Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
Veszélyek leselkednek ránk Életeket mentő gyorsaság Egyelőre még békésen pihen, de riasztás esetén másodpercek alatt bevetésre készen áll a katasztrófa felderítés csodamasinája (Vimola Károly felvételei) Olyan sokat emlegetik mostanában a katasztrófákat, hogy néha megriadnak az emberek. Pedig nem arról van szó, hogy gyönyörű fővárosunkat földrengés vagy árvíz fenyegeti, .egyszerűen csak elővigyázatosak kezdenek lenni az életet védő és mentő szervezetek. A különleges kommandó és elsősegélynyújtó szervek mellett a gyors beavatkozás hívei is tettek lépéseket ebben az ügyben. A Pest Megyei Polgárvédelmi Parancsnokságon kiválóan megszervezték az 1991 januárjától működő operatív csoportot, amelynek a felszerelése a lehető legmodernebb. A kárhelyre kivonuló Ford gépkocsiba beszerelték a szükséges műszereket, amelyek segítségével eleget tehetnek a csoport elé tűzött hármas feladatnak. Tevékenységük rendkívül fontos, hiszen Pest megye több okból is kiemelten katasztrófaveszélyes terület. Körülöleli a fővárost, melyből valamennyi közút-, vasútvonal és a légi folyosók kiindulnak. A szárazföldi, vízi utakon, valamint repülővel ezertonnaszámra hordják keresztül megyénkén a lakosságra és az élővilágra veszélyes anyagokat, hulladékokat. A földrengés és az árvíz lehetősége mellett az ipari termelés és a közúti veszélyes anyagok szállítása jelent fő veszélyt a lakosságra. A különféle vegyi anyagok okozta vészhelyzetek esetén a legfontosabb, hogy a helyszínre érkező szakemberek azonosíthassák a kiszabadult anyagokat, meghatározzák azok jellemzőit, és hogy jelöljék a szennyezett terület kiterjedését. Erre a feladatra 'specializálódott a Pest Megyei Polgárvédelem Parancsnokságának komplexen felszerelt járműve, amely jelenleg az egyetlen Magyarország területén. Bár igaz, tesznek lépéseket hasonló felszerelés megszerzéséért Vas, Szolnok és Nógrád megye szervezetei is. A megyei parancsnokság emberei már több alkalommal vonultak ki, esetenként a lakosság riasztására, és minden esetben sikeresen hajtották végre feladatukat. Teljes értékű felmérést tudnak végezni. Többek között megállapíthatják a szennyezett levegő oxigén- koncentrációját, gyorsan észlelik, ha a levegőben robbanásveszélyes anyagok gyűlnek fel, és a lehető leggyorsabban képesek közbelépni. Ezen információkat az elsődlegesen beavatkozó szerveknek — mentők, tűzoltóság, rendőrség, szükség esetén az Aerocaritas — rendelkezésére bocsátják. A megyei parancsnokság sokat, mintegy két és fél millió forintot fektetett be a katasztrófa felderítő csoport korszerűen felszerelt gépkocsijába, de mindez sokszorosan megtérül. Hiszen emberi életeket mentenek meg. Fizetség — a hála. Az anyagiakat a parancsnokság költségvetésének rendezéséig átvállalta a Pest Megyei önkormányzat. Papp Antonella Cím feletti képünkön: mogorva tekintettel, de annál tisztább szívvel látja el hivatását a Polgárvédelmi Parancsnokság munkatársa Esküszünk, hogy alattvalók nem leszünk! A szentgyőrgyi harag napja Utólag könnyű okosnak lenni, bírálat , tárgyává tenni egy húsz évvel előbbi behódolást. Talán lehetett volna ellenszegülni, keményen nemet mondani, csak épp nem volt, aki felvállalja a vezérkos szerepét az elbizonytalanodott nyájban. Az Örkényi és ta- társzentgyörgyi tsz-ek ösz- szeházasítása mindenesetre nem egyedi eset volt annak idején. A szovjet gi- gantomániás példától fel- leikesedve a magyar mezőgazdaság-politika is a mamut termelőszövetkezetek létrehozását ösztönözte. (Ösztönözte? Kény szeri tette !) A megfélemlítés „szövege” Hogy mit jelentett a nagy mellett kicsinek lenni, mennyi megaláztatást kellett eltűrni, az csak manapság kerül felszínre, most merik elmondani az emberek. Már aki meri. Mert a kézi vezérlés még napjainkban is működik, ráadásul jól működik. Az Örkényi Béke Tsz vezetőinek még most, 1992 tavaszán is sikerült elhinteni a megfélemlítés magvát, kivált az idősebbek között, úgyannyira, hogy a szent- györgyi falugyűlésre — mely a leválást tárgyalta — a 150 tagból a fele nem jött el. Nem mert eljönni. (Aki elmegy, aláírja a kiválási nyilatkozatot, az elveszti a nyugdíját, a háztájit, nem kap fát stb. Állítólag ilyen burkolt fenyegetéseket üzentek Örkényről Tatárszentgyörgyre.) Itt közbevetőleg hadd jegyezzem meg, az önkormányzat által meghirdetett falugyűlésre lapunk írásos meghívót kapott, ugyanakkor a tsz „elfelejtette” meghívni a sajtót a viharosnak ígérkezett utolsó közgyűlésükre ... Kottánk László alpolgármester — és a helyi Kisgazdapárt elnöke — elöljáróban beszámolt az érdekegyeztető fórum résztárgyalási eredményeiről. Hogy ez mit jelent? Szó szerint SEMMIT. A tárgyalások nemhogy eredményre jutottak volna, de egyszerűen megszakadtak. A kárpótlással kapcsolatos előterjesztést a szentgyör- gyiek aláírása nélkül küldték el Örkényről a KárpótA lakosság aggódik Veszélyben Sóskút flórája Sóskút önkormányzata á helyi Emlékőrző és Faluszépítő Egyesülettel közösen tanulmányt készíttetett a község környékének természetvédelmi helyzetéről. A terület flórájának vizsgálata 1989 őszén kezdődött, akkor figyeltek fel először arra a környezeti ártalomra, amit a legálisan létesített, de annál károsabb motokrosszpálya idéz elő a környéken. Ugyanez elmondható a Sasad Tsz gyümölcsöséről vagy az Országos Érc- és Ásványbányák sóskúti üzemének „áldásos” hatásáról, de főleg a terjeszkedéséről. A Sasad Tsz évről évre új területeket szánt fel. Már lassan eléri azoknak a körzeteknek a határát, amelyek lejtőviszonyaik miatt már gyümölcsös telepítésére sem alkalmasak. Ebből a szempontból a bánya jelenléte a legnyugtalanítóbb. A külszíni bányászatnak újabb eredeti növénytakaróval borított területek esnek áldozatul, valamint a bányászatilag már nem hasznosítható anyagot meddőhányóként a még zavartalan növényzetű területre hordják. Ennek egyik következménye, hogy a növénytársulások fajai mellett helyet kapnak a meddőhányók gyomosító fajai, amelyek elnyomják a védett növénytakarót. A fentiek joggal aggasztják a község szépre, jóra fogékony lakosságát, köztük a polgármestert is. Kummer János szavaival élve: ez a tanulmány ébresztett rá bennünket igazán, hogy a természet milyen csodákra képes, milyen kincsekkel rendelkezünk. Amiket kötelességünk védeni, megőrizni az utánunk következő nemzedéknek is. A Szendrák Erika által készített tanulmány a jelenleginél hatékonyabb védettséget sürget a Sóskút környéki flórának. M. Gy. O. lási Hivatalnak. Ami viszont törvényellenes, s így alighanem per lesz belőle. Évekig elhúzódható bírósági procedúra. A két fél közti viszonyra mi sem jellemzőbb, ma már felvilágosítást sem hajlandó adni a tsz-vezetés a szent- györgyi érdeklődőknek. (Menjetek Kollárikhoz, majd ő megmondja!) Kollárik valóban megmondja, számokkal, adatokkal érvel. Pontosan kimutatja, mennyit profitált Örkény a tsz-ből, ugyanakkor Tatúrszer.tgyörgy ma i« ott tart, ahol húsz évvel ezelőtt. A lakosság java része — amelyik nem fogadta el kegyúrként a Béke vezetőit és azok vezetői stílusát — elvándorolt a községből. Íme néhány szemléletes példa: A tsz egyik fő jövedelemforrása a szentgyörgyi erdők kitermelése volt, amiből a szentgyörgyiek- nek csak a morzsákat juttatták. Ugyanezt a gyarmati kizsákmányolást „élvezték” a varroda dolgozói, akik havi 3-4000 forintért güzültek, az ő munkájuk gyümölcsét is a tsz szedte le (emberenként havi 4000 forint tiszta nyereséget könyveltek el). Húsz év alatt egy helyben Kollárik László állításait többen is alátámasztják: — Tizennégy évig az Örkényiek lába kapcája voltam! — kiabálja ki magából a megaláztatásokat Kajdácsik lllésné. — A havi jövedelmem 1500-2000 forint volt, amiért a lelket is kidolgoztatták belőlem. Igenis, most az ideje, hogy megkülönüljünk, tartozunk ezzel a gyerekeinknek, az unokáinknak! — Bohócot csináltak belőlünk, húsz évig ültünk a kispadon — vádol Szeibert Jakab traktoros-szerelő, aki magával hozta az 1972- es leltárt, s nemcsak azt sorolja fel, hogy hány traktort, kombájnt, egyebet vittek be a közösbe, de még arról is pontos kimutatása van, hogy hol és mennyi csordakutat temetett be, szüntetett meg a tsz a szentgyőrgyi határban. Ömlik a panasz, a hangulat felforrósodik: zendülés ez a javából. Csak kissé megkésett zendülés. Húsz évvel ezelőtt kellett volna azt a jelszót egyként kimondani, amit a mostani falugyűlés választott mottóként: Esküszünk, hogy alattvalók nem leszünk! A tetemrehívás után Kollárik László rátért a lényegre, mit kell (kellene!) tenni azért, hogy a szentgyőrgyi földek ne kerüljenek idegen kézre, ebek harmincadjára. Ne tudjanak megvalósulni a huszonnegyedik órában az olyfajta machinációk, mint a kuripecéri 200 hektáros rét eladási próbálkozása. (Ez a tag valamikor szent- györgyi szántó volt, amiből a tsz rétet csinált, s mint természetvédelmi területet, felajánlotta eladásra a Természetvédelmi Hivatalnak.) Ki mit vet, azt arat — Emberek, egyetlen és utolsó lehetőség a kilépés — mondotta Kollárik László. — Ezt ki lehet nyilvánítani közösen és egyénileg is. A földeket csak szövetkezeti formában érdemes művelni és működtetni, de nem az eddigi sémával. A maga részével mindenki azt tesz, amit akar, azt vet, ültet — és persze arat —, amit jónak lát. De kell egy összefogó szerv, amely piacot keres, segít az értékesítésben, beszerzi a vetőmagot, növényvédő szert stb., vagy adott esetben biztosítja a jogőrvoslást. (Hogy ez mennyire szükséges, a pillanatnyi spárgadömping következményei igazolják, a különben drága és keresett zöldségfélét áron alul kótyavetyélik Szent- györgyön.) Nemcsak a kívülállónak, de az érdekelteknek is feltűnt, a tsz vezetői közül nincs jelen senki. Nem hívták meg őket, mivel ők sem invitálták az önkormányzatot az utolsó közgyűlésükre. Ezen a kölcsönös „udvariaskodáson” lehet vitatkozni. Mert nyilván a másik félnek is lelt volna argumentuma. Ha mást nem, legalább azt beismeri vagy cáfolja, hogy a kiválásialáírás-gyűj tőket — no meg az aláírókat — megfenyegették-e Örkényről, élve a régi módival, az utolsó felvonás utolsó percében. Matula Gy. Oszkár A Dabastransz Kft.' felvesz B, C, E kategóriás tehergépiármű-vezetőket — tehergépkocsi-szerelőket •• éjjeliőrt — targoncavezetőket. Jelentkezni lehet a Dabastransz Kft. telephelyén: Dabas, Csillag u. 3.
