Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

A moMHxhia: cs&BúdS válkdkozáa Diana igaz történetet?) Aligha jöhetett volna rosszabbkor a dán királynő ezüstlakodalma, mint ép­pen most: Károly herceg, brit trónörökös Koppenhá­gába utazott a távoli rokon Margit királynő ebédjére, és megint magára hagyta feleségét, Dianát, aki ily- módon egyedül szurkolt kisebbik fiuknak, a nyolc­éves Henry hercegnek az iskolai sportnapon. A londoni bulvárlapok ebben is a házasság súlyos megromlásának jelét lát­ták, s csak itt-ott hallat­szottak józanabb hangok arról, hogy a „Monarchia Rt.” hercegi tagjai, mint minden dolgozó házaspár, ezúttal is csak eltérő „szakmai” kötelezettsé­geiknek tettek eleget. Megszólaltak azonban alkotmányjogi szakértők is — ami annál is fontosabb foglalkozás Nagy-Britan- niában, mivelhogy az or­szágnak a Magna Charta óta még nem íródott kor­szerűbb alkotmánya. Emlé­keztetnek Walter Bagehot, a múlt századi jeles angol politológus „Az angol al­kotmány” című művére, melyben az áll, hogy a mo­narchia a legérthetőbb kormányforma, mivelhogy egy család áll a központ­jában. A monarchia csalá­di vállalkozás, és ezért a királyi család tagjainak éppúgy „szakmai” köteles­ségük a családi fészek me­legének táplálása, mint a jótékonykodás, a díszelgés, a hídavatás, vagy a törvé­nyek ellenjegyzése — mondják a szakértők. A fi­gyelmeztetés elsősorban Károly hercegnek szól: tö­rődjön többet a családdal, mert ez is a királyságra való készülődés része. A The Sun című újság­ban közölt reprezentatív felmérés szerint az ango­lok 85 százaléka Károlyt okolja a házasság megrom­lásáért — feltéve, hogy va­lóban megromlott. Keleti szőnyegen, nyugati tisztasággal Szexkultúra a hátsó udvarban Megyénk sajnos hálsó- udvar-szerepbe kényszerül Budapest, az európai fővá­ros árnyékában. A kétmil­liós világváros közelsége nemcsak a gazdasági, ha­nem az úgynevezett intim szférában is, érezteti hatá­sát. A Budapestnél inf­rastrukturálisan is hátrá­nyosabb helyzetben lévő Pest megyében rosszabbak az egészséges, tiszta, kul­turált férfi-nő kapcsolat teremtésének és fenntartá­sának lehetőségei, mint a kedvezőbb feltételeket kí­náló fővárosban. Az elhanyagolt falusi parkokban, a koszos vasúti állomásokon és teliragasz­tott, vizeletszagú buszmeg­álló-odúkban, a nagyké­pűen diszkónak nevezett, lerobbant késdobáló cse­llókban — ahol kézmosási lehetőség sinös — nyilván kisebb az esélye, hogy az otthonon kívüli intim kap­csolatok testi, lelki és egészségügyi oldala kultu­rált és tiszta legyen. A hazai szexuális kultúra nyugati színvonalra emelé­séért EMKE néven nemrég szervezet alakult. Az Európai Mozgalom a Kul­turált Erotikáért — EMKE — nevű társulat alapítója, dr. Erőss László pszicholó­gus elmondta, hogy egyút­tal az AIDS magyarországi terjedése ellen is fellépnek. Fő feladatuknak a szexuá­lis felvilágosítást és a pornó elleni harcot tekin­tik, újabban pedig bekap­csolódtak az abortuszvitá­ba, az elítélőkhöz csatlakoz­tak. Liberális, modern ke­resztény eszméket is magá­ba olvasztó szervezetük el­ítéli a terhességmegszakí­tást. Nézetüknek már szá­mos fórumon hangot adlak. Az EMKE főként orvo­sokból és egészségügyiek­ből áll, de vállalt felada­taik széles köre miatt be­álltak közéjük a kulturá­lis, valamint a kereskedel­mi élet képviselői is. Ami a mi megyénk számára figye­lemre méltó, az EMKE or­vosainak zöme budapesti és Pest megyei. Egyik Pest megyei alapító tagjuk pél­dául keleti bútorokkal és keleti lakberendezési tár­gyakkal kereskedik. Az adásvétel módot ad neki, hogy terjessze az EMKE kulturált erotikáról vallott tanait. Mielőtt még bárki sikamlós vagy kétértelmű gondolatokat társítana a szervezet kereskedelmi te­vékenységéhez, gyorsan le­szögezzük: az EMKE első­sorban egészségügyi, orvo­si feladatokat lát el, a ha­zai AIDS-ellenes küzde­lemben pedig igen hasznos munkát végez. A tervek szerint sajtótá­jékoztatót tartanak, ame­lyen ismertetik az osztrák, francia, német és magyar szakemberekből álló tudo­mányos testületek által összeállított idei program­jukat. Ebben Pest megyei előadások is helyt kapnak. —kk— KAPU€ÍNLR Pillanatkép Vincze Lilláról Ismerek olyan lelkes helytörténészeket, akik nemcsak a településük tör­ténetéről, hanem az ott megforduló neves személyi­ségekről is könyvet írnak. Hogy Vincze Lillát jegyzi-e már valahol egy ilyen kéz­irat, nem tudom, de a betö­rők hamar felfedezték alig egyéves szigetszentmiklósi — épülő — lakását! Alapo­san kirámolták. Lillát meg­döbbentette ugyan, de nem jutott rá ideje, hogy túlsá­gosan elkeseredjen, a hi­vatása sokkal fontosabb számára, készülő lemezé­vel és szponzorok keresé­sével foglalkozik. Mikor megérkeztem be­szélgetésünk színhelyére, éppen egy menedzserrel tárgyalt, s interjúnknak is előre megszabott ideje volt. Elirigyeltem Szilágyi Já­nos habos kávéját, mi is bonbonnal díszített, tejszí­nes kapucíner mellett be­szélgettünk, amit később néhány pohár narancslé és bableves egészített ki. Nem sztárélete pletykái­ról, inkább a pályára kerü­léséről és szakmai vonzódá­sairól kérdeztem. — Tizenegyéves voltam, amikor meghaltak a _ szü­leim, de örökségül hagjTták ránk. gyermekeikre a képes­ségeiket — mesél, kávéját kavargatva. — Én az édes­anyám zeneszeretetét örö­költem, aki operetténekes szeretett volna lenni, a bá­tyám, Vincze László pedig édesapától örökölte a rajz- tudást és a műszaki tehet­séget. ö építész lett, sokáig Makovecz Imre melíett dol­gozott. Zongoráztál, gitározni, énekelni tanultam, gyak­ran felléptem az iskolai rendezvényeken és ünnep­ségeken. Sanzonoktól a vi­rágénekekig sok mindent szerettem énekelni, csak éppen a komolyzene nem vonzott. Ebből fakadt ké­sőbb az első szakmai konf­liktusom. Tizennyolc éve­sen Sík Olgánál kezdtem tanulni énekelni, aki na­gyon erős egyéniség. Meg volt győződve róla, hogy az adottságaim miatt nekem komolyzenével kellene fog­lalkoznom. Én túl kötött­nek, túl merevnek éreztem azt a világot, és egy év múlva fellázadtam. — Miért nem iratkoztál zeneiskolába? — Siófokon, ahol felnőt­tem, nem volt rá lehetőség, Ép gpiyf plip § % "f . te*» á & h i •>P; , Közgazdászjelölfek figyelmébe Középiskolai képzés világbanki kölcsönből Több mint tíz közgazdasá­gi középiskolában, már az idén ősszel megkezdődik a nyugati országokban rég­óta alkalmazott — a mun­kahelyek speciális igényei­re építő korszerű oktatási forma. 1993 őszétől további mintegy 50 középiskola al­kalmazza majd ezt a szisz­témát, de már különféle más szakterületeken, így például a számítástechni­kai, az elektronikai, a ve­gyészeti, a gépészeti, az élelmiszeripari, a mezőgaz­dasági, a vendéglátási, ide­genforgalmi ismeretek ok­tatása terén. A világbank 36 millió dolláros kölcsönére, illetve hazai forrásokra alapozva, többéves program kereté­ben vezetik be hazánkban is ezt az újszerű — a gya­korlati használhatóságot előtérbe helyező — kép­zést. A programért felelős iro­da biztosítja a fejlett ipa­ri országokban alkalmazott tananyagokat, felszerelése­ket, az eredményesen pá­lyázó iskoláknak lehetősé­ge van a tanárok tovább­képzésére, külföldi szakér­tők fogadására is. A tanul­mányi idő első két évében főként csak általános jelle­gű tárgyakat oktatnak de a Budapesti Tanítóképző Főiskolán zenei szakra jár­tam. — Lázadásod után másik tanárt kerestél? — Igen, néhány év múl­va Chviovini Mártához iratkoztam be, akihez a mai napig is járok! A klasz- szikus technikát tanulom, de 5 nem akar operaéne­kest faragni belőlem. — A pletykák szerint te tulajdonképpen „betola­kodtál” a régi Solaris együttesbe! — Tudom, de nem így történt. Eljártam a kon­majd, s csak ezután kez­dődik a kétéves szakmai képzés. A negyedik év után — kifejezetten a majdani munkahely konkrét igényei szerint — egy-két éves.spe- ciális szakmai felkészítést végeznek az iskolák. Az említett 36 millió dol­láros világbanki hitelt négy év alatt használják fel a programhoz. Idén a költ­ségvetés mintegy 100 millió forinttal egészíti ki a vi­lágbanki keretet. A korsze­rű képzés további 20 isko­lában történő bevezetésé­hez 5-6 millió ECU-s PHA- RE-támogatást pályázott meg a programiroda. Jelzik a lógást is Számítógépek Franciaország egyik nagyhírű középiskolájában a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kíséri a tanév végét. A Charles de Gaulle- ról elnevezett technikum­ban ugyanis nemcsak a diá­kok vizsgáznak, hanem az intézmény is, melynek a teljes oktatási rendszerét komputerizálták. Az év ele­jén meglehetősen pesszi­mista hangok kíséretében indult a program: mindent számítógépre vittek. A na­pi osztályzatokat, a diákom magatartásának megítélé­sét, az iskolai jelenlétet, és természetesen a lógást is, a menzát, a könyvtárat. Min­den egyes diáknak kódjele van, valamint hitelkártyá­ja. (Az utóbbi — az igazga­tó szerint —, kizárja, hogy pénzt raboljanak a gyere­kektől, mert nincs is pénz­tárcájuk. A hitelkártyával bármit megvehetnek az is­kolában, amire szükségük van, beleértve az óvszere­ket is.) Hogy milyen előnyei van­nak még a számítógépesí­tésnek? Nos, a szülők pél­dául a kódjel alapján el­lenőrizhetik, hogy a cseme­te csakugyan az iskolában íölti-e a délelőttöt. Mi több, ugyanilyen módon napra­készen tájékozódhatnak az iskolai sikerekről vagy ku­darcokról. S minthogy a tanároknak is kódjele van, a kedves szülő, ha úgy tart­ja kedve, a szülői értekez­letet is kiiktathatja. A ta­nár véleménye naprakészen lehívható az otthoni kép­ernyőre. Ennyi előny vagy ennyi személytelen lehető­ség rejlik a szülő-tanár kapcsolatban a technika jó­voltából? Ma még ponto­san nem tudható, de tény, hogy Franciaországban nem követik a példát tömegesen. És nemcsak azért, mert költséges, hanem — és ezt megértő cinizmussal hang­súlyozzák a tanárok —, mert ahol ilyen fejlett a számítógépes technika, ott a diákok pontosan tudják, hogy miképpen lehet a leg­jobb programot is megbo­londítani a számítógép-ví­russal. (MTI-Press) certjeikre, mert nagyón szerettem a zenéjüket, és minden hátsó gondolat nélkül kértem meg őket, hadd’ vegyek -észt a pró­báikon. Ott én is énekel­tem, „örömzenét” játszot­tunk, addig-addig, míg ősz sze nem gyűlt annyi anyag, amivel bemutatkozhattunk a nyilvánosság előtt. Az el­ső közös koncertjeink úgy zajlottak, hogy először ját­szott a Solaris, majd a fiúk átöltöztek, jelezve, hogy másféle zene következik, utána velem együtt léptek fel. l,gy született a Napo­leon Boulevard. — A sok sikert hozó, eredményes évek után mégis elváltatok. Erről most nem kérdezlek, hisz’ annak idején tele volt vele a sajtó. Azóta két öná'ló lemezed, illetve kazettád jelent meg. újabb dalaid egyre kevésbé kommerszeki — Mindig vonzódtam a kísérleti zenéhez, főiskolás koromban magam is ját­szottam egy avantgárd ze­nekarban. Szeretem a san­zont is, a kesernyés hu­mort és a különleges hang­zásokat. Tudom, hogy ek­lektikus az ízlésem, de vál­lalom. A példaképeim is tükrözik ezt a sokféle ér­deklődést. nagyon szeretem Edit Piafot, Tina Tűmért, Annié Lennox-ot és Joan Baez-t. Zseniálisan szép hangok! Aztán van egy hol­land zenekar, a Nitz. őket szintén példaképeim közé sorolom. A következő lemezemen — ha mindenáron be aka­rod sorolni — a „sanzonett” fog dominálni, tehát nem egyszerű sanzonokat hal­lasz. Meg lesznek „bolon- dítva” kiállásokkal, zenei váltásokkal. Végül elárulta, hogy a repülés a hobbija. A repü­lőtől a hőlégballonig és ej­tőernyőig jóformán min­den repülő- alkalmatosságot kipróbált már. Ha el is vá­gyik a földtől, do — ahogy a Mámor című lemezén énekli — „marad a Duna partján”; rpost, hogy Szi- gelszentmikióson építkezik, nemcsak lelkileg, hanem fi­zikailag is. Pachncr Edit • ' ' • \ ' - ” •• ’ . KAPU sm A brit közvélemény már aligha tudhatja, hányadán áll. A mostani izgalom az­zal kezdődött, hogy megje­lent két könyv, melyek gzerint Diana az elmúlt év­tizedben többször is . ön­gyilkos akart lenni, annyi­ra bánta, hogy Károly megcsalja őt, és egyébként is rossz férj és rossz apa. Az egyik könyvből, And­rew Morton „Diana igaz története” című munkájá­ból vasárnap folytatásokat kezdett közölni a The Sun­day Times, és a bulvárla­pok azóta is öntik a zaftos leleplezéseket. Az egyik legújabb, hogy Diana őszre már nem akar a királyi család tagja lenni, továb­bá, hogy tavaly ősszel fel­tehetőleg ő is megcsalta férjét egy James Gilbey nevű 36 éves úrral, régi, iskoláskori barátjával. Ez a bizonyos Gilbey hétfőn nyilatkozatban hoz­ta a nagyközönség tudo­mására, hogy ő volt az egyik „forrás”, aki Morton könyvében Diana öngyil­kossági kísérleteiről be­szélt, és meg is ismételte állítását. Közben azonban a szerző maga beismerte egy rádiónyilatkozatban: fogalma sincs, hogy a her­cegnő ismerősei Diana tudtával és beleegyezésével nyilatkoztak-e a könyv számára. Korábban az volt a fő érv a könyv mellett, hogy az valójában Diana segélykiáltása a külvilág­nak. A könyv más „forrá­sai” arra panaszkodtak kedden több lapban, hogy Morton összefüggéseikből kiragadva közölte elmélke­déseiket a házasság egyes régi dolgairól. David Mellor, a brit kor­mány médiaügyekért fele­lős tagja figyelmeztetett, hogy a kormány szigorú intézkedéseket tervez, meg­védendő a magánszférát a sajtó szégyentelen kukucs­kálásától. A kormány a hónap végén felülvizsgálja a Sajtópanaszok Bizottsá­gának tevékenységét. Ezt a társadalmi-önkormány­zati intézményt tavaly ala­kították a brit írott sajtó etikai kódexének betarta­tására. Ha a kormány úgy ítéli, hogy az önkormány­zati jelleg nem elegendő a magánszféra védelmére, akkor parlamenti szabá­lyozást kezdeményez a Saj­tópanaszok Bizottságának törvényi felhatalmazására és az etikai kódex szigorí­tására — vélik megfigye­lők. Ez közvetett kormány­zati beavatkozást jelenthet a sajtó munkájába. Mészáros György

Next

/
Oldalképek
Tartalom