Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

Vendégségben Kárpátalján Évtizedek óta működik a tápiószecsöi nyugdíjas­klub. összejöveteleiknek a helyi Damjanich Művelő­dési Ház ad otthont. Ha­gyományőrzéssel is foglal­koznak a nyugdíjasok. Az Életet az éveknek Orszá­gos Szövetség tagjaként, megyei rendezvényeken, nemzetközi fesztiválokon is részt vettek. Két esztende­je ismerkedtek meg a munkácsi II. Rákóczi Fe­renc nyugdíjasklub kóru­sának tagjaival. Levelez­tek, majd idén tavasszal tápiószecsöi és nagykátai nyugdíjasokkal vendégsze­replésre utaztak Munkács­ra. A bemutatkozás, s a mellette szervezett kirán­dulás jól sikerült — Ung- váron is jártak —, tehát alapja lehet további talál­kozóknak. CSICSŐNÉNAK NYUGDÍJAS LÁNYAI Kijátsszák magukat A csobánkai nyugdíjasklub tagjai aktívak, szinte nin­csen olyan megmozdulás a községben, ahol ne talál­koznánk velük. A klubhelyiség szomszédságában levő szociális és információs iroda fiatal munkatársainak se­gítenek, részt vállalnak a Vöröskereszt munkájában, nyáron pedig a falu újratelepítésének 300. évfordulójára rendezett ünnepségen lépnék fel. S mindezt nem anyagi haszonért, hanem jókedvvel vállalják. Hosszá vajúdás után, idén januárban tért ismét magához a csobánkai nyugdíjasok kis társasága, amikor új vezetőt válasz­tottak Malmos Györgyné személyében. Malmosné sokáig gondolkozott, hogy vállalja-e, családja ellátá­sa, súlyos beteg fia ápolása nem kis terhet jelent szá­mára. Végül olyan feltéte­lekkel adta be a derekát, hogy kapjon segítőtársakat. Azóta pénztárosa és „kul- túrosa” is van a klubnak. Az előző évekhez képest januártól jelentősen emel­kedett a taglétszám, s ami örvendetes, újabban a fér­fiak is megjelennek a csü­törtöki klubnapokon. Egy ideje, bármerre já­rok a községben, minde­nütt őket hallom emleget­ni. A polgármester például szinjátszócsoportjukra hív­ta fel a figyelmemet. Ami­kor a klubvezetőt felke­restem, még éppen — az azóta megrendezett — zsámboki nyugdíjas-talál­kozóra készültek. — Ha ennyire aktívak — kérdeztem —, miért nem találkoztunk a kora tava­szi szentendrei nyugdíjas- vetélkedőn ? — Nem tudtunk róla, hozzánk nem érkezett meg­hívó — hangzott a megle­pő válasz. (Reméljük, a csobánkai nyugdíjasklub­nak címzett levelek a jö­vőben nem tévednek el!) Színjátszó körük nem is olyan újkeletű, mint hit­tem, tulajdonképpen már vagy két éve megalakult. A békásmegyeri nyugdíjas színjátszóktól kaptak ked­vet: ha korábban nem ada­tott meg, hogy kipróbálják a világot Jelentő deszkákat, legalább életük alkonyán játszhassak ki magukat. Előadásaikban sok az ének — mert persze népdalkö­rük is van —, s nem kis büszkeséggel mesélik, hogy egyszer kaptak egy népda­los könyvet, de nem jelen­tett számukra újdonságot, mert mindegyik dalt is­merték. Egyetlen problémát em­lítettek: a szűk helyet. Egy helyiségük van — a szo­ciális iroda mellett —, ahol nehéz megoldani, hogy ne zavarják egymást, ha a férfiak kártyázni, a nők meg énekelni szeretnének. Persze, mondják, ennél na­gyobb gondjuk ne legyen, hiszen örülnek, hogy együtt lehetnek. Annyi tervünk, annyi megbeszélnivalónk van! — sóhajt a klubvezető. Próbálnak a 300 éves év­fordulóra, azután szeretné­nek szervezni egy nyugdí­jasbált is, melynek bevé­telét a tervezett nyári ki­rándulásukra szánják. Előbb azonban a Csicsóné- nalc három lánya című ösz- szeállítást mutatják be. mert első az önként vállalt kötelesség. Mindenkit, aki szeretné megnézni előadásukat, sze­retettel várnak július 5-én vasárnap, délután 3 órakor az általános iskola aulájá­ban. — Pachner — föKTÉNELkl EMLÉK IDÉZŐ S i ' . • • • Honvédek a háborúban U. ................................... . .............................................................—3----------------------------i Á Bernben élő magyar hadtörténész, Gosztonyi Péter ha­talmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első ha­zai kiadása elé ezt írta: „A második világháború áldoza­tainak emlékére, a 2. magyar hadsereg hadba indulá­sának 50. évfordulóján.” Az Európa Kiadónál megjelent könyvből most újabb részleteket közlünk. A Dnycszter folyó eléré­sével új szakasz kezdődött a honvédség keleti hadjá­ratában. Már július 6-án Werth Henrik íróasztalára került Gerd von Rundstedt tábornagynak, a német déli hadseregcsoport parancsno­kának kívánsága a honvéd­erők további felhasználását illetően. Eszerint a németek a küszöbönálló ukrajnai hadműveletekhez csak a gyorshadtestet igényelték a megfelelő kiegészítő egysé­gekkel együtt. Ezzel a Kár­pát-csoport mint hadműve­leti egység megszűnt létez­ni. Szombathelyi Ferenc al­tábornagy 1941. augusztus elsejével az elfoglalt szov­jet területek katonai köz- igazgatási parancsnoka lett, a másik két magyar dandár pedig katonai közigazgatási feladatok ellátására Galí­ciában maradt. Július 8-án a Vörös Já­nos tábornok vezette 2. gépkocsizó dandár Zales- csikinél átkelt a Dnyeszte- ren, és a Szeret folyót is maga mögött hagyva Gelo- botcsikig nyomult előre. Követte őt a hadtest másik két dandára is. Július kö­zepén a magyaroktól észak­ra tevékenykedő német csapatok majd mindenütt elérték az 1939-es szovjet határt, és előkészületeket tettek az úgynevezett Sztá- lin-vonal, a régi, részben már leszerelt erődrendszer áttörésére. A német déli hadseregcsoport feladata lett a szovjet délnyugati front fő erőinek bekeríté­se és megsemmisítése. Éh­ben működött közre a ma­gyar gyorshadtest, amely július 23-tól kezdve Tulcsin térségéből a Bug folyó nyu­gati partján a német 17. hadsereg alárendeltségében nyomult előre a Fekete- tenger irányába. A néme­tek általánosságban meg voltak elégedve a magya­rok teljesítményével. A katonai virtust a né­metek nemegyszer olyan fegyvertényből ismerhették meg, mint amilyen. 1941. augusztus elején Umanytól délre, Pervomajszk körze­tében történt. Egy német szemtanú így örökítette meg a háború utáni visz- szaemlékezésében az 1. lo­vasdandár 3. huszárezredé­nek lovasszakaszát. ame­lyet Pongrácz Pál ezredes vezetett: „Ismét kemény harcban álltunk a kétség- beesetten védekező ellen­séggel. Az oroszok egy ma­gas vasúti töltés mentén ásták be magukat. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszaver­tek bennünket. A zászlóalj- parancsnok káromkodott, a századparancsnokok azon­ban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támoga­tás helyett, amit számta­lanszor kértünk, egy ma­gyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lo­vaikkal? Egyszerre megdermed­tünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszá­zad lovasszázad után köze­ledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, kar­csú lovasok szinte odanőt- tek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük ki­rántotta a kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágó­dott ki a szárnyakra, az ez­red pedig a délutáni nap­ban villogó kardokkal vé­gigvágtázott a széles síksá­gon. Seydlitz rohamozott így valaha! Minden óvatos­ságról megfeledkezve ki­másztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm! Eldördültek az első lövé­sek, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredű szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely ad­dig elkeseredett elszántság­gal verte vissza támadá­sainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A diadalmas ma­gyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen.” A csata után a gyors- hadtestet a német 1. páncé­loscsoportnak rendelték alá. Pervomajsz.k város térségé­ben gyülekeztek. Miklós Béla tábornok szívesen vet­te volna, ha dandárai nyolc-tíz nap pihenőt kap­nak. A német hadvezető­ség azonban versenyt fu­tott az idővel, mert a visz- szavonuló szovjet csapatok nyomában akart maradni. Miklós Béla is megkapta az új parancsot: három dan­dárjával forduljon délnek, és a Bug és Ingül közötti, körülbelül 35 kilométeres frontsávon közelítse meg a fekete-tengeri Nyikolajev kikötővárost. Hogy az el­lenfelet előrenyomulásában késleltesse, a szovjet had­vezetőség a visszavonulás során előszeretettel gyako­rolta a sztálini felégetett föld taktikáját. míviÉQEÉs mésemm ts Barlangkúrák A kizöldiilt abaligeti barlang Ki gondolná, hogy Ma­gyarországon majdnem 3000 barlang van? Az or­szág karsztos területei olya­nok, mint valami érett ementáli sajt, a föld alatti ösvények, járatok keresztül- kasul lyuggatják a kőzete­ket. És az a sok ásvány, cseppkő, a föld alatti pata­kok ... Mindez nagyon szép, de mire jó ez nekünk? Azt mindenki tudja, hogy ha­talmas az idegenforgalmi értékük, évről évre százez­rek keresik fel a kiépített barlangokat. Van azonban egy sokkal kevésbé ismert haszna is barlangjainknak: kész szanatóriumok jöttek létre a föld alatt az év­milliók során. A néphit mindig is mint csodálatos, misztikus helyekre tekintett a barlangokra, hitt a por­rá őrölt cseppkövek gyógyí­tó hatásában, a sárkány- (barlangi medve-) csontok csodatévő erejében. Azt vi­szont csak a II. világhá­ború óta tudjuk, hogy a hörghurutban és asztmában szenvedők számára valóban gyógyító erejűek a barlan­gok. Azóta sok vizsgálatot és mérést végeztek, hogy milyen is a barlangklíma, mely barlangok alkalmasak terápiás kezelésekre, és nem utolsósorban annak megál­Augusztus 14-én a gyors­hadtest első egységei elér­ték Nyikolajev városát. Ott a német hadvezetőség megállította a támadást. Amíg ugyanis a magyarok északról közelítették meg e fontos fekete-tengeri kikö­tővárost, addig nyugatról a német 11. hadsereg aláren­deltségében román kötelé­kek is beértek Nyikolajev- be. A német hadvezetőség tisztában volt a magyar— román viszállyal. Tehát bölcsen úgy döntöttek, hogy sem a román, sem a ma­gyar csapatokat nem enge­dik be a városba. Nyikola- jevet augusztus 16-án né­met csapatok foglalták el. A nyikolajcvi előrenyo­mulás után a gyorshadtest még keletebbre került. Kri- voj Rog területét jelölték ki gyülekezési célra. A be­érkezett csapatoknak ott módjukban volt pár napot pihenni. Különösen az 1 lovasdandár sínylette meg az elmúlt heteket: a rossz utak, az óriái távolságok és a július-augusztusi ukraj­nai hőség, illetve a víz­hiány szinte megtizedelte a lóállományt. Augusztus má­sodik felére a dandár ezred erősségűre olvadt le. Tu­lajdonképpen csak a gépe­sített egységek és a kerék­páros-zászlóaljak voltak úgy-ahogy bevetésre kész állapotban. Miklós Béla maga is sürgette a gyors­hadtest mielőbbi felváltá­sát. Budapestről ígéretet kapott, hogy Horthy kor­mányzónak a német főha­diszálláson küszöbön álló látogatása alkalmával - ezt az ügyet is megbeszélik. lapítására, hogy minek kö­szönhető e gyógyhatás. Az biztos, hogy a barlang levegője sokkal tisztább, ezért az így belélegzett le­vegő nem készteti köhögés­re az embert. A barlang­ban általában magasabb a légtér szén-dioxid-koncent- rációja, ami serkenti a mélylégzést. A barlangi le­vegő magas páratartalma fokozza a komfortérzetet, a különleges, föld alatti kör­nyezet, a csend lélektani hatása a szervezet meg­nyugvását, az egyensúly visszaállítását segíti elő. Talán ez a legfőbb, de leg­kevésbé mérhető tényező, aminek a barlangi terápia a sikerét köszönheti. Az al­lergiás betegségben szenve­dőkön is segít a barlangke­zelés, mivel az allergiát ki­váltó virágporok, spórák is hiányoznak a barlangok le­vegőjéből. Mindez, sajnos, csak ad­dig van így, amíg az ember nem sajátítja ki túlságosan a barlangot. Egyre nagyobb gondot okoz ugyanis, hogy az idegenforgalmi célból ki­világított barlangjaink ki- zöldülnek. A barlangot megvilágító lámpák, reflek­torok fénykörében megte­lepednek az algák, a mo­hák, a páfrányok, valóságos üde kiskerteket teremtve az élettelen kővilágban. Annak eldöntése, hogy ez szép vagy sem, ízlés dolga, de az biztos, hogy alapvetően megváltozik a barlang jelle­ge, az eredeti képződménye­ket eltakarja a vastag mo­haszőnyeg, az ásványok és cseppkövek eredeti színéből semmi sem látszik az alga- zöld alatt. Mindezen túl, a barlangterápia szempontjá­ból sem mindegy, hogy a csíra- és spóraszám alapo­san megnő a barlangokban. A legrosszabb állapotban az abaligeti barlang van. Ennek első szakaszát olyan vastag mohapárnák díszítik, hogy bármelyik erdőnk büszkélkedhetne vele. Rá­adásul éppen ezen a sza­kaszon folyik a barlangte­rápiás kezelés is. Évekkel ezelőtt a lillafü­redi Szt. István-barlang képződményeit ugyanilyen vastag, zöld mohapárnák borították. Ezért 1989-ben a világítási rendszer teljes rekonstrukcióját hajtották végre, szem előtt tartva a lámpaflóra elleni védekezés szempontjait. Az eredmény igazolta a várakozásokat, ma már alig találunk né­hány kisebb zöld foltot a barlangban. Mint annyi más esetben, a barlangokban is képes az ember néhány év alatt tönkretenni évmilliók mun­káját. A beteg emberekkel, az idősekkel együtt csak reménykedhetünk, hogy si­kerül megőrizni a barlan­gok gyógyító erejét. B. K. Némely kórunkra van Oltalmazó növények áthatolnak a nyálkahártyán, és a sejtkárosodás hatására fájdalmat okozó hisztamin szabadul fel. Nem véletlen, hogy a növény ezen tulaj­donságát használták fel a brazíliai indiánok nyílmé­regként. A gyermekmérge­zési statisztikákban előkelő helyet foglal el a közked­velt aranyeső, a eitizin ne­vű alkaloidája miatt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a ben­nünket körülvevő növények kedvező hatásairól sem. A NASA kutatói megállapítot­ták, hogy például a krizan­tém és a filodendron ma­gába szívja a lakások leve­gőjének mérgező vegyi anyagait. A gerbera és a krizantém főleg a gáz hal­mazállapotú benzolt, a filo­dendron fajták a szén-mo- noxidot és a benzolt szűrik ki a levegőből. Több ezer éves megfigye­lések igazolják, hogy a nö­vények az emberrel is köl­csönhatásban vannak, nem­csak egymással. Bizonyos növények közelében -például kellemesebben érezzük ma­gunkat. Ezzel kapcsolatban Alekszej Sztaricin Ungvá- ron, az Állami Egyetem ku­tatómérnöke folytatott kí­sérleteket. Kiterjedt irodalma van egyes növények károsító és gyógyító hatásainak. A mérges növények elemzésé­nél külön figyelmet igényel­nek a közvetlen környeze­tünkben, lakásainkban, munkahelyünkön, kert­jeinkben minket körülvevő dísznövények. A közkedvelt és sok helyen látható dief- fenbachia veszélyes kal- cium-oxalát kristályokat tartalmaz, amelyeket a leg­kisebb nyomásra, érintésre szinte kilövell. A kristályok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom