Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-28 / 125. szám

Pilisrörösvdr legöregebb óvodája Lelemény és szeretet A nemzeti megújhodás programjának első két éve Félúton —1992 Faragott kapu, üde zöld gyep, járda: az elmúlt év „szerzeményei”, A legöre­gebb — alapítása 55. év­fordulóját ünneplő — pi- lisvörösvári óvoda még ma sem tartozik a legjobban felszerelt gyermekintézmé­nyek közé. de — a szülők­nek hála — nem kell már porban, sárban járni az udvaron. A belső tereket szintén a lelemény és a szeretet formálja. A sze­génység ötletessé teszi az óvónőket: papírból hajto­gatott pillangók, gyümöl­csök, festett mesejelenetek díszítik a falakat, fonala­kon függő papírvirágok és .-méhecskék töltik be a tér­elválasztó függöny szere­pét, s szintén egytől-egyig házi készítésűek a polco­kon sorakozó ujj- és kesz­tyűbábok. A folyosón egy szép formájú száraz ág függ. húsvéti dekorációval díszítve. Aktuális fjág Ideje lenne leszedni, mondja Krupp Jánosáé óvónő (Kati néni), aki az egyik legügyesebb játék­készítő. Az ágat mindig a megfelelő évszaknak, illet­ve az aktuális ünnepnek megfelelően díszítik fel. A kisebbik csoportszobá­ban, ahol a berendezéssel ismerkedem, a gyerekek alváshoz készülődnek. Fá­radtak, majd leragad a szemük — „kirándulni” voltak Pilisvörösvár egyet­len (de annál elhanyagol- tabb) játszóterén —. de azért maradék erejükkel még feltápászkodnak, hogy megnézzék, ki a váratlan látogató. Nincs sok helyük, az ágyak szorosan egymás mellett állnak, pedig most nincs is itt minden óvodás. Az óvoda két csoportjában összesen 58-an vannak, 27 nagycsoportos és 31 kis- és középső csoportos gyerek. A zsúfoltság és a szegény­ség e.llenére azonban — úgy hallom — Pilisvörös­vár 6 óvodája közül eb­ben a legjobb a légkör. Az óvónők nem vezeti tek be direkt kísérleti módszereket, de kreativi­tásuk olyan nevelő erő. mely minden kísérletezés alapja. Lehetőleg mindent a "verekek előtt készíte­nek, akiknek persze nem kell kétszer mondani, hogy maguk is hajtogassanak, ragasszanak, próbálják ki a só-liszt gyurmái, vagy a libatollal való tojásfestést. Szalvctacsibe Kati házi készítésű játé­kokat mutat, s ha nem mondaná, némelyikről nem is tudnám megállapítani, miből van. összehajtoga­tott és -tekert szalvétákból készítettek például nyuszit és csibét, dugóból csigát, mackófejet, kígyót. Tablók őrzik az óvoda életének meghitt pillana­tait, a szüreti mulatságot, ahol a gyerekek maguk készítették a mustot — paradicsomdarálóval —, a karácsonyi ünnepséget, a katolikus templomban meg­rendezett előadásaikat. A híveknek eljátszott anyák napi és betlehemes műso­ruk ötlete a mélyen vallá­sos vezető óvónőtől, Kreiszl Antalnétól származik. Szin­tén ő kezdeményezte a vallásos nevelés bevezeté­sét, de a kényszer legcse­kélyebb jele nélkül. Ta­pintatosan, óvatosan is­merteti meg a gyerekekkel a keresztény tanítás alap­jait. A nagycsoportos szo­ba egyik sarkába tett egy asztalt, rá szentképeket, bibliákat, vallásos képes­könyveket, s aki akar, oda­megy, megnézegeti. (Kreiszl Antalné tudja —- amit napjainkban néhány hitoktató sajnos elfelejtett —, hogy a Gonosz kény­szerít, az Ür „csak” fel­mutatja magát!) Egv regi óvodás Mivel Pilisvörösvár suáb hagyományokkal rendel­kező település, már az óvodában is németül ta­nulnak a gyerekek — és nemcsak a rendszerváltás óta! Éppen ezért érdekes, hogy a II. világháború előtt viszont nem tanítot­tak németet. Bartl Edéné. aki 30 éve dajka, hajdan maga is itt töltötte óvodás­éveit. ök bizony nem ta­nultak, nem is beszéltek németül, csak odahaza. Egyébként nem túl sok különbséget tapasztal az akkori és a mai óvodai szokások között. Amit fur­csának talál: hogy kötetle­nek a foglalkozások és az óvónőknek nincs akkora tekintélyük, mint az ő gye­rekkorában. Nekik is ke­vés játékuk volt, ők is ma­guk készítették, amit lehe­tett. Eszközigényes szóra­kozás helyett azonban sok­kal több közösségi játékot tanultak. Az óvónők hall­gatnak rá, szívesen fel­használják ötleteit, javas­latait. Ahogy büszkék „leg­öregebb” óvodájukra, úgy büszkék „legidősebb óvo­dásukra” is. Az „öreg” —- volt Baj­csy-Zsilinszky úti, most — Szent István úti óvoda 55. születésnapja alkalmából jótékonysági bált rendez­tek a múlt szombaton. A bevételt fiatalítására for­dítják. Pachner Edit Zsámbéki szombatok Jubileum és kezdet Ebben az esztendőben, immár tizedik évadjába lé­pett a zsámbéki szombatok elnevezésű rendezvénysoro­zat. Május 30-án majális­sal, futó- és fözőverseny- nyel, családi . sportvetélke­dőkkel veszi kezdetét a program. Zsámbéki és kör­nyékbeli amatőr művészeti csoportok műsora, tábortűz a Csillagerdőn és a honvéd­ségi klubkönyvtárnál utca­bál zárja az első napot. Köztudott, hogy az An- tall-kormány működésé­nek a félidejéhez érkezett. Ebből az alkalomból a Mi­niszterelnöki Sajtóiroda „dióhéjban” összefoglalta az eddig megtett út főbb állomásait. eredményeit, nem hallgatva el a kudar­cokat és hibákat sem. A kiadvány hét nagy fe­jezetben tárgyalja hazánk két utolsó évét. Ezek közül kiemelkedően figyelem- keitőek a II. Külpolitika és külgazdaság. III. Belpoliti­ka — Honvédelem — ön- kormányzatok — Jogalko­tás. IV. A kormány gazda­ságpolitikai stratégiája. VII. Célok, teendők a^ kö­vetkező két évre. Termé­szetesen a könyv meg akar­ja győzni olvasóinak azon részét, akik eddig még nem vagy kevésbé helyeselték az MDF—KDNP—FKGP koa­líciós kormányzását. Ezt oly módon kívánja elérni, hogy ellenőrizhető tények és adatok sokaságát sora­koztatja fel. És éppen eb­ben van ennek a kiadvány­nak a rendkívüli erénye. Azt kapja ugyanis kezé­be az olvasó, amit maga is megélt az utóbbi két év­ben. aminek maga is cse­lekvő részese volt akárme­lyik oldalon, akármelyik párt tagjaként vagy né­péért-nemzetéért aggódó párton kívüliként. Ha tet­szik. ha nem. hazánk tör­ténetének utolsó két évét reprezentálja ez a könyv, melyhez hasonló nem ta­lálható a könyvpiacon. Időrendi függeléke egyene­sen lenyűgöző olvasmány, mert ebben napról napra követhetjük nyomon a vál­tozásokat. A munka 160 oldalból és 16 oldalas képmellékletböl áll. Egyelőre megjelent 30 ezer példányban, ára nincs. Ebből is látszik, hogy az An- tall-kormány nem használ­ja ki egészen a hagyomá­nyos propaganda adta le­hetőségeket. Szolid módon arra számít, hogy a jól vég­zett. becsületes munka és eredményei előbb-utóbb mégiscsak mellé állítják azokat az embereket is. akik többé-kevésbé még ré­gi beidegződéseik foglyai, és értékrendjüket ezért még nem igazították át az európai rendszerre. Horváth Lajos NYELVTANÁROKAT KEPEZNEK Kodolányi János Alapítványi Főiskola Német és angol szakos nyelvtanárokat képező ala­pítványi főiskola kezdi meg működését szeptemberben Székesfehérvárott. A helyi önkormányzat, valamint a Comenius Tanulmányi Tár­saság által létrehozott Ko­dolányi Jánosról elnevezett alapítvány „zöld utat” ka­pott a művelődési és köz­oktatási tárcától és a kor­mánytól, s így az általa lét­rehozott intézmény falai között már az új tanévben 120 egyszakos nyelvtanár- jelölt kezdheti meg tanul­mányait. A hallgatók a harmadik év végén olyan diplomát kapnak, amellyel mind ál­talános. mind középiskolá­ban taníthatnak. Az okta­tói gárda a budapesti Eöt­vös Lorá nd Tudományegye­temről kerül majd ki. A hallgatók tandíjat fizetnek, de kiadásaikat jelentősen csökkenthetik majd nyelv­órák adásával. Az épületet — hajdani MSZMP oktatási központot — a székesfehérvári önkor­mányzat juttatta a Kodo­lányi János Alapítványi Fő­iskolának, s fizeti a főisko­lán dolgozó technikai sze­mélyzet bérét is. Az önálló főiskola létre­hozásával a székesfehérvá­riak régi vágya teljesült, a dunántúli megyeszékhely ugyanis 1794 óta dédelget­te — mindeddig hiába — egy önálló univerzitás létre­hozásának a gondolatát. Székesfehérvár — az új fő­iskolára alapozva — szeret­né megvalósítani a duna­újvárosi, tatabányai, vala­mint székesfehérvári fel­sőfokú oktatási intézmé­nyek szövetségét. Május 31-től végre nem csupán romokat láthat a visegrádi fellegvárba látó? gató — évente több száz­ezer turista, hanem látvá­nyos kiállítás is várja az érdeklődőket. Ember és ter­mészet címmel a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság, a Néprajzi Múzeum, a Ter­mészettudományi Múzeum és a Mezőgazdasági Mú­zeum rendez — várhatóan több éven át nyitva tartó — bemutatót. A kiállítást Fekete György, a Művelő­dési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes állam­titkára nyitja meg. A fellegvár — amelyet 1702-ben, /, Lipát osztrák császár parancsára földig romboltak — több mint másfél évszázadon át érin­tetlen kőhalmaz maradt. Az 1870-es évektől időnként kisebb ásatások folytak te­rületén, de a módszeres fel­tárás csak az 1960-as évek­ben kezdődött el. A vár — legalább részbe­ni — helyreállítása 1984-től gyorsult fel, amikor a Pili­si Állami Parkerdőgazda­ság vette át kezelését. Hasznosítási ötletpályázat lebonyolítása, majd a ter­vezési munkák után 1987- től folyamatosan zajlik a rekonstrukció, illetve a tu­risztikai kiszolgáló létesít-' menyek építése. Megújult a visegrádi fellegvár Emberek és természet 6 <J(íAnn A nagy sziklaárok, a fal­szorosok, a különböző szin­teken elhelyezkedő palota­szárnyak, a bástya és a ka­putorony lassan olyan álla­potba kerül, hogy a látoga­tó immár fogalmat alkothat a fellegvár eredeti alakjá­ról. _ A rekonstrukcióval és a régészeti feltárássá] párhu­zamosan a parkerdőgazda­ság kiépítette a fellegvár és környezete infrastruktú­ráját; ez az állagmegóvás, a további rekonstrukció, il­letve a turisták méltó fo­gadása és az állandó kiállí­tások megnyitása érdeké­ben elengedhetetlen volt. Elkészült az elektromos, a víz- és telefonhálózat, lezaj­lottak a legfontosabb szige­telési és tetőszerkezet-fel­újítási munkák, s ma már korszerű, tágas autópar­koló, valamint tetszetős, a táj ha illő pavilonsor fogad­ja a kirándulókat. A felleg- vári rekonstrukció és feltá­rás költsége. — csak az utóbbi években — megha­ladta a 60 millió . forintot, amelyből 15 milliót a park­erdőgazdaság saját forrá­saiból biztosított. A fellegvár most jutott abba az állapotba, hogy je­lentősebb kiállításnak is otthont adhat. Eddig csak egy kis, fényképes vártör­téneti bemutatót tekinthet­tek meg az érdeklődők. A most nyíló, összesen 300 négyzetméteres kiállí­tást nem tekintik végleges­nek a rendezők. Az a szán­dék vezette őket, hogy ad­dig is, amíg a helyi régé­szeti anyag értékelése, elemzése lezajlik, s a fel­legvár. történeti jelentősé-, géhez méltó középkor-tör­téneti, Dunakanyar-törté­neti tárlat valósítható meg — erre sajnos, néhány évet még várni kell —, a'látoga­tókat érdekes, a helyhez illő kiállítás várja. Az Ember és természet kiállítás két részből áll. A nyugati palotaszárnyban a főúri vadászat, a keletiben a hagyományos népi élet bemutatása kapott helyet. A két tematika szervesen kapcsolódik egymáshoz: látványos enteriőrökkel idézi fel a középkor rendi tagolódását. Bemutatja, hogy az erdő, a víz (a Du­na) mit jelentett a nemes­ség, illetve a jobbágyi rend számára. A vadászati kiál­lításon, trófeakollekciókon jellegzetes vadász- (soly- mász-, pecér-, íjász-) visc- leieket éppúgy láthatunk, mirtt a XIV—XVI. századi vadászéletet bemutató met­szeteket, vadászeszközökét és -felszereléseket, avagy egy látványosan megren­dezett főúri vadászlakoma - jelenetet. A hagyományos népéle­tet reprezentáló kiállítás a halászat, a vadfogás, a gyűjtögetés, a méhészet, a favágás, a faszénégetés, a szőlőkaró-készítés, a mész- égetés, a kőbányászat és a kőfaragás eszközeit, met­szeteken ábrázolt jeleneteit mutatja be, elsősorban a késő középkorból. Mindenekelőtt a Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaság nyolcesztendős munkájának köszönhető, hogy a visegrá­di fellegvár végre vonzóbb, érdekesebb mind a bel- és külföldi turisták számára, mind — s talán ez a leg­fontosabb — az évente ide­látogató több tízezer iskolás számára, akiknek történe- lemfelfogási, illetve termé­szetvédelmi nevelését egy­aránt jól szolgálja a má­jus 31-én megnyíló kiállí­tás. A parkerdőgazdaság — amely az úgynevezett köz­jóléti erdőgazdálkodást: az erdészet, a természet- és tájvédelem, a Dunakanyar történeti jelentősége és az idegenforgalom integráns egységét helyezi tevékeny­sége . középpontjába, s amely több más műemlék, például a pilisi pálos és cisztercita kolostorok gon­dozásában is jelentős érde­meket szerzett — a felleg­vára kiállítás megnyitásá­val még vonzóbbá tette Visegrádot. Heti filmtegyzet HAMM! Pszichopatológusok felte­hetőleg jól meg tudnák ma­gyarázni, miért mostanában a sokkoló kannibalizmus elburjánzása a filmekben. Az ember, mint faj ősidő­ből előbukkanó atavizmu- sa? A valaha nyilvánvalóan létezett (de egyes primitív törzseknél még ma is fel­lelhető) emberevés szokása kísért vissza évtízezredek távlatából? Vagy ez már a modern ember újkori ke­gyetlensége? Vagy a kettő együtt? Ha arra gondolunk, milyen elborzasztó képso­rokkal traktál bennünket a tévéhíradó naponta, milyen szörnyűségesen megcsonkí­tott holttestek látványával riogat, s miféle iszonyatos bűntettekről hoz hírt a mi napi sajtónk is, a legva­dabb horrorfilmekbe illő képekkel körítve, akkor azt is mondhatjuk: talán nem is tűnt az évezredek mesz- szeségébe ez az állati vo­násunk. Rövid időn belül két film szólt erről a kanniba­lizmusról. Az egyik Oscar- díjak fényében tündököl. A bárányok hallgatnak, gyom- rot-lelket felkavaró képso­rai dacára is, öt szobrocskát érdemelt ki. (De az is lehet: a szörnyű téma, ma szerfö­lött divatos lévén, esetleg még bele is segített a sike­rekbe). Kevésbé sokkoló, de végkicsengésében mégis­csak a kannibalizmust mu­tatja be, Marco Ferreri A hús című filmje. Ügy indul, mint egy szab­vány, erotikus szerelmi tör­ténet. A nem éppen daliás, s már nem is nagyon fiatal Paolo, aki külön él a fele­ségétől, a gyerekeitől és a kutyájától, egy este véletle­nül találkozik egy fantasz­tikus erotikus kisugárzású, pompás testű nővel, Fran- cescával. A lány, talán unalmában, elmegy Paoló- val. Hetekig vannak együtt, Francesca valósággal fel­habzsolja Paolót, akit ál­landó szerelemre kész álla­potban tart egy indiai mód­szer segítségével. De aztán ráun a férfira. Az viszont nem un rá Francescára. És amikor a lány el akar men­ni. jobblétre szenderíti, be­rakja a mélyhűtő szekrény­be, s hogy minél tökélete­sebben a birtokába vehesse-, időnként falatozik belőle egy .kicsit. Hát nem éppen étvágy- gerjesztő finálé. De a film éttől eltekintve érdekes, helyenként remek fanyar humorral és sok ötlettel. Ferreri ráadásul talál egy valóban fantasztikusan ét­vágygerjesztő teremtést Francesca szerepére. Fran­cesca Dellera színészi pro­duktumot ugyan nemigen nyúlt, de amikor arról van szó, hogy megmutassa ma­gát, abban a pillanatban ez feleslegessé is válik. Általa kap értelmet a film címé: a hús, a női test főszereplő. A mindenféle lila magyará­zatot, hogy itt férfi és nő­örök küzdelméről volna szó, meg hogy a modern ember hirtoklásvágyának szélsősé­ges megnyilatkozását lát­nánk, nyugodtan el lehet hagyni. Ferreri minden filmjében szívesen vállal­ta a polgárpukkasztó sze­repét. Most is ezt teszi, mel­lesleg pedig csinál egy fil­met, amelyet a férfiak is, a nők is ugyanazért néznek meg: a benne leplezetlenül és bőségesen előadott szexért. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom