Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-26 / 123. szám

• • //■ GODQLLOI XIX. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM 1992. MÁJUS 26., KÉDD //áziorvos n ézö be n Egy közül választhatunk ? Örülök annak, hogy a környék néhány településén helyi újságot írnak, és bátran állíthatom: érdemes bennük csemegézni. Az Aszódi Tükörben jelent meg a helyi körzeti orvos cikke a társadalombiztosítási kártyákról, ebből szeretnék idézni: szívesen megválna, de ha a betegeké az orvosválasztás lehetősége, nem nekik kel­lene „indokolt esetben” másra bízniuk magukat? Ügy vélem, az orvosok­nak az egymás közt felme­rülő nézeteltérések elkerü­lése érdekében nem a bete­gek kiszolgáltatottságát kel­lene kihasználniuk. Őszintén szólva megdöb­bentett a cikk folytatása is: „Sok embernek terhet, nehézséget jelent, hogy a kártyát maga hozza el. En­nek megkönnyítésére meg­kértem néhány betegemet, hogy vállalják el ázt, hogy hozzájuk is le lehessen ad­ni a kártyákat, és én azo­kat az ő lakásukon szigná­lom. Sokan ugyanis évekig nem jönnek a rendelőbe, és emiatt sem akarnak jönni, de én el sem várom, hogy egy adminisztratív aktus miatt esetleg szabadságot kelljen igénybe venniük.” Amikor a minisztérium emberei a rendszer hasz­nosságát bizonygatták, olyan távlatot festettek elénk, hogy a háziorvos a család barátjaként akár az utcán is megkérdezi: Hogy vagyunk? Nos, ne legye­nek illúzióink! Ha az orvos a kártya leadását admi­nisztratív aktussá minősíti, akkor baj van ... A baj ott kezdődik, hogy­ha a beteg így adja le a kártyáját, akkor az orvos nem fogja őt ismerni. Ez persze nem azért fontos, hogy később megkérdez­hesse, hogy érzi magát — ezt inkább a kártya szemé­lyes leadásánál kellene megtennie. Mjnden embernek lehet olyan egészségügyi panasza, amit ő kis dolognak tart, de az orvos esetleg egy súlyosabb betegségre kö­vetkeztethet belőle. Ezt hívják a betegség megelő­zésének; nem lehetne ezt a kártya személyes leadásá­nál megkezdeni? Természetesen, aki saj­nálja az egészsége érdeké­ben azt a kis időt, az lead­hatja a felkért betegeknek a kártyáját — ám ezt a módszert éppen az orvos­nak nem kéne ajánlania, mert bár a fizetést a le­adott kártyák száma után fogja kapni, azok mögött emberek vannak. Nem tudom, hogyan fog ez az új rendszer vizsgáz­ni, de lehet, hogy a Nép­jóléti Minisztérium nem ilyen lovat akart? —z. —n. A megújult hagyomány folytatódik Majálisra készülnek Három éve, hogy az aszódi gimnázium és szakközépis­kola tanárai, diákjai az öregdiákok Baráti Egyesületé­nek kezdeményezésére felújították a régi aszódi diákma­jálisok hagyományát. Az elsőt 1990-ben rendezték — több mint 20 éves szünet után — Domony-völgy ben, s a másodiknak is a tavak melletti dombok adtak helyet. Olyan volt ezeknek a megfiatalított majálisoknak a hangulata — számunk­ra. negyven vagy több esz­tendővel ezelőtti diákok számára —, mintha vala­milyen vallásos összejöve­telen lettünk volna az Is­ten szabad ege alatt. Hatal­mas fák lombjától védve nyüzsgött az ifjú sereg. Mi. öregek, figyeltük a fiatalok vidámságát, játékos spor­tolását, komolykodó főzé­sét. Amikor a hangszórós au­tóból bömbölt a srácoknak és a lányoknak egyaránt tetsző korszerű muzsika, egykori osztálytársaimmal félrehúz xitunk, távol a sokadalomtól hallgattuk a nekünk kedves madarak csicsergését, amely szebb volt minden más éneknél. Láttunk 16—18 éves páro­kat sétálni a központi hely­től távoli erdei utakon, s elkezdtünk mosolyogni: Lám, csak hagyni kell, s a fiatal madár mindjárt ott­hon van a mezőn. Csak nem kell levágni önbizal­ma szárnyait, és nem sza­bad megnyirbálni a szár­nyalását szűk életketrecek­kel. GATE Doktori értekezés A GATE gépészmérnöki kar dékáni tanácstermében ma, május 26-án 13 órakor tartják Sikolya László: Az univerzális parcellacséplő­gép szerkezeti kialakítása, vizsgálata, fejlesztése című doktori értekezésének vé­dését. GALGAMACSA Döntés előtt A Vankóné Dudás Juli- alapítványt kezelő kurató­rium tagjai május 28-án délelőtt 10 órakor tanács­koznak a galgamácsai pol­gármesteri hivatalban, hogy a Vankóné Dudás Juli-dij 1992. évi odaítélé­séről döntsenek. Az alapszabály szerint a népművészet megőrzéséért, megismertetéséért éven­ként egy közösségi és egy egyéni díjat adnak ki. A kitüntetéseket június 27-én a galgamácsai falu­múzeum szabadtéri szín­padán rendezendő ünnep­ségen veszik át a díjazot­tak. Mozi Városi filmszínház: Delicatessen. Színes, szinkronizált francia film. 18 és 20 órakor. Aszód, autósmozi: Huncutka. Színes, szink­ronizált amerikai vígjáték. Este fél kilenckor. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tár 19. A szerkesztőség vezető­ié: Balázs Gusztáv. Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. u. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn io-töl 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. A költségek nagyon magasak Ikladi srácok kirajzása Szerdán délelőtt kerestem meg az ikladi általános is­kolát. Az épületben csak néhány pedagógus dolgo­zott. s az igazgatói irodá­ban a tanév zárását előké­szítő munkáját végezte Stündl Gáborné igazgató­nő, aki érdeklődésemre el­mondta, hogy a gyerekek „kirajzottak” az ország minden tájára. — Munkatervi felada­tunk, hogy az egyes osztá­lyok minden év tavaszán a tanulmányaikhoz kapcso­lódó vidékekkel, látniva­lókkal ismerkednek. Erről a hagyományos, s a diákok életében nagyon hasznos meg kedves eseményről az idén sem mondtunk le, bár a kirándulási költségek na­gyon megemelkedtek. Saj­nálatos dolog például — nem beszélek az étkezés, a szállás árának mára kiala­kult összegéről —, hogy a diákok utazásához ma már nem biztosítják kedvezmé­nyesen az autóbuszt. A szü­lőkkel őszintén ismertettük a lehetőségeket, s olyan döntés született, hogy a ki­rándulásról — a nehézsé­gek ellenére — nem szabad lemondani. — Merre járnak most az ikladi tanulók? A legkisebbek a faluval ismerkednek. Az elsősök a község szép falumúzeumát keresték fel, amely szinte egyedüli az országban. A azánkba települt németek emlékeit mutatja be. A má­sodikosok Iklad középüle­teivel — községháza, mű­velődési ház, könyvtár, or­vosi rendelő, posta, üzletek stb. — ismerkednek. Ki­rándulásuk második napját a Galga partján töltik el. Népi sportjátékokat tanul­nak. játszanak, s ebédre szalonnát sütnek. A harmadikosok mesz- szebbre mennek, de még mindig szűkebb hazánkkal ismerkednek, ők ugyanis Galgamáesán, a Vankóné Dudás Juli emlékeit őrző falumúzeumba látogattak, s a naiv festőművész al­kotásai segítségével a Gal­ga mente népművészetét fedezik fel. A negyedik osztályba já­rók — tananyaguk a ke­nyérsütés — az aszódi ke­nyérgyárban vannak. Az üzem vezetői és dolgozói már az elmúlt években is szeretettel fogadták ifjú lá­togatóikat. Talán az idén is jut gyerekeinknek egy-egy ropogós, kemencemeleg sóskifli. Holnap Vác neve- tességeit keresik fel. A felsősök legkisebbjei — az ötödikesek — két na­pot Budapesten töltenek. Első napon felmennek a Budai Várba, szakértő ve­zető várja Őket a Hadtörté­neti Múzeumban. Megcso­dálhatják a Parlamentet is. Holnap — többek között — a Planetárium megismerése lesz soron. Az igazgatónő itt ismét kedvetlenül jegyzi meg a magas belépődíjakat. Egy fél órát személyenként 80 forintért tölthetnek el a diákok a Planetáriumban. Sajnálatos, hogy az isme­retek nyújtásának és szer­zésének ekkora lett a költ­sége. A hatodikosok — most olvasták az Egri csillagok című Gárdonyi-regényt — Eger várát veszik be, és a hős város műemlékeit né­zik meg, majd kirándul­nak Szilvásváradra, s ter­mészetesen útközben meg­állnak Bélapátfalván és Szarvaskő váránál. Lesz egy gyalogtúrájuk is a Sza- lajka-völgyben. A hetedikesek Veszprém­be utaztak, aztán a Bala- ton-felvidék nevezetessé­geit — Balatonfüred, Ti­hany stb. — keresik fel. Megmásszák Sümeg he­gyét. Eljutnak Velem.be s Kőszegre is. A nyolcadikosak szintén messze vidékeket keresnek fel. Győr, Pannonhalma, Pápa, Nagycenk, Sopron, Fertőd, Kőszeg. Amikor az osztályok ki­rándulási programját meg­ismertem, Stündl Gábor­né a lelkemre kötötte, hogy az írásból ne maradjon ki a szülőket joggal megillető köszönet, amiért anyagi se­gítségükkel lehetővé tették a gyerekek országjárását. És ez a köszönet körze­tünk minden községében megilleti a szülőket, mert úgy tudjuk, sehol nem ma­radtak el a már megszokott tavaszi kirándulások. Fercsik Mihály Szép volt, ahogy a levél mozgott, rezgeti a gyönge szellőben. És szépek voltak a fiatalok — mi öregdiá­kok pedig boldogok — a szabad természet zöld, me­zei virágoktól illatos palo­tájában. Most ismét majálisra ké­szülnek a gimnázium és szakközépiskola diákjai, Május 30-án a gimnázium udvarán és épületében kap helyet a majális. A rendez­vény 9.30 órakor különbö­ző sportműsorokkal kezdő­dik, amelyek gerincét az öregdiákok és a mai tanu­lók közötti mérkőzések ad­ják. 10.30 órakor nyitják meg a nosztalgiakiállítást. A megnyitó után kezdődik a kultúrműsor. Egész na­pon át nyitott lesz a film­múzeum. Az érdeklődők az iskola életéről készült fil­meket nézhetik meg. Az uszoda is üzemel reggeltől délig. Az udvaron büfé várja a vendégeket. A majális tanár gazdája Nyiry Szabolcsúé. A na­pokban beszéltem vele, s úgy tűnt, hogy fáradt. — Alig egy hét van hát­ra a rendezvényig — mond­ta —, s most még úgy lát­szik, semmi nincs rendjén. Semmi nincs a helyén. Mint­ha kissé magunkra marad­tunk volna. Biztatom, nyugtatom a már elmúlt két sikeres ma­jális gazdáját, hogy min­den rendben lesz. Magam­ban — természetesen — aggódom a sikerért, mert érzem, hogy ez a majális még rtem idézi teljesen a régiek hangulatát. De ha a Galga menti falvakban s Pest megye városaiban, községeiben élő öregdiákok megértik a hívó szót, a rendezők hagyományt újító jószándékát, május 30-án az aszódi diákmajális kör­zetünk ünnepe, nagy ese­ménye lesz. Alkalom a találkozásra, az emlékezésre, múltunk megidézésére, az aszódi gimnázium jövőjének ter­vezésére, barátságokat erő­sítő koccintásra. (Fercsik) olvasóink fóruma Egy volt diák szemével Erősen elgondolkodtatott a Gödöllői Hírlap május 5-i számában „Önkormány­zati szemmel” címen meg­jelent írás. Mert miről is van szó? Az aszódi evangélikus egy­házközség kéri vissza tu­lajdonát. A képviselő-testü­let a gimnáziumot úgymond „törvényből származó va- gvon”-ként védi. Vajon milyen törvény az, amely a 230 éves gimnázium 190 év utáni jogtalan eltulajdoní­tásából, majd 40 évi hasz­nálatából kovácsol tőkét az önkormányzat számára? Vajon ha annak idején a gimnázium az evangélikus egyházé marad, nem fejlő­dött volna? Nem épülhetett volna még szebb tornacsar­nok, még jobb műhely, szá­mítógéplabor vagy uszoda? Ezen fejlesztési lehetősé­gektől is megfosztották az egyházat. Vajon mitől fél a képvi­selő-testület? Attól, hogy közepes oktatási intézmény­ből egy erős gimnázium, egy valóban magas mű­veltségű. felkészült embe­reket kibocsátó oktatóbá­zisa lesz a városnak? Aszódon mindenki isme­ri Zalán Frigyes tanár urat, aki még az egyház kezelé­sében lévő gimnáziumban kezdett oktatni, és az álla­mosított gimnáziumban fe­jezte be a tanítást, de nem fejezte be a mai napig sem a nevelést. Akiket tanított, megerősíthetnek abban a véleményemben, hogy az ő felkészültsége, személyes varázsa többet adott szá­munkra bármely más pe­dagógusénál! Az Aszódi Evangélikus Gimnázium nem zárkózott el a múltban sem a más vallásúak oktatása elől. Ügy gondolom, ezután sem teszi majd, hiszen elemi ér­deke egyezik a városéval és hazánkéval: felkészült, okos emberpalántákat adni ha­zánknak. Ennél többet a képvise­lő-testület sem akarhat. Ami pedig a csereként fel­ajánlott Széchenyi-kastélyt illeti, tudomásom szerint annak is élnek a jogos tu­lajdonosai. Ha majd ők is jelentkeznek tulajdonukért, vajon mit ajánl fel a kép­viselő-testület cserébe? A volt szovjet, laktanyát? Sinkó Vilmosné, egy volt aszódi diák Zöld programok! Előadások, rendezvények Május utolsó napjaiban három jelentős rendezvényt tartanak a zöldek közre­működésével. 27-én 18 óra­kor a Zöld Párt gödöllői csoportja Expo ’96 címmel vitakört tart a máriabes- nyői MÁV-váróteremben, meghívott előadójuk Bog­nár Endre, a város főépí­tésze lesz. Május 29-én délután fél hatkor az aszódi művelő­dési házban tartja gyűlését a helyi városszépítő egye­sület, ahol Medveczki Zol­tán, a zöldek társelnöke Aszód és környéke telepü­lésfejlesztési lehetőségei, a „Sokunk véleménye az, hogy amellett, hogy pilla­natnyilag a kártyának semmi jelentősége nincs, arra azonban jó, hogy or­vosok közt létrehozhasson nézeteltéréseket. Ezért L. doktornővel egyetértésben kérem, hogy az eddigi körzethatárokat tartsák be a kártyák leadá­sánál! Ettől csak nagyon indokolt esetben fogunk el­térni.” Tudom, hogy ezek a kár­tyák igen megkavarták a közvéleményt és az orvoso­kat. A nekünk, állampolgá­roknak tartott tájékoztató­kon az hangzott el, hogy szabadon választhatunk háziorvost. A doktor úr döntése megvétózza ezt, hi­szen, ha valaki eddig az ő körzetébe tartozott, az ez­után is csak hozzá viheti a kártyáját, ha akarja, ha nem. Hol itt a szabad vá­lasztás? Arra is kíváncsi lennék, mi az a nagyon indokolt eset, ami eltérítené kör­zethez való ragaszkodásá­tól. Lehet, hogy vannak olyan betegek, akiktől ő is belső piacgazdaság alapel- vei címmel tart előadást, 31-én az aszódi gyermek­napi rendezvényen — me­lyet a Falujárók útja lakó­telepén tartanak — ter­mészetgyógyász-előadással, a kismamák és a biokerté­szet iránt érdeklődők szá­mára tanácsadással várják a város és környéke lakóit. E napon az asztrológiáról és a letűnt civilizációkról többet megtudni szándéko­zók is megtalálják számí­tásaikat az aszódi gyer­meknapi rendezvényen. H. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom