Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

Még mindig a válásról Tárgyalni? Miről? Tessék elképzelni! — javasolja a polgármester —: a bete­get előkészítik a műtétre. Az asszisztencia is készen áll, hidegen csillognak a szikék, a lógók, az altatónővér megnyugtatóan végigsimitja az operációra váró férfi vagy nő homlokát. Közeledik a főorvos, a beteg fölé ha­jol: „Mielőtt megkezdenénk a műtétet, szeretnék vala­mit megkérdezni öntől. Hajlandó-e aláírni egy nyilat­kozatot arról, hogy továbbra is nálunk kíván ellátásban részesülni, vagy nem?” — Kétségtelenül groteszk helyzet lenne — mondom dr. lllanicz Györgynek, Pi­lis polgármesterének. — Az — helyesel —, és etikátlan! De erről majd később, mert ez a törté­net csak kitaláció. ám a le­válási ügyünkben az ösz- szes többi valóság. Kétségtelen: az e témá­ban legutóbb megjelent tudósítások nyomdába adá­sakor úgy gondoltam, töb­bet nem kell már rá visz- ezatérni. Pilis beteg állam­polgárainak szakorvosi el­látásról 1993. január 1-jé- től a ceglédi Toldy Ferenc Kórház gondoskodik majd. Időközben — szeptember 1-jéig — a pilisi és mono- ri önkormányzat megegye­zik arról, milyen értékű társadalombiztosítási tá­mogatás kerül át a bete­gekkel együtt a rendelőin­tézettől a kórházhoz. Mind­erről Vadász Iván tanács­nok, a monori önkormány­zat pénzügyi bizottságának elnöke nyilatkozott la­punknak, de szavait dr. Marton Aurél polgármes­ter is megerősítette. Pili­sen azonban egészen más­képp értékelik és értelme­zik az ügyben született ál­lásfoglalásokat, a téma a képviselő-testület legutób­bi, rendkívüli ülésén is szó­ba került. — Képviselőtársaim egy­re bosszúsabbak és türel­metlenebbek — rakja elém az előzményeket rögzítő ügyiratok és levelek hal­mazát dr. lllanicz György —, egyszerűen érthetetlen, hogy a monoriak mit kí­vánnak még tőlünk. Mi tavaly januárban fogal­Labrfarúgás Megint Kécskei Labdarúgás, öregfiúk me­gyei II. osztály, Déli cso­port: Monor—Tápiószele 1-0 (0-0), Monor, 100 néző. Vezette: Tóth Csaba (kivá­lóan). Az erősen tartalékos Mo- norban három kezdő ember sérült, s ez sokkolta az öregeket. Ennek ellenére több veszélyes támadást vezettek, amit a három ka­pufa is bizonyít. A második félidő is ott folytatódott, ahol az első félidőben ki­maradt helyzetek tömkele­gé, míg az 50. percben Kécskei L. egy jól eltalált lövéssel megszerezte a győztes gólt. 1-0. Ez az előny maradt a lelkesen és jól játszó szeleiekkel szem­ben, megérdemelten. Jó: Gudra G., Bokros S., Varga D., Kécskei L., Fe­kete Béni. Legközelebb április 13-án, hétfőn Tápióbicske—Monor találkozó lesz Tápióbicskén 16.30-kor. Szőnyi Gábor máztuk meg leválási szán­dékunkat. s azt, a testület azóta háromszor is meg­erősítette. Az 1991. évi XX. törvény értelmében jár­tunk el, és hogy jogsze­rűen, azt a Népjóléti Mi­nisztérium, az Országos Társadalombiztosítási Fő­igazgatóság, a köztársasági megbízott hivatalának szakemberei is megerősí­tették. Dr. Petrik János hi­vatalvezető március 2(J-án kelt levelében egyértel­műen leírta: „Minthogy a hatályos jogi szabályozás nem kívánja meg a szolgál­tatást nyújtó önkormányzat hozzájárulását az ellátási terület és a szolgáltatás terjedelmének megváltoz­tatásához — ami logikus, mert érdeke, hogy az meg­tagadja —, a konkrét eset­ben a pilisi lakosság 1992. január 1-jétöl Cegléden történő szakorvosi ellátá­sának jogi akadálya nincs.” Vagyis — folytatja dr. ll­lanicz György —, a mono­riak által javasolt egyez­tető tárgyalások, mint azt dr. Marton Aurél polgár- mester barátomnak is meg írtam, szükségtelenek. Most már az OTF-nek kell lép­nie, és a zárolt 5 millió fo­rintot átutalnia o ceglédi kórháznak. — És miért említette be­szélgetésünk elején azt a bizonyos groteszk történe­tet? — Mert mind a monori rendelőintézetben a külön­böző vizsgálatok előtt, mind a településen továbbra is ilyen nyilatkozatok aláírá­sára ösztönzik a betegeket. Mi a monori orvosok hi­vatástudatát, lelkiismere­tességét, szakmai felké­szültségét sohasem kérdő­jeleztük meg. Nem tudjuk, kinek áll érdekében ilyen akcióval — amit képvise­lő-testületünk kikér magá­nak — elmérgesiteni a helyzetet?! Vereszki János Győzelmek Magyar Kupa labdarúgó- mérkőzések : Nyáregyháza— Abony 3-1 (2-0), Nyáregy­háza, 100 néző. Vezette: Toldi (kiválóan). Igen kemény meccsen a 5ól játszó hazaiak megér­demelten győzték le az abonyiakat, s ezzel tovább­jutottak a kupában. A ha­zai gólokat Serfőző Zoltán, Maczkó Pál és Rizmajer János szerezték. Minden nyáregyházai játékos dicsé­retet érdemel. Kakucs—Monor 0-1, Ka­kucs, 200 néző. Vezette: Sömen. Az erősen tartalé- lékos NB III-as monori gárda Koltai góljával győ­zött, s jutott tovább a kö­vetkező fordulóba. KÖZLEMÉNY Figyelem! Tojótyúkeladás 1992. április 15-től, amíg a készlet tart, kg-onként 60 ló­rim, kopasztva, hűtőládába 80 Ft'kg. üllő, József Attila u. 7. Telefon: üllő, 91., Krupa. — (104 155'2K) MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, PL 51. Z201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig »-tó! 11-lg. 8 Társadalmi ünnepek Piaci alapokon A társadalmi ünnepsége­ken közreműködők díjazá­sáról és költségtérítéséről kellett döntenie a monori képviselő-testületnek leg­utóbbi ülésén. Mivel a közelmúltban a Családi Intézet megszűnt, bizonyos feladataival az önkormányzatnak kell tö­rődnie — mert az igény viszont a társadalmi ünne­pekre és szertartásokra ko­rántsem szűnt meg. A képviselő-testület Vi­szont úgy foglalt állást: e szolgáltatásokat is „piaci alapokra" kell helyezni, s minél előbb jelentkezik azokra vállalkozó, annál jobb. MONORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1992. Április ii„ szombat 99 Idetartozom... A gyökerekről Azt hallom tlllön: tán senki nem volt olyan mely érdeklődést tanúsító résztvevője a március 15-re rendezett községi ünnepségnek, mint az Ameriká­ból érkezett, az iskolában angolt tanító, fiatal Mark Pillip. Minthogy korábban alkalmam volt hosszabb ideig beszélgetni Markkal, ezt első szóra el is hiszem. Elmondta tudniillik azt is, hogy ami Európában őt leginkább megragadja, az a múlt je­lenléte. A gyökereké. Egészen rendkívüli érzés — töprengett hangosan —, hogy itt í»z emberek isme­rik a régmúltjukat, a hagyományokat. Amerikában egyik napról a másikra kinő a földből egy-cgy kisváros, csupa új ház és csupa új ember, akiknek nincs igazán mihez kötődniük, s ettől valahogy az ember egész élete másképpen alakul. Most aztán az Árpád-na­pok zajlanak Üllőn, megint a történelem levegője leng, amelyet — ezt most magam is tapasztaltam — valóban különleges érzés belélegez­ni. Én nem csodálkozom különösebben, hogy bár Mark Pillip a nyáron Afri­kába készül, mindenképpen vissza akar térni. Üllőn egymást érik a napokban az Árpád-napok rendezvényei, a legkülön­bözőbb korosztályokat moz­gatva. Ma például a régi egészségházban a honisme­reti gyűjteményt mutatják be az érdeklődőknek. Mit mond ez az egy mondat? Alig valamit. Én azonban láttam ezt a gyűjteményt, amikor még csak rendezés alatt volt, s valami egészen furcsa dolog történt. Átfu­tó. idegen vendég vagyok csak a községben, még ha meglehetősen gyakran for­dulok is meg ott —, de at­tól, amit láttam, hallottam, tapasztaltam, valamiképpen érzéseimben is közelebb kerültem Üllőhöz. Mit érez­het akkor az, aki ott szüle­tett, ott él, s most ünnepi alkalommal szembesülhet a gyökerekkel, amelyekből a jelen és jövő is táplálkozik. Igen. Az identitástudat, amit manapság annyit em­legetünk. A nemzethez, a szűltebb közösséghez való tartozás erős kötődéssé lényegülhet. Es ez ilyes­min múlhat. Ilyen „aprósá­gokon”. Fehér László tanár úr még 1975-ben kezdte a helytörténeti szakkörrel gyűjtögetni a még fellelhe­tő tárgyi emlékeket. A la­kók szívesen adtak — mert úgy volt, hogy rövidesen egy helytörténeti kiállítá­son láthatják viszont az anyagot. Ez hol ilyen, hol olyan okok miatt meghiú­sult, most azonban.az Öcsai úti megürült rendelőinté­zetben kiállítást rendezhet­nek a gyűjtemény egy ré­széből. Eddig a könyvtár meg a tanár úr őrizgette a „történelmet”. Ha a volt rendelő másik szárnya is a helytörténészeké lehetne, mindennek meglenne a maga méltó helye, egy szép, stílusos középületben. (Ta­lán az önkormányzat most úgy fogja érezni: ennek így kell lennie.) Fel kellene sorolnom, mi mindent rendeztek egységes gyűjteménnyé Fehér László tanár úr és segítőtársai értő kezekkel és szívvel. De nemigen jegyzeteltem, csak sétáltam lenyűgözve tabló­tól tablóig, tulipános ládá­tól pozsonyi mérőig, elsár­gult plakátok néztek le rám, és rég meghalt üllőiek barna fotóin élő szemek fi­gyeltek. A bejárati ajtóhoz kihe­lyezett, írott köszöntőben az áll: honismereti gyűjte­mény ez, s nem múzeum. Honismereti gyűjtemény­nek csodálatos. Megérde­melné, hogy állandó kiállí­tás legyen belőle, időről időre felfrissítve, hogy bár­ki láthassa, s érezze: „Én innen indultam — és ide­tartozom." K. Zs. Ügy adódott a múltkori­ban, hogy hét végén kel­lett felkeresnem egy fővá­rosi, külső kerületi objek­tumot, ahová csak percnyi pontossággal lehetett belép­ni. Lévén ez az objektum egy laktanya, nem nehez­ményezhettem a várakoz­tatást. Am mert volt jó há­romnegyed órám a tétlen­ségre, választhattam. Vagy a Csontrázó becenevű mű­intézményben tétlenkedem, vap? végigsétálok a szom­szédos temetőn. Egyik sem vonzott igazán, de mint­hogy a Csontrázó egy vá­rosszéli kocsma, inkább az utóbbit választottam. Születve, és sírig vidéki ember lévén, nekem ez a vá­rosi temető iszonyú volt. Először Orwell jutott eszembe. Sok kis virágos pavilon állt a temetőkapu mellett, eléjük kirakva az előre elkészített egyen- csokrok (fenyő jácinttal, fenyő gerberával, fenyő szegfűvel), amelyeket az egyen-élők sorban felsze­degettek és vittek az egyen- sírokra. A temető kerítésén belül beton beton hátán. Vagy műkő. Mindegy, mi­nek nevezem. Elvágólagos rendben sorakoztak az em­ber életének legutolsó lak­helyei az elvágólagosán ki­mért szűk utak mentén. Legelöl a betonkalitkák az urnáknak. Mellettük nyílegyenes sorban az apró gyereksírok, egyforma kis sírkövekkel, betonnal ta­karva. Uramisten! Aztán a többi. Huxley is eszembe ju­tott. A „Szép, új világ”. Pedig ott a kezdet ilyen iszonytatóan gépies. Itt pedig a vég. Felnéztem az ég felé, a közeli lakótelep épületmonstrumait láttam, a legfelső kalitkákat. Ügy rémlett, az élet valamiféle üzemmé lett körülöttem: amott kis kalitkákban ter­melődik az élet, hogy aztán egy láthatatlan futószalag az innenső betondobozokba hordja, mint selejtet. Belezsibbadtam. Jártak- keltek körülöttem az előre gyártott egyencsokrokkal, de én abbahagytam a kó- válygást. Elég volt. A monori temetőben rö­viddel később aztán már találkoztam az „emberivel”. Hogy hepehupa, meg össze­vissza gyalogösvények, sze­métdombok? Na igen. És mesélte a temetőgondnok, hogy a platánsor alatt fel­gyújtották az elszáradt ko­szorúkat, mutatta az öreg­ségükben is délceg fák el­szenesedett, kormos tör­zsét. És túj az öreg, láncos kúton huszonnégy sírkövet döntögettek le a „temető­látogatók”. Na, mondtam, itthon vagyok. — ez — Rendőrségi krónika Ajtófeszítéses betörés Azt mondja rendőr isme­rősöm, a lakásbetörések zö­mét napközben követik el, s ennek nagyon is jó oka van. Ilyenkor általában nem tartózkodik otthon senki, szabad a tér a hí­vatlan látogatók előtt. Gon­doljunk csak bele, milyen érzés az, ha hazatérünk a munkából, s lakásunkat feltörve találjuk. Érdemes tehát a biztonsági zárakat felszereltetni az ajtókra, az ablakokra pedig rácsokat. Valahogy csak védekez­nünk kell a betörőkkel szemben. Mert számuk ro­hamosan növekedik, ezt igazolják az elmúlt hét bűnügyei is a körzetben. Különösen sok műszaki cikket loptak el a lakások­ból. Április 2-án, csütörtökre virradóra ablakrács-lefe- szítés módszerével ismeret­len tettesek betörtek a gombai Gesztenyés vendég­lőbe, ahonnan műszaki cik­keket, édességet és dohány­árut zsákmányoltak, össze­sen 155 ezer forint érték­ben. I A sértett nem tartózko­dott otthon, ezt használ­ták ki a betörők április 3-án, pénteken délelőtt Ecseren a Jókai utca egyik lakóházában. Befeszítették az ajtót, s így jutottak a belső térbe. A hívatlan lá­togatóik) 45 ezer forint ér­tékű arany ékszert tulajdo­nítottak el a lakásból. Április 4-re virradóra, szintén ajtókifeszítés mód­szerével betörtek a Sülysá- pi 2. Számú Általános Is­kola napközi otthonának épületébe. Színes tévét, vi­deo- és rádiómagnót vittek el. Az okozott anyagi kár: 100 ezer forint. Ugyanezen a napon fel­törték Vecsésen a Zrínyi utca 6. szám alatti videoté­kát. Az egyelőre ismeretlen tettesek nem kevesebb, mint 130 darab műsoros ka­zettát pakoltak fel, továbbá színes tévét, videomagnót és egyéb értékeket. Az álta­luk okozott kár 450 ezer forint. Betörtek a Fradi söröző­be is, amely Üllőn a Ba­ross utcában működik. El­vitték a színes tévét, a vi­deót, továbbá szeszes ita­lokat és dohányárut zsák­mányoltak. A betörők ál­tal okozott anyagi kár 190 ezer forint. A rendőrség valamennyi ügyben tovább' folytatja a vizsgálatot. G. J. Parádfürdőn 1545 m5-es üdülőtelek eladó Irányár: 2 000 000 Ft Információt ad: Hélios Gyömrői Ruhaipari Kisszövetkezet Gyömrő, Szent István út 69—71. 2230. Telefon: Gyömrő 15. Telex: 202-778. é^ietiizem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom