Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

SZERENCSÉBE A CSALÁD VELEM VAN! Az ember, aki rossz lóra tett — Holnaptól már csak havi négyezer forint szo­ciális munkanélküli-segélyt kapok, de össze kő! — A rezignált mondat G. 1. pi- lisvörösvári 52 éves férfi­től származik, és hol más­hol hangozhatna el, mini a munkaügyi irodából kifelé jövet. Ott épp most nyom­ták a kezébe a szociális se­gélyhez kellő papírokat, és hasznos tanácsokkal is el­látta az angyali türelmű ügyintéző kisasszony. Ilyen meg olyan pecsét kell még a jogosultsági köny­vecskére — mondta neki. — Másnap reggel, de azonnal menjen ide meg oda elintézni, nehogy pénz nélkül maradjon a jövő hónaptól a családjával együtt. A létezés alap fa Aikérges kezű, ősz férfinak ezután azt kell felélnie, amit eddig megteremtet­tek. Sőt azt is, amit öreg apja-anyja, az ugyancsak szorgos sváb szőlősgazdák félreraktak. Ucsörgünk a pilisvörös- vári munkaügyi iroda előtt a járdaszélen, a kockakő szegélyen, mert pad nincs errefelé. Presszóba hat ló­val se lehetne bevonszolni G. I.-t a beszélgetés ked­véért. Kocsmába meg ta­lán mégse mennénk, meg­beszélni, hogy jutott ide ... Nézi, forgatja maga előtt összerepedezett kezét. — Egy neves pesti gép­ipari gyárban kezdtem technikusként — mondja sóhajtva. — Aztán itt. Vö­rösváron meg a környéken különböző téeszeknél üzem­gazdász, anyagbeszerző is voltam. Látástól vakulásig hajtottam, gyűjteni akar­tam és ki kellett taníttat­nom a két gyerekemet. Há­la istennek, sikerült is összehozni egy saját házat. A nagyobbik lányom kül- keres, több nyelven beszél, a kisebbik sorsa is sínen van. A benti munka mel­lett persze virágüzlettel is foglalkoztam, meg szőlővel, hogy minél több pénzt tar­talékoljak öreg korom­ra. De sose hittem volna, hogy valóban így lesz: azt kell fölélnem, amit eddig kerestem Havi négyezer forint szo­ciális segélyből tényleg nem lehet megélni. Se egy felnőtt férfinek; se a csal ládjának. Az öreg szülőket nem tudja támogatni az ember. G. I. csak legyint, amikor az összeg kicsisé­gére terelem a szót. — Ha kapom, hát kapom, jól jön az, de nehogy azt higgye, ebből fogok meg­élni. Először eladom a mama szőlejét, s ha azt feléltem, akkor a magamét. Ha az is kevés lesz, akkor az aranyaimat. Itt elakad a hetyke, ke- •erű nevetés, majd szomo­rúságba csap át. Mert mi lesz, ha még az is kevés­nek bizonyul? Ha végül a tízmilliót érő házát is dob­ra verik, hogy jusson a mindennapi kenyérre? G. I. azért vált munka- nélkülivé, mert utolsó mun­kahelyén rossz lóra tett. A Magyar Hajó- és Darugyár, mint tudjuk, lehúzta a ro­lót, ő pedig az utcára ke­rült. Egy évig kapta a munkanélküli-segélyt, ami csaknem tízezer forint kö­4 Z&ÚdS Kezek — munkához idomult, kifinomult mozdulatok­ra valók. Vajon lcsz-e még teremtő hivatásuk? (Erdősi Ágnes felvétele) rül volt. Mostantól csak négyezer forint jár havon­ta. Egy kevés szerencse 6 még a szerencsésebbek közül való. Van dolgos fe­lesége, milliókat érő saját háza, szőlője, és a család anyagi háttere se éppen rossz. De mit csináljanak azok, akik úgy kerültek az utcára, hogy az előző évti­zedekben nem tudtak any- nyi vagyont gyűjteni, hogy abból most megéljenek? Mit csináljanak azok a mamlasz és túlzottan be­csületes bolondok, akik ed­dig sose ügyeskedtek, s legföljebb egy vacak taná­csi lakást kapartak össze? És mi legyen azokkal a fiatalokkal, akik még bele sem kóstolhattak a munka örömébe? Mert igazán ne­kik kezdődik rossz világ. — Én már nem tanulok ki semmiféle új szakmát — állítja határozottan a beszélgetőtárs. — Majd permetezem a szőlőt, fog­lalkozom az unokákkal. Megjavítom a tyúkketre­cet, meg hasonló ház kö­rüli aprósággal bíbelődök — mondogatja. Ötvenkét esztendős férfi­nak még nem kellene min­denről lemondania. Ö még­is megkeseredett, dacos és fáradt. Néhány napja a bordája is eltört, az egész­sége -általában is megrok­kant. ' Élni kell — Isteni szerencse, hogy a család mögöttem áll — mondja —, mert a komám, aki ugyanígy járt mint én, munkanélküli, de elvált, most gyomirtót ivott. Nem akar élni, azt mondja. Ha kiengedik a kórházból, megint megpróbálja. Hát én nem leszek öngyilkos, az biztos — néz rám helyes­lést várva. Kocsis Klára FANYAR ILLATA FALU SZÉLÉN Tápió menti sörmesterek Palotai János és Bíró Jó­zsef sörfőzdét alapítottak Tápiószecsőn. A két társ- tulajdonos egyike 37 éves, a másik még 30 sincs. Ed­dig csak fogyasztóként is­merték az árpa levét, ám felmérve a sörfőzésben rej­lő lehetőségeket, gondolko­dás nélkül belevágtak a kockázatos kalandba! — Kockázatos, de azért mi sem mentünk fejjel a faltrak. Mindenekelőtt azt térképeztük fel, hogy meny­nyi a sörigény a nagykátai körzetben. Ennek alapján nyújtottuk be a pályáza­tunkat a Clasic Europa Kft.-néU majd ültünk le tárgyalni a Budapest Bank Kf.-vel — magyarázzák. A Clasic Europa Kft. a bajor Blander Bier ma­gyarországi képviselője. Ök szállítják a teljes berende­zést és ők gondoskodnak a malátáról, valamint a liechtensteini licenc alapján készült sörélesztöről.. (Ez adja meg a bajor sörök jel­legzetes ízét és aromáját.) A Clasic a forgalmazásba nem szól bele, de szigorúan ellenőrzi a minőséget. Ez a feltétele a Blander Bier név használatának. A Szecső szélén megépí­tett kisüzem nemcsak a vállalkozói kedvet és bátor­ságot példázza, hanem a rugalmasságot és gyorsasá­got is. Az első kapavágástól számított hat héten belül felépült, és be is rendezték. — Ha nem titok, honnan a tőke? A szülők, rokonok is beszálltak? —■ Az építkezéshez ketten adtuk össze a pénzt, a be­rendezéshez 12 millió bank­kölcsönt kaptunk 25 száza­lékos kamatra, hatéves visszafizetési kötelezettség­gel. A garancia: ingó és in­gatlan vagyonunk. Mindent egy lapra tettünk fel. Ha belebukunk, mindenünket elveszítjük, amit eddig ösz- szegüzüitünk. A logika azt sugallja, egy sörfőzdéhez főzőmester is kell. — Van — mosolyog rám a fiatalabbik tulaj. — Itt áll maga előtt. — De hisz az előbb azt mondta, autószerelő a szak­mája. — Az is. Tíz évig autót szereltem. De amikor már biztosnak látszott, hogy összejön a sörfőző, elmen­tem Kecskemétre és kita­nultam a mesterséget. Ma­gyarország egyik legjobb szakembere volt a tanítóm; az aranykoszorús Litauszky László. Az összesen négy sze­mélyt foglalkoztató kis­üzemben az utolsó csavarig minden rozsdamentes króm­acélból készült. Folyik a próbafözés, melyről csupán a fanyar, különös illat árul­kodik. A kóstolással törté­nő kiértékelés.21 nap múl­va lesz esedékes. Addig kell érlelődni a főzetnek az ászokhordókban. — A Blander Bier a ei- lágos sörcsaládba tartozik, ízre az édes és keserű köz­ti átmenet. Az alkoholtar­talma 12 fok. Nagy előnye hogy nem hizlal. — Mennyi a napi kapa­citás és milyen kiszerelés­ben szállítják a sört? — Egy műszakban 800 liter. Az eddigi felmérések alapján ez a mennyiség fe­dezi a körzet igényét. És ennyire futja az érlelési, tárolási kapacitásúink, öt- venliteres hordókban szál­lítjuk majd a nedűt. — Az ára? — A termelői ár literen­ként 55 forint. A fogyasz­tói árat a forgalmazók szabják majd meg. (— irtatnia —) Isis már nincs egyedül ki együttérző sző erőt ad Tavaly novemberben ad­tunk hírt a csobánkai szo­ciális és információs iroda megnyitásáról, mely akkor — ideiglenesen — a gyer­mekorvosi rendelő épületé­ben működött. Kezdetben egy munkatárssal: a jeme­ni származású Aziz Isis Sai- dával. Akkor tatarozták az iroda végleges helyéül szánt volt közösségi házat, a gyógyszertár mellett. A gyógyszertárat köny- nyen megtaláltam, de az in­formációs irodára már ne­hezebben bukkanok rá. — Aki akarja, megtalál­ja — legyintenek, akiket az Ősiéiből nincs hiány Kicsiből jól gazdálkodni Könnyű mondani, de ne­héz megvalósítani. íMezkó János szerint elsősorban azon múlik az egész, hogy ki milyen körültekintő a pénzt igénylő problémák megoldásánál. — Emellett nem árt a széles körű ismeretség sem, tudni kell, kit mikor hív­jon fel az ember — teszi hozzá Táborfalva polgár- mestere a kis „tanácsadó­hoz”. — Gondolom, ezen nem a régi értelemben vett „összetartást” érti, amikor elvtársi sógorság-komaság alapján történtek a dolgok. — Persze, hogy nem! Vi­szont azt nem árt tudni, ki­nél mit lehet olcsón meg­kapni, vagy hol mi van el­fekvőben. Mondok egy pél­dát. Az iskola rekonstruk­ciójához a Köjál előírt egy. 50 köbméteres szennyvíztá­roló tartályt. A legolcsóbb árajánlatunk 4,8 millió fo­rint volt. Körülnéztem a környéken, és találtam két elfekvő, használt fémtar­tályt. Az ideszállítás és a földbe helyezés 37 ezer fo­rintba került. A megspó­rolt pénzből, terven kívül, átállítottuk az iskola fűté­si rendszerét szilárd tüze­lőanyagról gázra. Hasonló volt a gondunk a most épülő tornacsarnoknál is. Eszembe jutott, hogy az átadott szovjet laktanya te­rületén van öt darab 10 köbméteres tartály. írtam egy kérelmet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez, megigényeltem azokat se­gély cím'én. A szóbeli áldás már megvan rá. Ha a le­vél is megérkezik, azon nyomban kiássuk és átszál­lítjuk mind a tízet a köz­ségbe. Előzetes számításaim szerint négymilliót nyerünk, ennyivel több jut majd más beruházásra. Tavaly autóbuszt vásárolt az önkormányzat, minde­nekelőtt azzal a céllal, hogy megoldják a helyi sze­mélyszállítást a községben. (Táborfalva hét kilométer az egyik szélétől a mási­kig.) — Jelenleg is mi vagyunk az egyedüli település a kör­zetben, amelyik ilyesmire adott pénzt. Egyesek hüm- mögtek, féltek a ráfizetés­től. Csakhogy mi előszámí- tást végeztünk, mi minden­re jó még egy ilyen jármű, ki veszi netán igénybe. Ma ott tartunk, hogy napra elő van jegyezve. Ezzel jár a község színházba Pestre, Kecskemétre. A nyugdíjas­klub tagjai Cserkeszőlőre a termálvízhez. A sportolók meccsre, versenyekre kérik, de van külső igény is, leg­utóbb az Örkényi szakmun­kásképző iskola tanulóinak bonyolított le kirándulást Mi 28 forintot számolunk kilométerenként. Máshol 35-40 forint a tarifa. Biztos vagyok benne, hogy az év végéig bejön az autóbusz ára, jövőre pedig már nye- reségképző forrás lesz. (—gyé—) útbaigazító tábláról fagga­tok, s hogy mennyire így van, az iroda nagy forgal­ma bizonyítja! Isis már nincs egyedül, januártól ketten dolgoznak itt Seres Ilonával, akiről azt hallottam, hogy apáca, de tiltakozik: — Apostoli életre egye­sült közösségben élek. Nem apáca, hanem szociális nő­vér vagyok. Mindketten fiatalok, ám a szegénységgel, betegséggel, elesettséggel nem most ta­lálkoznak először. Ilona ka­tolikus szociális nővérként, Isis pedig a rákospalotai református iszákosmentő misszió szociális munkása­ként próbált segíteni ko­rábban a bajba jutott em­bereken. Talán ezért is ta­lálták meg rögtön a közös hangot a segítségért folya­modókkal. Januárban, a hivatalos induláskor harminc környe­zettanulmányt „örököltek” a polgármesteri hivataltól, s azóta csak szaporodnak a feladatok. Ahogy nő a munkanélküliség, úgy kér­nek egyre többen szociális segélyt, vagy más segítsé­get. Az együttérző szó sokat ér, de a kézzelfogható se­gítség is pótolhatatlan. Az iroda ifjú munkatársai örül­nének, ha több pénz jutna szociális segélyekre és sza­porodnának a munkaalkal­mak. Több időt szeretnének forditani a családlátogatá­sokra is. Örömmel tapasztalják, hogy igen sok segítőtársuk akad a faluban, ha össze­torlódik a munkájuk. A vö­rös keresztese k mellett a nyugdíjasklub tagjai, sőt még az iskolás gyerekek is vállalják, hogy felkeresik a rászorulókat. Ebédet visz­nek nekik. beszélgetnek velük, ha kell akár ki is takarítanak. Aki tehát még nem tud­ná — és önkéntes segítő­nek, vagy segítségért kí­ván jelentkezni — a szociá­lis és információs iroda a gyógyszertár mellett talál­ható, Hétfőn, kedden, szer­dán és pénteken 8-tól 12-ig, csütörtökön 14—18-ig van ügyfélfogadás! Pachner Edit A NAP NAPJA Az év napokra van felosztva, mindenki tudja. De azt vajon tudjuk-e, melyik nap minek a nap­ja? Mert bizony, nem egyszerű hétköznapokat élünk mi, hanem mindegyiknek megvan a maga jelentősége. Mindig igyekszem megoldani az éppen aktuá­lis feladatot. A környezetvédelem napján kukába raktam a szemetet, a madarak napján megetet­tem a galambokat, anyák napján virágot vettem a mamának, nők napján felköszöntöttem saját magamat, a Föld napján, ébrenlétem óráiban azon törtem a fejem, mit tehetek vén planétán­kért. Sorolhatnám, mit el nem követtem azért, hogy teljesítsem a magam szabta feltételeket, de sose érnék a végére. Elfáradtam, de azért kitartok. Várom a barátság, az emberség, a szeretet nap­ját. Amikor csak arra figyelhetek, hogy élek, és arra, hogy az öreg tűzokádó ismét felkúszott az égboltra. Szeretném, ha megérné az emberiség, hogy Őszintén és egyszerűen csak annak örülhessen: újra megvirradt. Ez a nap lenne a nap napja. P. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom