Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
JÓ ISKOLA VOLT A túlélésre szövetkeztek Jó tíz évvel ezelőtt, még a nyolcvanas évek elején három, úgynevezett szolgáltatósort is létrehozott Diós- don az akkori faluvezetés. A lakótelepek, ABC-k közelében meghúzódó kis műhelyekben majd kétszáz vállalkozó — virágkötő, műanyagos, cipész, textiles, építőipari kivitelező, vendéglátós — éli mindennapjait. Az egyik kis műhelyben dolgozik Erdélyi Csaba kárpitos is. Egymásnak is Klasszikus értelemben családi kisvállalkozás az övé, hiszen egyetlen segítője a felesége. Erdélyi Csaba már inaskorában is kisiparosnál dolgozott, s erre még ma is úgy emlékszik vissza, jó iskola volt, s a szakmai fogásokon kívül azt is megtanulhatta, hogyan kell bánni a vevőkkel. Először csak munka mellett kóstolgatta a maszekéletet, aztán 80 óta teljesen a maga lábára állt. Induláshoz bérelt helyiségben, majd a szolgáltatósor felépülése után már saját műhelyében javítja a modern és stílbútorokat. — Azt szoktam mondani, csak ezt az évet éljük túl, aztán ... Emelkedtek az anyagárak, az energiaköltségek, de ha bejön az üzletbe a Juli néni, hogy gödrös a heverője, nem srófolhatom fel az árat, mert nem tudja megfizetni. A vevőket meg nem lehet elveszíteni, hiszen belőlük élünk. Erdélyi Csabán látszik, nemigen akar panaszkodni, inkább gyorsan fordít a szón, s azt fejtegeti, hogy az építőipari kivitelezők kerültek a legnehezebb helyzetbe, mivel kellő pénz híján már egyre kevesebben mernek belevágni egy építkezésbe. Hogy Erdélyi Csaba jól ismeri a helyi vállalkozók gondjait, azon egy cseppet sem lehet csodálkozni, hiszen a diósdi Vállalkozók Egyesületének — amely az országban az elsők között, még ’90 elején alakult meg —, is ő az elnöke. — Amolyan véd- és dac- szövetség ez, mondhatnám: a túlélésre szövetkeztünk. Mivel manapság a munkahiány az, ami a vállalkozókat a legjobban sújtja, szeretnénk, ha emiatt itt senkinek se kellene bedobnia a törülközőt. Igyekszünk egymásnak is megrendelést ajánlani. Ezenkívül napi információkat is szolgáltatunk — már van egy saját helyiségünk, ahol egy számítógépet is működtetünk —, ami egyaránt hasznos lehet a kezdő és a már gyakorló vállalkozóknak is. Kedvezőbb volt Az elnök hozzáteszi, szó sincs arról, hogy a régi, rossz reflexeket felélesztve, az egyesületi tagságot kötelezővé akarnák tenni. EnMomeitfum '92 Jobb közeget működésükhöz Vannak események, amelyekről biztosan tudható, hosszú távon éreztetik majd pozitív hatásukat. Ezek közé tartozik a Momentum ’92 címmel a minap megnyílt üzletembertalálkozó, amelyet tapasztalatcsere céljából a kis- és középvállalkozások képviselői számára szervezett a VOSZ Nemzetköz, Vállalkozási Kereskedelmi Központ Kft. — karöltve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával. A vállalkozások — hangzott el az eseményen — dinamikus részét képezik a m; 'ar gazdaságnak, s nem mindegy, milyen közeg teremtődik működésük számára. Jellemző, hogy már az elmúlt évben is — a lehetőségekhez képest — jó eredményt produkált a gazdaság, nőtt a folyó fizetési mérleg és a konvertibilis export, s jelentős tőke áramlott be az országba. A siker ugyanakkor ellentmondásos, hiszen a munkanélküliség minden számítást felülmúlt. E jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a beáramló tőke még nem vált a gazdaság tényleges motorjává. Ugyanakkor egyértelműen igazolódott, hogy elképzelhetetlen valódi élénkülés a folyamat fő szereplői: a kormány, az érdekképviseleti szervek, s a vállalkozók konszenzusa nélkül. Az utóbbiak esetében feltétlen több támogatás szükségeltetik: elsősorban a vállalkozói szektor termelőberendezésekhez, garancia- alaphoz, illetve fejlesztési célú hitelekhez juttatásában. nek ellenére már hetvenöt tagjuk van, s az egyesület soraiba tartozik a cipőt sarkaló cipészmester s az olyan, már nyugati szemmel is tekintélyes vállalkozások, mint a Coptim vagy a Multipolar Kft. Ha a diósdi vállalkozókról beszélünk, nem lehet nem beszélni az egyesület és a helyi önkormányzat viszonyáról. A rendszerváltástól a vállalkozók is sokat reméltek, de nem titok, hogy úgy érzik, a község mostani vezetése nem segíti jobban őket, mint a régi elöljárók, sőt... Fáj nekik az is, hogy a községháza renoválásánál nem kaptak megrendelést, pedig véleményük szerint az ő ajánlatuk kedvezőbb volt, mint az idegeneké. Ennek ellenére — hangsúlyozza Erdélyi Csaba — nem akarják élezni az ellentéteket, s a polgármesterrel, a jegyzővel is jó kapcsolat kialakítására törekszenek. Gyakorlattá vált, hogy a képviselő-testületi üléseken is részt vesznek, igaz, véleményük szerint ezeken a megbeszéléseken is inkább a politikai csatározások kerülnek előtérbe. Mindenesetre a diósdi vállalkozók nem maradtak sikerélmény nélkül, kérésükre az ön- kormányzat megváltoztatta álláspontját, s azoknak az iparosoknak, akik tanulót tartanak, nem kell helyi adót fizetniük. Ne kaUódianak A vállalkozók nemcsak a saját gondjaikkal törődnek, példázza ezt az is, hogy nem egy alkalommal szerveztek sikeres rendezvényeket a faluban. S gondolva a nehéz körülmények között élő családokra, 25 ezer forintos törzstőkével Vállalkozók a tehetséges ifjúságért elnevezéssel alapítványt is létrehoztak. Ebből a nehéz sorsú családok gyerekeit kívánják támogatni, nem szeretnék, ha tehetséges fiatalok azért kallódnának el, mert a szüleiknek nincs pénzük a taníttatásukra. Hargitai Éva ÖRDÖGI KÖRBEN Drámákkal kísért próbálkozás Az önállóság igénye ma már nemcsak a nagyvállalati keretbe préselt gyáregységekben, de a hajdan „központoknak” titulált törzsgyárakban is megjelent. Ezek immár szíves-örömest lemondanak a közös működés minden előnyéről — csak szabaduljanak a terhektől. Mert ha volt is haszon e kicsiny gyarmatokból, manapság inkább kölöncök. A délegyházi FORCON- hoz sem igen ragaszkodik az anyagyár, úgy tűnik, megérett az idő a kötelékek lazítására. Mint Szabó Gábor, a budapesti cég igazgatója mondja, itt az ideje, hogy a délegyháziak önállóan is helytálljanak. Végképp el kell felejteni az idejét múlt vállalati szemléletet, amikor fentről A fűrészüzem teljes egészében hazai piacra gyárt. Hiába azonban a jó minőség —• a kereslet mégis csekély. Válság ellen: Tüneti kez A műszaki fejlettségi szint egyértelműen meghatározza a társadalom gazdasági továbbhaladását is. Azonban, hogy ez milyen mértékű, azt jelentősen befolyásolják a fejlett technológiák behozatalára vonatkozó importszigorító intézkedések. A keleti katonai tömb, a Varsói Szerződés megszűnése után a Nyugat feloldotta az évtizedek óta alkalmazott diszkriminációs listát, az úgynevezett COCOM-listát — mondta bevezetőjében Nyíri Lajos, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese a Műszaki Tudományos Egyesületben megtartott előadáson. — Noha még mindig nem tudjuk felvenni a versenyt az élen járó műszaki nagyhatalmakkal, mint például Japánnal, vagy az Egyesült Államokkal, még- sincs okunk csüggedésre. A komputerizált világban is meglehetősen kreatív képzést kapnak a magyar mérnökök. Akkor vajon egyértelműen megállapítható-e a „szürke állomány”, vagyis a képzett műszaki értelmiség „agyelszívása” ? A kérdés jogos. Erre sajnos a kormány nem tud garanciákat vállalni, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a fejlettebb technológiával és kutatóbázisokkal rendelkező nyugati országokba egy- re-másra települnek át az itthon munkanélkülivé lett. ám nyelvtudással bíró szakemberek. A csődbe ment kutatóintézetek megsegítésére a kormányzat alapítványt kíván létrehozni. Így megmenthetők az értékes műszerek, nem kallódik el a technológia. Ez az intézkedés azonban csak tüneti kezelésül szolgálhat a válság ellen. Vajon az április 8-ától kötelező öncsődbejelentési kötelezettség miként változtatja meg a kutatóintézetek helyzetét? Mit tapasztaltak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban? Ma ezt még kevéssé érzékelik, ám a kutató-fejlesztő intézeteket is érinti ez az intézkedés, ami valóban szomorú, hiszen ennek más következményei is lesznek. Ha kevesebb megrendelés érkezik, akkor kevesebb embert tudnak foglalkoztatni. Ha csökken a hazai előállítású termékek köre, akkor egyre inkább a Nyugatra leszünk utalva mind technológiában, mind az importban. S ez az eddiginél sokkal jobban emeli az eladási árakat. A Pest megyei iparvállalatok túlnyomórésze a volt szovjet piacra termelt. A profilváltás túl lassan megy, s a gazdasági válság- helyzet miatt egyre több olyan lépésre kényszerülnek, amelyek megtétele nélkül még kis ideig életben maradtak volna. Ügy tűnik, elhamarkodott döntés volt — a válságfolyamatok egymásra hatásának figyelembevétele nélkül — hibernálni, azaz Csipkerózsika-álomba ringatni a magyar ipart, amikor még arra is képes a hazai ipar, hogy látványos kutatási eredményekkel tanúsítsa a honi kutatók ügybuzgalmát. L M. mondták meg, mi és miként történjen. Nem megoldás, hogy egymást húzzák le, a bajok orvoslására mindenütt meg kell találni a sajátos eszközöket. — Ez elég nehéz lesz — mondja lemondóan Gergely Sándor, a délegyháziak főmérnöke —, hiszen még ma is sok szállal kötődünk Budapesthez, s bár megkezdődött az elszakadás, itt helyben kevés esélyünk van virágzóvá tenni a gyárat. Könnyű kimondani, hogy vállalkozásban működtessük egységünket, csak hát hogyan? Hiszen a mi fizetéseinkből nem lehetett anyagi tartalékot képezni, s Ugyan, ki az, aki ilyen piaci pangáskor merne kockáztatni és hatalmas kamattal hitelfelvételt vállalni? Ezt nem kívánhatjuk az emberektől. Ugyanakkor az önálló marketingmunkához kereskedelmi osztályunk sincs, s bár valóban felvehetnénk valakit — szabad kezünk van! —, csakhogy a jó szakembert meg kell fizetni. De miből? Szóval: ördögi kör ez, bárhonnan is indulunk, mindig ugyanoda érünk. E kilátástalan helyzet fokozatosan következett be, s a leépülés folyamatosan tart. A tönkrement nagy szerszámgépgyártók maguk után húzták a számukra termelő FORCON-t, amelynek nem volt más választása, mint a pillanatnyi és a várható rendeléshez igazítani a létszámot. A leépülés folytatódhat, ezt a piac dönti el. Ha lesz a termékekre kereslet, úgy a munkásokat sem küldik el. — Elvileg mindkét termékcsoportunk (fűrészgyártás, illetve menetmetszők és -fúrók előállítása) életképes — folytatja a főmérnök —, de vannak bizonyos technológiai adottságok, amelyeket tudomásul kell venni. Például az edzőüzem és az előkészítők Budapesten vannak, így tehát mégsem olyan köny- nyű elszakadni. És hiába van külföldi érdeklődés, az egész délegyházi gyár, ezekkel a nagy méreteivel nem kelti fel az érdeklődést. Sokat tárgyalunk külföldiekkel, de ők aztán igazán csak a biztosra mennek, tévedés azt hinni, hogy bármit is a véletlenre bíznak, s fölöslegesen kockáztatnak. Mi most az üzemegységekre készített üzleti tervek alapján próbálunk fennmaradni, megőrizve vevőinket: pontos, minőségi munkával; s persze nem elvetve a gondolatot, hogy egyre több és nagyobb önállóságot szerezzünk magunknak. Ez a megfordult menetrend azonban — amikor a cégek zsugorodnak — időbe telik. S azt már csak az ott dolgozók tudják, hogy mindez mekkora drámákkal zajlik. Hogy milyen nehéz a nagyból ki* csit csinálni. — vasvári— Cím feletti képünkön: A jelenlegi rendelkezések alapján csupán nyolcvanszázalékos a munkaerő kihasználtsága. Ha változik az igény, hozzá kell igazítani a létszámot. Eddig csökkenteni kellett... (Erdős! Ágnes felvételei) Érvényben: 1992. április 15. VALUTAÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 139,75 142,55 Ausztrál dollár 60,85 62,09 Belga frank (100) 232,72 237,38 Dán korona 12,35 12,61 Finn márka 17,55 17,95 Francia frank 14,14 14,42 Görög drachma (100) 40,37 41,21 Holland forint 42,54 43,40 Ír font 128,17 130,77 Japán jen (100) 59,56 60,76 Kanadai dollár 67,14 68,54 Kuvaiti dinár 209,52 275,02 Német márka 47,89 48,85 Norvég korona 12,22 12,46 Olasz líra (1000) 63,69 64,97 Osztrák schilling (100) 680,42 694,02 Portugál escudo (100) 55,87 56,97 Spanyol peseta (100) 76,61 78,13 Svájci frank 52,09 53,17 Svéd korona 13,26 13,52 USA-dollár 79,35 80,91 ECU (Közös Piac) 98,18 100,14
