Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-05 / 105. szám

Pszichiáter kellene az időseknek is Lélek mentők-e vagy dilettánsok? A hazai nagy politikai fordulat számtalan olyan csatornát is megnyitott, amelyre nem is számítot­tunk. A belső föltárulko- zás igénye tömegessé vált, amely kollektív pszichote­rápiát igényelne. Az egész­ségügy, a hivatalos pszi­chiátria azonban — szo­kások, törvények, etikai és anyagi megfontolások bék­lyói miatt — tehetetlen. Nem így a dilettánsok, fél­dilettánsok, magánvállal­kozók egyre népesebb se­rege. ök — ügyesen, ilyen­olyan fékek nélkül — igye­keznek is kielégíteni a tár­sadalmi igényt: az embe­rek személyes törődés utá­ni vágyát. „A mégoly ne­mes szándék is könnyen célt téveszt kellő szakérte­lem híján” — vallja dr. Fodor Judit pszichológus és dr. Kovács Zoltán piszi- hiáter, akikkel a SZOTE idegklinikáján beszélget­tünk. Ennek az eszmecse­rének a tanulságait fog­laljuk most össze. Megoldás a pohár fenekén Balgaság lenne föltéte­lezni, hogy a diplomás or­vosok nem vették észre: hazánk lányai és fiai is tö­megével szomjúhozzák most a kitárulkozást, az egyéni törődést, miként teszik ezt évtizedek óta a tőlünk nyugatabbra élők. Ám mit tesz a magyar ma, ha va­lami lelki fájdalma van? Mivel itt még nem divat, hogy „elmegyek a pszicho­lógusomhoz”, rágódik hát egyedül a gondjain. Aztán ha emészthetetlennek bizo­nyulnak, iszik rá egyet- kettőt ... Az erősebb, elszántabb egyéniség keres egy orvost. Fölüti a telefonkönyvet, ta­lál egy pszichológust. Föl­hívja. Az illető elmondja az állomásokat: esetleg kör­zeti orvosi rendelő, ideg­gondozó, klinika ... Ott ta­lálkozhat a kiválasztott szakemberrel. „Magánren­delője nincs?” — kérdi a hívó. „Nincs” — hangzik a válasz, mire a reakció: „Intézetbe nem megyünk, ott bolondok vannak”, és klakk... Hogy miért kevés a vál­lalkozó pszichológus, pszi- cháter? Mert a legjobbak­nak van már veszíteniva­lójuk: a diploma, a szak­vizsga után oktatnak, ku­tatnak, gyógyítanak. Keve­sen vállalhatják egy üzlet rizikóját, fizetésből élő em­ber lévén, talán még a rendelő bérleti díját le tudná fizetni. Útmutató hirdetés a fán kát, az újsághirdetés, a rá­dióműsor tudatalatti uta­zásra hívja, hogy menjen el egy lelki tréningre, egy életvezetési tanácsadásra, lázadjon, és lazítson, me­ditáljon, és vegye kezébe a sorsát. Eszébe sem jut, hogy aki majd századma­gával őt is kezelésbe veszi, esetleg jó üzletember, de dilettáns lélekbúvár. Miért is lenne bizalmatlan, hi­szen éppen erre vágyik, hogy valaki kinyújtsa érte a kezét. És ha ezt egy má­gus, egy mutatványos ígé­ri is neki, örömmel elfo­gadja, és nem sajnálja tő­le a 3000—6000 forintot sem. Jóllehet, ha hozzáférhető lenne számára egy tanult szakember, kevesebb pén­zért valódi lelki megnyug­vást kapna. Mi tehát a megoldás ? Ez a jelenség is szabályért kiált. A lehetséges gyógyító mód­szerek szűkítése nem lehet cél, hiszen a nyugati vi­lágban is adott a választás lehetősége. De a gyógyítás különböző szintjeit a ma­guk helyén kell értékel­nünk. Nálunk viszont a legma­gasabb szintű tudást szé­les körben csak nehezen kamatoztathatják a gyógyí­tásra hivatottak. Jelenleg annyira üzletellenes a hi­vatalos egészségügy, hogy szinte megakadályozza a beteg és az orvos egymásra találását. A szi­gorú szabályokkal főként a kuruzslók és nem az or­vosok kezét-lábát kellene megkötni. Tudománnyal üzletelők Mi történjék a ma any- nyira divatos, ám a tudo­mány által már rég ismert agykontrollal, a hőátadás­sal, bioenergiával gyógyí­tókkal, a relaxációs önfej­lesztő tanfolyamot vezető vállalkozókkal? Természe­tesen nekik is van helyük a nap alatt, megfelelő kép­zettséggel, de semmi eset­re sem a fölfedezők pa­lástjában tetszelegve. Ök azok, akik a tudomány ér­tékeivel üzletelnek. Kinek- kinek lelke rajta, hogy ne­kik vagy a társadalombiz­tosításnak fizeti ki pénzét a remélt gyógyulásért, az áhított belső békéért. C. A. Nem lesz cukros GYÓGYÍTÓ MOZGÁS Kutatók vizsgálata sze­rint a testmozgás, de még- inkább a rendszeres spor­tolás megakadályozhatja az öregkori cukorbetegségek kialakulását. Ennek ma­gyarázata a kedvezőbb anyagcsere és az ún. inzu­linrezisztencia csökkenése. Ez az állapot ugyanis a cu­korbetegség első stádiuma, amikor csökken a sejtek inzulin iránti érzékenysé­ge: a szervezet úgy véde­kezik az inzulin ellen, hogy a sejtek felszínén csökken­ti a hormon kapcsolódási pontjainak számát. A hasnyálmirigy erre az inzulin többlettermelésével válaszol, mely azonban mégsem éri el célját, a vér cukorszintjének csökken­tését, mert a sejtek nem veszik fel. A folyamat vé­gül érelmeszesedés kiala­kulásához vezet, A mozgás viszont fogadóképesebbé te­szi a máj- és izomsejteket az inzulinra, és ezáltal csökkenti az inzulinrezisz­tenciát. Mi történt hát, Lajos bácsi? Menedék a hegyoldalon Tahitótfalu után két ki­lométerre haladtam már a kocsival, amikor lovas fo­gatot kellett megelőznöm. Ezután vissza is húzódtam volna már a jobb oldali sávba, ha nem pillantom meg a bottal csoszogó, idős. gyalogos férfit. Úgy illik, hogy megálljunk, megkérdezzük, hová tart, s fel kell kínálni, hogy elvi­szem a váci révig. Külön­ben is kockázatos ebben a korban forgalmas közúton gyalog vágni át a szigeten. — A révhez tetszik jön­ni? Elviszem. — Én Visegrádra igyek­szem. — Ellenkező irányba és gyalog? — Miért? Errefelé hová jutnék? — A Duna túloldalán Vá­cot tetszene találni. Vissza az úton Pók Lajos már a kocsi­ban mutatkozott be, miután visszafordultunk az úton, s egyenesen Szentgyörgy- puszta felé indultunk. A Fővárosi Szociális Otthon lakója, Szentendrén járt, A FELFEDEZÉS ÉLMÉNYE Eltűnt eletek Hetvenmillió évvel ezelőtt élt orrszarvú-szaurusz hány csontja mai állapotában Ezekben a hetekben ve­títette a televízió David Attenborough újabb ter- mészetfilm-sorozatát, mely­ben földtörténeti múltunk kőzetekbe zárt nyomait ku­tatja. A történelem előtti, Az életben tébláboló ta­nácstalan ember mit kezd­het hát háborgó vagy bi­zonytalan leikével? Kapva kap az alkalmon, ha az út menti fára szögezett pla­Csssk a türelem segít NTIM TÉMA Aki vizeletét nem tudja visszatartani, elveszíti a társadalomhoz való tarto­zás érzését. Ez a meggyő­ződés legtöbbjükben oly mélyen gyökeret ver, hogy szégyenükben teljesen ma­gukba zárkóznak. Többségük idős, és az agykéregben bekövetkezett elváltozások következtében nem képesek hólyagfunk­cióikat kielégítően vezé­relni, és gyakran már csak későn érkeznek a toalett­re, Fiataloknál fertőzés okozta gyulladások kelte­nek ilyen panaszokat. Eze­ket gyógyszerekkel lehet mérsékelni, az öregkori pa­naszokkal azonban nagy türelemmel meg kell tanul­ni együtt élni. E panaszoknak létezik egy tipikusan női változa­ta is. Ennél a hólyagkima- net és a húgycső izmai nem zárnak elég szorosan, mert a szülések következ­tében a medencealap el­vesztette teherbíró képessé­gét. embert megelőző földi élet feltárásának, a földtörté­net vaskos könyvébe az ős­kövületek nyelvén írt be­tűk kiolvasásának egyetlen lehetősége a kőzetekbe zárt egykori életnyomok, illetve maradványok vizsgálata. A geológiához szorosan kap­csolódó őslénytan tudomá­nyának így sikerült feltár­nia az ember előtti évmil­liárdok élővilágának kiala­kulását, kalandos történe­tét, fejlődését, melyben las­sanként kirajzolódtak azok az utak, melyeken az élet az evolúciós fejlődés kü­lönböző fokozatait és zsák­utcáit végigjárva a homo sapiens, az értelmes ember megjelenéséhez vezetett, Attenborough a tőle meg­szokott eredeti látásmódjá­val, a tények és kutatási eredmények sajátos, újsze­rű csoportosításával eleve­níti meg Földünk egykori élővilágát, felkínálva a régmúlt idők csodái felfe­dezésének élményét. hogy kiváltsa a szemüve­gét, azután hazafelé elté­vesztette a buszjáratot. Nem tisztázódott, hol szállt ki, mennyi ideje gyalogolt. Elbeszélése szerint 73 éves, de már 11 éve lakik a Du­na fölötti magaslaton. Gyá­ri munkás volt. Egészségét felemésztette a robot, meg ahogy mondja, az ázsiai kirándulás ártott neki a legtöbbet. Csatád nélkül — Az milyen kirándulás volt? — Hát amikor menni kellett — válaszolta, s amint körülírta a dolgot, megértettem: a háború utáni fogság, az alma-atai kényszerű vendégeskedés okozott maradandó és szo­morú emlékeket. — A család hol lakik? —1 Nincs. — Es hogy élnek, mivel töltik az időt az otthon­ban? — Nézzük a tévét, más nem nagyon van. Ketten lakunk egy szobában. Ne­kem jó társam van. Csak azokkal szokott baj lenni, akik az ivás miatt össze­vesznek. — Gyönyörű innét a ki­látás — állapítottam meg, miután megérkezve Lajos bácsi törékeny alakja elve­szett egy ajtó mögött. Előt­te Bán Csanád igazgatónak arra a csodálkozó kérdé­sére, hogy — Mi történt, Lajos bá­csi? — pontosan elmesélte tévedése történetét, meg azt is, hogy újabban baj van a látásával. A Börzsöny kizöldült er­dőségei előtt templomto­rony fehérsége világít, s a házak mértani formái vál­toztatnak a természetes vo­nalakon. A lábunk előtt hegyoldalhoz simuló villák sora, melyek volt egzisz­tenciák, nem kisemberek és titkárnőik tulajdonai. Az otthon lakói éppen napfürdőznek az udvar padjain e csendes, nyugal-* más látvány előterében. — Kik és hogyan kerül­hetnek ide? — fordultam kérdéssel az igazgatóhoz. — Száz lakója van az in­tézménynek. Harminchét százalékuk ágyban .fekvő. Egyáltalán nem a kivált­ságosok menedékét láthat­ja itt. Olyan emberekről van szó, akik teljesen ma­gatehetetlenekké válnak, nincs, aki gondoskodjék róluk. Van, aki talán az utcán lesz rosszul, s úgy kerül később ide, mert nyilvánvalóvá lett a hely­zete, amiről korábban nem tudtak. A cipőfűzőtől kezd­ve mindent megkapnak az itt gondozott emberek. Van részfoglalkozású fodrá­szunk, jár a pedikűrös. Időnként színházba, isten- tiszteletre visszük az em­bereket. Van külön bu­szunk. — Mindezt miből és mennyiért? — Ma még a hetvenes évek normái szerint kell számolnunk. Tizenkét em­bernek egyáltalán nincs jö­vedelme. Az évi 174 ezer forint eltartási költséget tel­jesen az állam fizeti. A többiek a nyugdíjukból fi­zetik ki a kétezer-negyven forint havi hozzájárulást. A többi pénz őket illeti. Gyakori sajnos, . hogy a nyugdíjfizetés napján jön­nek látogatni a hozzátar­tozók, és elkérik a pénzü­ket. — Mivel olyankor van hozzátartozó és előkerül? — Hát, igen. Fizet a társadalom Bizonyos élmények ha­tására félni kezdünk az öregségtől. Vannak beteg­ségek, melyek rabságába kerülve negyvenéveseket is ide sodorhat az élet. Anya és fia ül egymás mel­lett a napfényes udvaron. Ök is így jártak. A szociá­lis gondozottak közül sok az olyan, aki nem család­ban nőtt fel. A gyermek­kori élményekre sem jó emlékezniük. Az élet kö­vetelte társadalmi, élet­módbeli normákat is félre­ismerték, önemésztő mó­don éltek. Ha ők nem tud­nak fizetni, fizet a társa­dalom azért, amit akkor mulasztottak. A fiatal éle­tekre éppúgy kellene vi­gyáznunk, mint rájuk, a hegyoldalon menedékre ta­láltakra. Kovács T. István HAT FARKASNAK SOK UTÓDA Vérfertőző jelenség X farkasok is életképes­ségük csökkenésévéi rea­gálnak a beltenyésztésre — állapították meg a stock­holmi egyetem kutatói a skandináv farkasvédelmi program törzskönyveinek vizsgálatából. Eddig abból indultak ki, hogy mivel a ragadozók közt gyakran párosodnak egymással közeli rokonság­ban levő példányok, belte­nyésztésük sem járhat hát­rányos következmények­kel. A sörényes farkas és a szumátrai tigris esetében ez igaznak is bizonyult, hogy azonban mennyire nem lehet általánosítani, azt a skandináv állatker­tekben az utóbbi harminc évben tenyésztett 429 far­kas esete jelzi. Ezek az állatok mind­nyájan hat farkas utódai. A rokonházasságok követ­kezményeként a vakság egy különös formája ala­kult ki közöttük: élete el­ső évében minden tizen­nyolcadik állat elveszti lá­tását. Ez a betegség az ere­deti hat állat közül csak két finnországi farkas utó­dai között fordul elő, de egyes családokban halmo­zottan, ami örököltségét bizonyítja. Ezenfelül a bellenyész- tett farkasok várható élet­tartama a felére csökkent. Az újszülöttek száma és a nyolc hónapos kölykök sú­lya is kisebb a szokásos­nál. A beltenyésztés okozta károsodások veszélyeztet­hetik az állatvédő progra­mokat, különösen azökét az állatokét, amelyeket a kipusztulás veszélye fe­get.

Next

/
Oldalképek
Tartalom