Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
„EGYÜTT ÉLÜNK A ROSSZAL" A mentősok hétköznapim KÉPVISELŐI ARCKÉPCSARNOK: BECKER PÁL Nem fenyeget keresztény kurzus Ha nem is a legfiatalabb, de egyike azoknak a fiatal politikusoknak, akik az élbolyba tartoznak, akik nem csupán a hangjukkal, de cselekedeteikkel is jelen vannak az ország házában. Dr. Becker Pál 33 éves, közgazdász, a Közgazdaság- tudományi Egyetem katedráját cserélte fel a parlamenti székkel. Értelmiségi családba született; ötödik volt a hat testvér közt. HAT DIPLOMA összeszokott csapatként dolgoznak a helyszínre kihívott esetkocsin szolgálatot teljesítők (Zebegnyei Károly felvételei) Ha álmatlan éjszakáim csöndjébe belehasít egy mentő idegtépő vijjogása, ősszeszorul a gyomrom. Mindig a szenvedő jut eszembe, és — embertársaimhoz hasonlóan — hajlamos vagyok megfeledkezni azokról, akik őket segítik. Beteg mindig van, és kevesen gondolnak arra, hogy mentős is mindig van. Pedig van, éjjel-nappal, az igazi még civilben is az. Az első ember, akit a gödöllői mentőállomáson találok, Sára Attila, az ügyeletes szolgálatvezető. Magas, kemény gyerek, de szemében az a vidámság bujkál, amely nélkül nem lehetne végezni ezt a munkát. Most éppen „pihen”, irányítja a folyamatot, kezében tartja a szálakat. Megérkeznek a fiúk, akik úgy tartják, hogy „a halált nem lehet elfogadni, de együtt kell élni vele”. Családias a hangulat, nincs komolyabb sérült, különben is dolgozik a doki. Doki a szolgálatot teljesítő Varga Tibor mentőtiszt. Sokan nem tudják. mekkora felelősség terheli az esetkocsi parancsnokát. Orvosi ellátást kell hogy nyújtsanak, hiszen „igazi” orvos csak a rohamkocsin van. Gödöllő körzetét nyolc autó látja el, köztük egy esetkocsi három tiszttel és mintegy 40 emberrel. Sok a riasztás. A szolgálatvezető türelmesen veszi fel az adatokat, csak akkor gurul be, amikor úgynevezett diákcsínynek esik áldozatul: unatkozó gyerekek hívják ki egy fantomcímre az autót. — Roppant veszélyes játék — magyarázzák. — Merő hülyeségből felhívnak bennünket, mi kimegyünk, és nem marad bent autó az igazi betegek részére., Sajnos az emberek nem mindig gondolnak iánk, ha nincsenek veszélyhely- Ketben. Amilyen hamar jött a mérgük, olyan gyorsan el ás párolog. Fontosabb dolguk is akad: riasztás. Epilepsziás rohama van egy középiskolás lánynak. Némán. késlekedés nélkül kapják elő a zubbonyokat, már indulnak is. Az ott- maradottak mindegyike be4 lMsdsm Az ügyeletes szolgálatvezetőhöz futnak be a szálak, ő irányítja gyakorlatilag az egész állomás életét szélgetésre éhes. Viccelődnek, és csak akkor válik indulatosabbá a hangjuk, amikor a fizetésről kérdezem őket. — Nem vagyunk megfizetve! Havi 220—280 órát dolgozunk, és a bérünk alig haladja meg a tizenötezret. Igaz, a központnak sincs pénze, nem telik még a plusz kocsifutásra sem. Dolgozni pedig kell! Minden beteg maximális figyelmet igényel. Ilyen kevés pénzért kell mosolyognunk, és néha bizony a pszichológus szerepét is el kell játszanunk. — Akkor miért maradnak a pályán? A válasz csak egy cinkos összenevetés. — Tudja, az a sokat emlegetett hivatástudat! Ügy érzem, valóban ez lehet a visszatartó ok. Különben mindegy, mi tartja óikét az egészségügy kötelékeiben. A lényeg az, hogy vannak. Akik pedig itt dolgoznak, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy itt maradhassanak. Évente vizsgáznak, majdnem naponta gyakorlatoznak, és továbbképzéseken vesznek részt. Nyílt színi bemutatót tartanak vasárnap az érdeklődőknek. Mentők napja lesz, a hivatásosokra emlékezünk. Ök még ebből az alkalomból is arra gondolnak, nem árt egy kis gyakorlat. Nem érzik, hogy őket ünnepük; ők ugyan a főszereplők, de nem ünnepeltek, inkább tanárok. A vasárnapi bemutatót is oktatási és okítási szándékkal szervezte az állomás- vezető. Élesben mennek majd a mentési akciók, horrorfilmbe kívánkozó díszletekkel és tapasztalt kaszkadőrökkel. Ott lesz az esetkocsi is készenlétben. Ha kell, azonnal indulnak. Ha nem, akkor is jó, hiszen sohasem felesleges a rutingyakorlat. — Minden • helyzetben tudjuk, hogyan cselekedjünk, nem esünk pánikba — mosolyog Hronyecz Ervin ápoló. Valóban nem árt néha az ilyen. A hivatásosok jókedvűen várják, hogy részt vehessenek a felnőttek játékában. Megszólal a riadójelző. Varga Tibor és társai rutinosan készülnek. Pontosan egy perc múlva kigördül- a kapun az esetkocsi, úton van, hogy valakit visz- szahozzon az élők soraiba. Ez már nem játék. Ez az élet. Minden élesben, megy... Papp Anionella Nincs nyereségre a hivatalnak Vesztes az utazóközönség — Nem a mundér becsületét védem, mert lassan már mundér sem lesz, csak becsület. — Ezekkel a szavakkal kezdte bírálatra reagáló felszólalását a KDIB legutóbbi ülésén Jen- lcey László, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal igazgatója. Több észrevétel között az hangzott el, hogy a hálózathoz tartozó vidéki irodák nem adják meg a tőlük telhető segítséget az idegenforgalmat szorgalmazó helyi törekvésekhez. Nyomtathatnának például ismertetőfüzeteket, színes prospektusokat, tarthatnának jobb kapcsolatot az önkormányzatokkal. — Megszűntek a nonprofit feladatok, köztes állapotban vagyunk. Nincs pénzünk prospektusokra, ne is tessenek tőlünk ilyeneket kérni — mondta kissé le- hangoltan az igazgató, akit a szünetben részletesebb magyarázatra kértünk meg. — Miből erednek ezek a bírálatok? Egyáltalán hol működnek most az irodáik, s hogy prosperálnak? — Irodáink Szentendrén, Visegrádon, Dunakeszin, Gödöllőn, Ráckevén és Érden találhatók. Korábban voltak Kemencén. Nagyká- tán is, de ezeket meg kellett szüntetnünk, mivel nem volt nagy az érdeklődés irántuk. Információs, bélés külföldi utazásokat és fizetővendég-szolgálatot intéző hivatalok ezek. Feladatuk még az idegenforgalmi értékek feltárása, propagálása. Az ország megyei hivatalai valamikor erre a célra jöttek létre, összesen száznegyven ki- rendeltség működik az országban. — Állami támogatást nem kapnak?-t Nem.' i— Milyen viszonyban áll ez a hálózat a megyei közgyűléssel? — ö a vagyon tulajdonosa. Eddig az irányítója volt. — Miért mondhatták a bírálói, hogy ez a hivatal alkalmatlan a feladatára? — Ezzel a véleménnyel nem tudok mit kezdeni, mert nem konkrét. Tény viszont, hogy mivel saját bevételeinkből kell megélnünk, közérdekű feladatokra nem tudunk vállalkozni. A régi propagandaanyagokat használjuk, újak készítésére nincs pénzünk. — Mi lesz a hivatal jövője? — Csakis a privatizáció lehet. Megfelelő gazdálkodóegységet kell kialakítani, mert a költségvetési gazdálkodás formája nem az. Átszervezésünk háromnegyed éve függőben van. .Viszont a költségvetési szer■— Vagyis simán, gondtalanul startolt? — Ezt abból következte-, ti, hogy az apám a műszaki egyetem docense, minek következtében jó körülmények között éltünk. A látszat sokszor csal, egy cím, egy státus még nem jelent feltétlen jólétet. Egy eszményi családközösségben nőttem fel, csodálatos anyánk van és nagyszerű apánk. Olyan indíttatást kaptunk, melyben a vallásosság is benne volt, s az is, hogy elsősorban a szellemmel kell törődni. Talán ezért — sőt nyilván ezért — nem csináltunk belőle nagy ügyet, ha sokadikén vacsora nélkül kellett lefeküdjünk. Viszont valamennyiünket taníttattak, mind a hatan diplomát szereztünk. — Ügy tudom, ön ma is vallásos. — Nem szívesen beszélek erről, mert manapság túl sok a hitbuzgó politikus. Viszont tény, már kicsi gyerekként ministrálm jártam a krisztinavárosi plébánia- templomba, s nyaranként felejthetetlen heteket töltöttem az egyház által szervezett ministránstáborok- ban. A szülői nevelésen túl itt kaptam a legtöbb útra- valól. Észrevétlenül neveltek, vezettek rá a sok jó út közül a legjóbbik útra. Ma már Becker Pál vezéregyénisége az egykor őt nevelő közösségnek, 1989- óta a Magyar Katolikus Ifjúsági Mozgalom elnöke. — A KISZ után ez a legnagyobb ifjúsági mozgalom Magyarországon, főleg az egyetemistákat és főiskolásokat tömöríti magába, ökumenikus alapon. Nálunk nincs jelentősége, hogy ki milyen nemzetiségű, vagy milyen felekezetihez tartozik. — Nem túl sok hirtelen ez a sok vallás, nem okkal emlegetnek egyesek keresztény kurzust? — A pártállam negyven évig diktált ateizmusa után normális dolog, hogy a lefojtott keresztényi szellemiség teljes mellszélességgel előjött a háttérből. Az csak jő, hogy a gettóba zártság után újra nyilvánosság elé kerültünk. De ez aligha azt jelenti, hogy keresztény kurzus van kialakulóban Magyarországon. Ilyet csak az ellenzék állít. HETENTE KETTŐ •— „Eredendően" ön sem Volt mindig MDF-es .. ; — Igaz. A választásokon niég pártonkívüliként indultam, de már az MDF támogatását élveztem. Szerintem mi sem természetesebb, hogy ez meghatározta a hovatartozásom kérdését. Felzárkóztam, de nem „hálából”, hanem meggyőződésből. — Már eddig is nehéz és összetett feladatot vállalt magára, a parlamenti költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke. Ráadásként február óta az MDF parlamenti képviselőcsoportjának igazgatója. Nem túl sok ez egy embernek, nem szakad-e igy él a választóitól?. — Heti 10-12 órát dolgozok így pluszban, de a 17 községemből hetente kettőt felkeresek, arra mindig jut idő. A választóimnak nem akozhatok csalódást, azt a közel 50 ezer Galga menti embert mindenekelőtt a saját sorsa érdekli, s csak utána az országos problémák. — Számolt ezzel a hatal-í más munkateherrel? — Tudtam, hogy itt többet kell majd dolgozzak, mint az egyetemen, de hogy mennyit vállalok, azt előre nem lehetett sem tudni, sem kiszámítani .Szerintem menet közben dől el, hogy mennyire vagyunk képesek egy adott munkakör betöltésére, s ennek függvényében vállalunk vagy nem vállalunk plusz feladatokat. EGYEDÜL NEHEZEBB — Mi az életfilozófiája? — Egyedül nehezebb megbirkózni a problémákkal, kell valaki, akiben maradéktalanul megbízunk, aki segít, akinek nekivet- heti a hátát az ember. Ennek kitapasztalására jó iskola volt a nagy család, amelyben felnőttem. Az öcsémmel sokat verekedtünk, de ha egy harmadik — nemkívánatos és nálunknál erősebb ellenfél —: tűnt fel a porondon, félretettük a konfliktust s közösen bántunk el az illetővel. Becker Pál nem mondta ki, magam fűzöm hozzá: jó volna ezt a szemléletet a parlamentben is érvényre juttatni, néhanapján a kormány és az ellenzék is egymásnak vethetné a hátát, legalább addig, amíg kilábalunk e válságos időkből. Dr. Beckerrel kapcsolatban szándékosan nem tértem ki a családra. A képviselőnek mindeddig nem volt családja, április 24-ig boldog és független legényember volt. Vagyis nemcsak a politikában, de a magánéletben is feladta a függetlenségét. Ügy tűnik, végleg. Matula Gy. Oszkár j vek jövőre csak a fő ösz- szegük tíz százalékát elérő bevételig vállalkozhatnak. Valamennyi idegenforgalmi hivatal megfogalmazta, hogy a mai viszonyok között a közérdekű feladatokat és a gazdálkodást szét kell választani. Az előbbi törvény szerint a megye dolga. No meg kiemelt üdülőhelyeken az olyan területi bi-; zottságoké, mint esetünkben a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság. Költség- vetésből kell fizetni azt,' amit most itt is számon kértek tőlünk. A gazdálkodásnak vállalkozási formában kell történnie a szál-' lodák, kempingek, egyéb intézmények működtetése végett. — Hová fizetik be az irodák nyereségét? — A tulajdonosé a pénz; Ám még nincs tisztázva, hogy osztja fel, milyen arányban, mire fordítja. No de két éve nincs nyereségünk. A megyével szemben tízmilliót meghaladó a tartozásunk. Viszont húszmillión felül tartoznak nekünk a megrendelők. Hiába van érvényes bírói ítélet, nem tudjuk végrehajtatni. . K. T. I.
