Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-02 / 103. szám
Húsvét utáni második vasárnap „Az Úr az!” Délibábból — valóság ISMÉT ISTENHÁZA AZ ÖRKÉNYI TEMPLOM Zúgnak a harangok. Áz ablakon benéz a tavasz s a zsenge hársfalomb. Az ablakon, melynek rámáit a hajdani Pálóczi Hórváth- uradalom ácsai faragták. A szószék is abból az időből való, hatvanhat éve áll az Űr dicsőségére. Az más kérdés, hogy e 66 évből sokáig csak állt, árválkodott, nem lépett fed rá senki, hogy az Igét hirdesse. Boldog kezdet A háborútól kapott sebeket az Örkényi református templom évtiaedekig nem tudta kiheverni. Nem engedték, hogy kiheverje. A kor korifeusai mindent megtettek, hogy a rekonstrukció ne tudjon elkezdődni. Az 1926-ban elkészült templomot a nagy hírű Ravasz László püspök avatta fel, az akkor elhangzott textust ma is őrzi egy tábla az előcsarnokban: Ez a templom egy kővé vált hitvallás. Boldog és nagy kezdet. Áldott alkalom, szent lépcső, láthatatlan pitvar ama lelki ház számára, melynek itt meg kell épülnie. Épüljetek fel lelki házzá (Péter. 2,5). Vasárnap újra avatták a megújhodott, felújított Örkényi templomot. És beiktatták a templom új papját Az esemény úgyszintén ünnepnek számít. — Immár van templom, van gyülekezet, és van lelkipásztor — mondta nyitóbeszédében dr. Nagy Tibor egyházkerülati főjegyző. — Ezt jöttünk megünnepelni. Az ünnepség tárgya mégsem a templom, a kő, amiből a falak épültek, hanem az, akiért a templom van: a Teremtő. Az ö dicsőségére szóljon a zsoltár, Neki köszönjük, hogy ma itt újra összegyűlhettünk. Villányi Péter, a délpesti ^egyházmegye esperese visszaemlékezett a háború Utáni siralmas-lehangoló képre, a romba dőlt Örkényi templomra. És azokra az időkre, amikor a vasárnapok és hétköznapok egybemosódtak, az Űr napján kevesen tértek be Igét hallgatni, imádkozni a templomot helyettesítő gyülekezeti terembe. Fekete László lelkész beiktatásának egyik legmeg- kapóbb pillanata az atyai áldás volt. Fekete János nagytiszteletű úr, Manor lelkipásztora egy Bibliát 6 jr adott át a fiának eme szavakkal: — Ez a szent könyv emlékeztessen erre a napra és arra, hogy a délibábból is lehet valóság, ha nagyon akarjuk. Nem is olyan régen még csak álomnak, délibábnak tűnt, hogy e falak közt újra szolgálhatjuk az Urat — mondta az apa a fiának, a pap a papnak. Egy volt évfolyamtárs néhány kavicsot nyújtott át ajándékként. — E köveket a Genezáret-tó partján gyűjtöttem, ott, ahol Jézus is járt. Jelképnek szánom: soha ne térj le a krisztusi útról — hangzott az intés. Szónoki fordulatoktól mentes és mégis figyelemre méltó volt Kovács István polgármester köszöntő beszéde. Jó így együtt — Ez az avatás mérföldkő nemcsak az egyházközség, hanem az önkormányzat történetében is. Mert ez az első istenháza-felújítás a dabasi körzetben a rendszerváltás után. S ebben nem kis szerepe volt az önkormányzatnak is, anyagilag és erkölcsileg egyaránt segítettünk. Talán még emlékeznek, 1990-ben, hivatalba lépésünk idején megígértem, mindent megteszünk, hogy e templom kapuja minél előbb újra megnyíljon. Sikerült. Jó most így együtt lenni és együtt örülni. Ajándékot nem hoztunk. Ajándék helyett fogadják el baráti jobbunkat, melyben a mindenkori segítőkészség is benne van — mondta, és nyújtotta a kezét Kovács István az Örkényi önkormányzat nevében. A bejárat előtti lócák egyikén idős asszony ült, 6 már nem jutott be a templomba, de a hangszórók segítségével részese volt a bent zajló eseményeknek. Az első avatás emlékei özvegy Gattyán Antalné, Ilonka néni 1926-ban egyik tagja volt annak a lány koszorúnak, mely Ravasz László püspököt köszöntőt te virággal a templomavatás napján. — Én már ebben a templomban konfirmáltam, é itt esketett össze bennünket az urammal Mészáros 1st ván tiszteletes úr, az Örkényi templom első lelkésze. Nyolc gyerekét is itt keresztelték Ilonka néninek, s hála az Úrnak, a nyolc gyerek mind él. — Nekem 18 unokám, 14 dédunokám és 6 ükunokám van. Mindegyiket megkeresztelték. Mert úgy neveltem a gyerekeimet. Istenié lésben. Mi akkor sem som potyogtunk el a templom mellett, amikor bent csak a romlás volt, csak a fecskék cikáztak a falak közt. A fecskék ma is cikáznak. kint, a templomkert fái közt. Bent a templomban a hálaadás zsoltára szárnyal: T ebenned bíztunk elejitől fog'va. Mat ula Gy. Oszkár KÉVÉSSÉ ISMERT A Szen tírásból „Vajon a természet maga is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, az asszonynak ellenben ékessége, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatótt a haj." (1 Kor 11, 14—15) „Mint disznó orrában az aranykarika, / olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése.” (Péld. 11, 22) „Solcakat tönkretett már az asszonyt szépség, / mert mint a láng, felgyújtja a vágyat.” (Sirák, 9, S) „Ne üldögélj együtt férjes asszonnyal, / ne ülj megszédültén vele egy asztalhoz, / mert hátha lángot vet a szived, / s belepusztulsz a szenvedélyedbe.” (Sirák 9, 9) A húsvéti tanúságté- telek vissza-visszatérő motívuma, hogy az, aki a Föitámadottal találkozik, nem ismeri föl, másnak véli Öt, sejti, hogy Ö az, de nem biztos benne, nem meri megkérdezni. Magdalai Mária kertésznek véli: Ju 20, 15; Az emmauszi tanítványok: Lk 24, 13- 35; A mai történetben: 12. vers) Mi ez a rejtélyes, ismétlődő fordulat? Mi lehet az oka? Az ok kettős, egymást kiegészítő. Az első a tanítványok lelkűidében keresendő. Annyira lesújtotta, megrázta, sokkolta őket a nagypéntek drámája, any- nyira összetörte szívüket a kereszthalál borzalma, hogy ezeket visszavonhatatlan- nak vélték. Noha Jézus nemcsak szenvedéséről beszélt több ízben, hanem megjövendölte a halálból való visszatérését is, ezt most feledték. Jézus ügyét bukásnak és végleg lezártVisszahozták a jezsuita atyák Újra itthon a Szív Divat lett nálunk is a lélckápolás. Nem csoda, mert eleddig államilag még a lélek is tiltva volt, nemhogy a gondozása. A divat a jóléti Európán keresztül, oda- átról „gyűrűzött be". A tengerentúlról. Ahol a tehetősebbek úgy szaladgáltak nevesebbnél nevesebb pszichoanali- tikusokhoz, mint pesti szépasszonyok egy-egy jobb kezű manikűröshöz. Azután villogtatták a tudatalattival ilyen-olyan alakúra reszelt, empátiával fényesített leikeiket. Legalább egy hétiig, amíg észre nem vették az újabb be- és kinövésekét, a lakk kopását stb. De mit is tehetne mást a hit világától, a kereszténység megismerésétől elzárkózott vagy mesterségesen elzárt lélek, aki ráadásul a hirtelen kinyíló lehetőségek hatására hihetetlenül kényes szabados-szabadságára. Mondjuk befizet mindenfajta tréningre, csoportosra és egyénire, esetleg jógival jógázik, vagy relaxációs- és a gyk on troli- fa nf ol y a m - ra jár több ezerért. És mindezekben — bevallja vagy nem — még hisz is. Apa és fiú szolgálata. A cím feleit: a megújult templom Merthogy mindez nagyon tudományosnak látszik. Az a kis misztika, ami pedig rárakódik, az kell a szervezetnek. Több és más kell az embernek. (Természetesen a súlyos lelki-szellemi károsultaknak valóban szükségük van gyógykezelésre is.) Az a szabadság, amely akkor tárul fel előtte, ha szabad elhatározásából Jézus szeretetére hagyatkozik. Nem úgy, mint a hűséges eb: fülét, farkát eleresztve, gazdájának fel- és eladva magát, hanem úgy, ahogy a tanítvány bíztlc szeretett mesterében. Az olyan mesterben, aki a rá- bízottakért imádkozva így szólt az Atyához: „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságbam.” (.Ián 17, 19). Az igazi lelkiség, a lélek valódi ápolása nem más. mint megtanulni járni azon az úton amely az Atya sze- retetébe vezet el Jézus által. Igen. ezt is tanulni kell és lehet. Egy életen át. Előbb járni rajta tipegőkén, gyermek módjára, majd vitatkozva, peckesebben, mint a kamasz, hogy vétgül felnőtt léptekkel, céltudatosan haladjunk. örvendetes, hogy már ehhez is van „tan- lcö-nyv, segédlet”. A Kanadából hazatért jezsuita atyák visszahozták magukkal az 1945 után kimenekített híres Szívújságot, A SZÍV-et, amely majd két esztendeje már idehaza havonta megjelenő folyóirattá izmosodott. Felnőtt keresztények tartalmas, közérthető útikalauza, lelkisé- gj tájékoztatója lett. Külön szól a kezdőkhöz is: rendszeres gyermekrovata, a Szentjánosbogár, hinni is, viselkedni is tanít. Még örvendetesebb, hogy a SZÍV már minden Pest megyei plébánián kafaható. És nemcsak kapható, hanem el is kél! Ügy látszik, hasznosabb és olcsóbb, mint bármely lélekmasszázs-tanfo- lyám. (A SZÍV szerkesztőségének címe: 1398 Budapest 62., Pf. 586.) H. L. nak gondolták. Ebbe a dermesztő csendbe lép be az, Aki legyőzte a halált. Nem hiszek a szememnek — szoktuk mondani, amikor a tények teljesen ellentmondanak elképzeléseinknek. Ezért nem ismerik meg, sőt kísértetnek gondolják. Ám éppen ebből következik a másik ok: mivel ily nagy szakadék tátong a ■csalódott tanítványok lelke és az örömteli valóság között, Jézus fokozatosan vezeti hitre övéit. Hosszabbra videbb ideig tart ez a felismerés. Ezalatt egy-két ízben kifejti az Írásokat, Magdalai Máriánál elegendő nevének meghitt kimondása, Péternél a hármas szeretet-megújítás. Bizonyos szempontból még Tamás „belső útja” is idesorolható. Minden történetnek van egy közös záradéka: a föltámadt Orral való találkozás egyben küldetés is. Máriát elbocsátja „testvéreihez” a jó hírrel, az emmauszi tanítványok dacolva az éjszakával, visszasietnek Jeruzsálembe. A mai történetben ekkor kapja Kéfa (Simon Péter) a testvérei szolgálatára indító pásztori küldetést. Molnár Béla lelkész VILÁGSZÖVETSÉG Ökumenikusán Rómából Isztambulba vezető útján a horvátországi és immár boszniai menekülteket is befogadó Baranya megyei Nagyharsány- ba látogatott a Lutheránus (Evangélikus) Világszövetség elnöke, dr. Gottfried Brakemeier brazíliai evangélikus püspök. Elmondta: a nagyharsányi menekültállomás — amely a magyar protestáns, ortodox és kis- egyházak, valamint magán- személyek karitatív egyesületének, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak a kezdeményezésére tar valy augusztusban jött létre — példa arra, hogyan szolgálhatják közös céljukat a különböző egyházait és felekezetek anélkül, hogy feladnák saját önállóságukat. Az ökumenikus Szeretetszolgálat nemcsak fizikai védelmet, hanem lelki segítséget is nyújt a háború elől elmenekült embereknek, s ezt a törekvést a világszövetség és más, ökumenikus szervezetek is támogatják. A Nagyharsányban és a később létrehozott szigetvári menekültál’omáson nyolc hónap alatt több mint száz tonna élelmiszert, harminc- ötezer adag ebédet és húszezernél több egészségügyi csomagot osztottak ki. A szolgálat munkatársai természetesen tekintettel vannak a menekültek vallására, s a muzulmánok számára külön, a rituális előírásoknak megfelelő élelmiszercsomagokat állítanak össze. A világ százhét evangélikus egyházát képviselő Lutheránus Világszövetség a háború dúlta térségekbe irányuló segélyszállítmányainak nyolcvanöt százalékát Magyarországon szerzi be, s azok eljuttatását a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a zágrábi kormány segíti. A jó előkészítés eredményeként a Slavonski Brod- ba menekült boszniai tízezrekhez már érkezésük napjaiban, húsvétkor eljuttatták az első segélyszállítmányt; Boszniába, illetve az onnan menekülteknek további segélyeket küldenek a közeljövőben.
