Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-27 / 124. szám

VÁLASZOL A GÉP A háromszoros győztes leztéjv a versenykiírásban. A területi és a megyei ver­senyen hasonló adottságú gépekkel indultunk, itt vi­szont íBM-ek is voltak, és ez csak akkor derült ki, amikor a verseny elkezdő­dött. — Térjünk vissza egy ki­csit a kezdetekhez. Mikor kezdtél számítástechniká­val foglalkozni? — Harmadikos voltam, amikor a szüleim vettek egy C—64-et. Először játszottam rajta, de őszintén szólva nem nagyon kötöttek le az unalmas játékok. Ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor kaptam egy floppyt, ami jelentősen felgyorsítot­ta a gép működését, akkor már jobban érdekelt, ma­gam is írtam programokat. Már nem is tudom, mikor fordult igazán kpmolyra a dolog, de most ott tartok, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne ülnék le a gép elé. — Melyik programodat szereted legjobban? ■— Nagyon tetszenek a szöveges játékok, olyanok, mint egy beszélgetés. Ka­pok egy feladatot, és a gép Irányít, tanácsot ad. Leg­jobban azt szeretem, ame­lyik a középkorban játszó­dik, egy sas tollát kell meg­szereznem. Akármit csinál­hatok. mondjuk beírom, hogy elfáradtam, és leülök megenni egy almát. Ö meg válaszol, például erre egy alkalommal azt írta kj a képernyőre, hogy „hamm, hamm"! FELVETTÉK — Segít a tanulásban a számítógép? — Hát — mosolyodik el kópésan — inkább hátrál­tat. Naponta legalább egy órát eltöltők vele, de ha Ócsai kulturális napok Vendégek Dabasról is Az ócsai kulturális na­pok rendezvényeire idén május 29-e és június 4-e között kerül sor. E héten, pénteken, 17 óra 30 perces kezdettel, térzenével indul a program, Ezt Dániel Kor­nél festőművész kiállítása követi. Az Egressy Gábor Szabadidőközpontban a népdalkör és a citeraegyüt- tes műsorát tekinthetik meg az érdeklődők, 19 órai kez­dettel. Az ünnepélyes meg­nyitót ezután tartja meg «fr. Búza Attila, Ócsa nagy­község polgármestere. Ko­dály Háry János című dal­játékát a helybéli lialászy Károly Általános Iskola ta­nulói mutatják be 19 óra 15 perctől. A kék Duna kerin- gő című, Jancsó Miklós Tendezte filmet 21 óra 30 perctől vetítik. A szombati nap a sporté. Futócsata, kispályás labda­rúgás, amatőr autó-ügyes­ségi verseny, mountain-bike, birkózó- és karatebemuta­tó, s természetesen az ered­ményhirdetés lesz a prog­ram. Este, 20 órától diszkó várja a szabadidőközpont­ban a tánckedvelőket. Vasárnap, május 31-én, gyermeknapi aszfaltrajzver­seny kezdődik 15 órakor a szabadidőközpont kertjé­ben. Térzene hallgatható 17 óra 30 perctől, majd a Bikini együttes fellépése következik 20 órától. Hétfőn, június 1-jén, dél­előtt Kodály Háry Jámos című művének előadásával kezdődik a rendezvény, me­lyet Ez kész cirkusz elne­vezéssel Puszi és Emésztő műsora követ. Délután, 15 órától a 100 Folk Celsius együttes élő lemezbemuta­tójára kerül sor Miki ma­nó címmel, majd Pa-Dö- Dö-koncerttel zárulnak a nap eseményei. Kedden Cindy meséi címmel, színes, ausztrál rajzfilmet vetítenek, 10—14 óráig. B. Horváth István és Budai László Szamárfül (es) műsora 15 órai kezdettel tekinthető meg. Gálvölgyi János estje 19 órától Én összeféltem magam cím­mel, 19 órától látható. Szerdán, Én elmentem a vásárba címmel, a6 Staféta együttes mutatkozik be 14 órától. A Garabonciás ze­nekar — ócsai iskolásokból alakult — 16 óra 30 perces kezdettel lép fel. A dabasi zeneiskola kihelyezett ta­nulóinak évadzáró koncert­je 17 órakor kezdődik. A Swing táncklub 20 órától társastáncokat mutat be. Csütörtökön, — mely az utolsó napja a rendezvény- sorozatnak — Kuckó Mac­kó címmel Papp Rita és Bodnár Attila koncertjével, 10 órától kezdődnek a prog­ramok. Markos György est­je 20 órai kezdettel zárja a kulturális napokat. Az Ágasházban az ásványgyűj­temény, a tájházban a hely- történeti kiállítás tekinthe­tő meg ez időszak alatt, akárcsak Dániel Kornél fes­tőművész tárlata, s az óvo­dások, általános és közép- iskolások rajzaiból készült kiállítás. egy érdekesebb feladat jut eszembe, többet is. Amikor rossz jegyet kaptam az is­kolában, a szüleim bünte­tésből el is tették. — Apropó, iskola! Hová jelentkeztél? Hol folytatod a tanulmányaidat szeptem­bertől? — Amikor megnyertem a megyei versenyt, felvételi nélkül felvettek az itteni gimnázium számítástechni­kai szakára! — Gratulálok. Akkor — legalábbis így utólag meg­ítélve — mégsem hátrálta­tott annyira! A Budapesten megrendezett országos ver­seny milyen volt? Gondolkodik. mondja-e vagy ne mondja, de bizta­tom. TANÁCSOK — Elég rossz körülmé­nyek között versenyeztünk. A terem az alagsorban volt, és a verseny 3 órája alatt nem lehetett szellőztetni, mert az ablakok a járdára nyíltak. És ... — újból el­akad, a folytatáshoz még több biztatás kell, mint az előbb — ahhoz képest, hogy 5000 forint volt a nevezési díj, kaptunk egy csomag rö­pít és egy kis üveg üdítőt. A területi és a megyei ver­senyen sokkal jobb körül­ményeket biztosítottak, pe­dig ott kevesebbet kellett fizetni! — Milyen mezőnyben in­dultál? A többiek is magán- szorgalomból, önállóan ta­nulták a számítástechnikát, mint te? — Ä, voltak olyan gyere­kek, akik heti 8 órában, is­kolai keretek között tanul­ják. ráadásul komolyabb gé­peken ! — Milyen tanácsot adnál azoknak a fiatalabb sors­társaidnak, akik most kez­denek számítógéppel fog­lalkozni? — Én életemben most versenyeztem először, nem tudtam, mi vár rám. Azt ta­nácsolom. hogy már hato­dikos, hetedikes korukban nevezzenek be a versenyek­re, nem baj. ha nem nyer­nek, de szokják meg, gyűjt­senek tapasztalatokat, ak­kor a második-harmadik alkalommal már tudni fog­ják, hogyan készüljenek! Pachncr Edit ,DZSEBIMBE CSŐK ELMA VAR* T ánccal hódított a Tápiómente „Türk ve madzsar kar- destir — o török és a ma­gyar testvér". Hogy a ve­lünk etnikai rokonságban álló nép — legalábbis a történelem kezdetein való együttélés tudományosan kimutatható — mennyire komolyan gondolja ma is az idézett mondást, azt ala­posan magtapasztalhatták az elmúlt napokban Török­országban turnézó Tápió­mente néptáncegyüttes tag­jai. Részese lehetett az él­ménynek az újságíró is, aki ily módon közvetlenül érzé­kelhette a kultúra, a nép­zene, néptánc összekötő, kölcsönhatásban lévő sze­repét a különböző nyelvet beszélő emberek, nemzetek között. Amit bizony meg­nyugtató volt látni, tudni — főként hazafelé jövet, az út­vonalunkon egyébként bé­kés Jugoszlávián áthalad­va. A meghívás a török népi muzsika és tánc hagyomá­nyainak őrzéséről, ápolásá­ról nevezetes kisázsiai vá­rosból, Aydinból érkezett Nagykátára. Nem véletle­nül, nem előzmények nél­kül. A Dómján Lajos ko­reográfus és segítőtársai által közel három évtizede alakítgatott, csiszolt, több­ször újjáteremtett magyar együttes bejárta már szinte a fél világot. Ennek nyomán nemzetközi* elismertségre, szerteágazó külföldi kap­csolatokra tett szert. A Tá­piómente felnőtt- és gyerek­csoportjai letették már névjegyüket a Közép-Kelet eme legnagyobb államának fővárosában Anlcarában, de Bursában is. Jó a hírük J A mostani fesztivál szer­vezőjének, az Aydin Lise- sinek — a legalább kétezer diák városi gimnáziumának — ugyancsak számottevő híre van a folklór nemzet­közi világában. Folyamato­san öt nagy létszámú tánc­csoportjuk működik, a leg­jobbak a nagyobb fesztivá­lokon is rendszeresen meg­fordulnak. Innen a kölcsö­nös ismeretség: Mukadder Aksoy, a török együttes mű­vészeti vezetője, az ese­mény fő koordinátora, a meghívó aláírója jói tudta hát, mire számíthatnak a magyar n éptánc immár je­les reprezentánsának számí­tó Tápiómente színpadra lé­pésével. S ez a szempont még fontosabbá vált az­után, hogy kiderült: a ma­gyarok mellett csupán egy szlovák társulat, a Kassa környéki Bukovcán népi együttes érkezett meg a helyszínre, vállalta a közel kétezer kilométeres utat a meginvitált európaiak kö­zül. Aminek oka nyilván a magas költségekkel magya­rázható, hiszen a vendéglá­tók az utazást mégsem fe­dezhetik. Szerencsére a tá­mogatások -mellett a Tápió­mente önmaga is hozzájárul saját fenntartásához, így összejött az útiköltség Magyaros tempóban A házigazdák, legfőképp a török nézők aligha csalód­tak táncosaink produkciói láttán. A lassú, misztikus keleti táncok s a hagyo­mányőrző szlovák fellépé­sek között minden alka­lommal fergeteges sikert aratott a magyarok tempe­ramentumos, jókedvű, lük­tető összeállítása. A szatmá­ri táncok, a köcsögöstánc, a csizmacsattogtató szinte szünet nélküli tapsra kész­tette a közönséget, nem be­szélve a csikóslegények lát­ványos és zajos ostorpattog- tatásáról. Marton Gábor rangidős táncos irányításá­val az összehangolt látvány teljesen elfedte a kívülálló számára, hogy az együttes •— mint korábban már né­hányszor — most is éppen átalalculóban van. Május lévén, a „nagyok” közül so­kan nem értek rá, így a gárcfa fele az utánpótlásból került ki. Noha valójában alig lehet közöttük válasz­tóvonalat húzni: az ilyesmi megszokott és természetes dolog már az együttes éle­tében. A Molnár Tibor ve­zette zenekar és énekesek ugyancsak kitettek magu­kért. jó érzékkel fokozták, lassították a magyaros tempót. A tengerparti Mug- la város sportcsarnokában például mindkét előadáson 3-4 ezer néző tapsolta pi­rosra tenyerét, s kiabálta kórusban: Magyarisztán! Magyarisztán! Aydin sza­badtéri színpadán, de az ez­reket vonzó utcai menet- táncokon sem maradt el a siker. Az újságíró pedig azt sem titkolhatja: öröm volt látni, hogy ezek a Magyar- országot képviselő Tápió menti fiatalok nemcsak él­vezték a sikert, de látha­tóan akarták is ott, kis hí­ján a világ másik sarká­ban. Törökországban. Gülc-güle Hozzájárult mindehhez az említett barátság, rokon­ság motiválta vendégszere­tet. A törökök egyébként is nyíltszívű, közvetlen, ke­délyes emberek: a csalá­doknál elszállásolt fiúk és lányok ennek számos meg­nyilvánulásával találkoz­hattak. Közelről bepillant­hattak egy olyan életfor­mába, gondolkodásba, ahol békésen megférnek egymás mellett az évszázados ázsiai és török hagyományok, meg a legmodernebb polgári vi­selkedésminták, öltözékek, csúcstechnikák. Igaz, Aydin és a tengerparti sáv nem a birkanyájat terelgető sze­gény törökök vidéke, noha közülük is láttunk néhá­nyat. Amikor a Tápiómente fellépéseinek rendszeres búcsúszámát, az „Üsküda- ra” című török népdalt kezdte énekelni, a csatla­kozó hazaiak, de a magya­rok és a törökök között is mintha eltűntek volna a különbségek. Annyi eltérést lehetett legfeljebb felfedez­ni, mint amikor egy török azt mondja: „dzsebimbe csők elma var”. A magyar pedig így szól rá: zsebem­ben sok alma van ... Az együttesvezető. Szege­di Pál zsebéből pedig elő­került az a meghívó, amely az aydini táncosokat augusztus 20-i viszontláto- gatásra hívja Nagykátára. Tóth Ferenc Pályázati felhívás A Társadalmi Egyesülések Szövetsége Pest megyei szervezete elnöksége, a Pest Megyei Levéltár és a Pest Megyei Honismereti Egyesület helytörténeti, krónika­írói pályázatot hirdet. A pályázat nyilvános, azon részt vehetnek mindazok, akik Pest megye településeinek múltjával foglalkoznak — különösen a Pest megyei helytörténészek, krónikaírók, pedagógusok és a honis­mereti szakkörök. A pályázaton nem vehetnek részt hivatásos kutatók, történészek, levéltárosok, muzeoló­gusok. Csak olyan munkák nyújthatók be, amelyeket előzőleg — különböző célból — még senki sem lekto­rált. Kiadóhoz, szerkesztőségekhez korábban eljuttatott írásokkal, továbbá doktori értekezésekkel, főiskolai, egyetemi szakdolgozatokkal, diplomamunkákkal nem lehet pályázni. 1. Beadható az adott Pest megye! község, város, iskola, köz­művelődési intézmény, üzem, vállalat, szövetkezet, egyesület, lakóterületi közösség és mozgalom történetéről szóló dolgozat, illetőleg 1945-től napjainkig terjedő időszakot átfogó elbeszélő krónika, továbbá a nemzetiségek megyei és helyi történetét feldolgozó munka. A nemzetiségek története — részben vagy egészben — a nemzetiség nyelvén is megírható. Ebben a ka­tegóriában pályázni csak jegyzetekkel ellátott és legalább egy szerzői ív terjedelmű (23 géDelt oldal) pályaművel lehet. Dí­jak: I. díj 10 000 Ft, II. díj 8000 Ft, III. díj 6000 Ft. 2. Benyújtható -- elsősorban az 1991. és 1992. évi — falu (vá­ros) -krónika, valamint az adott üzem, vállalat, szövetkezet és intézmény egy vagy néhány esztendejéről szoló munkahelyi krónika. A krónika legalább egy szerzői ív terjedelmű kell hogy legyen, és az a megyei nemzetiségek nyelvén is meg­írható. Díjak: I. díj 8990 Ft, II. díj 6000 Ft, III. díj 4000 Ft. A pályázat történeti munkákra vonatkozik. A bírálóbizott­ság nem veszi figyelembe a múltról szóló szépirodalmi jelle­gű írásokat vagy a régészeti és néprajzi munkákat. A pályaműveket a Pest Megyei Lelvéltárnak (1364 Budapest, Semmelweis u. 6. vagy Pf. 30) kell megküldeni. A pályamun­kát egy példányban kell benyújtani, a bírálóbizottság a gépelt szöveg jó minőségű papíron készült első példányát fogadja csak el. A pályamunkák beküldésének határideje: 1992. augusz­tus 31. A pályázat eredményét 1992. november 30-án közük. A pályadíjakat az erre a célra összehívott bírálóbizottság ítéli oda. A pályamunkák kézirati példányai a Pest Megyei Levél­tár tulajdonává válnak. A díjazott művek egészének vagy rész­leteinek publikálási joga két évig a pályázatot meghirdető szerveket illeti meg« Hú kiadás és kérés a budai Várban Mise angolul, magyarul E ördög László gödöllői premontrei atya celebrálta néhány napja este a buda­vári Mátyás-templomban azt a szentmisét, melynek Charles H. Thomas, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete volt a fővédnöke. — A misét ünnepi hang­verseny követte a Kodály Zoltán Kórusiskola közre­működésével, az Amerikai —Magyar Környezetvédel­mi és Kulturális Társaság rendezésében — tájékoztat Eördög László, szerzetesi nevén Benedek atya. — Bevezetőként magyarul is, angolul is elmondtam a mi­se szándékát: egyrészt kö­szönet, hogy a nagykövetné asszony az egészségét visz- szanyerte, másrészt kérés, hogy a kórusiskola helyet kapjon valahol. Jelenleg nincs állandó helyük. An­golul és magyarul hangzott el a szentlecke, majd az evangélium is, a mise ká- non.iit pedig latinul mond­tuk. A mise befejeztével következett a koncert. A kö­zépiskolás korú fiatalokból álló kórust ifjabb Sapszon Ferenc vezényelte, aki a művészeti igazgatójuk. Sokan vettek részt a szentmisén, többen, mint ahányan általában egy hét­köznapi esti szentmisén szoktak. Nyilván megjelen­tek azok, akik akár a ze­nei életből, akár a közön­ség köréből szívükön vise­lik a Kodály Zoltán Kórus­iskola sorsát. N. A. POMAZ Látogatás a templomban A Pomáziak Baráti Köre szeretettel várja az érdek­lődőket május 30-án, szom­baton 11 órára, a pomázi katolikus templomba, ahol Harangozó Imre esperes úr ismerteti a templom törté­netét, és bemutatja az ott látható műtárgyakat. A szervezők pontos megjele­nést kérnek! Hosszú idő telt el 1642 óta, amikor is a francia ma­tematikus, fizikus és filo­zófus. Pascal elkészítette az első mechanikus számítógé­pet. Háromszáz év múlva az első elektronikus számí­tógépet is megtervezték a Harvard Egyetemen. Való­ban igaz lehet, hogy fel­gyorsult az idő, mert azt követően már csak néhány évtized kellett, hogy az egy­szerű háztartási segédesz­közök és a gyerekek játékai közé is bekerüljön. Már ahol, persze. Magyarorszá­gon még nem annyira elter­jedt, mint mondjuk a tele­vízió, s a felnőttek többsége bajban van a legegyszerűbb klaviatúra előtt is. SIKEREK Túri Zoltán is jóformán gyerek még — 14 éves —. s remélem, ezzel nem sértem meg. Szőke hajú, szelíd ar­cú. vékony, magas fiú. a ba­jusza épphogy serken. Ki­csit félszegen ül a budake­szi általános iskola igazga­tói irodájában, hogy a szá­mítástechnikában aratott győzelmeiről beszélgessünk. Magától értetődő természe­tességgel használja a szak­zsargont, minduntalan meg kell állítanom, hogy fordít­sa le, magyarázza meg. mit Is mondott tulajdonképpen. — A területi és a megyei tanulmányi verseny után két hete megnyerted az or­szágos számítástechnikai versenyt, a Commodore C—64 kategóriában. Ugyan­ezen a versenyen az össze­sítésben hatodik lettél. Ezt magyarázd meg, légy szíves! Több géppel kellett indul­ni? — Nem, én csak a C—64 kategóriában indultam, nem is tudtam, hogy komolyabb gépek is lesznek. Nem je-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom