Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM. 111. SZÁM 1992. MÁJUS 12.. KEDD Lakossági fórum Fiatalok nélkül A városközpont és a Szilhát lakóterület rendezési ter­véről tartottak lakossági fórumot a napokban a vá­rosházán, amelyen a város vezetői találkoztak az ér­deklődők mintegy százfős, zömmel idősekből álló cso­portjával. Az 1992. évi költségvetés elfogadásakor a képviselő- testület Gödöllő sportéleté­nek támogatására jóváha­gyott 2 millió forintot. A sportbizottság legutóbbi ülésén elfogadta azt a kon­cepciót, amely szerint az összegből 600 ezer forint egyszeri támogatásként ke­rül az arra érdemes terü­letre. Az egyszeri támogatást a következőképpen osztották fel: Diák Sport Egyesület: 100 ezer Ft; GEAC: 150 ezer Ft; Hajós Alfréd Sportiskola: 150 ezer Ft; Gödöllői Sport Alapítvány: 150 ezer Ft; diáksportbi­zottság: 30 ezer Ft; röplab­da-szakosztály: 20 ezer Ft. A sportbizottság további 800 ezer forint pályázat útján történő kiosztásáról is határozott, amelynek ér­telmében szabadidős sport- csoportok között 100 ezer forintot, szakosztályok és egyesületek között 700 ezer forintot kívánnak támoga­tásként szétosztani. A sza­badidős pályázat határide­je május 31., a szakosztályi pályázaté június 31. A május 27-én esedékes „Challenge Day” sportnap megrendezésére 100 ezer forintot különítettek el. E sportakcióba az egész város lakosságát be kívánják vonni. * • 10 GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-786. e Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töI 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Több kérdésre, felvetésre a polgármester adott vá­laszt. Leszögezte: nem kí­vánják növelni a város la­kosságát, mert infrastruk­turálisan s a területi adott­ságok, lehetőségek miatt nem tudnák követni a nö­vekedését. Elismerte: a ka­mionforgalommal szemben tehetetlenek, hiába tiltanak és büntetnek. Érdemi meg­oldást az Agrocenter kap­csán felépülő elkerülő út jelenthet majd. A HÉV-vel kapcsolatos változtatási igényekre megjegyezte: ezek nem önkormányzati szinten dőlnek el. Elmond­ta: a Kossuth utcában levő nagy szabad területen, aho­vá korábban lakótelepi há­zat terveztek, kereskedelmi központot kívánnak kiala­kítani, amelynek következ­tében talán funkciót vált­hatna, s külsőre is meg­változhatna a főtéri áru­ház. A jelenlegi piac helyét jónak ítélte, áim mérete miatt alkalmatlannak a funkcióra. Hol maradtak? Végezetül csalódásának adott hangot dr. Gémesi György a megjelentek ösz- szetételét illetően: hiányol­ta a fiatalokat, azt a ge­nerációt, amelyet legin­kább érdekelhetne a város jövője. P. É. Cserkész-természetbarát est Altábor viselte a város nevét Először rendezték meg igen nagy érdeklődés mellett a gödöllői városháza föld­szinti tanácskozójában a madárbarátok és a cserké­szek találkozóját, üregek és ifjak, nők és férfiak foglal­tak helyet egymás mellett. Jáky Kálmán, a Magyar Madártani és Természet- védelmi Egyesület helyi csoportjának elnöke nagy megelégedéssel üdvözölte a több mint 150 főt, köztük dr. Lukács Jánost, a Ma­gyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnökét, az est előadóját, aki az elmúlt évben részt vett a dél-ko­reai XVII. cserkész-világ­találkozón. Az érdeklődők sorában ott volt az 1105. Számú Erzsébet királyné, a 802. Számú Szent Korona, a máriabesnyői kapucinusok Teleki Blanka és Rozgonyi Cicelle. valamint a Szeme- rédi László és a 943. Számú Ráday Pál cserkészcsapat, vezetőikkel. Dr. Lukács János dia ké­peken mutatta be emlékeit. A táborban 20 ezer cserkész volt a világ minden részé­ről. Négyszázharminc nyil­vános telefon biztosította a kapcsolatot a világgal. Előadás közben kérdése­ket tett fel a hallgatóság­nak, a jó feleleteket díjaz­ta, ajándékokat osztott. A kicsinyek a parkettán fél­körben vették körül, nagy­szerű kapcsolatot teremtett velük. Elmondta azt is, hogy negyven évig nem sze­repeltek. Jó hírnevüket megőrizték, vidáman éltek, kulturáltan viselkedtek. A rendezőségtől kedves gesztus volt, hogy a ma­gyar altábor neve 1933, Gö­döllő lehetett. Az estről szóló beszámo­lóhoz tartozik, hogy nagyon jó szolgálatot tett a részt­vevők közti kapcsolatok kiépítéséhez, hiszen vala­mennyi résztvevőnek fel­adata és célja a természet szeretete és védelme. Ért­hető, hogy búcsúzáskor ne­hezen váltak el egymástól, és érezni lehetett, kívánják e találkozások megismét­lését. — 1995-ben a cserkész- világtalálkozó Hollandiában lesz. Gödöllőn addig is tör­ténik majd egy emlékeze­tes esemény — mondta Ha­lászná Váradi Ildikó cser­késztiszt. — A cserkészek és a város vezetői márvány- táblát helyeznek el a vá­rosban, annak emlékére, hogy itt volt 60 évvel ez­előtt a IV. világtalálkozó. Csiba József ZSÁMB0K Nyugdíjas­klubok találkozója A zsámboki sportpá­lyán rendezik meg má­jus 23-án a Pest me­gyei nyugdíjasklubok idei találkozóját. A 10 órai megnyitót a klu­bok műsora követi, majd délután háromtól Zene, tánc lesz a helyi együttes közreműködé­sével. Babgulyást, egy üveg üdítőt vagy sört százötven forintért le­het ebédre fogyasztani. A klubok jelentkezését május 12-ig várják a zsámboki művelődési ház címére: Zsámbok, József Attila utca 4., irányítószám 2116. (Az ebédet a helyszínen kell kifizetni.) Qbernburgiak Aszódon Szállót is „avattak” Külföldi vendégeket fo­gadtak az aszódi vöröske­resztesek a közelmúltban. A Németországból érkezett látogatók — húszán — az ottani Vöröskereszt obern- burgi szervezetének a kép­viseletében utaztak a Galga menti kisvárosba, példázva azoknak a kapcsolatoknak a szélesedését, melyeket nem korlátoznak sem határok, sem politikai elvárások. A városháza elé gördülő Mercedes busz utasait Ba- gyin József polgármester köszöntötte, kiemelve: első­ként érkeztek vendégek Aszód testvérvárosából, Obemburgból, így hát nem csoda, ha a vendéglátók is izgulnak a szomszédolás si­keréért. A köszöntés után a vendégek a szálláshelyükre, az aszódi helyőrségi nőtlen tisztek szállójához hajtattak. Ott Bagyal István százados, valamint Balogh Jánosné vöröskeresztes titkár és Gáspárné Csíkos Rita kör­SZABADEGYETEM A magyar modernizáció Pungor Ernő akadémikus, az OMFB elnöke, tárca nél­küli miniszter tart előadást Modernizáció a mai Ma­gyarországon címmel, május 13-án, szerdán 15 órai kezdettel, az első emeleti rektori tanácsteremben. A Magyar sorskérdések — együttélés a Kárpát- medencében című szabad- egyetemi előadás-sorozat a múlt őszön kezdődött, ré­szeként annak a folyamat­nak, amelyben az egye­tem is keresi helyét átala­kuló társadalmunkban. A szűkebbén vett szakmán kívül is, itt is megújításra vár a humán tudományos­ság, melynek — ameny- nyiben az intézmény az univerzitás irányába fej­lődik — a korábbinál na­gyobb szerepe lesz az ok­tatásban. A szabadegyetem nem­csak azt a feladatot vál­lalta, hogy visszatekintve, a magyar történelem és műveltség újragondolásá­val segíti eligazodásunkat sorsfordulónk idején, ha­nem ismeretpótlási " lehe­tőséget nyújtott a GATE-n tanuló külhoni magyar diákoknak és nyitott a város, Gödöllő felé is. Szisztematikusan igyeke­zett építkezni, a legfonto­sabb vitás kérdéseket meg­világítva, megbeszélve. Czi- ne Mihály az Irodalom szerepéről szólt a nemze­ti lét megőrzésében. Ben­da Kálmán a nemzeti identitás és megmaradás problémáit tekintette át 11 évszázad távlatából. Niederhauser Emil a nemzeti lét nemzetközi környezetét analizálta. Pa­taki Ferenc a szociálpszi­chológia nézőpontjából boncolgatta a felzárkózás esélyeit. Pölöskei Ferenc a magyar nemzet kialakulá­sának, XIX. századi első nagy modernizációs szaka­szának kérdéseit tekintet­te át. Nyíri Tamás az egyház és az állam kapcso­latát nemzetközi dimen­zióba állítva vizsgálta. Ju­hász Gyula arról szólt, hogy szükségszerű volt-e részvételünk a IX. világ­háborúban — a közvéle­ményt máig megosztó kér­dése ez történelmünknek. Hanák Péter — előadását a nemzeti ünnepen, a vá­rosházán tartotta — na­gyon közel jutott a mai közgondolkodás központi kérdéséhez, a polgároso­dáshoz a dualizmus, az alapítások korának átte­kintésével. Nincs semmifé­le felzárkózás — vontuk le a tanulságot —, ha nem jön létre olyan társadal­mi környezet, illetve ér­tékrend, amely ezt önma­gában igényli és ösztönzi. A modernizáció — mely­ről Pungor Ernő tart elő­adást holnap — divatos té­ma, de vagy leegyszerűsí­tik a technikai kultúrára, vagy valamiféle csodatar­talmat tulajdonítanak ne­ki. A legritkább esetben feltételezik: ez minden kor kérdése, az egész társada­lom szerves fejlődésének ügye. A magyar és egyben kelet-európai típusú mo­dernizáció sajátossága, hogy a dolgok nemcsak az idő­höz képest kell, hogy kor­szerűsödjenek, hanem sok olyan feladatot ma kell megoldanunk, amelyeket korábban kellett volna. A tudás hordozóit, az értelmiséget is másképp kell megérteni, nem kell lebecsülni, de szolganép­ségnek sem tartani. A fen­ti kérdésekre minden bi­zonnyal ki fog térni az akadémikus, az a nagy te­kintélyű tudós, aki nem tűri a teljesítménynélküli­séget, és nagyon nagy fe­lelősséget vállal a magyar tudomány új struktúrájá­nak kialakításában és pénzügyi kondicionálásá­ban. B. Mozi Városi filmszínház: A nagy zabálás. Színes, szinkronizált, francia- olasz film. 18 és 20 órakor. zeti szervezőtitkár fogadták őket. Balogh Jánosné ismertette a vöröskeresztes tevékeny­ségüket, majd hosszasan so­rolta azokat a programaján­latokat. amelyekkel a ven­dégeknek kedveskedni akar­tak. A sok lehetőség közül végül is az 1-es számú óvo­da és a Podmaniczky-kas­tély látogatásában egyeztek meg. A vendéglátók külön meglepetését, egy hollókői kirándulást osztatlan öröm fogadta. Az igen kellemes párbeszéddé kerekedett fo­gadás közben érkezett meg Sztán István, az aszódi helyőrség parancsnoka. Tol­mács segítségével megkér­dezte a vendégeket: „Tud­ják-e, milyen épületben laknak majd vendégeskedé­sük alatt?” Nem olcsó tu­dósítói fogás: egy vendég sem sejtette, hogy honvéd­ségi létesítményben kaptak szállást. Sztán István rendhagyó köszöntője után rajtunk volt a csodálkozás sora, hi­szen tájékoztatásából meg­tudhattuk: egy premiernek voltunk tanúi; a német ven­dégek fogadásával az emlí­tett katonai szálláshely fel­ső emelete szállodává ala­kult át, ahová bárki bár­mikor bejelentkezhet, a ha­gyományos szállodai szol­gáltatások megfizetésével. Már-már mindenki úgy vélte, hogy újabb meglepe­tés nem fog történni, ami­kor Tóthné Szilágyi Mária, a tiszti étkezde vezetője és Varga Istvánná főszakács együttesen felajánlotta: ők majd gondoskodnak a ven­dégek reggeliztetéséről. Ezt a parancsnok úr meg­tetézte, kérve, hogy a ven­dégek az aszódi laktanya tiszti étkezdéjében reggeliz­zenek, természetesen térítés ellenében, melyet a vendég­látók fizettek. A vendégek nevében Lud­wig Rainer csoportvezető és Strobel Werner titkár kö­szönték meg a szívélyes fo­gadtatást. Egybehangzóan mondták: valóban úgy fo­gadták őket itt, mint ahogy a testvéreket szokás. Barát­sággal és meleg szeretettel. S ezek a gesztusok külföl­dön egy idegennek igen jól­esnek, hiszen így gyorsan oldódhatnak gátlásaik. Már a megérkezés első percétől érezték: az itt élő emberek nem parancsra, hanem önmagukból fakadó gondoskodással vigyázzák őket. A témával foglalkozó szakemberek ismertették az elképzeléseket, amelye­ket korábban — lapunk április 3-i számában — már részletesen közöltünk. Főbb pontjai: a Szabadság tér egykori hangulatának visszaidézése; a Hamvay- kúria belső terének átala­kítása; a Gábor Áron ut­cai telkek beépítése; a Szilhát utcai tömbbelső ki­alakítása; a patakpart kel­lemesebbé tétele; a piac elhelyezése, a közlekedés és parkolás megoldása. Legyen szemben! Általános elvként a szakemberek elmondták: törekednek a városközpont építési tilalmainak feloldá­sára, s semmiképpen sem akarnak erőszakos beavat­kozásokat végezni. Kivételt jelent a Szilhát—Dózsa sa­rok, és a Lumniczer utca egy szakasza, ahol forgal­mi okokból le kell botitani néhány házat. A hozzászó­lók általános és konkrét kéréseket, véleményeket fogalmaztak meg. Egy Pe­tőfi téren lakó asszony ja­vasolta: helyezzék a piacot a patak mentén, a Kobzi János utcánál lévő kihasz­nálatlan, semmi másra nem alkalmas területre, amely nagyméretű, jól megköze­líthető. csak le kellene be­tonozni. Az ötlethez többen is csatlakoztak. Szinte min­denki egyetértett azzal is, hogy újra meg kellene nyitni a Petőfi utcát a HÉV-sínen át a 30-as út­ra. E megoldás ugyanis lé­nyegesen egyszerűsíthetné a közlekedést. Ugyanakkor felvetődött, hogy a Sza­badság téri állomásánál egy­más mellett legyen az el­lenkező irányban közleke­dő szerelvények megálló­helye, mert azzal is gyor­sulhatna a gépjárműforga­lom. Értéktelenek Többen érdeklődtek a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg házak, s a hozzájuk tartozó földterületek sorsáról. Meg­tudták: az idevonatkozó építési tilalmakat fel fog­ják majd újítani régi, le­ben, hogy beépülhessenek az arra alkalmas területek. Az itteni telekértékesíté­sek árából a lakók fel tud­ják majd újítani régi, le­robbant házaikat. Valaki megkérdezte: mi lesz a volt járási hivatal és a könyvtár közötti házsor­ral. Kiderült: mivel ezek építészeti szempontból ér­téktelen — és cáúnya — épületek, elképzelhető, hogy lebontásra kerülnek. He­lyükre semmiképpen sem lakóházak, hanem kultu­rált kereskedelmi egységek kerülnek. A továbbiakban felvetődött igények: korlá­tozzák végre a Petőfi térre behajtó teherkocsik, és ka­mionok forgalmát; szün­tessék meg az áruházat, és a helyét parkosítsák; kös­sék össze a Szilhát utat a Mosol ygó- la kőtél eppel. Utóbbira, mint elhangzott, sor fog kerülni, „csupán” pénz kérdése. Az utcanyi­tásokról általánosságban az alpolgármester elmondta: ezek igencsak költséges dolgok, ezért csak ott ke­rülhet sor rájuk, ahol a la­kók nem csupán akarják, de területet is felajánlanak a célra. Mert megvásárolni ezeket nem tudja az ön- sormányzat. » Pályázati lehetőségek Sporttámogatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom