Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-15 / 114. szám

fi KÖZSÉGNEK NEM, A KOMMUNISTÁNAK IGEN! A tanú „pártatlan" Jó célért lobbyznak Tornatermet a kisfalvaknak! Nem a legjövedelmezőbb foglalkozás ma egy kiste­lepülés polgármestereként szolgálni az ott élőket; a megérthetőséget a meg­szállottság adja. Vonatko­zik ez Kummer Jánosra is, aki jó nevű és viszony­lag jól fizetett mélyépítő- mérnöki stallumát hagyta ott a sóskúti polgármeste­ri székért. — Valóban megszállott vagyok, amihez fegyelem és lelkiismeret társul. Amit vállaltam, véghezviszem. Bármilyen áron. Minden ősöm ilyen volt. A legelső 1707-ben telepedett Sós- kútra. A kép nem teljes, Kum­mer ennél több erénnyel bír. Fantasztikus munka­bírással — napi 16—18 órát dolgozik — és szívós kö­vetkezetességgel, mely ki­vált azokkal szemben nyil­vánul meg, akik — szerinte — keresztbe akarnak tenni a községnek. Ezek egyike a Sasad Tsz vezetése, a két fél közt ádáz háború dúl, melynek egyik „mozzana­ta” a Mihalik kontra Sós­kúti önkormányzat per. (Mihalik László, a Sasad elnöke panasszal élt egy cikk miatt, ami a Sóskúti Hírforrás című «helyi lap­ban jelent meg, s melynek egyik — nem nevesített — negatív figurájában ma­gára ismert.) Hogy Mihalik (keresete mennyire jogos, azt majd a bíróság dönti el. Az viszont fölöttébb furcsa, hogy Mihalik olya­nokat nevezett meg tanú­nak, akik évek óta körü­lötte nyüzsögnek, s valami­lyen formában függnek tő­le. Ezek egyike Kosztárt József, a sóskúti kőbánya üzemvezetője. Hogy mivel függhet Kosztán Mihalik- tól? Egy 4,16 hektáros földterülettel, amit 1984- ben vett bérbe a Sasad- tól. Ez a terület a földhi­vatal nyilvántartása sze- Tint per pillanat is legelő. Valójában még 1984-ben feltörték (felszántották) a tsz hallgatólagos engedé­lyével, s ha igaz, a tsz traktoraival, melyhez Tóth Jenő ágazatvezető adta az áldását — de nem inkasz- szált érte munkabért. Kérem Önöket, hogy az 1992. május 6-án, Matula Gy. Oszkár által ,,A szentgyörgyi harag napja”, cikkhez az alábbi ponto­sítást szíveskedjenek le­közölni. Vitathatatlan, hogy az Örkényi Béke Tsz-nek an­nak idején nem hiányzott a tatárszentgyörgyi Úttörő Tszcs-vel az egyesülés, mert adósságot hoztak a „házasságba”. A Béka Tsz 1991-ig pél­dásan művelte a tatár­szentgyörgyi határt, fi­gyelembe véve á talaj adta lehetőségeket. A sokat em­legetett erdőkérdés a való­ságban úgy néz ki, hogy Jelenleg 5 és félszer any- pyi a? erdőterület Tatár- szén tgyörgy ön, mint a tszcs megalakulásakor. Az erdővel a termelőszövetke­zet csak azt tesz, amit az erdészeti ütemterv előír, illetve engedélyez. Az ága­zat hosszú évek átlagában minimális nyereséggel dol­gozik. Tatárszentgyörgyön a megyei kárpótlási hiva­tal 80 aranykorona-értékű erdőre adott ki iratot és 11,2 kh tulajdonrész van, amit a volt tulajdonosok Igazoltak. Ezen igényt az ottani erdőkből akár har­mincszorosán ki tudjuk elégíteni. A termelőszövetkezet gaz­A szövetkezeti törvény életbeléptével felpörögtek az események Sóskúton, a Kosztán József által bérelt földterület különösen az érdeklődés kereszttüzébe került, többen is szeretnék megkaparintani. No nem kukoricát, búzát termelni. Kit érdekel az manapság? Golfpályának, szabadidő­telepnek. Idegen tőkével. A négyhektáros köves te­rep mesés értékű apportot jelenthet egy majdani vállalkozásban. A szövetkezeti törvény értelmében az öt évnél ré­gebbi bérleményre a bérlő­nek elővásárlási joga van, övé a föld, ha meg tudja fizetni. És hogy ki mondja meg az árát? A tsz. Gon­dolom tetszenek már érte­ni, hol fut össze a szál a Mihalik—Koszta-vonalon. A továbbiakban beszéljen Kummer János. — Tavaly nyáron szeret­tünk volna belevágni egy vállalkozásba, mely a köz­séget szolgálja. Azon a bi­zonyos földterületen. Meg­kerestük Mihalik Lászlót és árajánlatot kértünk. „Csekély” 1000 schillinget kért egy négyzetméter föl­dért. Az összterület 41 610 négyzetméter. Szorozza be ezerrel: 41 610 000 schilling, forintban körülbelül 300 millió. Van olyan önkor­mányzat Magyarországon, amely tud ennyi pénzt fi­zetni?! Aligha. Ezzel szem­ben olyan „füleseink” van­nak, hogy Kosztán meg­kapja hektáronként 16 ezer forintért. Azzal a feltétel­lel. hogy utólag osztozik két másik személlyel. A községnek nem adta Miha­lik. egy kommunistának igen. — Kosztán „pártatlan” tanúskodása és politikai hovatartozása közt milyen összefüggés van? — Most függetlenül at­tól, hogy tanúskodást vál­lalt. más szempontokból tartom sérelmesnek, ha a javára billen a mérleg. Kosztán mögött olyan múlt áll, mellyel nem illik bple a képbe, legkevésbé a rendszerváltás utáni sze­reposztásba. Az apja AVO-s tiszt volt, ’56 után dálkodásáról Kollárik László kisgazdapárti elnök nem túl sokat tudhat, mi­után kiváló autószerelő­ként a táborfalvai honvéd­ségnél tevékenykedett. Az idézett varrodai nyereség 10% feletti hasznot soha nem hozott. Nem a tatár­szentgyörgyi földek nyere­ségéből gyarapodott 528 millióra a termelőszövet­kezet nettó vagyona, ha­nem elsősorban a koráb­ban Örkényben és Tábor­falván jól működő ipari te­vékenységből. Nagyfokú tudatlanságot és sunyiságot jelez a „megfélemlítés” említése, nevezetesen, hogy az Ör­kényi tsz-vezetők a tatár­szentgyörgyi tsz-tagokat az­zal ijesztgetik, hogy aki a falugyűlésre elmegy, el­veszti a nyugdíját, járadé­kát. Amit nem mi adtunk, el sem vehetjük, sőt, a já­radékot havi 250 forinttal kiegészítjük, a nyugdíjas tagjaink tagi pótlékot kap­nak, sőt háztáji-juttatást. 1991-ben a tatárszentgyör­gyi tagjaink tizenegyszer annyi szociális segélyt, tű­zifát kaptak, mint az Ör­kényi és táborfalvai tag­jaink együtt. A viharosnak ígérkező Esztergom környékén szer­zett „érdemeket” magának. Ennek egyik ellenszol­gáltatásaként kapta a fia a sóskúti kőbányát, mely számára felért egy arany­bányával. Ment a kő az elvtársak házához, villájá­hoz, és ment máshová is — számla, bizonylat nélkül. Kosztán úgy megszedte magát a pártállam idején, hogy ma multimilliomos. Háza van Sóskúton, hor­gásztanyája Gyúrón, cuk­rászdája Dorogon, ■válto­gatja a márkás kocsikat, 6 a környék nagymenője. — A kép teljességéért egy 1975 körüli epizód: a kőbánya terepjárójával jöt­tek le néhány nagykutyá­val az erdőből, ahol va­dászni voltak. Égy kanyar­ban kis híján halálra gá­zolták Fazekas István sós­kúti lakost, aid a földről feltápászkodva mérgében lebüdöskommunistázta a társaságot. Kosztán leszállt, és agyba-főbe verte Faze­kast. Kosztán Józseffel tele­fonon sikerült beszélnem. Beolvastam' neki a Kum­mer által elmondott váda­kat. Nem volt meglepve, már más forrásból is érte­sült róluk. Egy az egyben tagadott mindent, állításai szerint az egész csak kita- láció, melyre nem szolgált rá, hisz a fél életét Sós­kútért élte le. (Sic!) Azt viszont nem tagadta, hogy szeretné megvásárolni a négy hektár földet. —1 Ün szerint mennyit ér meg, illetve mennyit adna érte? — De uram! Ez üzleti ti­tok, ilyet nem szokás ki- kürtölni. — A Mihalik által inkri­minált cikket legalább 20 ezren olvasták a térségben. Miért pont önt kérte fel tanúnak, noha ön azt mon­dotta a bíróságon, hogy csak futólag ismeri. Futó­lag ismeri, a cikkben még­is ráismert név nélkül. Nincs ebben némi ellent­mondás? Kosztán úr válaszát nem írom le, mert a mellébeszé­lés nem számít válasznak. Matula Gy. Oszkár „utolsó” közgyűlésre (ami nem utolsó), a sajtót nem hívtuk. Nem, mert a mi ügyünkről magunk akar­tunk dönteni, de ahonnét kérték a jelenlétet, ahhoz hozzájárultunk. Elolvasás­ra ajánlom az Új Magyar- ország és a Számadás va- gyonnevesitési közgyűlé­sünkről szóló cikkét, mert abból- lehet tanulni, hogy milyen a tárgyilagos tu­dósítás. A földkérdést az 1991. évi XXV. és 1992. évi II. törvény szerint vittük a ta­társzentgyörgyi érdek­egyeztető fórum elé. Két tárgyalás után, mint a ta­társzentgyörgyi képviselők által elfogadhatatlant, már átadhattuk volna további intézésre a megyei kárren­dezési hivatalnak, de mi négyszer tárgyaltunk és a törvények értelmében csak ezután adtuk át intézke­désre a kárrendezési hi­vatalnak. Nem igaz, hogy nem írták alá a tatárszent- györgyiek, mert aláírásuk és véleményük jegyzőköny­vi melléklete nélkül a kárrendezési hivatal az anyagot át se vette volna. A termelőszövetkezet kon­szenzusra törekvését jel­zi, hogy a latórszentgyör­Mint az MTI-PRESS je­lenti, az iskolai testneve­lés jobb körülményeinek megteremtéséért „lobby­zik” a közoktatási kor­mányzat. Minden lehetsé­ges partnerrel összefog­tak. így az önkormányza­tokkal, a Belügyminiszté­riummal, az OTSH-val, ter­vezőkkel, építőkkel. A’kik támogatói lehetnek az új testnevelési koncepciónak, miszerint a felnőttek egész­séges életvitelét a gyerek­korban próbálják megala­pozni. A kezdeményezők szeret­nék elérni, hogy minden iskolának legyen megfele­lő tornaterme, minden hat­tíz éves korosztályú gye­reknek tudjanak órát tarta­ni, és sportolhassanak sza­badidejükben is. Ráférne bizony a segít­ség Pest megye iskoláira is. Elég, ha hirtelenében csak az olyan alapintéz­ményekre gondolunk, mint amilyen a tahitótfalui kis­iskolásoké. Az előtérbe ke­rültek a szerek, némi le­leménnyel a kult úrház nagytermében áll a bor­d4síal. A minisztériumi lobby­zás előzményeihez tarto­zik, hogy 1990-ben kide­rült: 1000 tornaterem, 1200 szabadtéri kispálya és 100 uszoda hiányzik az isko­lákból. Tavaly hirdették meg az 1995-ig szóló prog­ramot, amely 640 tornate­rem, 1000 szabadtéri kis­pálya és 100 uszoda fel­építését irányozza elő. Eb­ből idáig 75 új tornaterem épült fel, az idén már az alapfokú tanintézetekben 335, a középfokú iskolák­ban pedig 43 tornatermet hoznak tető alá. Az önkor­gyi kisgazdák kérésére már 3 éve 110 kh-nyi szántó­földet bérbe adtunk. (Igaz, nem sok bérleti díjat szedhettünk be.) Mellesleg jegyzem meg, hogy Ör­kényben és Táborfalván az érdekegyeztető fórum zök­kenőmentesen elvégezte munkáját. A törvényes tá­jékoztatás érdekében, töb­bek között íöldügyekben három gyűlést is tartot­tunk Tatárszentgyörgyön, ahol a volt tulajdonosok­kal, „akik kérték földjü­ket”, gyakorlatilag ered­ményesen megegyeztünk, de az ez év tavaszi végrehaj­tást azon kisgazdák tet­ték lehetetlenné, akik a tsz-ben soha nem dolgoz­tak, hanem szép, ipari nyugdíjjal, vagy ma is az iparban dolgozva csinálják a zűrzavart. A tsz vezeté­se teljes felelősséggel ki­jelenti, hogy a legmesz- szebbmenőkig betartja a hatályos törvényeket, már csak azért is, mert mi a saját vagyonúnkkal is fe­lelünk a rendért. A tsz ve­zetése mindig megadta a törvényes felvilágosítást és most is megadja, ennek ta­gadása aljas rágalom. Termelőszövetkezetünk mányzatok céltámogatási pályázaton nyerhetik el a beruházás 40 százalékát fe­dező összeget, míg a fenn­maradó 60 százalék őket terheli. A legtöbb pályá­zatot a kistelepülésekről nyújtották be. A minisztérium nemrég szakmai konferenciát hí­vott össze, ahol előadások­kal, ajánlásokkal, kiállítá­sokkal illusztrálták, milyen a kor követelményeinek megfelelő isljplai sportléte­sítmény. Több mint 400 pol­gármester, építészszak­ember, iskolaorvos, torna­tanár és sportszervező vett részt a közös konzultáción. Dr. Németh Csaba, a test­nevelés és sport önálló osztályának főosztályveze­tője az első kapocsnak mi­nősítette ezt a találkozót az önkormányzatok és a minisztérium között. A to­Mozgalmas napokat ha­gyott maga mögött a nagy- kátai önkormányzati tűz­oltóság. Mint másfelé, úgy ezen a vidéken is feltűnően megszaporodtak — főleg emberi gondatlanság kö­vetkeztében — a jelentős károkat okozó tűzesetek. Az elmúlt hetekben nem volt ritka — persze a bal­esetekkel együtt — a na­pi 10-15 vonulás sem. Tá- piószecsőn és Szentlőrinc- kátán például fenyő- és tölgyerdő égett le rövid idő alatt. vezetői soha sem voltak kegyurak, feladatukat szol­gálatnak tartották és tartják. Mi nagy örömmel és tisztelettel intézzük a tatárszentgyörgyi tagjaink szövetkezettel kapcsolatos ügyeit, de felelőtlen ígére­teket nem teszünk, ez nem a mi stílusunk. Egy dolog biztosnak látszik, neveze­tesen az, hogy a tatár­szentgyörgyi földek jó ré­sze évekig parlagon ma­rad, az idős tsz-tagjainkat a „jóakarók” kisemmizik, netán földjeikre jelzálog­kölcsönt vesznek fel, mert kiválásuk esetén egyébként működésképtele­nek lesznek. A termelőszövetkezet ve­zetőit soha nem hívták a falugyűlésekre, de az álta­lunk Tatárszentgyörgyön tartott gyűléseken a pol­gármesternő, sőt a promi­nens kisgazdák is jelen voltak. Biztosan tudjuk, hogy azért nem hívnak az általuk szervezett gyűlé­sekre, mert mi minden alaptalan állításukat azon­nal adatokkal cáfolnánk, és az általunk nagyra be­csült tatárszentgyörgyieket tájékoztatnánk. Egyet tudomásul kellene venni még a tatárszent­györgyi hangoskodóknak is, hogy érzelemmentesen, a tények és törvények alap­ján, egymás kölcsönös megbecsülésével kell min­den ügyet tárgyalni. Tisztelettel: Bodzsár Pál tsz-elnök a vezetőség nevében deliében programirodát hoznak létre, amely a hiányzó tornatermek épí­téséhez szükséges pénzügyi forrásokkal is gazdálko­dik. — Nagyobb városi tan­uszoda kellene, s talán lesz is rá alapítvány — re­ménykedik Strehl Ildikó, a Szentendrei Polgármesteri Hivatal művelődési és sportirodájának illetékes munkatársa. — Meglepett a lobbyzó kezdeményezés. Bizony, jól jönne a segít­ség iskoláinknak. — Szívesen részt ven­nénk minden célratörő együttműködésben — kö­zölte kollégája, Lőrincz Já­nos, irodavezető. — Ám egyelőre nem vagyunk pénzzel rendelkező tár­gyalópartnerek. A megye számos telepü­lésén kaphattunk volna hasonló válaszokat. Varga Ferenc nagykátal parancsnok, tűzoltó őrnagy szerint mindez azt bizonyít­ja, hogy indokolt lépés volt a hivatásos állomány fel- fejlesztése, amelynek költ­ségeit a Pest Megyei Tűz­oltó Parancsnokság és a Belügyminisztérium fize­ti. A működés azonban csak akkor lehet zavarta­lan, ha legalább 4 személy híradós feladatot lát el. Ha van, aki fogadja a se­gélyhívásokat. állandó kap­csolatot tart a vonuló tűz­oltókkal, s mindezt váltott műszakban. A csoport fenntartását, működtetését azonban az előbbi szervek már nem tudják anyagilag megoldani. A megyei pa­rancsnokság ezért megálla­podást kötött az önkor­mányzatokkal, hogy azok hozzájárulnak a költségek­hez. A pénz összegyűjtése — mivel Nagykáta város önkormányzata nem vállal­ta a hálátlan feladatot — a városi bázis parancsno­kára hárult. Farmos. Tá- piószele és Nagykáta egye­lőre — különböző, de vél­hetően elhárítható akadá­lyokra hivatkozva — nem fizetett. A többieknél is igen-igen vékony a pénz­tárca, alaposan meggon­dolják hát, hogy mikor mi­re költenek akár filléreket is. Ezzel magyarázható, hogy a szükséges 1 millió 300 ezer forint helyett ed­dig annak fele jött csak össze. Varga Ferenc parancsnok S' munkatársai ennek elle­nére bizakodóak. Van alap­juk rá. hiszen sok telepü­lésen — Farmoson. Tápió- szelén, Tápiógyörgyén — kiváló önkéntes tűzoltó- egységek működnek. Kó- kán is nagy tradíciói van­nak az egyesületi életnek. Mindig számíthatnak rá­juk, mint ahogy a tápió- szecsői honvédség, a nagy- kátai Sancella^és a tápió- szelei Koda Rt,'önkéntesei­re is. (tóth) Válasz cikkünkre Érzelemmentes tárgyalást! vábbi együttműködés ér* Segítenek, ha lobban a láng Nem játszanak a tűzzel

Next

/
Oldalképek
Tartalom