb szavazatot kapta a hallgatóságtól, azt javasolták új vezetőnek, Igaz, a főigazgató személyéről végső soron a minisztérium dönt — az ígéretek szerint 1992. július 1-jéig —, azonban ez pusztán a zsámbé- kiak akaratának formális szentesítése lesz, vagyis a voltaképpeni választás a küldöttgyűlésen volt, A demokratikus választás a 69 tagú küldöttgyűlésnek lehetőséget nyújtott, hogy többségi szavazattal olyan főigazgatót válasszon magának, aki a közösségnek tetsző, helyesnek, követendőnek tartott úton kíván haladni, és ennek megfelelően akarja irányítani a zsámbéki intézményt. A TÉT NAGY Mindhárom pályázó tekintélyes tudományos és gyakorlati pedagógusi személyiségként mutatkozott be. Erről nemcsak kortesbeszédük, hanem a küldött- gyűlés tagjainak előre odaadott írásos programjuk is tanúskodott. A választás azonban igazából mégsem ezen múlott, hanem azon, hogy a tanárok és a diákok nekik szegezett, igen rázós, lényeget érintő kérdéseire mennyire ésszerű, kielégítő válaszokat adtak. A vizsgáztató küldöttgyűlés mindhármukat alaposan megforgatta, tudván, a tét nagy. Iskolájuk jövője és egyéni boldogulásuk nagyrészt attól függ, hogy a legmegfelelőbb pályázó kerüljön a főigazgatói székbe. A fórumon megfogalmazott valamennyi elképzelésre helyhiány miatt lehetetlen kitérni, annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a pályázók hellyel-közzel ellentétes nézeteket vallottak, mintegy pontosan tükrözve a hazai politikai mélyáramlatokat. ÉRTÉK ÉS SZEMÉLYISÉG Meglepő, hogy éppen az a Tóthpál József kapta a legkevesebb szavazatot, aki a nemzeti célokat szolgáló liberális és keresztény értékeket, a minőséget és az ugyancsak a hitelességet, magyarságot, európaiságot írta a zászlajára. Népszerűtlenségének és alulmara- dásának elsődleges oka azonban minden bizonnyal nem a meghirdetett programjában rejlik. Ellenlábasának, a katolikus zsámbéki tanítóképzőt ígérő, a személyiség belső harmóniáját hirdető Biegelbauer Pál hitoktató tanárnak valamivel több jutott a választók szavazataiból. Elsöprő többséggel azonban dr. Bencze Lóránt, az ELTE kandidátusa, a pozsonyi Comcnius Egyetem vendégtanára nyert, aki minden szempontból ígéretes programmal állt elő. Fő céljai közül érdemes.figyelni néhányra, így például érték- és személyiségmegőrzésre összpontosító törekvéseire, amelybe a tanárok és a diákok posztgraduális képzése is tartozik. ÉS AZ EGYHÁZ? A kérdések és a válaszok nemcsak a vezetői stílust, a döntési és beleszólási jogot feszegették, hanem a főiskola egyházi kézbe adásának igen kényes, ma még eldöntetlen kérdését is. Bencze tanár úr ezzel kapcsolatban a következőképp vélekedik: „Nyilvánvaló, hogy a főiskola továbbképzési és színvonallehetőségei is növekednek az egyházi visszavétellel, ugyanakkor a szerzetes nővéreknek legalább tíz évre van szükségük, hogy negyvenévnyi szünet után kellőképpen vehessék át az intézményt. A nővérek nyilván nem tudják rögtön átvenni sem az oktatást, sem az irányítást.” Mivel az átadás-átvétel még elintézetlen ügy — a zsámbékiak 1993-ra számítanak erre —, érdemes figyelni a leendő új főigazgató ezzel kapcsolatos véleményére is. Kocsis Klára [ Németh László tanítványa A születésnapi beszélgetésből tudhattuk meg, hogy Szabó Éva Hódmezővásárhelyen Németh László tanítványa volt. Kisiskolás, ként még ő maga sem tudta, mit kap és kitől kapja az életre szóló útravalót. Talán az sem volt véletlen, hogy Szabó Éva írónak készült, tanár lett és szerkesztő riporterként a rádiónál kötött ki. Azt hiszem, nincsen az a gyermek, de még felnőtt sem, aki ne ismerne rá Miről ír az Elet és Tudomány ? Merre tovább a magyar tudomány?! Sokat ígérő sorozat első részeként erről a kérdésről nyilatkozik az Élet és Tudomány 26. számában dr. Berényi Dénes akadémikus, az MTA alelnöke. Többek között leszögezi, hogy a természettudományokban egyáltalán nem érvényesülhet a nemzeti kulturális jelleg, úgy-' nevezett magyar fizika például nem létezik, viszont a fizikának — és általában a természettudományoknak — semmi mással nem pótolható szerepük van a hazai társadalom fejlődésében. Más kérdés, hogy nálunk csak akkor hajlandók valakit itthon is elismerni, ha előbb külföldön karriert csinált. Egv rendkívül fontos és sokakat érdeklő orvosi témát feszéget az Élet és Tudomány legújabb száma. Ámbár a kérdés voltaképpen technikai jellegű. Csaknem negyedszázaddal ezelőtt a Szívsebészet szak- tekintélyei nagy jövőt jósoltak a műszívnek, amiről azóta kiderült, hogy noha a műszíyfejlesztók még mindig nagy reményeket fűznek hozzá, s főként az iparban bíznak, mindeddig a szív vezérlését és energiaforrását nem tudták beültetni az emberi szervezetbe, a kísérleti példányok nagyok voltak hozzá. Dovert krétakör a címe egy, a cikkpályázatra érkezett, roppant érdekes dolgozatnak. Mert ki gondolna arra, hogy az iskolai kréta — akárcsak Dover fehér sziklái — voltaképpen elpusztult tengeri planktonok milliárdjait rejti. Mivel az élőlényeknek a környezeti tűrőképességük igen nagy, s mert az utólagos hatásokkal szemben is ellenállóak, szerepük többek között a kőolaj- és szénhidrogén-kutatásban felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy a nagyobb olajtársaságok úgynevezett nanoplankton- specialistákat alkalmaznak. Sok más érdekesség mellett a civilizációs tabukról is ír az ismeretterjésztő hetilap legújabb száma, egyebek között arról, hogy miért lekerekítettek a mai ebédlőasztal kései, vagy hogy a kínaiak ebédlőasztaláról miért hiányzik ma is ez az étkezési eszköz. CONGRATULATIONS, MARIANN! Kis iskolából a legjobbak élén Ünnepélyes eredményhirdetésen a közelmúltban adták át az országos középiskolai tanulmányi verseny legjobbjait megillető díjakat. Az eseményen képviseltette magát szűkebb pátriánk, Pest megye is. A huszonöt országos győztes közül biológia második kategóriában az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium negyedik osztályos tanulója, Szerényt Júlia lett az első, akit dr. Szerényt Gábor tanár készített fel. Angol nyelv egyes kategóriában Szabó Mariann, a nagykátai Damjanich János Gimnázium végzőse vehette át — felkészítő tanárának, Kurunczi Istvánnak a társaságában — a győzelmet megörökítő díszes oklevelet és jutalmat. Gratuláció ürügyén velük, s az iskola igazgatójával, Povázson Sándorral beszélgettünk. ÚT A SIKERHEZ •— A gimnáziumban kezdtem az angolt tanulni, heti három órában. A legtöbb tárgyat szinte egyformán szerettem akkoriban, különösen a kémiát. Az intenzívebb nyelvtanulás mellett csak a második év végén tettem le a voksom — mondta mintegy bemutatkozásként Mariann, akinek eme döntését természetesen a környezet is inspirálta. Édesanyja pedagógus, aki Sülysápon — Itt lakik a Szabó család — németet tanít, a 'nagyapa ugyanezt tette régebben. Az immár hat idegen nyelvvel foglalkozó nagykátai gimnáziumban Kurunczi István rövid idő alatt felfedezte a szárnyait bontogató tehetséget. Nem, dehogy akarta ő rábeszélni Ma- riannt, jött magától... Ettől fogva szinte egyenes, ám kemény munkával, szorgalommal kikövezett út vezetett a mostani sikerig. Az alap-, majd a középfokú nyelvvizsgát követően a negyedik év elején tarsolyába került az angol állami nyelvvizsga általános „C” fokozata. Az iskola történetében másodszor előforduló kiváló szerepies á középiskolai tanulmányi versenyen is folytatódott. Az írásbeli első fordulóban még több mint három és fél ezren mérték össze tudásukat. A veszprémi területi döntő 180 vetélytársa közül Szabó Mariann jelentős pontelőnnyel, elsőként jutott be az ország legjobbjainak 22 tagú társaságába. CSAK NEM MEGNYERTÉTEK? — Megjött az étvágyunk — meséli most is nagy hévvel Kurunczi István, aki 1970 óta közel ezer középiskolást indított az angol nyelv elsajátításának ma már különösen megbecsült és hasznos útján. Aztán a kis vidéki iskola vidéki kislánya elegánsan legjobb lett a legjobbak között. — A döntő utáni hétfőn reggel gyanúsan csendben oldalogtak be — tanár és tanítványa — az irodámba. Láttam a szemükön, hogy huncutságon jár az eszük. Csak nem megnyertétek a versenyt?—provokáltam, ugrattam őket, mert majd szétvetett a kíváncsiság. Kibuggyant belőlük a nevetés .;. Az iskola 42 éves fennállásának legkiemelkedőbb eredményét érték el. Mariann és Kurunczi tanár úr. Nagy dolog ez a mi életünkben. Megelőztük a nagyokat, akik pedig rendszerint lefölözik a vidék legtehetségesebb gyerekeit. Leginkább a „versenyistállók hoz” hasonlítom őket, a Fazekast s a többit — idézi fel a történteket Povázson Sándor igazgató. Ügy is, mint a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szakértője, régóta figyelemmel kíséri a fővárosi és vidéki középiskolák szerencsére mind jobban kiegyensúlyozódó versengését. A számok a különbségek csökkenését jelzik: az idei országos megmérettetésen 225-en jutottak az első öt vagy első tíz közé. Nekik nem kell felvételizni az egyetemeken. Ennek felét meghaladja a nem fővárosi iskolák tanulóinak száma. Pest megyéből 16-an szerepelnek a névsorban. — Kis helyekről is lehet nagy eredményeket elérni — bólogat Mariann, aki többször a lelkünkre köti:a rv/D-t, azaz saját osztályát föltétien említsük meg a segítők között. Hiszen abból a csapatból 6-an vizsgáztak le angolból középfokon. Ami nem kis dolog, manapság, amikor sokan mindenféle sikert lekicsinyelnek ... MEHET AMERIKÁBA Szabó Mariann júliustól 6 héten út a Soros-alapítvány támogatásával az USA-ban, Philadelphiában próbálhatja ki angol nyelvtudását, lösztől Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol szakán folytatja tanulmányait. Később maga is tanítani szeretne. Tanára, Kurunczi István izgatottan várja — az iskola 10 nyelvtanárával együtt — az angol —olasz speciális osztály indítását. Amihez ez a siker ad önbizalmat. A mostanihoz hasonlót kívánva, csak gratulálhatunk minden sikeres Pest megyeinek. Stílszerűen akár angol nyelven is mondhatjuk: CONGRATULATIONS, Szabó Mariann, Kurunczi István 9 a többiek! (lólh) Pilisvörösvár— Zsámbék hangjára, stílusára. Leginkább a kicsinyekkel beszélget. Mert szereti az őszinte szót, a gyermeki tácsodál- kozást. A portréműsórnak szánt összeállításból megtudhattuk a titkot is: miért éppen a gyermekiélek vonzza? Mert — szerinte — kicsiny korunkból viszünk magunkkal mindent a felnőttlétbe. Itt gyökeredzik életünk valamennyi jelentős eseménye. Vasárnap délelőtt tíz óra, méltó időpont volt e kitárulkozásra.. Mélykúti Ilona kérdező partnerként ügyesén irányította a beszélgetést. Szabó Éva pedig kiváló riportalanynak bizonyult. Két profi rádiós találkozott. Emberileg és szakmailag is tanulságosan, sokatmondón. Még egyszer Sevilláról Bizonyára nem véletlen, hogy sokan reagáltak Fellegi Adumnak, a Gondolatjel című műsorban tett megállapításaira. Akkor sajnáltuk, hogy nem találkoztak a „szemben álló” felek a rádió mikrofonja előtt. Ezen a vasárnapon meghallgattatott a sevillai magyar pavilon művészeti vezetősége. Természetesen arra hivatkoztak, hogy az alapkoncepciót a pavilon építőművésze, Makovecz Imre határozta meg. Szíve joga, hogy kit hívott meg. Változatlanul az a kérdésem: nem az lett volna igazán célravezető, ha a vitapartnerek egy időben találkozhattak volna a rádió mikrofonja előtt? Erdősi Katalin
