Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-09 / 135. szám
N éphagyomány — felsőfokon Kodály Zoltán imigyen szólott az ének s a tánc emberformáló hatásáról: „Az ének és a tánc felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből ki gyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozíciót javít. Munkára kedvet csinál, figyelemre, fegyelemre szoktat. Egész embert mozgat, nemcsak egy részét.” E tömör fogalmazvány ismételten értelmet nyert a televízió koreográfusverse- nyén. Ismét bebizonyosodott, hogy a néptánc nem csupán nemzeti hagyomány, avagy idegenforgalmi szórakoztatás. Az egykori ének és tánc szerencsére a hozzáértők segítségével megőrizve és megváltoztatva tovább él. Ezt érzékelhettük a versenyen, s kiváltképpen a vasárnap délután közvetített gálaműsoron. Rábai Miklós emlékére dü- börgött a színpad. Ám a mai középnemzedék számára Vásárhelyt László, Tímár Sándor neve fémjelzi az utóbbi néhány évtizedet. Számunkra ők a néptáncosok. Nekik köszönhetjük, a nagy együttesektől a legkisebb iskolai néptánc- csoportokig mindenki megtanulta: a népművészet életformává válhat. A tánc tartást és becsületet kíván. Nekik köszönhetjük, hogy az úgynevezett autentikus feldolgozás és a hagyomány- őrző megjelenítés szétvált. A koreográfusversenyen sok mindenre leltünk példát. A harmadik helyezett Mihályi Sándor a folklorista irányzat híveként a Kü- küllő menti táncokat a maguk eredetiségében emelte színpadra. Szűcs Gábor, a második, a keménytelki román táncokkal a különféle nemzetségek művészetének egymásra hatását példázta. Míg a méltán első díjas Varga Zoltán a csodaszarvas legendáját dramatizálva egyedit alkotott. Koreográfusok mérték össze tudásukat. Ám az sem volt mindegy, kik jelenítették meg elképzeléseiket. Az Állami Népi Együttes, a Jászság népitáncegyüttes minden tagja úgy dalolt és énekelt, mintha ők maguk is versenyeztek volna. Persze feltehető a kérdés: lehet-e, szabad-e rangsort állítani a folklorista, a hagyomány- őrző és a dramatikus feldolgozások között? Egy biztos: itt a nyertes igazán a közönség, a néző volt. Elmeditálhatnánk rajta: tévés műfaj-e a koreográfusverseny közvetítése? Nem kimondottan, hiszen az élő élményt semmi sem pótolhatja. Mégis, a nemzeti televíziós programnak része kell hogy legyen minden ilyen esemény. Csoóri Sándor nem is olyan régen egy új nemzetkép kialakítását sürgette. A koreográfusverseny bizton részese e múltat őrző jövőképnek. A televíziósok, — Koós György rendező és Sós Anna, valamint P. Vas Sándor szerkesztők — szakértelme tette lenyűgözővé a közvetítést. Pilisborosjenő — képernyőn Az Ekhós Színház jóvoltából látogattak el a tévések Pilisborosjenőre. Ugyan mit is" lehet tíz perc alatt bemutatni? Azt, hogy e hegyek övezte vidéken a főváros szomszédságában „még most is csend van és béke”? Hogy a civilizációs ártalmak elkerülték őket? Vagy a hányattatott történelmüket? A németek be- majd kitelepítését? Amit Groschl György oly meghatóan ecsetelt? Csakhogy a falu sorsáért aggódó azt is elmondotta; egyelőre csupán a tízszázaléknyi kisebbség érdekeit tudja képviselni. Pedig mindenkiét szeretné. S lám, a rövidke televíziós adásból is kimaradtak a történelem vihara miatt idekeveredett csángó.k és a felvidékiek bemutatása. Pedig a hegyek között együtt élik hétköznapjaikat és ünnepeiket. Ezt nem sikerült tükröznie a tízperces összefoglalónak. Népdalportré A Zenefórum e heti adásának vendége a Galga mentéről indult. Maczkó Mária szép hangjára, az otthonról hozott eredetiségre először a gödöllői találkozón figyelhettünk föl. Teltek az évek — s mint már erről hírt is adtunk — mostanság gyakorta halljuk az éter hullámain. Csakhogy ez a bemutatkozás különleges lehetőséget kínált. Maczkó Máriának alkalma nyílott, hogy szóljon pedagógiai munkásságáról is. Szeretné, ha tanítványai tudnák: az ének eredeti voltában nem színpadra szánt „kitárulkozás”. Igazán akkor él velünk, ha kifejezi örömünket, bánatunkat. Vagyis részese mindennapi cselekedeteinknek. Dévai János, a szerkesztő műsorvezető szerencsére hagyta beszélni riportalanyát. Így nem terelte mellékvágányra a szót. S még arra is jutott idő, hogy az énekes ismételten bemutathassa tudását. Maczkó Máriának nem kellett bizonygatnia, hiszen úgyis tudjuk: az ének az élete. Erdős! Katalin MINDENNAPI KÉNYÉ R ÜNK Ahol nem csak a profit a fontos Páratlan, de követendő az a vállalkozás, amit Cegléden az Arany gallér Sütőipari Részvénytársáság elindított. Mindennapi kenyerünk címmel rajzpályázatot hirdetett, amelyen 54 iskola mintegy 600 diákja Vett részt, az elsősöktől a nyolcadik osztályosokig. Ágoston László, az Aranygallér Rt. műszaki igazgatója elmondta, hogy a pályázat célja sütőipari vállalat tevékenységének bemutatása volt, a kenyér- dagasztástól a kenyérsütésig, a gyerekek egyéniségének, világszemléletének tükrében. — Ez az első ilyen akciónk, de szándékunkban áll folytatói. A nyereség bizonyos részét éppen ennek támogatására fordítjuk a közeljövőben. Itt kapcsolódik össze az üzlet és a kultúra. Tudjuk, hogy a jövőben a fogyasztók maguk a gyerekek lesznek. Tevékenységünk kiterjed több ceglédi művész szponzorálására is, valamint iskolák szakköreinek, nyári programjainak támogatására. Segítjük a gyerekeket, hogy ne ők legyenek a szenvedő alanyai ennek a pénzcentrikus világnak, de ők igyák meg a levét annak, amit mi, felnőttek rosszul csinálunk. Törődni, foglalkozni kell velük, mert ők lesznek az áldozatai ennek, és ha 10-15 év múlva számon kérik a foglalkozás hiányát, bennünket semmi nem fog felmenteni. Az oktatás nem lehet profitcentrikus. Forrásainkat úgy kell beosztani, hogy erre is jusson. Én örülnék annak, ha más cégek is csatlakoznának ehhez a kezdeményezéshez, hisz ez jó a cégnek, jó a gyerekeknek, mert ezzel az önbecsülésüket tudjuk növelni. A pályázatra beérkezett rajzok kiállításának a ceglédi művelődési központ ad helyet. Barnóth Zoltán, a művelődési központ galériájának igazgatója elmondta, hogy rendkívül Sok érdekes pályázat érkez.ett, ezek közül 120 rajz kerül kiállításra. Megtalálható közöttük az egyszerű eeruzarajz, valamint a bonyolult technikával készült metszet is. A zsűri öt munkát díjazott, a nyertesek és a nyeremények a következőit. Első Tóth Katalin — egy videomagnó boldog tulajdonosa —, a Mészáros Lőrinc Általános Iskola ötödik osztályos tanulója, rajztanára dr. Erdős Zoltánné. EGY HÓNAPIG GYERMEKNAP VOLT Gyermeksors— kerékpáron Az apró legény nagy lábon él. Akkora cipőt hord, mint egy felnőtt nő, holott csak most volt negyedik osztályos. A legjobb barátja, bizonyos Gergő azonban nála is kisebb. Gyuris Zoli szerint még az elsősök is lenéznek rá. így aztán bizony előfordul, hogy Gergőt meg kell védeni. No nem tettleg, mert Zoli nem szeret verekedni. Bár egyszer már ilyen is előfordult, mikor Erdélyben járt, és a román fiúk magyar gyerekeket bántottak. Azt már mégsem nézheti tétlenül az ember! Zoli egészen hétköznapi kisfiú, aki ugyanúgy szeret játszani, mint más gyerek. imád focizni, teniszezni, futni, gördeszkázni. De mindezt nem csak úgy csinálja, hiszen például futásban ő a legjobb a kispesti Oláh Sándor Általános Iskola alsósai között, a budapesti bajnokságon pedig az osztály futballcsapata lett a harmadik. Mondta is az igazgató bácsi, hogy a Zo- liék alkotta tizenegy az ő kedvenc focicsapata. Persze nemcsak sportból áll az élet. Rendesen kell tanulni — s ebben nincs hiba, hiszen a bizonyítványban csak négyesek és ötösök sorakoznak majd. A legkedvesebb tantárgy azért mégis az olvasás. Ebből nyert versenyt az iskolában. Este nem múlhat el anélkül, hogy valamilyen könyvet ne forgatna. Sok minden érdekli. A Kari May-történe- tek mellett a Picasso- és Leonardo da Vinci-albu- mok, az Ű,i magyar lexikon vagy éppen a képregények. Az sem baj. ha állatokról szól az elbeszélés, mert a kutyát, cicát, teknősbékát, lovat, gepárdot és más négylábúakat Zoli igen kedveli. Van is otthon egy-két állat. A legújabb egy kiskutya. Bobcsa. Közösen kapták a barátjával. Együtt viszik sétálni. De a szórakozás előtt azért akad más tennivaló is. Ötödik esztendeje, hogy kettesben élnek anyuval, és hát egy férfinak kötelessége segíteni a nőknek. A mama nyugodtan dolgozhat, mert Zoli egyáltalán nem tartja férfiatlan dolognak, hogy bevásároljon, elmosoA második díjat, egy Mountain Bike kerékpárt, Pető Tibor viheti haza, aki az abonyi Somogyi Tibor Általános Iskola 13 éves tanulója, rajztanára Blaskó Sándor. A harmadik díj egy fényképezőgép, nyerte Dobos Theodóra, tápiószelei tanuló, rajztanára Molnár Ti- borné. Két különdíjat, egy-egy Csontváry-albumot kap Pajor Roland és Gáspár Katalin. A díjakat Kovács Károly, az Aranygallér vezér- igazgatója adta át. A kiállítás megtekinthető egy héten át, naponta 10 és 18 óra között a ceglédi művelődési központban. A nyerteseknek, tanáraiknak, valamint az Aranygallér Rt.-nek egyaránt gratulálunk! Aranygallér Sütőipari Rt. gasson és esténként meg- ágyazzon. Szívesen kuktás- kodik a konyhában, s nemcsak azért, hogy megköny- nyítse anyu dolgát, hanem azért is, mert szakács szeretne lenni. Rántottét például már tud egyedül „főzni”. Zoli olvasási szenvedélye jól ismert a családban. Nem véletlen hát, hogy a kisfiú nagynénje egy napon elvitte a família egyetlen fiúutódjának a Pest Megyei Hírlapot, és megmutatta neki az Egy hónapig gyermeknap című, a Móra Könyvkiadóval közösen meghirdetett irodalmi pályázatunkat. A kérdéseit láttán a legényke kedvet kapott a játékhoz, és négy héten át szorgalmasan küldözgette a megfejtéseket. S bár bízott benne, hogy jól válaszait, arra azért mégsem számított, hogy ő fogja elnyerni a fődíjat: a Móra Kiadó ajándékkönyveit és egy BMX-kerékpárt. Fortuna istenasszony neki kedvezett, s az öröm határtalan volt. A régi Csepel (Vimola Károly felvétele) biciklit bizony már csak a szentlélek tartja össze. Igaz, esztendők óta ígéret az új kerékpár, de bizony csak nem akart futni rá a mama adminisztrátori fizetéséből. Meg a lakatos papáéból sem, mert ott van két féltestvér. Már a tavalyi biciklitúrára is egy kölcsönkapott drótszamárral kellett elindulnia, mert bizony a sajátja ugyancsak kiszolgált, bár a környéken kerekezni még megteszi. Zoli boldogsága azért is nagy volt, mert édesanyja munkahely^ rövidesen megszűnik, s ki tudja, sikerül-e a mamának elhelyezkednie. Ilyen körülmények között a biciklire telik a legkevésbé. Zoli a lassan hétköznapivá váló gondról, a munkanélküliség veszélyéről egy felnőtt komolyságával, bölcsességével beszél. Sajnos az életét — amelyet pedig napfényesnek szeretnénk látni — már ugyancsak felhőssé teszi a tolakodó valóság, amelyet — tudásával — egy kicsit most megédesített önmagának. (körmendi) Szoboravató ünnepség Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész kisplasztikái kiállításával kezdődött pünkösd hétfőjén Dunavarsányban az az esemény, melynek előzményei a múltba nyúlnak vissza. Történt, hogy Fonódi Sándor, Dunavarsány szülötte szülőfaluja iránti szeretetét és Vági László apátplébános iránti tiszteletét oly módon rótta le, hogy XXIII. János pápa szobrával ajándékozta meg a nagyközséget. A szoboravató ünnepségre tegnap a római katolikus templom- kertben 18 óra 30 perces kezdettel került sor. Ezt Vági lAszló főesperes, apátplébános hálaadó szent liturgiája, aranymiséje követte. A szobrot, mely a jövőben is a hitet, szeretetet példázza majd a faluban, Györfi Sándor szobrász készítette.