Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
Ön kor manyzatok kutyaszorítóban Kit szolgál a szolgálati lakás? A katonák lelkivilága Pszichológusok a hadseregben Újsághír. Pszichológusokat is alkalmaznak a hadseregben. — Mi lesz a feladatuk? A Pest megyében elhelyezett alakulatok katonái is találkoznak majd velük? Kérdéseinkre dr. Bognár lAszló ezredes, a Fővárosi Központi Katonai Kórház mentálhigiénés főosztály főorvosa válaszolt. — Dandároknál és ennél nagyobb alakulatnál állnak majd szolgálatba a hivatás művelői. Egyelőre még négy helyen az országban, de már 13 szervezett hely újabbak számára is ki van jelölve. Az említett négy között még nincs Pest megyei alakulat, de még az idén lehet számítani arra, hogy ezeken a helyeken is megjelennek. # A dandár ismét új fogalom a fiatalabbak számára. — A régebbi ezredek létszámát elérő csapatok a dandárok. Ismeretes, hogy a lelkészi szolgálat is kialakul a katonaságnál. Mindkettő a humán szolgáltatások köréhez tartozik, s célja, hogy jó lelki kondícióban tölthesse katonaidejét a hadköteles. # Konkrétan milyen témák lehetnek ezek? — Sokfélék. Például a katona és a parancsnok kapcsolata, esetleges konfliktusai. A katonák egymáshoz, embernek emberhez való viszonyával járó gondok, a bajtársiasság, mivel e téren sok gond mutatkozik az utóbbi időkben. • Ide érthetjük például a bevonuló katonák lélektani gondjait is? — Természetesen. Erről van szó. Egyelőre még kevés a pszichológusunk, akik hozzáértő módon foglalkozva nyúlhatnának ezekhez a kérdésekhez. A tizenhárom helyet az idén már betöltjük. Így lesz ez a megyében állomásozó csapatoknál is. Azt szeretnénk, ha kimondottan katona szakemberek kerülnének ezekre a posztokra. K. T. L A RENDŐRSÉG MÁR TUD RÓLA Mégis lesz nagygyűlés el, és meghirdetik a tiltakozó nagygyűlést. Már le is foglalták május 3-i'a a Csepel Autógyár kultúrtermét, ahová közel ezer embert várnak. A tervek szerint innen az üdü- lőtulajdonosok a polgár- mesteri hivatalhoz vonulnak, és petíciót nyújtanak át a képviselőknek. Csermák Róbert, a nagygyűlés fő szervezője már a rendőrséggel is beszélt, hivatalosan bejelentik az eseményt, amelyre Szigethalom önkormányzati képviselői is hivatalosak. Az üdülők szószólói úgy gondolják, a tömeg nyomására meghirdetik a polgári engedetlenséget. H. Cs. donost, hogy közösen döntsenek a további lépésekről. A képviselő-testület március 30-án tárgyalta az ügyet. Úgy határozott, azzal egészíti ki a rendeletet, hogy az állandó lakosok 25 négyzetméterig adó- mentességet kapnak, valamint, hogy a befizetett adó 60 százalékán túl befolyt összeget visszakapja az üdülőterület fejlesztésre. Az üdülők nem voltak elégedettek ezzel a döntéssel, és úgy vélték, teljes mértékben elzárkózott az önkormányzat attól, hogy téma legyen az összeg módosítása, ezért a küldött- gyűlésen elfogadott állás- foglalás alapján járnak Továbbra is ellentétes a véleménye az üdülőterületre kivetett építményadó mértékét illetően a szigethalmi önkormányzat képviselő-testületének és az üdülőtulajdonosoknak. Újabb fejlemény az ügyben, hogy a legutóbbi testületi ülésen — amelyre az üdülők öttagú bizottságát is meghívták — a képviselők az üdülőtulaj- donosok tiltakozása miatt kiegészítették az adórendeletet. Az üdülők még a március elején megtartott küldöttgyűlésükön határozták el, hogy amennyiben az önkormányzat nem vizsgálja felül az adó mértékét, összehívják a több mint ezer telektulajgyalás, rá egy hétre az ítélethirdetés, amelyben a bíróság elutasította Németh Gábor keresetét, de az ítélet írásbeli indoklásának kézhezvétele után joga van fellebbezni. Mindeddig sem az alperes, sem a felperes nem kapta kézhez az iratot. Németh Gábor leváltása után Balázs Miklóst választották meg polgármesterhelyettesnek, aki társadalmi munkában látta el ezt a tevékenységet. Azonban most lemondott tisztségéről, és az új polgármester-helyettes április 1-jétől Dunavöl- gyi Ferenc. Balázs Miklós azzal indokolta döntését, hogy semmi esélyt nem lát arra. hogy a közeljövőben Szigethalomnak polgármestere lesz. Ugyanis, ha az ítéletet meg-, kapják írásban, Németh Gábor fellebbezhet., és előfordulhat, hogy még hónapokig elhúzódik az ügy. ö pedig jelenlegi munkahelyén, az A grobe ton Kft.-nel szeretne helytállni, ahol műszaki vezető. Halász Csilla ÜLÉSEZÉS KÖZBEN Riadó . r Újfaluban Vacsorával egybekötött évi közgyűlésüket tartották a szigetújfalui önkéntes tűzoltók, amolyan családias összejövetelt, melyre a feleségek is hivatalosak voltak. (Naná, ki főzte volna meg a vacsorát?) Benécs István egyesületi titkár épp az elmúlt év eredményeit méltatta, amikor bekiabált az ajtón: — Csülökre, magyarok, tűz van! A jelenlevők — joggal — ízetlen tréfának vélték a bekiabálást, ám mint kiderült, valóban tűz volt, a vasút melletti erdőben lángra lobbant az avar. A tűz eloltását a legfiatalabbak vállalták magukra. pillanatok alatt beöltöztek, kocsiba ugrottak és kiszáguldtak a helyszínre. Rövid, de eredményes küzdelem után lokalizálták a tűzgócot, majd visz- szatértek a vacsoraasztalhoz. A sikeres akcióhoz gratulálunk az űjfalusi tűzoltóknak és kívánjuk, a legközelebbi tűzoltóbulit ne zavarja meg tűzeset. az önkormáyzat tagként részt vesz. Az azóta m unka nélküli- segélyen levő Németh Gá- bór, aki a képviselő-testületnek is tagja, a Munkaügyi Bírósághoz fordult, mert szerinte a képviselő- testületnek nem volt joga őt leváltani és elbocsátani. Indokolásának két lényeges pontja volt, egyrészt az, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény a köz- műtársulatot kiemeli a gazdasági társaságok közül, másrészt az, hogy véleménye szerint szabálytalan volt az ügy napirendre tűzése. Február 25-én volt a tárSzigethalomnak még mindig nincs polgármestere. Mint arról lapunkban már hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, november végén a képviselő-testület összeférhetetlenség miatt leváltotta tisztségéről Németh Gábor polgármestert, mivel a vízműtársulat elnöki tisztségét elvállalta, amely tevékenység havi 10 ezer forint jövedelmet biztosított számára. A képviselő-testület arra hivatkozott, hogy a polgármesterek tevékenységéről szóló törvény indoklása kimondja, hogy nem lehet a polgármester olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amelyben A HELYETTES iS LEMONDOTT Válság a hivatal élén A diktatúra vádja és egy furcsa fogadás Egyhavi fizetésért családi házat lószínűleg így ismerik a megyében — ajánlat, amelyet a Digitel Rt. kínált. Szép-szép, de nem látom a pénzt mögötte — mondta Pásztor Béla, amikor választását magyarázta. Ödé István vállalkozó, aki a szomszéd községben éli, és az rt.-nek dolgozik, nehezményezte, a polgármester lehetőséget sem ad nekik, mondván, mindent tud róluk, azért nem bízik bennük. Különben esélyt sem ad annak, hogy véghezvi- gyék, amit ígérnek. Ha mégis, akkor odaadom egyhavi fizetésemet — ajánlotta érvei nyoma tékául. Ódé István rákontrázott, mert őrbottyáni családi házát tette föl , A feszült hangulat közepette, a szintén szemrehányásokkal élő MDF-es Hevesi János többek között elmondta, értesülései szerint Foton már megszólaltak az első 15 ezres telefonok. Az éjszakába nyúló, feszült hangulatú falugyűlés vége felé már sokan elhagyták a termet, aminek sajátosan az is magyarázata lehet, hogy miután a törvény előírását megkerülve korábban nem tartották meg Veresegyházon az évi egyszeri közmeghallgatást, a pénteki falugyűlést követő keddre, tehát négy nap múlva, arra is sort kerítettek. Ki érti ezt? Dudás Zoltán Veresegyházon minden úgy indult, ahogyan kellett. A művelődési ház óriási üvegtermében egyik oldalon gyülekeztek a választók, másikon hosszú, terített asztal mellett, a választottak. A falugyűlés előtti izgalmas percekre a lakosság régóta készült. Másfél éve nem volt ilyen, ami azt jelenti, most az új emberek megmutathatják, mennyivel különbek, milyen eredményeket tudnak felmutatni. Pásztor Béla polgármester, aki még tanácselnökként sokéves tapasztalatot szerzett a vezetésben, ekkor az első köszöntő szó elhangzása előtt még nem sejtette, két-három órán belül rásütik: itt diktatúra van, ő pedig az, aki mindezért felelős, az egyszemélyes diktátor. Pedig ez történt a hosszú beszámoló és jó néhány kérdés elhangzása után. Egy ilyen vád persze él. fogadhatatlan, s megfelelő beszédkészséggel talán tompítható vagy elhárítható. A polgármester úrnak ebbeli képességeit senki nem vitatja, még a vádilók sem. Egész mást állítanak a fenti nyers vélemény alátámasztására. Többek között azt, hogy a testületnek, szabálytalanul, még mindig nincs végleges szervezeti és működési szabályzata, ami a diktatúra táptalaja. A vádak szerint így nincs megszabva, mit terjesszen a falu vezetője írásban, illetve szóban a testület elé döntésre, ahogyan az se, mit milyen arányban kell támogatniuk, hogy az elfogadott és mondjuk a lakosságra nézve kötelező legyen. Aki a kemény és határozott véleményt megfogalmazta, Krenedits Sándor volt. Mindjárt hozzátette, nem csupán személyes nézete ez, a helyi MDF-szer- vezet véli így. De nem csak ebben nem értettek egyet. Az este visszatérő vitatémája a telefonhelyzet megoldása volt. A polgármester ragaszkodik ahhoz a változathoz, amit elképzelt, és amihez kész tervei is vannak. Ez a hagyományos, analóg technikával működő, Siemens gyártmányú központot jelentene, fejenként 75 ezerért, augusztusi határidővel. A másik pólus a meghökkentő 15 ezer forintos — vaKiutalása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Olyan értelmiségiek — pedagógusok, orvosok, jogászok, műszakiak — kapják, akik az önkormányzat valamelyik intézményében nélkülözhetetlen közszolgálati munkakört töltenek be. Tehát jogos, hogy ezekben a lakásokban azok lakjanak, akiket valóban megillet. A szellemi tőkével okosan gazdálkodó önkormányzatok tudják, a szolgálati lakás olyan mérhetetlen kincs, vonzerő, amellyel magukhoz édesgethetik, letelepülésre késztethetik a település közösségének nélkülözhetetlen értelmiségieket. Ezzel azt a szellemi magot nyerhetik meg, amely községük, városuk hajtóerejévé válik. Da s, az egykori járási székhely szolgálati lakásügyben jó néhány megszívlelendő tanulsággal szolgál. Az első, hogy a tízezres lélekszámú városnak hiába van a környező kis településekéhez képest jóval több szolgálati lakása, ha azok nagy részéből nem lehet kitenni az időközben jóhiszemű, illetéktelen bérlővé minősült lakót. A második tanulság az, hogy ezekkel a lakókkal az önkormányzat előbb vagy utóbb pereskedni kényszerül, ami nemcsak az önkormányzat hátára púp, nemcsak pénz- és időigényes, hanem a település szellemi légkörét is mérgezi. Dabas 53 szolgálati lakással rendelkezik, de minden ötödikben olyanok laknak, akikkel az önkormányzat pereskedik, mert ezek a bérlők ilyen-olyan okok miatt úgymond már nem jogosultak a szolgálati lakás használatára. Az ön- kormányzat és a bérlő közti két-három évig is elhúzódó áldatlan pereskedések végén a város vezetősége legtöbbször vereséggel fölérő győzelmet arat: mivel a bérlőt a jog védi, vagyis nem lehet az utcára tenni, jogcím nélküli jóhiszemű bérlővé minősítik át. A gyakorlatban azonban minden marad a régiben. A polgármester szerint az 53 szolgálati lakás elég lenne, hogy a közszolgálati munkakört betöltő kellő létszámú értelmiségit a városhoz kösse, sőt a megürülő lakások révén néhányat még vissza is tudnának csábítani más településekről. A szolgálati lakások közül 9 az orvosoké és a rendelőintézeteké, többsége családi ház, mindössze 4 a lakótelepi. A lakások zöme mindössze 7-8 éve épült, ezért a felújításra egyelőre nem sokat kell költeni az önkormányzatnak. A kisebb, ajtón belüli javításokat, pótlásokat a bérlők végzik, a nagyobb, ajtón kívülieket az önkormányzat. Az összkép úgyszólván idilli lenne, de csak addig, amíg a nagyobb felújítások időszerűvé nem válnak. Azért az önkormányzat sem teljesen védtelen a szolgálati lakásokból kimenni nem akarókkal szemben. Áthidaló megoldásként nekik egy komfortfokozattal alacsonyabb nívójú másik lakást és hozzá különbözeiként pénzt ajánl föl a vezetőteslület. Ezt a megoldást elsősorban a nagycsaládosokra próbálják szelíden rátukmálni, hogy lehetőleg ne kelljen velük pereskedni. Ám az ajánlatot nem mindenki fogadja el. Vagy azért, mért valóban nincs hová költöznie a szolgálati laikusból. Vágj’ azért, mert anyagi megfontolásokból és egyéb titkolt érdekből továbbra is maradni szeretne a bérlő. Persze a hátsó szándék nehezen bizonyítható. Ezen a ponton, sajnos, tragikusan kettéválik a jog és az erkölcs. A bíróság pedig a bérlő javára dönt, holott olykor feltételezhető, hogy az csak ürügyet keresett a maradásra. — El sem tudja képzelni — tárja szét a kezét a polgármester —, hányféle kiskapu létezik azon a bizonyos nagykapun, ha a bérlő mindenáron maradni akar. Vajon miként vélekedjünk arról a dabasi lakosról — szegezi nekem a kérdést —, aki mindössze három hétig dolgozott egy dabasi cégnél. Éppen csak addig, míg megkapta a szolgálati lakást. Ahonnan persze már tíz éve nem hajlandó távozni. És miként vélekedjünk arról a másik dabasi lakosról, aki a családi házát a gyerekére íratta, ő pedig arra hivatkozik, hogy mivel nincs ingatlanja, nincs hová távoznia a szolgálati lakásból, tehát továbbra is marad. Vagy mit szóljunk annak a dabasi pedagógusnak az esetéhez — sorolja a polgármester —, akii azért nem tud beköltözni a szolgálati pedagóguslakásba, mert az előző bérlő — aki ráadásul nem is pedagógus! — nem hajlandó kiköltözni onnan. Ez a szegény tanár emiatt naponta tíz kilométer utazásra kényszerül jelenlegi lakhelye és munkahelye, iskolája között. Ráadásul bőszíti, hogy naponta legalább kétszer, jövet-menet a pedagóguslakás lakójának ajtaja előtt visz el az útja. Hát persze, hogy jogosan ingerült ez a tanár — érvel a pedagógus mellett —, miközben az önkormányzatunk a pereskedés ellenére képtelen érvényt szerezni az érdekéinek. A polgármester példaként felhozott lehangoló esetei nyilván hozzájárulnak, hogy ma Dabason nem igazán érzik jól magukat az értelmiségiek. Rossz közérzetük okát kár lenne kizárólag az amúgy alaposan elmérgesedett helyi pártviszályokból és az önkormányzat, valamint harcias ellenzéke csatározásai bői eredeztetni. Úgy vélem, a jogi döntésektől függetlenül Dabas érdekeit az szolgálná, ha az 53 szolgálati lakásban valóban azok laknának, akiket illet. Kocsis Klára A szolgálati lakásról manapság kevés sző esik. Minden bizonnyal azért, mert kevés van belőle. Holott érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani rá, mert a vidéki értelmiség letelepítésének eszköze, vagyis végső soron egy település szellemi arculatának, fejlődésének befolyásoló ja.
