Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-19 / 117. szám

Tököliek vidám órái Eletet az éveknek Hétfőn a Prelóban A tököli Prelo — nyug­díjasklub — tagjai min­den héten hétfő délután, a helyi művelődési házban tartják meg összejövetelei­ket, ahol beszélgetéssel, énekléssel múlatják az időt. Vagy negyvenen gyűlnek össze rendszeresen. A magyar szó, meg a dal a horváttal keveredik. El­nevezésük — horvátból le­fordítva — klubot jelent. Gyakran este tíz óráig nem fogynak ki a monda­nivalókból, s a kártyázást — ez a férfiak kedvelt el­foglaltsága — is nehéz hir­telen befejezni. Persze névnapok, születésnapok ugyancsak bőven akadnak — hiszen nagy a létszám —, szinte hetente megün- nepelhetők. Ilyenkor finom falatok, egy-két pohár ital fogadja a tagokat s az ün­nepeltet. S mindez, ha le­het, még vonzóbbá teszi a találkozókat, még inkább összefűzi a tagságot. Találkozó Az Életet az éveknek országos szövetsége és a Társadalmi Egyesülések Szövetségének Pest me­gyei elnöksége közösen összejövetelt rendezett a megyében működő nyugdí­jasklubok vezetőinek. A tanácskozáson Knoll Ist­ván, az országos szövetség elnöke adott tájékoztatót a klubok működéséről. Ezt követően a résztvevők szá­moltak be tapasztalataik­ról. és tettek figyelemre méltó javaslatokat a klu­bok munkájára vonatko­zóan. AZ IDŐSÖK ÉLŐKÉ JELZIK Mióta divat a front? Vajon csak napjaink di­vatja a front? Helytelen ez a feltevés. Már Hippokra- tész, a két és fél évezreddel ezelőtt élt kiváló görög or­vos megállapította, hogy a járványos fültőmirigy-gyul- ladás összefügg az időjá­rással. Manapság egyre több em­ber panaszkodik a külön­féle frontokra. Mi ennek az oka? Szervezetünk szoros, dinamikus kapcsolatban van környezetével. Ennek bármilyen változása alkal­mazkodásra készteti az em­bert. Például, ha hideg van, A Négust megölték Kiderült titok Etiópia gyászol és örül: megtalálták a Négus, Hailé Szelasszié császár földi maradványait. A történet voltaképpen alfejezete a diktatúrák feltáruló titkai­nak. Az addisz-abebai rá­dió 1975. augusztus 27-én közölte, hogy kicsiny szo­bájában holtan találták a trónjától megfosztott ural­kodót. A halál okaként az elhanyagolt prosztatabeteg­ségét nevezték meg. Bonco­lást nem engedélyeztek. A londoni Times egy évvel később azt írta, hogy a csá­szárt megölték, bizonyíté­kai azonban nem voltak a lapnak. És most, az etiópiai rend­szerváltás után először is az derült ki, hogy a 83 éves uralkodóval az új rendszer diktátora szemé­lyesen végzett, hat katona­tiszt asszisztálásával. Éter­rel átitatott párnát szorítot­tak a fejére, majd megfoj­tották. Most már keresni kezd­ték a holttestet is. Egy idős mérnök emlékezett, hogy hol ástak annak idején a palotában. Sőt megtalálták azt az öreg sírásót is, aki a munkát végezte. Négy nap dolgoztak a munkások és a markológépek — épületré­szeket is lebontottak —, és végül is rábukkantak a volt uralkodó földi maradvá­nyaira, az épen maradt ko­ponyára. A leletet a Szent- háromságról elnevezett kopt keresztény templomba vitték. A holttestet végül is a Manelik palota egyik iro­dájának a padozata alatt lelték meg, Mengisztu szo­bájának közelében. A rádió szerint a diktátor azért te- mettette ide, „mert biztos akart lenni, hogy a néhai uralkodó soha ne térhessen vissza a síron túli világból”. akkor dideregni kezdünk — izommozgással termelünk energiát, és fűtjüik testün­ket. Az időjárás-érzékeny­ség is alkalmazkodás, hi­szen a természeti környezet egyik legfontosabb része a levegő, s a légkör. Nehéz az alkalmazkodás a nagy, jelentős időjárás-változá­sokhoz, mert több szervün­ket, sejtünket érinti. Az edzett, egészséges ember ezt nem érzi meg, az idős, a beteg sokkal inkább. Az egészségi állapot szempontjából is jelentős időváltozásoknak az a lé­nyege, hogy az egyik na­gyobb légtömeg helyébe egy másik légtömeg kerül. Ilyenkor egyes betegségek fokozottan fordulnak elő. A hidegfront a sarkvi­dékről jövő hidegebb, tiszta levegő beáramlása. Hőmér­séklete és páratartalma ala­csony. Ilyenkor gyakorib­bá válnak a görcsös fájdal­/'’feanády nagymama ké- zen fogott, és körül­vezetett Ulrik Gyuri bá­csiék birodalmán. Nagy­anyám, Simon Erzsébet még fiatal volt akkor — én voltam az első unoka —, s a Templom utcában mindenki tanítóné asszony­nak szólította. Négyéves korom táján vett magához szüleimtől, még nagyapám is tanított sikkor az isko­lában, a református isko­lában, míg az agyvérzés le nem ütötte. Korai halála volt életem első megrendí­tő eseménye. Dex ekkor még teljes volt a család, s én naponta nagyszüleim szeretetében fürödtem. Nagyanyám el-elvitt a templomba is, elámultam a kis református templom számomra szédítő belső terén, az addig nem lá­tott arányokon, ebből az áhítat-ámulatból érzek va­lamit ma is, ha templomot látok. Érzem és őrzöm az ősi tapasztalást, az első él­ményt. Akárcsak a riada­lomnak, elveszettségnek azt a megrendítő pillanatát azon a havas délelőttön, mikor nagyapa koporsójá­val befordult a menet a temetőbe, s én léleksza­kadva kiáltottam utánuk: Nagyapám, ne menj el! Onnan, a téli ködbe ve­sző, kopasz gesztenyefák­kal szegélyezett havas te- metőútról visszhangzik máig első verssorom. — mák, lassul a vérkeringés, csökken a vérnyomás. A melegfront trópusi ere­detű, hőmérséklete magas, páratartalomban gazdag. Ennél a frontnál ingerlé­kenyebbek leszünk, élén­külnek reflexeink, szapo­rább lesz a pulzusunk. Nö­vekszik a vérnyomás, gyor­sul az anyagcsere. Általá­ban csökken a szervezet el­lenálló-képessége, ezért ifyenkor sok a felső légúti, hurutos megbetegedés. Ha a szervezet ellenálló- képessége, alkalmazkodó- .képessége csökken, frontát­vonuláskor megjelennek az ún. lappangó betegségek, az idült, de megnyugodott el­változások kiújulnak. Gon­doljanak csak a reumás, az asztmás és a migrénre haj­lamos emberekre, ök nem­csak a frontokat érzik meg, hanem előre jelzik, hogy frontváltozás lesz. Simon Erzsébet nagy­anyám, a szigetvári ko­vács kisebbik lánya kö­rülvezetett a birodalom­ban ; a hosszú ház két szo­báját laktuk, ha a közös konyhából az udvarra lép­tem, rebbent a népes ba­romfitábor, vagy a nagy, fehér komondor döntött a földre játékosan. Megesett, hogy előttem vezették el a komor, fekete lebernye- gű bikát, rózsaszín orrába fűzött vaskarikával egy könnyű kenderkötélen, s ment, mint az engedelmes kiskutya; s alkonyattájt szép pár piros ló gördítet­te be a kapun az ekével, taligával, zöldtakarmány- nyál rakott könnyű szeke­ret. S míg átadta nekem a világot, ahogy végigveze­tett a parasztbirodalom­ban; az udvaron, a gaz­dasági udvaron, a tágas szérűn, ahol csuta, szalma és takarmányszéna száraz boglyái emelték borzas homlokukat a langaléta akácfák alatt. Megmutatta az ólakat és az istállókat, a nagy parasztkamrát a szecskavágóval és kukori­cadarálóval, még a széna­padlásra is felmehettem, s borzongva néztem rejtett zugait. Végül a házzal szemben, az elkerített ve- teményeskertbe vezetett, kezembe adott egy köny- nyű kis kapát, azzal tet­tem életem első kapavágá­K. E. A pszichológus elemzése Nagyi nevelő meséi Több népmesében szerepel ez a fordulat: a szép király­lány találkozik egy csúf békával, melynek az a kívánsá­ga, hogy csókolja meg. Ha a királylány undorát legyőzve megcsókolja a csúnyja jószágot, csoda történik: megtörik a gonosz varázs, a béka visszaváltozik daliás királyfivá, és egymásba szeretnek. A JELKÉPEK VILÁGA A népmesék fordulatai, eseményei, szereplői a konkrét jelentésen túl min­dig valaminek a jelképei, olykor egészen mély pszi­chológiai igazságokat fejez­nek ki a költészet sűrített, képes nyelvén (akkor is, ha a meseköltők, mesemondók nincsenek ennek tudatá­ban). A mese igazságkereső, igazságszolgáltató funkciója miatt kézenfekvő a törté­netben, hogy a dölyfös, má­sokat lenéző lány (aki nem teljesíti a béka kérését), nem érdemel jó partit; a szép és gazdag vőlegényt csak az a lány nyerheti el, aki jószívű és szerény (megesik a szíve a szegény békán). Kissé elvontabb monda­nivaló, hogy az áldozatvál­lalás el kell hogy nyerje méltó jutalmát, illetve, hogy szerencséje csak an­nak lehet, aki akar, mer tenni érte valamit. Maga a csók is jelképes. A szeretetet, az elfogadást szimbolizálja, és így még árnyaltabb, még gazdagabb értelmet nyer a történet. Ha valakit elfogadnak, sze­retnek, akkor az megválto­zik, mintegy megjavul, il­letve megmutatkozik rej­tett, igazi énje. Ez valósá­gos' pszichológiai igazság, mellyel naponta találkoz­hatunk. A beszélgetéssel való gyógyításban, a pszichote­rápiában a kapcsolati té­nyezők a döntők. Ha kiala­kul a páciens és a terapeu­ta (gyógyító szakember) kö­zött egy teherbíró, bizalom- teli kapcsolat, ez alapja lesz bármilyen pozitív változás­sát. Az üdvösségemet nagy­anya már apró gyermek­koromban elintézte az Úr­istennel: nemcsak hitét, hanem az életről való min­den tudását is belém plán­tálta. Míg átadta nekem a vi­lágot, valósággal megifjo- dott, miközben öregedett, nagyapám, elvesztése óta mondogatta: Én se élek tovább, mint a dédanyád, édesanyám; én sem élem túl a 68. évemet — s úgy vette tudomásul az idő múlását, mint egy Ló- rántffy Zsuzsanna, mint egy várvédő Zrínyi Ilona. Görnyedezett sokat, de el­hivatottságából egy jottá­nyit sem engedett. A lassí­tott halál udvara a magá­nak szívósan utat törő élet udvara lett. légyre régebbi históriák- ról regélt, szigetvári, nemeskei gyermekkoráról, egyre népesebb rokonság­ról tudósított a számomra roppant nagynak tűnő or­szág- és világrészekről, So- mogyról, Baranyáról, s a gyermekkori népdalait éne­kelgette. Szinte megállí­totta és elém tette az el­suhanó időt, fél évszázad eseményeit sorolgatta, a csengő, szikrázó kovácsül­lőt körültáncoló gyerek­kort. Szinte halhatatlanná regölte magát. Néha azt érzem, ez is hozzájárult magas életkorához, amikor elhagyott bennünket. Az emlékekből ma is vissz­hangzik még: „édesapja!” — ahogy szólította nagy­apámat. Csanády János nak, gyógyulásnak — ennek híján érdemben semmi sem történik. A páciens megér­zi, ha valaki figyel rá, együtt érez vele, ha valaki­nek fontos lett a személye, és ez javítja önértékelé­sét, növeli önbizalmát, fo­lyamatosan gerjeszti benne a változáshoz szükséges energiát. A SZERETET HATALMA Nemcsak a pszichoterá­piában, hanem a minden­napokban is megfigyelhető ez a jelenség. Például a szülő-gyermek kapcsolat­ban. Ha a kisgyermek érzi, hogy szeretik, elfogadják — hibáival együtt! —, ak­kor úgy érzi, érdemes erő­feszítéseket tenni a jobbu- lás érdekében. Ha nincs meg a szeretetkapcsolat, a jobbítónak vélt prédikáció pusztába kiáltott szó marad. Az elfogadó, lelkes peda­gógus is lényegesen többet és jobbat tud kihozni a gyermekből a tanulás és a viselkedés terén, mint a közömbös vagy ellenséges kollégája. Felnőttkorban a szerelem és a barátság is ilyen lehe­tőség. „Valaki szeret, tehát mégis vagyok valaki, a hi­báim ellenére is; érdemes az ő kedvéért magamra fi­gyelnem és fejlődnöm” — érezheti az az ember, akit szeretnek. Joggal beszélünk a szeretet vagy szerelem hatalmáról, arról, hogy ez az érzés szárnyakat ad. AZ ELFOGADÁS VARÁZSLATA Fontos nemcsak a másik ember, hanem a saját ma­gunk elfogadása is. Ez egy újabb mélységi szint a me­sében, és újabb tanulsággal szolgál. Az emberi szemé­lyiséget gyakran ábrázol­ják, jelképezik a mesék és más művészetek állatok alakjaival. A béka csúf és kicsi, földhözragadt, mo­csárlakó. Az ember hibáit, ösztönös lényét, alantassá­gát méltán szimbolizálhat­ja. Tanulság az, hogy az ösztöneink, hibáink, alan­tas vágyaink is részei az énünknek, elválaszthatatla­nul hozzánk tartoznak, nem szabad le- és megta­gadnunk őket, mert az visz* szaüt. Aki képes ezekkel a tulajdonságaival szembe­nézni magában, és foglal­kozni velük, illetve elfo­gadni őket, az éppen ezál­tal tudja megváltoztatni ezeket úgy, hogy békében élhessen velük. Ne felejtsük el: személyi­ségfejlődésünk hosszú fo­lyamatában és bonyolult emberi kapcsolatrendsze­rünkben mindannyian bé­kák is. királylányok is va­gyunk egyszerre,. Gyakorol­juk többet az elfogadás va­rázslatát! Dr. Ignác? Piroska Mindig hu társ a kutya Madarat tolláról, embert szagáról A gyanúsítottak felsora­koztak. A felügyelő óvato­san elővette a gyilkosság színhelyéről származó zsebkendőt. A kutya izga­tottan rángatta a pórázát, várta, hogy elvégezhesse a munkáját. A felügyelő az orra alá tartotta a zseb­kendőt, a kutya szagot vett róla. A gyanúsítottak feszülten figyelték a kutya mozdulatait. Az egész csak néhány pillanatig tartott. A középső testvérnél a ku­tya megállt, vad ugatás­sal jelezte, hogy ő az, meg­van a gyilkos. A gyanúsí­tott az egyértelmű bizo­nyíték súlya alatt megtör­ve, részletes, beismerő val­lomást tett. Milyen sokszor láttunk hasonló képsorozat a fil­mekben, vagy olvastunk a krimikben! De vajon tény­leg ennyire megbízhatók a kutyák? Igaz-e, hogy min­den embernek más a sza­ga, és ezek egymástól ha­tározottan elkülöníthetők? Amerikai kutatók erre ke­restek választ, és igencsak megdöbbentő eredménye­ket kaptak. Egy kísérlet során különböző tárgyak közül kellett a kutyáknak kiválasztaniuk azokat, ame­lyeken a gazdájuk kezének szagát érezték. Ez az ese­tek 93 százalékában sike­rült. A könyökhajlatból vett szagmintákkal jelölt tárgyak közül is hasonló sikerrel választották ki a kutyák a gazdiét. Ezután jött az igazi meghökkentő kísérleti eredmény. A gazdi könyökének szagá­val jelölték meg az egyik csomagot, a másikat vi­szont egy idegen kezének (tenyerének) a szagával. A két csomag közül csak az esetek 58 százalékában vá­lasztott jól a kutya. Ez pedig szinte olyan, mint­ha véletlenszerűen válasz­tott volna, hiszen várha­tóan 50 százalékban akkor is jó lett volna az ered­mény, ha semmilyen szag nincs. A kísérletnek legalább két nagy tanulsága van. Egyáltalán nem igaz, hogy minden embernek jelleg­zetesen egyedi szaga van (vagy ha van is, a kutyák «zt nem tudják megkülön­böztetni), A másik tanul­ság pedig az, hogy testünk különböző részeinek más­más a szaga, és két em­beri kézé jobban hason­líthat- egymásra, mint ugyanannak az embernek a térdéé és a könyökéé Ezek után igencsak meg­fontolandó, hogy a büntető- eljárások során mennyire szabad a kutyák azonosí* tását bizonyítékként ke­zelni. A vizsgálatot végzők ismertettek egy gyilkossági esetet, amikor pont ez volt a döntő bizonyíték a ha­lálbüntetés kiszabásakor. Vajon tényleg jól döntött ott az a kutya? Az biztos, hogy a kutya hűséges társa az ember­nek a bűnüldözésben is, de vajon lehet-e döntőbíró Ha az nem is, de a bizo­nyítást gyorsítja. B. K. iJlíiítin13 Az élet udvara

Next

/
Oldalképek
Tartalom