Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-09 / 109. szám

„EGYÜTT ÉLÜNK A ROSSZAL" A mentősok hétköznapim KÉPVISELŐI ARCKÉPCSARNOK: BECKER PÁL Nem fenyeget keresztény kurzus Ha nem is a legfiatalabb, de egyike azoknak a fiatal politikusoknak, akik az él­bolyba tartoznak, akik nem csupán a hangjukkal, de cselekedeteikkel is jelen vannak az ország házában. Dr. Becker Pál 33 éves, közgazdász, a Közgazdaság- tudományi Egyetem kated­ráját cserélte fel a parla­menti székkel. Értelmiségi családba született; ötödik volt a hat testvér közt. HAT DIPLOMA összeszokott csapatként dolgoznak a helyszínre kihívott esetkocsin szolgálatot teljesítők (Zebegnyei Károly felvételei) Ha álmatlan éjszakáim csöndjébe belehasít egy mentő idegtépő vijjogása, ősszeszorul a gyomrom. Mindig a szenvedő jut eszembe, és — embertár­saimhoz hasonlóan — haj­lamos vagyok megfeled­kezni azokról, akik őket segítik. Beteg mindig van, és kevesen gondolnak ar­ra, hogy mentős is mindig van. Pedig van, éjjel-nap­pal, az igazi még civilben is az. Az első ember, akit a gö­döllői mentőállomáson ta­lálok, Sára Attila, az ügye­letes szolgálatvezető. Ma­gas, kemény gyerek, de szemében az a vidámság bujkál, amely nélkül nem lehetne végezni ezt a mun­kát. Most éppen „pihen”, irányítja a folyamatot, ke­zében tartja a szálakat. Megérkeznek a fiúk, akik úgy tartják, hogy „a halált nem lehet elfogadni, de együtt kell élni vele”. Családias a hangulat, nincs komolyabb sérült, különben is dolgozik a do­ki. Doki a szolgálatot tel­jesítő Varga Tibor men­tőtiszt. Sokan nem tud­ják. mekkora felelősség terheli az esetkocsi pa­rancsnokát. Orvosi ellátást kell hogy nyújtsanak, hi­szen „igazi” orvos csak a rohamkocsin van. Gödöllő körzetét nyolc autó látja el, köztük egy esetkocsi három tiszttel és mintegy 40 emberrel. Sok a riasztás. A szolgálatve­zető türelmesen veszi fel az adatokat, csak akkor gurul be, amikor úgyne­vezett diákcsínynek esik áldozatul: unatkozó gye­rekek hívják ki egy fan­tomcímre az autót. — Roppant veszélyes já­ték — magyarázzák. — Me­rő hülyeségből felhívnak bennünket, mi kimegyünk, és nem marad bent autó az igazi betegek részére., Sajnos az emberek nem mindig gondolnak iánk, ha nincsenek veszélyhely- Ketben. Amilyen hamar jött a mérgük, olyan gyorsan el ás párolog. Fontosabb dol­guk is akad: riasztás. Epi­lepsziás rohama van egy középiskolás lánynak. Né­mán. késlekedés nélkül kapják elő a zubbonyokat, már indulnak is. Az ott- maradottak mindegyike be­4 lMsdsm Az ügyeletes szolgálatveze­tőhöz futnak be a szálak, ő irányítja gyakorlatilag az egész állomás életét szélgetésre éhes. Viccelőd­nek, és csak akkor válik indulatosabbá a hangjuk, amikor a fizetésről kérde­zem őket. — Nem vagyunk megfi­zetve! Havi 220—280 órát dolgozunk, és a bérünk alig haladja meg a tizen­ötezret. Igaz, a központnak sincs pénze, nem telik még a plusz kocsifutásra sem. Dolgozni pedig kell! Min­den beteg maximális fi­gyelmet igényel. Ilyen ke­vés pénzért kell mosolyog­nunk, és néha bizony a pszichológus szerepét is el kell játszanunk. — Akkor miért marad­nak a pályán? A válasz csak egy cinkos összenevetés. — Tudja, az a sokat em­legetett hivatástudat! Ügy érzem, valóban ez lehet a visszatartó ok. Kü­lönben mindegy, mi tartja óikét az egészségügy köte­lékeiben. A lényeg az, hogy vannak. Akik pedig itt dol­goznak, igyekeznek min­dent megtenni azért, hogy itt maradhassanak. Évente vizsgáznak, majdnem na­ponta gyakorlatoznak, és továbbképzéseken vesznek részt. Nyílt színi bemutatót tar­tanak vasárnap az érdeklő­dőknek. Mentők napja lesz, a hivatásosokra emléke­zünk. Ök még ebből az al­kalomból is arra gondol­nak, nem árt egy kis gya­korlat. Nem érzik, hogy őket ünnepük; ők ugyan a főszereplők, de nem ünne­peltek, inkább tanárok. A vasárnapi bemutatót is ok­tatási és okítási szándék­kal szervezte az állomás- vezető. Élesben mennek majd a mentési akciók, horror­filmbe kívánkozó díszletek­kel és tapasztalt kaszkadő­rökkel. Ott lesz az esetko­csi is készenlétben. Ha kell, azonnal indulnak. Ha nem, akkor is jó, hiszen sohasem felesleges a rutingyakor­lat. — Minden • helyzetben tudjuk, hogyan cseleked­jünk, nem esünk pánikba — mosolyog Hronyecz Er­vin ápoló. Valóban nem árt néha az ilyen. A hivatásosok jó­kedvűen várják, hogy részt vehessenek a felnőttek já­tékában. Megszólal a riadójelző. Varga Tibor és társai ru­tinosan készülnek. Ponto­san egy perc múlva kigör­dül- a kapun az esetkocsi, úton van, hogy valakit visz- szahozzon az élők soraiba. Ez már nem játék. Ez az élet. Minden élesben, megy... Papp Anionella Nincs nyereségre a hivatalnak Vesztes az utazóközönség — Nem a mundér be­csületét védem, mert las­san már mundér sem lesz, csak becsület. — Ezekkel a szavakkal kezdte bírálatra reagáló felszólalását a KDIB legutóbbi ülésén Jen- lcey László, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal igazgatója. Több észrevétel között az hangzott el, hogy a háló­zathoz tartozó vidéki iro­dák nem adják meg a tő­lük telhető segítséget az idegenforgalmat szorgal­mazó helyi törekvésekhez. Nyomtathatnának például ismertetőfüzeteket, színes prospektusokat, tarthat­nának jobb kapcsolatot az önkormányzatokkal. — Megszűntek a nonpro­fit feladatok, köztes álla­potban vagyunk. Nincs pén­zünk prospektusokra, ne is tessenek tőlünk ilyeneket kérni — mondta kissé le- hangoltan az igazgató, akit a szünetben részletesebb magyarázatra kértünk meg. — Miből erednek ezek a bírálatok? Egyáltalán hol működnek most az irodáik, s hogy prosperálnak? — Irodáink Szentendrén, Visegrádon, Dunakeszin, Gödöllőn, Ráckevén és Ér­den találhatók. Korábban voltak Kemencén. Nagyká- tán is, de ezeket meg kel­lett szüntetnünk, mivel nem volt nagy az érdeklődés irántuk. Információs, bél­és külföldi utazásokat és fizetővendég-szolgálatot in­téző hivatalok ezek. Fel­adatuk még az idegenfor­galmi értékek feltárása, propagálása. Az ország me­gyei hivatalai valamikor erre a célra jöttek létre, összesen száznegyven ki- rendeltség működik az or­szágban. — Állami támogatást nem kapnak?-t Nem.' i— Milyen viszonyban áll ez a hálózat a megyei köz­gyűléssel? — ö a vagyon tulajdo­nosa. Eddig az irányítója volt. — Miért mondhatták a bírálói, hogy ez a hivatal alkalmatlan a feladatára? — Ezzel a véleménnyel nem tudok mit kezdeni, mert nem konkrét. Tény vi­szont, hogy mivel saját be­vételeinkből kell megél­nünk, közérdekű feladatok­ra nem tudunk vállalkozni. A régi propagandaanyago­kat használjuk, újak készí­tésére nincs pénzünk. — Mi lesz a hivatal jö­vője? — Csakis a privatizáció lehet. Megfelelő gazdálko­dóegységet kell kialakíta­ni, mert a költségvetési gazdálkodás formája nem az. Átszervezésünk három­negyed éve függőben van. .Viszont a költségvetési szer­■— Vagyis simán, gondta­lanul startolt? — Ezt abból következte-, ti, hogy az apám a műsza­ki egyetem docense, minek következtében jó körülmé­nyek között éltünk. A lát­szat sokszor csal, egy cím, egy státus még nem jelent feltétlen jólétet. Egy esz­ményi családközösségben nőttem fel, csodálatos anyánk van és nagyszerű apánk. Olyan indíttatást kaptunk, melyben a vallá­sosság is benne volt, s az is, hogy elsősorban a szel­lemmel kell törődni. Talán ezért — sőt nyilván ezért — nem csináltunk belőle nagy ügyet, ha sokadikén vacsora nélkül kellett lefe­küdjünk. Viszont vala­mennyiünket taníttattak, mind a hatan diplomát sze­reztünk. — Ügy tudom, ön ma is vallásos. — Nem szívesen beszélek erről, mert manapság túl sok a hitbuzgó politikus. Viszont tény, már kicsi gye­rekként ministrálm jártam a krisztinavárosi plébánia- templomba, s nyaranként felejthetetlen heteket töl­töttem az egyház által szer­vezett ministránstáborok- ban. A szülői nevelésen túl itt kaptam a legtöbb útra- valól. Észrevétlenül nevel­tek, vezettek rá a sok jó út közül a legjóbbik útra. Ma már Becker Pál ve­zéregyénisége az egykor őt nevelő közösségnek, 1989- óta a Magyar Katolikus If­júsági Mozgalom elnöke. — A KISZ után ez a leg­nagyobb ifjúsági mozgalom Magyarországon, főleg az egyetemistákat és főiskolá­sokat tömöríti magába, ökumenikus alapon. Ná­lunk nincs jelentősége, hogy ki milyen nemzetiségű, vagy milyen felekezetihez tartozik. — Nem túl sok hirtelen ez a sok vallás, nem okkal emlegetnek egyesek keresz­tény kurzust? — A pártállam negyven évig diktált ateizmusa után normális dolog, hogy a le­fojtott keresztényi szelle­miség teljes mellszélesség­gel előjött a háttérből. Az csak jő, hogy a gettóba zártság után újra nyilvá­nosság elé kerültünk. De ez aligha azt jelenti, hogy ke­resztény kurzus van kiala­kulóban Magyarországon. Ilyet csak az ellenzék állít. HETENTE KETTŐ •— „Eredendően" ön sem Volt mindig MDF-es .. ; — Igaz. A választásokon niég pártonkívüliként in­dultam, de már az MDF tá­mogatását élveztem. Szerin­tem mi sem természete­sebb, hogy ez meghatározta a hovatartozásom kérdését. Felzárkóztam, de nem „há­lából”, hanem meggyőző­désből. — Már eddig is nehéz és összetett feladatot vállalt magára, a parlamenti költ­ségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke. Ráadás­ként február óta az MDF parlamenti képviselőcso­portjának igazgatója. Nem túl sok ez egy embernek, nem szakad-e igy él a vá­lasztóitól?. — Heti 10-12 órát dolgo­zok így pluszban, de a 17 községemből hetente kettőt felkeresek, arra mindig jut idő. A választóimnak nem akozhatok csalódást, azt a közel 50 ezer Galga menti embert mindenekelőtt a saját sorsa érdekli, s csak utána az országos problé­mák. — Számolt ezzel a hatal-í más munkateherrel? — Tudtam, hogy itt töb­bet kell majd dolgozzak, mint az egyetemen, de hogy mennyit vállalok, azt előre nem lehetett sem tud­ni, sem kiszámítani .Szerin­tem menet közben dől el, hogy mennyire vagyunk képesek egy adott munka­kör betöltésére, s ennek függvényében vállalunk vagy nem vállalunk plusz feladatokat. EGYEDÜL NEHEZEBB — Mi az életfilozófiája? — Egyedül nehezebb megbirkózni a problémák­kal, kell valaki, akiben maradéktalanul megbízunk, aki segít, akinek nekivet- heti a hátát az ember. En­nek kitapasztalására jó is­kola volt a nagy család, amelyben felnőttem. Az öcsémmel sokat vereked­tünk, de ha egy harmadik — nemkívánatos és ná­lunknál erősebb ellenfél —: tűnt fel a porondon, félre­tettük a konfliktust s kö­zösen bántunk el az illető­vel. Becker Pál nem mondta ki, magam fűzöm hozzá: jó volna ezt a szemléletet a parlamentben is érvényre juttatni, néhanapján a kor­mány és az ellenzék is egy­másnak vethetné a hátát, legalább addig, amíg kilá­balunk e válságos időkből. Dr. Beckerrel kapcsolat­ban szándékosan nem tér­tem ki a családra. A képvi­selőnek mindeddig nem volt családja, április 24-ig boldog és független legény­ember volt. Vagyis nem­csak a politikában, de a magánéletben is feladta a függetlenségét. Ügy tűnik, végleg. Matula Gy. Oszkár j vek jövőre csak a fő ösz- szegük tíz százalékát elérő bevételig vállalkozhatnak. Valamennyi idegenforgal­mi hivatal megfogalmazta, hogy a mai viszonyok kö­zött a közérdekű feladato­kat és a gazdálkodást szét kell választani. Az előbbi törvény sze­rint a megye dolga. No meg kiemelt üdülőhelye­ken az olyan területi bi-; zottságoké, mint esetünk­ben a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság. Költség- vetésből kell fizetni azt,' amit most itt is számon kértek tőlünk. A gazdálko­dásnak vállalkozási formá­ban kell történnie a szál-' lodák, kempingek, egyéb intézmények működtetése végett. — Hová fizetik be az irodák nyereségét? — A tulajdonosé a pénz; Ám még nincs tisztázva, hogy osztja fel, milyen arányban, mire fordítja. No de két éve nincs nyere­ségünk. A megyével szem­ben tízmilliót meghaladó a tartozásunk. Viszont húsz­millión felül tartoznak ne­künk a megrendelők. Hiá­ba van érvényes bírói íté­let, nem tudjuk végrehaj­tatni. . K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom