Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-13 / 139. szám

AZOK AZ IDŐK NEM TÉRNEK VISSZA Tóalmás tündérkertje A hegyek, erdők közt élt ember soha nem tud meg­barátkozni a síksággal, hiányzik neki a fenyvessu- sogás, a patakcsobogás, az a lekottázhatatlan gyönyö­rű zene, melyben minden benne van, amit a Teremtő alkotott. Talán báró Prónay Sán­dor is így érzett, Tóalmás egykori ura. S nem vélet­len, hogy Erdélyből hozatott kertészt, akinek ma már csak a vezetéknevét ismer­jük, ám ez a név fennma­radt, közel kétszáz év után is Bócz-kertnek hívják a tóalmási kastély körül hú­zódó 60 holdas parkot, ős­rengeteget, a pusztába vará­zsolt tündérkerlet, a termé­szet lombbaldachinos templomát. Az 170-ben épült öreg kastély negyed évezred ter­hét cipeli, mint aggastyán a megunt életet. Az új kas­tély — Ybl Lajos tervezte (névrokona Miklósnak), fényűző barokk stílusban, S0 szobával — a millen­nium tiszteletére épült 1895-ben. Három év múlva az „új” is százéves, s talán több történés, esemény ta­núja volt, mint az elődje Megélt két világháborút, s túlélt jó néhány korszakot. Volt főúri lakhely, András- sy-nyaraló, a pártállam ide­jén úttörőtábor és SZOT- üdülő. A kastély és a park mind­Ki szerez érvényt a törvénynek? Rodeózók az Ady utcában Lakossági jelzést kaptunk Gyálról, melyhez csatlakoz­tak a helyi 1. Sz. Általános Iskola pedagógusai is. Ar­ról van szó, hogy az Ady Endre utcai közúti forga­lom több mint aggasztó. Ez az utca egyike azon keveseknek, melyek szilárd burkolattal vannak lefedve, Ezt kihasználva a község ifjú motorosai és autósai itt bonyolítják le rodeójukat, fittyet hányva a józan ész és a közúti biztonság sza­bályaira, Niki Laudaként Száguldoznak az aszfalton. A gyorshajtásnak már volt egy súlyos és néhány könnyebb sérültje. De túl ezen, a robogó járművek bőgő hangja is zavarja a környéket. A megkérdezet­tek egybehangzóan állítják, amiatt jelentősen csökkent az itteni ingatlanok értéke. Kis véleménykutató kör- ulam után Gyimesi István polgármesterhez fordultam: mit lehet tenni annak ér­dekében, hogy a rend ellen vétőket megregulázzák? — Tudok a panaszról, és jogosnak tartom. De sze­rintem maghaladja az ön- kormányzati hatáskört. Mert mit lehet tenni? A testület megszavazza a se­bességkorlátozást az Ady utcában, beszerezzük a szükséges táblákat, és ki­rakjuk. De ki szerez érvényt a törvénynek? Ki bírságol­ja meg — és milyen ala­pon — a rendszegőt? Ez rendőri kompetencia, s van egy gyanúm: a helyi rendőrállomás nincs ellát­4 xMrían va megfelelő eszközökkel — műszerekkel —, melyek mé­rik és egyértelmű bizonyí­tékot szolgáltatnak a plusz- sebességről. Mindenesetre felveszem a kapcsolatot a Dabasi Rendőrkapitányság vezetőjével, nekik nyilván van traffipaxuk. Gyimesi István gyanúja helyénvalónak bizonyult, a gyáli rendőröknek valóban nincs traffipaxuk. De' ha volna is: mint azt a két szolgálatos altiszt elmondta, ma már a traffipax mérési eredményei nem perdön­tőek, mert kiderült, hogy az ilyen módón rögzített ered­mények nem pontosak. — Egyértelmű és pontos mérésre csak a radar al­kalmas. Az viszont Dabas- nak sincs, csak a megyei rendőrkapitányság közúti alosztálya van ellátva ra- daros kocsikkal. összegezve a beszerzett információkat: az első lé­pést mégiscsak az önkor­mányzatnak kell megtennie. A testület hozza meg a se­bességkorlátozó döntését, s közöljék ezt átiratban a da­basi rendőrség vezetőjével. Ezzel egy időben sor kerül­het a táblák kitelepítésére és az útburkolati jelek fel­festésére. A radarellenőr­zés megszervezése a rend­őrség dolga, s kétlem, hogy a megyei illetékesek elzár­kóznának a kéréstől. Van tehát megoldás, nem is túl bonyolult. S aligha kétséges, ha néhány Niki Lauda-önjelölt belefut a radarba, a vétségért kijáró pénzbírság — vagy jogosít­ványbevonás — jobb belá­tásra bírja majd az Ady utca rodeózóit. (—gye—) (A szerző felvételei) erről nem vesz tudomást, az anyag nem reagál sem­milyen változásra, a termé­szet úgyszintén. Az anyag­ban csak az idő tesz kárt, a természet pedig időtlen. ' A kastély mögötti tó egykedvűen tükrözi a vál­tozó eget, s a szökőkút víz- permetéből születő szivár­ványt. A ki tudja, hányadik ebihalgenerációt éppúgy megtűri, mint a lustán süt­kérező százéves teknősbé­kát. A fáknak csak a törzse jelzi, hogy öregek. Mert a fák nem őszülnek meg. Minden tavasszal újraszü­letnek. Vagy meghalnak. Míg élnek, hulló levelük mindent betakar. Az egy­kor erre járt emberek lába nyomát, a kacagást, sírást, bánatot, örömet. Süt a nap, ragyog az ég gólya húz el a magasban. S fent, egy vén platánfán, mókus surran a lombok közt. Matula Gy. Oszkár Kollektív bűnök nincsenek A közelmúltban tárgyalta a kormány a nemzeti és et­nikai kisebbségekről szóló törvénytervezetet, amely re­mélhetőleg hamarosan a parlament elé kerül. Hogyan érzik magukat a nemzetiségek Magyarországon, és mit várnak a törvénytől? Erre kerestük a választ Szigct- szentmártonban, ahol a lakosság 35-40 százaléka a né­met nemzetiséghez tartozik. Köztük a polgármester, Schreiner Mihály is, aki kérdéseinkre válaszol. — Magyarok és németek élnek együtt a faluban. Ho­gyan érti meg egymást a két nép? — A kezdeti nehézségek után most már jónak mondható a viszony. De még mindig van bennünk némi szorongás, különösen az idősebbekben. Tizenhá­rom éves voltam, amikor az édesapámat robotos mun­kára vitték Oroszországba, csupán azért, mert német nemzetiségű volt. Aztán jött a kitelepítés. Mire a mi fa­lunk sorra került, már csak azokat vitték el, akik né­metnek vallották magu­kat vagy nyilas párttagok voltak. A szüleim magyar­nak vallották, ezért itt ma­radhattunk. Aztán eltelt negyven év, és a kitelepí­tettek 1986-ban hazajöttek, hogy megemlékezzenek meghurcoltatásukról. Ekkor itt a faluban pártgyűlésen vitatták meg, hogy ezek az emberek elénekelhetik-e a magyar himnuszt. VEGYES HÁZASSÁG — És ön ma milyen nemzetiségűnek tartja ma­gát? — Németnek mondtam a népszámláláskor. — Ügy érzi, most már lehet ezt vállalni? Nincs belőle semmi baja? — Nem hiszem, hogy eb­ből károm származna még egyszer. És nem hiszem, hogy olyan igazságtalan rendszer lesz ebben az or­szágban, mint eddig volt, amely kollektív bűnöket kreált, és büntette a társa­dalom egyes rétegeit. — A faluban egyre több a vegyes házasság. Nem ve­zet ez elmagyarosodáshoz? — A második világhábo­Százhalombatta Város Önkormányzati Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére Feltételek: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség — legalább ötévi szakmai gyakorlat, amelyből az utolsó 3 év államigazgatási gyakorlat. Elérhető évi jövedelem: 1.3 M Ft (bruttó). Lakást, szolgálati jelleggel biztosítanak. A pályázat tartalmazza a pályázó: — képesítését igazoló oklevelének, illetve diplomájának másolatát három hónaposnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványát — részletes szakmai önéletrajzát, eddigi munkahelyeinek és munkaköreinek bemutatásával. A pályázatokat a Belügyi Közlönyben történő megjelenést követő 30 napon belül (de legkésőbb június 30-óig) lehet benyújtani Vezér Mihály polgármesternek, cim: Százhalombatta, Május 1. tér 3. A pályázatok elbírálásánál, egyenlő feltételek esetén, előnyben részesül az, akinek százhalombattai lakása van, illetve vállalja a városban a letelepedést. Az állás a pályázatok elbírálását követően, azonnal betölthető rú előtt a lakosság 90 szá­zaléka németajkú volt, és a mártoniak ritkán házasod­tak más falubeliekkel. Ké­sőbb azonban természetes lett a vegyes házasság. De nem ez az elmagyarosodás legfőbb oka, hanem a há­ború utáni körülmények. — Ügy gondolja, rá vol­tak kényszerítve arra, hogy elmagyarosodjanak? — így van. Mindig atro­citások értek bennüket, számtalanszor ránk szóltak, hogy ne svábozzatok! NÉMETÜL IS •— Itt, a faluban? — Hát, itt is előfordult. Az a tudat, hogy bűnös nemzetnek tartanak min­ket, arra kényszerített ben­nünket, hogy magyarosod- junk. A szüléink is úgy gondolták, hogy otthon né­metül, de másutt lehetőleg magyarul beszéljünk. Ma ott tartunk, hogy ha a ro­konokkal összejövünk, eszünkbe sem jut németül megszólalni. Az én korosz­tályom gyermekkorábban jobban beszélt az ősök nyelvén, mint magyarul. Németül gondolkodtunk, úgy fordítottuk le magyar­ra. Most pedig már magya­rul gondolkodunk. — A mártoni általános iskolában milyen nyelven tanítanak? Csak magyarul? — Németet is tanulnak a gyerekek, már az óvodában is van nemzetiségi foglalko­zás. Az iskolában harmadik osztálytól mindennap van németóra, első-másodikban kevesebb. — Amikor a német nem­zetiségű emberek bejönnek ide, a polgármesteri hiva­talba, milyen nyelven be­szél velük? — Magyarul, Több mint másfél évet töltöttem el itt, de még nem volt olyan mártoni ember, akivel a hi­vatalban németül beszél­gettem volna. — Ali történne, ha vala­ki ezen a nyelven fogalmaz­va adna be egy kérvényt? — Csodálkoznánk rajta, de természetesen elbírál­nánk. — Nemrég Hambuch Gé­za, a Magyarországi Néme­tek Szövetségének ügyveze­tő elnöke szokatlanul éle­sen bírálta a magyar kor­mány kisebbségi politiká­ját. Véleménye szerint nem jó nálunk a németek­nek. — Én nem osztom ezt a nézetét. Nem tartom ennyi­re súlyosnak a helyzetet. Az a benyomásom, hogy a külföldön élő magyarság­ról nagyon sok szó esik, és ez helyes. De kevesebb szó esik az itthoni nemzetisé­gekről. — Mit vár ön a kisebbsé­gi törvénytől? Mi az, ami­ben feltétlenül lépni kelle­ne a nemzetiségekkel kap­csolatban? — Én is támogatom azt az elvet, hogy legyen nem­zetiségi képviselőnk a par­lamentben. Tudom, hogy ezt nehéz megoldani, hi­szen nem rágódnának any- nyit rajta, ha egyszerű volna. Másrészt én azt hi­szem, olyan légkört kellene teremteni, hogy azok a negyven éven keresztül ki­alakult szorongások, ame­lyek még mindig megvan­nak az emberekben, fölla­zuljanak és megszűnjenek. KÖZÖS HAZA — ön szerint mi lesz a német nemzetiségnek a sor­sa Alagyarországon? Asszi­milálódni fog vagy van esély a megmaradásra? — Én bízom benne, hogy megmaradunk. Az az idő nem jön még egyszer vissza, hogy mint a háború előtt, otthon németül beszélnek az, emberek. De azért remé­lem, minden német szár­mazású családban eljutnak odáig a gyerekek, hogy megtanulják a nyelvet. Azon kell lennünk, hogy az utódainkban tudatosuljon: itt élünk a közös haza ál­lampolgáraiként. és néme­tek vagyunk. Halász Csilla Politikai és társadalmi hetilap XXIX. évfolyam. 24. (W80.) szám: 1992. .június 12. Ára: 22 forint közlekedésfejlesztésről (5. oldal) ( Népmuus/eti gugnáziuinfalut terveznek (,Ó. Oldal) Siklós Csaba a Zöld rapszódia Ki ad többet Közép-Ázsiáért? '(19. oldal) A szent tehén az EK vágóhídján | (20. oldal) Kárpótlás 17 terminálon Szépasszonyok játéka (7. oldal) 1 (28. oldal) A prágai győztes gondjai A hétvégi választás befutóját, Václav Klaust hívei íinnejüik (írásaink a 23. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom