Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
IHÁNY MILLIÓ ÉVES VAGY? Tök jó, hogy van remény „Szuper!” ^Szerintem tök jó!” „Imádom az életerős őslényeket!” „Szép dolog a biológia, de mi nem szeretnénk megkövülni!” „A kiállítás gyönyörű, de a védötükör fölösleges. Egy szenvedélyes gyűjtő.” Amikor megláttam a plakátot, miszerint a művelődési központban Ásványok és őslények világa címmel a monori gyűjtők kőzetkiállítása kerül megrendezésre, mint afféle, a kövek által eleddig teljesen hidegen hagyott egyén, azt mondtam: na, ez se lesz a monori májusi napok programsorozatának- ékköve. De azóta már kétszer voltam a kiállításon. Alighanem megnézem harmadszor is. Mert hogy gyönyörű, az hagyján. De ráadásul a fantáziával megáldott, megvert látogatóban felébreszti' az élményt is, amit a kőzetgyűjtők egyike, Kiss Attila középiskolai tanár úgy fogalmazott: — Már az maga élmény, ha az ember olyan kapcsolatba kerül a kövekkel, hogy elmegy a járdaszegély mellett, és odaköszön: szervusz, bazalt! De az az igazi, amikor a bazalt már visszaköszön, hogy szervusz. Kiss Attila! Akkor nyílik ki az egész, ha valaki egy kőről akár fél órát is tud mesélni... Kicsit őrültek Hát a monori kőzetgyűjtők aztán tudnak. Több órát is. De van is miről. Ez az „abszolút demokratikus társaság”, amelyik a kiállítást most létrehozta r- Kovács Gyula lakatos, Herczeg Roland állattenyésztő, Bazsik Ferenc villanyszerelő, Reibach János bádogos, Kiss Attila földrajz-biológia szakos tanár, Kovács Attila postás, Gu- csik Arnold főiskolai hallgató és Martyin Gabriella gimnazista — úgy fertőzi a környezetet a maga szenvedélyével, hogy öröm nézni. Kovács Gyula például szakkört is vezet a Jászai Mari téri iskolában. S mert ezen a kiállításon is -sűrű rajzokban fordulnak elő kisdiákok, alkalmam volt közöttük felfedezni egyet Kovács Gyula „tanítványai” közül. Kovács Tomi mesélt. ■ — ... és akkor, amikor Óbudán, a piktortégla üregeknél voltunk, a rókalyuknál alig nagyobb üregbe másztunk be, négykézláb. Hazacipeltem amit gyűjtöttem, otthon mostam ki, tálcára raktam egyenként, és legalább ötven követ sikerült kimosnom! Pompás! Mondhat erre mást az ember? Jó, jó — nevettek a kőzetgyűjtők —, elismerjük, amit mondanak ránk, hogy kicsit őrültek vagyunk. De olyan jólesik. Miniatűr üveghegy Ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy leírjak mindent, amit elmondtak és amit láttam. Rá kéne szánni a mai újságot, úgy, ahogy van. Az első oldalon például mindjárt ott szerepelhetne, hogy a két éve Tatabányán rendezett nemzetközi ásványbörzén — ahol természetesen a monoriak js ott voltak — húszezer látogató fordult meg. Amiből kiviláglik, hogy a kőzetgyűjtés nem csak néhány megszállott kuriózumszámba menő időtöltése. És aki követ gyűjt, az előbb-utóbb faggatni is kezdi: miből vagy. honnan jöttél, hány millió éves vagy, hogy kerültél ide? Így tehet szert például egy lakatos egyetemi szintű ismeretekre. Ettől lesz egv bádogos, mondjuk, történész képzettségű. Köveiket, ismereteiket, tudásukat cserélgetik, továbbadják. Barátokat, jó ismerősöket gyűjtenek. A befektetés mindössze annyi, hogy' elindulnak kirándulni ... Beleturkálnak egv építkezéshez lebontott sóderdombba . .. Meg ilyesmi. És most valamit a kövekről^ Egy tenyérnyi rög, semmihez nem hasonlítható vörös színben: jáspis. örökkévalóvá kövült, leheletfinom rózsaszirmok: sivatagi rózsa. Mesebeli, miniatűr üveghegy, a táltos se tudna átrúgtatni szikrázó csúcsain: kvarc. Holdbéli táj, szürkében: kvarc, vasoxiddal. ösrá- kok, levelek tisztán rajzolt nyomai egy-egv felületen: évmilliókkal néz szembe az ember. De vajon az ezután következő évmilliókkal mi lesz? Nem magamutogatás — Mi tanítani szeretnénk — mondja Kovács Gyula. — Nem magamulo- gatásul csináltuk ezt a kiállítást, hanem, hogy megértessük: tiszteljék a természetet, vigyázzanak rá. Hiszen egy darab kőben is micsoda értékek léteznek ... Főleg a gyerekekre apellálunk. A gverekek pedig jönnek, jönnek sorban, és írják a vendégkönyvbe: „tök jó!”, „szuper”, „ha nagy leszek. nekem is lesznek majd ilyen köveim”, de akadnak — a nagyobbak tollából — bibliai idézetek is. És például ez: „Ila az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek”. Azt hiszem, van remény. K. Zs. Valami van? Nincs semmi Május 9-i számunkban Valami van? címmel írtunk Vrmös Imrének, a Kisgazdapárt üllői szervezete elnökének szerkesztőségünkben tett látogatása és kérdései nyomán arról: van-e polgármesterválság Xfllőn. Mint kiderült, éppen nines, de „valami van”. Két képviselő szólalt meg írásunkban, de maga a polgármester is úgy nyilatkozott: van min Változtatni. A cikk megjelenését köMONORl HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. A A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. £ Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. & Postáéin-.: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-tdl 11-lg. vetően kaptuk az alábbi levelet. Közlését ifj. Fülöp Árpád nem kérte, utóbb azonban egy telefonbeszélgetés során kiderült: ragaszkodik hozzá, hogy sorai megjelenjenek az újságban. Szerinte tudniillik Üllőre nem érvényes, hogy „valami van” — nincs semmj. Hát... Az se semmi. „Á lakosság körében nagy felháborodást keltő újságcikket követően, mint meghívott voltam jelen a május 14-i önkormányzati ülésen. Elmondhatom, hogy a tisztelt képviselő-testület, a napirendre tűzött kérdéseket maximálisan kitárgyalva, a lakosság érdekeit végig figyelembe véve döntött, az egyébként remek hangulatú ülésen. A megjelent cikkre nem reagáltak és semmi szenzációról nincs szó Üllőn: Többen elmondták, a »valami van«-ra, hogy köszönik, de: nincs semmi,” Ifj. Eülöp Árpád, a polgárőrség elnöke MONORI ^/qifap XXXIV. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1992. MÁJUS 30., SZOMBAT Báli hívogató Okosakért okosan Amióta Állam (nagy)bácsi is anyagi gondokkal küszködik, bizony nemigen várhatunk tőle adományokat. Jó, ha a legszükségesebbre jut neki is, így azután mi sem nagyon számíthatunk a kedvezményeire. Még jó, ha néha megsimogatjft a fejünket, s nem koppint az orrunkra... Egyszóval a pénzhiány, a kényszerhelyzet öntevékenységre ösztönzi a társadalmat: „magad, uram, ha szolgád nincsen” alapon. Összefogással, adakozás révén próbálnak a kisebb-nagyohh helyi közössegek anyagi bázist teremteni a legfontosabbnak ítélt célok eléréséhez. S ilyen az is, hogy minél több tehetséges-fiatal végezze cl a középiskolát, s tanuljon tovább. Ám néha a család lassan vagy váratlanul megromlott anyagi helyzete kérdésessé teszi, hogy bírják-c a taníttatás terheit... Több mint egy éve éppen azért jött létre az Oláh Ist- ván-alapítvány, hogy anyagi alapot teremtsen a tehetséges, de segítségre szoruló diákok ösztöndíj-támogatásához. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Sípos István önkormányzati képviselő, akivel a Monorí májusi napok zárórendezvényeként ma este nyolc órakor a Jászai Mari téri iskola aulájában tartandó Rendőrségi krónika Holttest a kanálisban A héten kétségkívül a hétfői fogolyszökés jelentette a legnagyobb (rendkívüli) eseményt a Monori Rendőrkapitányság illetékességi területén. Erről szerdai lapunkban már beszámoltunk. A rendőrkapitányság fogdájából J. Péter pattant meg, aki vagyon elleni bűncselekmény gyanúsítottjaként van előzetes letartóztatásban. Kijutott a rendőrségi épületből, de sikerült öt rövid időn belül elfogni. Az ügyben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, folytatja a vizsgálatot. Vccsés és Üllő határában egy férfi holttestére bukkantak a kanálisban. Május 19-re virradóra ismeretlen betörők járták Mendén, a Fő utca 73. szám alatti italboltban. Feltehetőleg nem zavarta őket semmi, mert először kibontották a tetőt, majd a meny- nyezetet, s így jutottak az italok közelébe. Italokat és dohányárut zsákmányoltak, összesen 40 ezer forint értékben. Május 21-re virradóra Monoton a Szélmalom utcában feltörték egy Lada személygépkocsi csomagtartóját, ahonnan szerszám- készletet és egyéb tárgyakat loptak ki. Az okozott kár meghaladja a 30 ezer forintot. Ugyanezen az éjszakán Vecsésen a Széchenyi utcai gázcseretelepen jártak betörők, kifesttették a bejárati ajtó rácsát, s így jutottak beljebb. Tizenegy darab PB-palackot zsákmányoltak, az okozott anyagi kár 55 ezer forint. Az alig pár hónapja megnyílt divat- és illatszer- butikba törtek be .május 23-ra virradóra Monoron a Forrás üzletsoron, amely a rendőrség közvetlen szomszédságában van. A WC-ab- lakon mentek be a betörők, s ' az üzletből elvittek 84 ezer forint értékű édességet, illatszert és egyéb áruféleséget. Május 25-én, hétfőn bejelentés érkezett a rendőrségre, hogy- egy férfiholttestet találtak a Vecsés és Üllő határában levő kanálisban. Az áldozat S. István 39 éves vecsési férfi volt. Az állam- igazgatási eljárás és szemle során bűncselekményre utaló nyomokat nem találtak a szakemberek. Megállapították, hogy S. István valószínűleg ittas volt, rosszul lett, s úgy esett a kanálisba. , A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgálatot. G. J. A tízszerese alapítványi bál apropóján beszélgettünk. H Egy ilyen bál sohasem egyszerűen csak mulatság, társasági összejövetel. Nyilván van más célja, funkciója is. — Természetesen. Persze azt szeretnénk, hogy mindenki nagyon jól érezze magát, hiszen adni öröm. És aki a bálon jelen lesz, ha többel nem, a belépőjegy árával már hozzájárul az alapítvány vagyonának gyarapodásához. De sokan lesznek ott olyanok, akik nagyobb összeget vagy a tombolán kisorsolandó tárgyakat ajánlottak fel. Bízom benne, hogy ezúttal egyetlen képviselőtársam sem hiányzik majd ... ■ Milyen összeg felett rendelkezik jelenleg a kuratórium, mennyire megkötött a kezük? — A tavalyi hasonló bál bevételéből és a támogatójegyekből az első lépcsőiben 86 ezer forint gyűlt össze. Ez a summa a környékbeli érintett önkormányzatok adományaival több, mint 162 ezer forintra emelkedett idén márciusra. Akkor döntött úgy a kuratóriumunk, hogy nemcsak a hozadékot használhatjuk fel, hanem az alaptőkéhez is hozzányúlhatunk az' ösztöndíjak odaítélésekor. Ellenben különböző rendezvények, akciók révén törekednünk kell újabb bevételekre. Az első iskolai félév eredményei alapján 65 ezer forint támogatást adtunk másodikos, harmadikos és negyedikes diákoknak, összesen harminchármán — az elsősök kivételével valamennyi pályázó — kaptak 1500, 2500 és 3000 forintot. ■ Mik voltak az ösztöndíj- feltételek? — Alapvető feltétel volt, hogy a pályázó tanulmányi eredménye elérje a 4,5 átlagot. Figyelembe vettük a szociális helyzetét és közösségi magatartását. Ürömünkre szolgált, hogy aa idén valamennyi . pályázónak tudtunk adni kisebb vagy nagyobb összegű ösztöndíjat. És annak is örülünk. hogy jó híre kelt alapítványunknak a megyében. Már több településről voltak itt érdeklődők, akik odahaza valami hasonlót szeretnének létrehozni. H Ezek szerint sikerült a városban és a környéken áttörni a közömbösség falát. — Egyelőre 1 inkább azt mondanám: rést ütöttünk rajta. Mert van egy réteg, - főleg vállalkozók, akik mindig, minden jó cél érdekében szívesen segítenek. De sajnos kevés közöttük az új arc, az új csatlakozó. Különösen azt fájlalom, hogy a város értelmiségének nagyobb része is passzív marad. Pedig nekik kellene legjobban ráérezniük, hogy közös érdekünk a kiművelt fők számának gyarapítása. S nyilván látják, hogy a nehéz szociális helyzetben levő tehetségek könnyen elkallódhatnak — mondta Sípos István, az Oláh István- alapítvány kuratóriumának elnöke. B Azért reméljük, mindez nem rontja cl a mai bál hangulatát. — Egészen biztosan nem. Hiszen azok, akik ott lesznek, valamit máris tettek a város, az új nemzedék érdekében. És szívesen látunk bárkit, aki akár ma gondolja meg magát, s eljön közénk. Érdekes, olyat is tapasztaltunk, hogy valaki restelkedve ad . .. Nem értem ag okát, mert a nemes célra szánt egyetlen forintnak is nagyon örülünk. E2 nem egy „elit.” alapítvány, a szükség hozta létre. Ha pedig valakinek nincs ideje vagy kedve a bálba eljönni, az a Monori Takarék- szövetkezetnél nyitott 217-98 4S8-234 számú számlánkra is befizethet bármekkora összeget, amit egyébként leírhat az adójából. S így legalább pontosan tudja, hová, milyen célra jutott a pénze. Okos fiatalokra áldozni — okos dolog. ” '*"* '*É i Május 28-i, csütörtöki lapunkban írtunk a Monori májusi napok néhány, sikeresen lezajlott programjáról. Sajnálatos elírás folytán a Nyerges fogadóban rendezett jótékonysági dzsesszkoncerl belépőinek ára tévesen jelent meg. Nem hatvan, hanem hatszáz forintért talált gazdára száz belépő — így természetesen a jótékony célokra szánt összeg sem annyi, amennyire a rosszul közölt árból következtetni lehet... Köszönjük (?) Menthetetlenül optimisták és hiszékenyek vagyunk: mi ugyanis a kapitány váltás óta felhőtlennek és kölcsönös bizalmon alapulónak véltük kapcsolatunkat a Monori Rendőrkapitánysággal. Igaz, érdekeink nem mindig esnek egybe: mi szeretnénk minél gyorsabban minél több hírrel, sztorival szolgálni olvasóinknak, a rendőrségnek inkább természete a hallgatás. Ha ez valóban a nyomozás érdekeit szolgálta, méltányoltuk és tudomásul vettük ... Áin legalábbis furcsa a hétfői fogolyszökéssel kapcsolatos „tájékoztatáspolitikájuk!’. Munkatársunk kérdésére a kapitányság szóvivője annyit volt hajlandó elmondani, ameny- nyit minden utcai járókelő amúgy is tudott. Mást nem. Ennyi jelent meg szerda reggeli lapunkban. S miről olvashattunk az egyik aznap délutáni lapban? Mindenről, amiről nekünk a szóvivő nem volt hajlandó beszélni. Hát... Köszönjük!?) (v. j.)
