Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
A NAGYMAROSI KÁLVÁRIA A ícmplcm melleit épült a közösség Kié a főszerep? A húsvétot mindenki nagy szeretettel várja, nemcsak azért, mert Jézus feltámadásának ünnepe a keresztény hitvilágban. Az ehhez kapcsolódó hazai megemlékezések, szokások Pest megyében községenként változnak, attól függően, honnan települt a falu lakossága, a Dunántúlról, avagy a Tiszántúlról. Ilyen községnek tartják a helybeliek Jászfalut, amelyet nem is olyan régen Száraz ágnak neveztek. Végleges nevét a XIII. században, Dzsingisz kán hatalmas serege elől menekülő jászokról kapta, akik részben itt telepedtek le. ESZMECSERE A több mint 800 lakosú község közigazgatási szempontból Piliscsabához tartozik. A buszmegálló az országúton teszi le naponta a fáradt utasokat. Stílszerűen, avagy véletlenül a megállótól nem messze található a kocsma, amely a Jász italbolt nevet kapta. Dülöngélő emberekre számítok, ehelyett munkában megfáradt férfiak folytatnak egy kis eszmecserét. Egy-két üveg sör mellett elbeszélgetnek arról, hányat fialt a malac, jó minőségű lesz-e a birge (irodalmi nyelven szólva, a birka) gyapja. Állattenyésztőként a helybeliek még munkához jutnak, ám aki ipari tevékenységet űz, az jobban teszi, ha Piliscsabán keresi a megélhetését. Kállay Viktória, az italbolt vezetője meséli: nagyon tisztelettudóak a vendégek. Nagyszombat délutánján bezárják az üzletet, de mindig kinyitnak húsvéthétfőn, hiszen várják a locsolókat. Kölnivel, virággal kedveskednek a helybeli boltvezető asszonynak. Békési János 61 esztendős, nyugdíjasként éli mindennapjait. Lelkesen emlékszik vissza, amikor fiatal korában piros tojással kínálták a lányok; ma már itókát kap az ember: konyak, szilvapálinka, rum, meg ami jön. Előfordul-e, hogy a férfiember felönt a garatra? Elő, bizony — bizonygatja Békési János. „Ugyan ritkán, de akkor jó kiadósán történik meg a dolog” — mondja. Kölnivel fogja megloesolni a jászfalui asszonyokat. iBOlVASlEAT Pethő Vendel 77 esztendős, a személyi igazolványába bejegyzett foglalkozása szerint kertész, örömmel újságolja: gyönyörűek a kertben virágba borult fák. A kölnije ibolya illatú lesz, azzal locsolja majd az unokákat. A történet, amelyet Pethő Vendel nagy hamarjában elmesél, kész regény, hiszen utászőrmesterként fogságba esett a második világháborúban. Hogy van-e ma demokrácia? Van hát, hiszen mindenki el- mondhaja a szíve sóhaját, baját. Nagy Tibor állattenyésztő a Piliscsabai Állami Gazdaságban. A szomszédjával, ifj. Mázló Lászlóval a Tulics-tanyáról tértek be egy kis tereferére. Nagy Tibornak sok dolog jut az ünnepekről eszébe. Az állatokat akkor is meg kell etetni, ha esik, ha fúj. A disznó, amit .levágtak, 380 kilót nyomott. Ebből lesz a finom füstölt sonka, amely az ünnepi asztalra kerül. Az ebéd utáni bor jólesik az embernek. Hogy kié a főszerep? Természetesen a férfiaké, akik meglocsolják az asszonyokat. Ifjú Mázló László szintén bizonygatja; hogy így van ez. Mit mondanak az asszonyok? Nagy Ambrusáé jászfalui lakos szerint az asszonyok dolgoznak többet. Húsvét előtt tojást festenek, viasszal hímeznek, elkészítik a finom ennivalót. A templomba is elmennek majd húsvét vasárnapján. A fia és a férje locsolkodni megy, addig ő a rokonságot, a szomszédságot várja. MEGÚJULÁS Bócsáné Orbán Anna a fiáért indult az iskolába. Ott találkoztunk össze. Ö sonkás szendvicset készít majd a vendégeknek, akik kölnivel locsolják meg. Aki hajnalban érkezik, pálinkát kap, aki később jön, azt meg borral kínálják. Ez a szokás. Nagy Lajosné tanítónő sajnálja, hogy az idén nem is tudtak komolyabban felkészülni a húsvétra, hiszen a tavaszi szünet jóval előbb megkezdődött. Tavaly a konyhán festették a tojást, viasszal. bekenték, a kifújt tojásokat pedig cérnára fűzték. A fiúkkal együtt szalagokkal teletűzdelt locsolófát készítettek. Nagy Lajosné úgy véli, a régi, hagyományos húsvéti szokások mára már eltűnőben vannak. A gyerekek az iskolában tanulják meg, mi is illik húsvétkor, mit csináltak a régiek. A jászfalui gyerekek természetesen alig várták, hogy jöjjön a húsvét. Bócsáné fia nagyon szereti a csokoládéból készült nyuszit. Vannak porták, ahol az unokák a tujafák, a fenyőfák alatt találják meg az ajándékot. Az élő, fehér nyuszira piros masnit kötnek, amely örömmel ugrándozik, s a gyermekek keresik a kertben, hová tojta a csokitojásocskát. Ezt az az asszony mesélte, aki a fiának segédkezik a használtcikk ruhaboltban. Kérte, ne említsem a nevét, nem vágyik hírnévre, de a húsvétot. azt nagyon szereti, mert akkor nemcsak Jézus feltámadását ünnepeljük, hanem a természet megújulását is. Csak jó lenne, ha punéi kevesebb fát. virágot tennének tönkre. Kell a jó levegő, a húsvét ezért szép. Minden kizöldell, nyílik a jácint, s pironkodva süt a nap. Ilonka Mária PILÁTUS HALÁLRA ÍTÉLI JÉZUST Délegyházán az Úr áldását kérik nemcsak az istentiszteletek tárgyi feltételei, hanem a falut is szolgálják. Ezért, a harangok pótlására kétszázezer forintot adtak. Ugyanígy támogatják majd a katolikus templom építését. A pénz elegendő volt két harang megvételére, mely hitünk és reményünk szerint betölti majd funkcióját a község életében.- Az Ür áldását kérjük a harangokra, Nagyszombaton, április 18-án, délután 3. órakor. Amerikai mintára épült a templom. Tanító, közösségteremtő, kulturális és szociális tevékenységre alkalmas ház lesz, a közvetlen vallási feladatok vállalása mellett. S míg épült a templom, gyarapodott a hittanra járók száma. Keresztelők, egyházi esküvők is gyakoribbá váltak, az istentiszteletet többen látogatják. Megpezsdült az egyházi élet. Téma lett a vallás, belopódzott a mindennapok beszélgetéseibe. S ez is fontos. AZ EMBEREK MEGVÁLASZOLTÁK JÁSZFALUSI SZOKÁSOK „Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát” — írta egykoron Cyóni Géza. Utalva arra, hogy mennyire fontos életünkben ez a két közösség. Ä délegyháziak nem hagyják. Templom épül a községben, s ennek előzményeiről is beszélgetünk Bóna Zoltán lelkipásztorral. A falu eredetéhez kanyarodunk vissza. Kiskunlac- háza módosabb gazdáinak tanyáiból állt ez a település, valamint két nagy uradalom gazdái és mezőgazdasági munkásai éltek itt. Az 1946-os földosztás után ez a kép változott. Sokan az iparban, a vasútnál helyezkedtek el, a középparaszti réteg földet vett, s gazdálkodott. Majd jött a téeszesítés. Ezzel a refor- mátusság helyzete kedvezőtlenebbé vált, ők foglalkoztak továbbra is a földdel, ami megszakadt a közösbe kényszerítéssel. Bár ma már nem tudható az, melyik felekezethez tartozónak lett könnyebb vagy nehezebb a sorsa. Mindenkié más lett. (Erdősi Ágnes felvétele) másik a református templomé. A többi része közösségi park marad. Az elmúlt időszakban is volt hitoktatás, igaz, kevés gyerek vett részt rajta. Házaknál tartottak istentiszteletet, a gyermekek felét megkeresztelték, a házasulandók harmada eljutott az egyházi áldásig, a temetések nagy részét az egyház végezte. Ha kis lángon is. de élt a hit. Ezek az adatok nem lebecsülendők, hiszen nagy volt az ellenszél ... MA DÉLUTÁN 15 ÓRAKOR Ezek a tények motiválták a plébánost és a református lelkipásztort, hogy közvélemény-kutatást tartsanak. Az általuk ismert családokhoz eljuttattak egy levelet, melyben megkérdezték, ki szeretne templomot a faluban, s ennek építéséhez hozzájá- rul-e valamilyen formában. Eleinte felmerült az a gondolat, legyen közös az Ür háza, azután maradtak az eredeti elképzelésnél. Idáig ötmillió forintba került az építés. A község ennek ötödét, közel egymillió forintot, illetve megfelelő értékű munkát vállalt. Ki többet, ki kevesebbet adott, tekintet nélkül arra, szegény vagy gazdag. A hangsúly a segítségen volt: úgy harminc ember, kétéves, rendszeres társadalmi munkáján. Külföldről — Hollandiából, Németországból. Amerikából, Angliából —, s az Országos Református Egyháztól, a helyi tsz-től és sóderbányától, valamint alapítványoktól kaptak támogatást. S a templomépítéssel párhuzamosan föiépült egy gyülekezeti közösség. Kinek épült a templom? Ezt az emberek már megválaszolták. A falunak, valamennyiünknek ... J. Sz. I. ELLENSZÉL ÉS A HIT Akkortájt tervezték meg B falu utcáit. Nem volt sem sejthető, sem tudható, milyen idők jönnek. .A kastély előtti teret kihagyták, azért, hogy templomok épülhessenek oda. Katolikus és református, mert a helybéliek vagy- ehhez, vagy ahhoz a felekezethez tartoztak. Jó darabig csak az emberek emlékezetében élt e terv. S a plébános és a lelkipásztor reményeiben, hátha, egyszer, mégis lesznek itt templomok ... Egy határozat formájúban 1989-ben elfogadottá váltak az elképzelések. Eszerint a tér egyik negyede a római katolikus, a A reformátusok közül százöt család jelezte, hogy támogatja a templomépi- tést. A munkálatok tavalyelőtt, nyáron kezdődtek. A református templom falai a.z év decemberében már álltak. Ebben a szakaszban kapták a legtöbb társadalmi munkát. Egy év múlva, 1991. július 28-án fölkerült a csillag a torony tetejére.í> tavaly év végére elkészültek a nyílászárók, és a külső nemes vakolás. — Eközben, semmi másunk nem volt — emlékszik Bóna Zoltán —, mint néhány ember vágya, és két harang a temetőben. Amit valaki ’90 szeptemberében eltulajdonított. Az önkormányzat képviselői úgy vélték, a harangok
