Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-20 / 118. szám

HOZZÁSZÓLÁS CIKK Nem a polgármester székével van a baj, hanem...! • • •• r KÉPVISELŐ A DOMSODI FÓRUMON Erdőt, földet kér vissza a falu A tények és a tények mögött álló személyek is­meretében szokásomtól el­térően nem állhatom meg, hogy szó nélkül hagyjam Kocsis Klárának a Pest Megyei Hírlap 1992. május 18-i számában megjelent Cikkét. Nem áll szándékomban kétségbe vonni a cikk szer­zőjének jóindulatát, ugyan­akkor azonban az is tény, hogy az egész íráson végig­hömpölyög egy olyan mér­tékű elfogultság, amely az objektivitást mint eléren­dőt. a legkisebb mértékben sem célozza meg. A fentiek okán már csak az a kérdés, hogy milyen sorrendben „pontosítsam” a fent említett írás ténysze­rűnek tálalt, cáfolhatatlan­nak feltüntetett kinyilat­koztatásait. Akár tiltakozhatnék is a megfogalmazásért, mi­szerint az etikai bizottság Wittinghoff Tamás polgár- mestert „úgymond vét­keiért” ítélte el. Szeretném közölni Önnel, hogy Wittinghoff Tamás polgármestert az etikai bi­zottság javaslata alapján a testület emberi és jellem­beli hiányosságai, valamint szakmai alkalmatlansága miatt szólította fel a le­mondásra. Olvasom, hogy a jegyző­könyvek kapcsán a szegény polgármestert olyan hibá­kért pellengérezték ki, amelyek minden önkor­mányzatnál előfordulnak. Kénytelen vagyok emlékez­tetni a magát oly ártatlan színben feltüntető polgár- mestert, hogy az általa mesterien megfúrt elődjét ugyanilyen okok miatt a legkeményebb támadások­kal illette, amiért a jegy­zőkönyvek néhány hetet késtek. De nem azért, mert elődje nem akarta a jegy­zőkönyveket elkészíttetni, hanem azért, mert az appa­rátus ezzel foglalkozó része egyszerűen fizikai értelem­ben képtelen volt elkészíte­ni a heti két-három alka­lommal esetenként 6-8 órásra terebélyesedett tes­tületi ülések jegyzőköny­veit. Akkortájt, még Csathó István polgármestersége idején, Wittinghoff Tamás volt a legádázabb szószóló­ja ennek a dolognak. Ahogy fordult a- kocka, úgy érté­kelődött át sok más mel­lett a jegyzőkönyvek kiadá­sával kapcsolatos vélemé­nye is. És most elárulom, nyugodtan tessék megle­pődni, hogy Wittinghoff Tamás polgármester 8 hó­napig nem adta ki a kép­viselőknek a jegyzőkönyve­ket, és messze nem igaz az, hogy azért nem, mert a jegyzőkönyvek gépelésében lett volna restancia. A készre gépelt jegyzőköny­vek hónapokat vártak alá­írásra, és amikor a képvi­selők rendre szóvá tették, hogy még mindig nem kap­ták meg a jegyzőkönyveket, akkor az a banális kifogás került elő Wittinghoff Ta­más kelléktárából, hogy drága a papír. Azt már csak a pontosítás kedvéért teszem hozzá, hogy amikor Csathó István a testületi ülések gyakorisága és azok hosszúsága miatt valóban indokoltan a költségekre hivatkozott, akkor Wit­tinghoff Tamás volt az, aki a legkajánabb vigyorral és a legcinikusabb kiszólások­kal hárította el ugyanazon érveket. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a magatartásformát elegendő pusztán egyetlen, általam leírni nem kívánt szóval jellemezni.) A testület tehát 8 hóna­pig nem kapott jegyzőköny­vet, és éppen azért nem, hogy ne tudjon eleget ten­ni egyebek mellett ellen­őrzési kötelezettségének. Falugyűlés Május 22-én, pénteken délután 17 órakor (az' ál­talános iskola aulájában) falugyűlésre várja Cso- bánka lakóit a község ön- kormányzata. A polgár- mester és a képviselők be­számolnak elmúlt évi mun­kájukról, sikereikről és ku­darcaikról; tájékoztatják a részvevőket, hol tart a Egyébként, ha valaki nem tudná, így is lehet egy tes­tületet manipulálni! Még csak annyit, hogy nem a testület volt az, amely igaztalan vádakkal illette a polgármestert, ha­nem talán fordítva, arra pedig külön kíváncsi len­nék, hogy vajon mi az, amit Wittinghoff Tamás perre vihetett volna. Amit pedig most írok le, azért már jó előre sajnálko­zásomat kell „kifejeznem”, és ez a fegyelmi vizsgálat ügye. Ez esetben Witting­hoff Tamás nem holmi gya­núba fogott fél, hanem ala­pos indokkal gyanúsított, egyebek mellett illetékcsa­lásba keveredett személy. Azonban tekintettel arra, hogy a vizsgálat nem zárult le, nem lenne célszerű rész­letekbe menően foglalkozni az üggyel. És már csak egyetlen röp­ke kis gondolat: Meglepődve olvasom, hogy éppen Wittinghoff Ta­más az, aki a budaörsi la­kosság bizalmára hivatko­zik, annak a lakosságnak a bizalmára, amelyet értesü­léseim szerint Budaörs egyik hivatalos helyiségé­ben lekezelően csőcselék­nek nevezett. Szintén a pol­gármester baráti köréből értesültünk, hogy Budaör­sön az igazán nem jelent­het előnyt, ha valaki bu­daörsi. Alig kétéves buda­örsi „állampolgárság” után természetesen ez logikus! Tarján Ernő képviselő ★ (A témára jövő keddi Számunkban visszatérünk.) Csobánkán telefon és a gáz bevezeté­se; újból napirendre tűzik az Ózon kempinggel és a Hanfland nevű területtel kapcsolatban felmerülő vi­tás kérdésekéit, s falugyű­lés elé tárják a 300 éves évforduló alkalmából ter­vezett ünnepségsorozat programjait. Bár manapság a volt ju­goszláv államok területére utazni nem feltétlenül ajánlatos, egy hattagú rác- kevei delegáció biztonságo­san kelt át az ellenőrző pontokon. Amikor a kato­nák meglátták a budapesti jugoszláv nagykövet leve­lét, azonnal visszaadták és jó utat kívántak. A levél­ben ugyanis ez állt: a rác­kevei küldöttség Kovin szerbiai város meghívására baráti kapcsolatfelvételre utazik. Az al-dunai Kovin város már 12 évvel ezelőtt kez­deményezte a kapcsolatok kialakítását, de akkor ez pénzhiány miatt meghiú­sult. A két város polgárai távol tartják magukat a nagypolitikától, a történel­mi kapcsolatokat akarják feleleveníteni. Hiszen Ko­vin néhány száz évvel ez­előtt Magyarországhoz tar­tozott Keve néven. A török elől menekülő lakói a Cse- pel-szigeten letelepedve magukkal hozták a város­nevet is. Bár ma Ráckevé- nek hívják a települést, mindössze 15 szerb ember él a városban. A dr. Kulcsár István rác­kevei polgármester vezette hattagú küldöttséget nagy szeretettel fogadták. A ven­déglátók szoros programot szerveztek a négy napra, mert a lehető legtöbbet akarták megmutatni nekik a környékből. A 13 ezer 680 lakosú Kovin 38 ezres népességű körzet központ­ja, ahol 23 nemzetiség él együtt békében, barátság­ban. Közöttük 3 ezer 840 magyar is. Döntő többsé­gük, 3 ezer 600 ember Szé- kelykevén lakik. Székelykevén található Európa legdélibb magyar iskolája. Kulcsár István el­mondta, nagyon megható volt a számára, hogy a szülőföldjétől 600 kilomé­terre magyarul köszöntöt­ték a gyerekek és magya­rul mutatkoztak be. Ä ta­nári karból a torna- és az énektanár kivételével min­denki magyar nemzetiségű. A helyi római katolikus templomba is elvitték őket, amelynek oltárképén Szent István felajánlja a koronát Máriának. A kovini vendéglátók már az első napra sajtótá­jékoztatót hívtak össze, amelyen Jovan Szekurity kovini és Kulcsár István ráckevei polgármester be­szélt a kapcsolatfelvétel céljáról. A belgrádi televí­zió ezután különinterjút készített a ráckevei polgár- mesterrel és a magyar de­legáció egy másik tagjával, Alekszov Ljubomirral, a szerbek lakta Lórév pol­gármesterével. Dr. Kulcsár István elmondta az inter­júban, hogy Magyarorszá­gon a szerbek szétszórtan élnek. Ezért nagyon sokba kerülne az iskolai oktatá­suk megszervezése. Reméli, hogy a nemzetiségi tör­vényben európai megoldást találnak a problémára. A Dömsödön nem vádolha­tó érdektelenséggel a la­kosság. Háromszázhatva- nan jelenteik meg a leg­utóbbi falugyűlésen, me­lyen részt vett dr. Vatta Ferenc, a körzet ország- gyűlési képviselője is. A település 1991-es költ­ségvetéséről dr. Sitnikie- wicz László polgármester számolt be. Nagy érdeklő­dés kísérte a telefonháló­zat fejlesztésével, majd a gázbevezetés lehetőségével foglalkozó beszámolókat, melyekkel kapcsolatban már sok kérdés merült fel a részletekre vonatkozóan. A súlyos kérdések, kéré­sek azonban dr. Vona Fe­rencnek a kárpótlási tör­vényről és a szövetkezeti törvényről szóló tájékoz­tatóját kísérték. Sáfrán József elmondta, hogy a dömsödi lakosok­nak 3000 jiold földje van jelenleg a Kiskunsági Ál­lami Gazdaság tulajdoná­ban. Erre a 3000 holdra a dömsödieknek . szükségük lenne, hiszen a helyi ter­melőszövetkezetnek nincs annyi területe, hogy kielé­gíthetné a kárpótlási igé­nyeket. Kérte a képviselő segítségét, hogy a volt tu­lajdonosok visszakaphas­sák földjüket. Ö is, mások is jobb, több, alaposabb tájékoztatást látnának szükségesnek a kárpótlásról, a vagyonne­vesítésről. A kárpótlási törvénybe foglalt határidők mind jogvesztők, és ezekre a határidőkre nem hívják fel megfelelően a figyel­met. Ispán Sándomé szerint nem tesznek meg mindent, hogy az idős emberek — akiket pedig leginkább ér­dekelne — tisztában le­hessenek a szövetkezeti törvénnyel, az átmeneti törvénnyel. Tóth Antal megkérdezte, lesz-e a közeljövőben le­hetőség arra, hogy a Du­nánál levő erdőiket a volt tulajdonosok visszakap­ják? Dr. Vona Ferenc vála­szolt a kérdésekre. Ameny- myiben a helyi termelő- szövetkezet nem tudja ki­elégíteni a kárpótlási igé­nyeket, mindenképpen ál­lami területből kell meg­oldani ezt a gondot. A Földművelésügyi M misz­tériumban egyetértenek azzal, hogy a Kiskunsági Állami Gazdaság területé­ből kárpótolják a volt tu­lajdonosokat. A szövetkezeti, kárpótlá­si és egyéb törvényekkel kapcsolatos tudnivalók megismerése, az érdekek érvényesülésének segítése miatt a megyei kárrende­zési hivatalból eljönnek tájékoztatót, jogszabály- magyarázatot tartani, amennyiben ezt legalább öten írásban kérik. Az erdők kárpótlásra ki- jelölt Kerületté nyilvánítá­sát szabályozza majd az erdészeti, halászati, vadá­szati törvény, ynelyet vár­hatóan őszi ülésszakában tűz napirendre az ország- gyűlés. (Nádudvari) A VÍZ- ÉS CSATORNAMŰVEK JÖVŐJE Nincs két egyforma Vízzel is drágán oltjuk a szomj unkát. Sokba kerül a mosás, a tisztálkodás. Meg­fékezhető-e a közszolgálta­tások drágulása? Erre kér­tünk választ Ritecz György­től, a Gödöllői Víz- és Csatornamű Társulat elnö­kétől. Mint Ritecz György el­mondta, január 6-tól érvé- nyez az a közlekedési, hír­közlési és vízügyi miniszte­ri rendelet, amely megha­tározza a közüzemi vízmű­szolgáltatások és',a csator­nahasználat díjait. — Közigazgatási terüle­tünkön, a Pest Megyei Viz­es Csatornamű Vállalat, va­lamint a Duna Menti Regio­nális Vízművek szolgáltató- hálózata működik — foly­lórévi polgármester pedig arról beszélt, hogy szerb újságokat, könyveket ren­delnek, és egy olyan mű­holdas rendszert alakítot­tak ki, ami fogja a belgrá­di tévé adásait. A kovini művelődési központtól szerb nyelvű szépirodalmi és mese­könyveket kapott ajándék­ba a magyar küldöttség, viszonzásul ők is szeretné­nek majd magyar nyelvű könyveket ajándékozni a székelykevei iskolának. Természetesen nemcsak a kulturális kapcsolatok építésével foglalkoztak, ha­nem üzletemberekkel is ta­lálkoztak. Szorgalmazták az üzleti kapcsolatok kiala­kítását. Megvalósítás előtt áll ugyanis egy vámszabad terület létrehozása Kovin- ban. Ez óriási lehetőség a két város számára, hiszen összeköti őket a Duna, és a vízi szállítás lehetőségével nagyon kedvezően lehetne gazdasági kapcsolatokat kialakítani. A két város polgármestere vállalta, hogy közvetít az üzletem­berek között. Azt keresik ugyanis, ami összeköt, nem azt, ami szétválaszt. A ráckeveiek természete­sen viszontlátogatásra hív­ták meg a koviniakat, akik augusztus végén, a lórévi búcsú idején jönnek Ma­gyarországra. H. Cs. 1 tatta az elnök. — A PVCSV területén köbméterenként 42 forint kilencven fillér a víz-, harmincegy húsz a csa­tornadíj köbméterenként. Ezekre a szolgáltatásokra az idén 1 milliárd 500 ezer forint hozzájárulást ad az állam. így a fogyasztók 1 köbméter vízért maximum negyven forintot, a csator­na-hozzájárulással együtt 60 forintot kell hogy fizes­senek. A társulati elnök utalt arra, hogy a díjemelés az állami támogatás egyidejű csökkentésével az elmúlt évi hasonló költségek meg­duplázódását eredményezi. A rendelet már negyedéve érvényben van, de csak napjainkban lett aktuális. Vagyis most vált igazán húsba vágó kérdéssé, mert a szolgáltatóvállalatok díj­beszedői hozzáláttak a fel­emelt díjakkal készített számlák kézbesítéséhez. Az állampolgár, miután a számla végösszegét megpil­lantva magához tér, első reakciója az, hogy, elmegy és reklamál a szolgáltató­nál. A felkeresett vállalat képviselői pedig széttárják a karjukat, hogy a díjakat nem ők, hanem a miniszter határozza meg. Vagyis az ár hatóságilag lett megállapít­va, s így nincs mit tenni, sajnos fizetni kell! Ma az üzemeltető vállalat működésébe, költségeinek alakításába, a közüzemi dí­jak megállapításába, az amortizációból eredő re­konstrukciós pénzeszközök felhasználásába, no és vé­gül a vezető kiválasztásába a helyi önkormányzatok­nak nincs beleszólási lehe­tőségük. Az önkormányzati és vagyonátadási törvény viszont lehetőséget teremt a kialakult helyzet megvál­toztatására azzal, hogy az önkormányzatok számára lehetővé teszi: valódi tulaj­donosává váljanak az álta­luk és a lakosság által fő­leg társulati formában és állami támogatással létre­hozott vízi közműveknek. Ritecz György kitért ar­ra, hogy a jelenlegi üze­meltető közüzemi vállala­tok a jövőben is működni szeretnének. Számos cég részvénytársasággá kíván átalakulni. Ugyanakkor a regionális rendszerek a jö­vőben, is állami tulajdonban maradnak, s ez azt jelenti, hogy ezek az átalakított szervezetek fogják ezután is a térségi vízműrendsze­reket üzemeltetni. A széteső megyei víz- és csatornamű vállalatok he­lyébe kisebb, egy-egy vagy néhány települést ellátó üzemeltető cégek lépnek. Az irányító minisztérium is elismeri, hogy a vízellá­tás rendszere ugyancsak megérett az átalakításra, s ez magában foglalja a tu­lajdonviszonyok, a díjrend­szer és a finanszírozás struktúrájának a megvál­toztatását. Ausztriában és Németországban az a jel­lemző, hogy az önkormány­zatok tulajdonában lévő vízműveket saját maguk vagy magánvállalkozók üzemeltetik. Hogy a hazai társulatoknak melyik a jó és szakmailag előnyös meg­oldás. az a jövőben kiderül. A megindult átalakulási folyamat viszont megállít­hatatlan! Az önkormányza­tok hozzáláttak a saját üze­meltető szervezetek' alapító okiratának elkészítéséhez, sőt mi több, tárgyalásokat folytatnak szakmailag fel­készült vállalkozókkal a víz- és csatornaművek jö­vőbeni üzemeltetéséről. A beszélgetés végén Ri­tecz György elmondta, hogy nincs két egyforma vízmű, s így más és más fajlagos költségek merül­nek fel. Viszont lesz több település, ahol az önkor­mányzat a vízdíjat a jelen­leginek felére, reálisan a tavalyi szintre csökkenti. Ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy szakmai­lag valóban nem látszik célravezetőnek a jelenlegi vízmű-üzemeltető szerveze­tek szétdarabolása, mert így mindenütt külön-külön kell raktározni a biztonsági anyagkészletet, felszerelni a hibaelhárítást végzőket gé­pekkel, szerszámokkal, s ami a leglényegesebb, fel­készült irányító szakembe­reket alkalmazni. (gyócsi) A katonák jó utat kívántak

Next

/
Oldalképek
Tartalom