Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-04 / 104. szám

TÖBB MINT HARMINC CSOPORT] A zene közös Vannak még nótás kedvű és táncos lábú emberek Ma­gyarországon. Vannak még fiatalok, akik nem gitár­pengetésre és dobpergésre mulatnak. Vannak, elég szép számban. Ezt bizonyí­totta a hétvégén megren­dezett országos találkozó, amelyen a szövetkezeti néptáncegyüttesek vettek részt. A találkozó Százhalom­battán volt, a művelődési otthonban. A két napon át tartó rendezvény keretén belül három alkalommal mutattak be az ország kü­lönböző részeiről származó táncokat az együttesek. Megcsodálhattuk az önfe­ledten lépegető szerb-szláv táncosokat, szín pompás népviseletüket. Nem csak a fiataloknak szólt a zene, képviseltette magát az idősebb koroisz­A jellegzetes népi humort is sokan szerephez juttatták műsorukban, amit a közönség hosszú tapssal hálált meg tály is. Csodálatos, felejt­hetetlen élményt nyújtott a német nemzetiségű tán­cosok teljesítménye, de ugyanolyan barátságosan hangzott a tót, palóc, ro­Á hercegszántól szerbek régi hagyomány szerint mu­tatták be a lakodalmas táncukat, amelyben az idősek még a sodró ritmusú kólót táncolták (Vimola Károly felvételei) mán népzene is. mintha testvérektől eredt volna. Hej, ha nem csaik a zené­ben és táncban lehetnénk testvérek! Pillanatokra el­felejtettük a háború dúlta szomszédos országokat, csak a zene és a tánc volt. Mint Szigetváry András, a művelődési ház munka­társa elmondta, ezen a ta­lálkozón több mint har­minc magyarországi tánc- együttes szerepeit, valóban a várt kikapcsolódást ad­va az érdeklődőknek. A nagyszabású rendez­vény védnökeinek sorai­ban olyan szervezeteik áll- J nak, mint a Mezőgazdasá­gi Szövetkezetek és Ter­melők Országos Szövetsé­ge, az Ipari Szövetkezetek Kulturális Titkársága, a százhalombattai Barátság Művelődési Központ és még sokan mások. P. A. ADJ, HOGY MÁS IS ADJON! Nyugati vállalat taníttat „Jó tett helyébe jót várj!” így szól a közmon­dás, de a valóságban ez másképpen néz ki. Na nem minden területén az életnek, de legtöbbször igen. Most csak a nyelv­tanulásra gondolok, és azt hiszem, joggal, hiszen olyan sokszor hallottam az elmúlt hetekben, hogy nyelveket tanulni nem olyan egyszerű Magyaror­szágon. Pedig a feltételek adot­tak, mármint anyagi oldal­ról. Vannak szuperintenzív tanfolyamok, beszédcentri­kus tanfolyamok, kis- és nagycsoportos tanfolyamok, és azt hiszem, sorolhatnám még, milyen tanfolyamok. Ugyanakkor rengeteg a ne- gatív példa a nyelvtanulás elősegítéséért szervezett tá­borokat Illetően — gondol­junk csak a hódmezővásár­helyi gyerekek franciaor- *zági nyaralására —, de hála istennek, vannak po­zitív példák is. Léteznek olyan üzletem­berek még Nyugaton, akik szívükön viselik a magya­rok nyelvtanulását. Termé­szetesen nem teljesen ön­zetlenül, de valamit vala­miért. A néhány nappal ezelőtt Biatorbágyon megnyitott osztrák érdekeltségű áru­ház egyelőre még kevés embernek biztosít munka- lehetőséget, de valószínű, hogy ebben közrejátszik a hiányos német tudásunk. Nos, Schaehermayer úr gondolt egy nagyot és cse­lekedett! Miért ne tanítsuk meg az embereinknek az anyavállalat anyanyelvét? Nem töprengett hosszadal­masam A tulajdonos jóvol­tából ezentúl minden év­ben lehetőség nyílik arra, hogy Biatorbágy általános Iskolás növendékei közül többen ellátogathassanak Ausztriába, ahol valóban megtanulhatják a német nyelvet Nem kell olyan embere­ket dicsérni, akik nincse­nek erre rászorulva, de va­lóban nagyon szép és hasz­nos dolog, hogy e nagyvál­lalat nemcsak árukínála­tot, munkalehetőséget biz­tosít a megye lakóinak, ha­nem gondoskodik jövendő­beli alkalmazottainak ta­níttatásáról is. Na persze, nekik is ér­dekük, hogy mi tanuljunk meg németül és ne ők ma­gyarul. Pedig sokáig ezt gondolta a magyar. Sajnos. LOSONCI LILLA 90. ÖNÁLLÓ Levél Bush elnöktől Losonci Lilla azon szent­endrei művészek közé tar­tozik, akit nemcsak a me­gyében, de határainkon túl is ismernek a művészetked­velők. A Pest megyeiek még jól emlékeznek arra az időszakra, amikor Losonci Lilla több település általá­nos iskolájában is tanított, majd volt Szigetszentmik- lóson igazgatóhelyettes, Du- r.abogdányban igazgató, ké­sőbb pedig a szentendrei főiskolán tanított német nyelvet. Mostani találkozá­sunknak különös apropója van: szokatlan egy művész életében, hogy egy időben két helyen is legyen kiállí­tása. Losonci Lilla képeit az elmúlt hetekben Tokió- ‘ban és Szentendrén, a Kos­suth Lajos Katonai Főisko­la galériájában tekinthette meg a közönség. ÚTINAELÓ HELYETT Látogatásunk napján kü­lönösen meglepő levelet ka­pott Losonci Lilla: George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke néhány kedves sorban köszönte meg a művésznő figyelmes­ségét. Az előzményekről faggatom Losonci Lillát, megtudtuk: a legutóbbi ki­állításán — ahol több ké­pét is megvásárolták — az egyik alkotása George Bush magángyűjteményé­be került. A galéria tulaj­donosa megkérte Losonci Lillát, ha teheti, küldjön az elnöknek a művészetét taglaló könyvből. Az Ame­rikai Egyesült Államok el­nöke ezt köszönte most meg. — Sokan nem is gondol­nánk, hogy Losonci Lilla művészi pályája igen kacs­karingósan indult. Hogyan is kezdődött? — A szüleim úgy vélték, egy festő élete nagyon ke­serves, nagyon nyomorúsá­gos. Lebeszéltek a művészi pályáról. Édesanyámmal úgy állapodtunk meg, hogy a bölcsészkarra jelentke­zem. El is végeztem a ma­gyar-német szakot. El­kezdtem tanítani, férjhez mentem, jöttek a gyerekek, elfoglalt a család. A mű­vészetekkel továbbra is jó barátságban maradtam: az iskolában mindig szervezi tem bábszínházát, irodalmi színpadot. Aztán, ahogy a gyerekek kezdtek kirepülni, többet utazhattunk a fér­jemmel, Losonci Miklós művészettörténésszel, és egy-egy élményemet nem útinaplóban, hanem vázlat­könyvekben rögzítettem. De fellobbant bennem a vágy: hogy ne csak rajzban, ha­nem festményben is meg­örökítsem a látottakat. HÍRES MONTÁZSOK Ma már bizonyított tény, hogy Losonci Lilla egy mű­fajnál, egy témánál nem tudott leragadni. Időnként csendéletet is fest, de van­nak erősen absztrakt város­képei is. Pogány ö. Gábor írja róla: „Festményei azért gyakorolnak eleven hatást a közönségre, mert alkotó­juk a maga személyes él­ményeit adja át meggyőző formában a tárlatlátogató­nak, s szinte beavatja őket a feledhetetlen látványok, tanulságos gondolatok, ne­mes érzések kifejezésének a problémáiba. Amit előad, tulajdonképpen vallomás, mondanivalóinak közvetlen megjelenítése, olyan nyilat­kozat, aminek a tartalma, jelentése közérdekű, mert általános érvénnyel bír...” Losonci Lilla művészeté­nek van egy olyan rétege, amelyet a tárlatlátogatók kevéssé ismernek: ezek pe­Magyar Médeia Egy palermói könyvkiadó, az Ila Palma megjelentette Göncz Árpád köztársasági elnök Magyar Médeia című színművét A díszes kiállítású köte­tet a római Magyar Aka­démián mutatta be a saj­6 ÍÁJÍMan tónak Almási Miklós esz­téta és a darab fordítója, Giorgio Pressburger, aki a művet színpadra állította a Friuli tartománybeli Cvi- daléban múlt év júliusában rendezett közép-európai színházi fesztiválon, a Mit­telfesten, ahol • egyszerre öt nyelven adták azt elő. A kiadó elmondta, hogy szán­dékában áll Göncz Árpád egyéb munkáinak megje­lentetése is. Színházi levét. Weekend kat, de aztán minden rend­bejön, a szerelem mindent legyőz, és ez a lényeg. Kedves, bolondos, jóked­vű játék, pontosan akkora méretben, olyan szinten, amekkora és amennyi egy héromfelvonásos kis darab­hoz kell. A Vidám Színpa­don szándékosan tartják az egész játékot kicsit a 30-as évek stílusában. Nem Is na­gyon tűrte volna ez az anyag a modernizálást. Ami kicsit poros benne, az a lib­rettó szövege, viccei. Ami viszont máig friss, az o sok jó szám (Szenes > Andor, Szenes Iván apja, kiváló dalszövegíró volt, a fiának Volt kitől örökölni ezt a ké­pességét). No és a zene, me­lyet az akkoriban nagyon népszerű szerző, Sándor Je­nó írt. Két szám máig na­gyon jól ismert: Nem kell pénz a boldogsághoz; Már megettem a kenyerem javát. Gálvölgyi János mint Tódor kedvesen ügyefogyott és naiv. Nyertes Zsuzsa mint Cica a legszebb szubrett- er én veket csillogtatja (na­gyon csinos és nagyon jól táncol). Zubornyák Zoltán mint Vili, az álújságíró, meglepően jó táncoskomi­kus. A jószerével . ismeret­len Téli Márta mint Ilonka elhiteti: egy nem bomba nő mozipénztáros lány is meg­csinálhatja a szerencséjét. Takács István dig a művészettörténeti montázsai. Eddig egy tucat­nál is több hagyta el mű­helyét, és így az egymásba kapcsolódó láncolat akár építészettörténeti, település- történeti, átfogó kultúrhis- tóriai kézikönyv rendelteté­sét is betöltheti. Műemléki antológiája megkönnyíti Országunk értékes objektu­mainak a megjegyzését. Többek között elkészült már Vác, Ráckeve, Érd, Sopron, Dunakeszi, Öcsa, Szentendre és sok más tör­ténelmi központ szemlélte-, tőtáblája. E tiszteletre méltó művé­szettörténeti munkák kap­csán önkéntelenül adódik á kérdés: LEHETŐSÉGEK KÜLFÖLDÖN — Losonci Lilla hogyan látja a nehezedő életünk közepette ma Szentendrén élő és alkotó művészek le­hetőségeit? — Érdekes és ellentmon­dásos a művészek sorsa Szentendrén is — mondja Losonci Lilla. — De azért elmondható, hogy nagyon sok szentendrei alkotó mű­vészi lehetőségei kitágultak. A vállalkozói szféra a galé­riák menedzsereit is meg­érintette. Megindult egyfaj­ta versengés, pezsgő szelle­mi élet a galériák tájékán is. Ugyanakkor, ha tárgyi­lagos akarok lenni, el kell mondanom, hogy férjem is, és én is gyakorta találko­zunk olyan képzőművészek­kel, akik a „befeléfordulás” vívódó korszakát élik. Túl­ságosán elmerülnek saját művészetükben, nem törőd­nek, még inkább nem tud­nak törődni a saját maguk menedzselésével. Bizony, ha egy festőművész mellett nincs, aki felkarolja a mun­káit, nehézségei támadhat­nak művészileg, emberileg. A megélhetési gondok sok esetben tragédiákba is tor­kollnak. A szentendrei mű­vészek nagy része viszont menedzselni tudja saját ér­tékeit, megnyíltak a külföl­di lehetőségek. Nagyon nagy keletje van a szent­endrei új absztraktnak. De hogy egy másik példát em­lítsek: a Vajda Lajos Stú­dió tagjainak kitűnő kap­csolatai vannak a skandi­náv országokban. A kül­föld most szinte minden irányzatot „felvesz”. Ahogy a magyar gazdaságnak, úgy a magyar képzőművészet­nek is — minden nehézsége ellenére — meg kell talál­nia a megfelelő piacot. A mostani korszak nagy prob­lémája, hogy a művész ho­gyan találja meg az utat a közönségéhez. Ügy tűnik, Losonci Lillát szereti a közönsége. Most volt a művésznő 90. önálló kiállítása. Deák Attila rögjenek, lendületben tar­totta a színpadot, s any- nyit mesélt el és olyan részletességgel, ami épp be­lefért három nem túl hosz- szú felvonásba. Ami a Weekendst illeti: 1932-ben mutatták be, ab­ban a (még fából épült) Budai Színkörben, amely 1937-ig, lebontásáig, a 20-as és 30-as éveikben tucatnyi új magyar zenés darab nyá­ri bemutatásának a színhe­lye volt. Ott állott, ahol ma, az Alagút budai, krisztina­városi oldalán, a Haydn park található. Ez volt a régi Horváth-kert... Nos, ez a kis operett, vagy Inkább zenés vígjáték, arról szól, hogyan lesz egy ke­resztrejtvény-pályázat meg­nyerésével két napra jómó­dú vendég a bals ion gyön­gyei luxusszállóban a szür­ke kisember, Szilárd Tódor és lánya, Ilonka. Közben történik egy s más. Ilonka, a szeleburdi, könnyűvérű barátnője, Cica rábeszélésé­re gazdag lánynak adja ki magát, a fiúk, akikkel ösz- szejönnek, szintén gazda­goknak állítják be magu­Sejtelmes hangzása lehe­tett a 30-as években ennek a szónak: weekend. Sejtel­mes tartalmakat gondolha­tott mögé a derék pesti kis­polgár. Hogy mire alapozom ezt a véleményemet? Arra, hogy az akkoriban roppant kedvelt műfaj, a zenés víg­játék és az ehhez inkább, mint a bécsi klasszikus ope­retthez közel álló akkori operett-termés, több ilyen mesét tálalt fel a színpadon. A bő választékból most kettő is látható a jelenlegi műsorban: az egyik az Ope­rettben, a Zsákbamacska című Eisemann-operett, a másik, a friss bemutató a Vidám Színpadon Szenes Andor—Sándor Jenő Week­end című darabja. A hét­végi kiruccanás mind a ket­tőben fontos a bonyodalom szempontjából. Utóbbiban egyenesen erre a hét végi két napra sürítódik a mese. No persze voltak ennek a víkendkedvelésnek egy­szerű dramaturgiai okai is: a meghatározott időtartam jól összefogta a cselek­ményt, szükségessé tette, hogy az események felpö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom