Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

VALAHOVÁ TARTOZNI KELL A kisemberen csattan az ostor • • FŐSZÜK A BUYOUT Ha mesélni tudna az öreg ház, bizonyára sok története lenne. Iparossorsokról be­szélne, a mesterek dolgairól, a dömsödi fafaragókról, kö­télgyártókról, csizmadiák­ról és bognárokról, akik apáik nyomdokába lépve tisztességgel dolgoztak — a falu szükségére. — Mára már kihaltak a régi mesterségek — mond­ja Tóth Sándor, a helyi ipartestület elnöke —, vi­szont iparosunk szép szám­mal van. Az egy évvel ez­előtt történt önállósulá­sunkkor közel ötvenen csat­lakoztak, majd fokozatosan nőtt a létszám kilencven­hatra. Az emberek egyrészt rájöttek, hogy valahová tartozni kell, másrészt az elválás jobb feltételeket te­remtett működésünkhöz. Természetesen a régi házba költöztünk, ahol valamikor iparoskor, majd — a tíz­éves szünettől eltekintve — az elődszervezet tevékeny­kedett. — A ráckevei ipartestü­let — folytatja Madarász Ferencné gazdasági vezető — kicsit a „hivatalt” je­lentette, ahová nem szíve­sen mentek az emberek. Ez viszont az övék, ide bármi­kor jöhetnek, s valóban: igyekszünk mellőzni a for­maságokat. Az iroda este is nyitva van, így az iparosok munka után is jöhetnek ügyes-bajos dolgaikkal. Az egy év bizonysága szerint szükség volt az ön­állóságra. Rengeteg kérés­sel és problémával érkez­nek az ügyfelek, s persze panasszal is. — Sajnos, rossz hangu­lat uralkodik — mondja Tóth Sándor —, az iparosok „Szükségünk lenne bizo­nyos jogosítványokra” — mondja Tóth Sándor, a dömsödi iparlestiilct elnöke (Erdösi Ágnes felvételei) tele vannak keserűséggel. Dömsödi viszonylatban nincsenek kiugró vállalko­zók, itt szolidabbak a lehe­tőségek, ráadásul az évente változó rendelkezések egy­re kedvezőtlenebbek. Min­dig a kisember hátán csat­tan az ostor — most is. A társadalombiztosítási hoz­zájárulást képtelenség egy kezdő vállalkozónak kigaz­dálkodni, hitellehetőség nincs — a bankok óriási garanciákat kérnek —, ugyanakkor a munkanél­küliség miatt egyre több a vállalkozó, szinte lehetetlen megélni. S bár az újabb és újabb próbálkozókat nevez­hetjük ugyan konkurenciá­nak a régiek számára, va­lójában egy szekéren uta­zunk, s igencsak lassan ha­ladunk. A közös terhek viszont jobban összehozzák az ipa­rosokat. Ha a szükség úgy hozza, egymás mellé állnak, arra pedig kínosan ügyel­nek, hogy kivessék maguk közül a tisztességtelent. Itt más mechanizmusok működnek, mint egy nagy­városban, itt nehéz megélni a kontárnak. — Az IPOSZ legutóbbi értekezletén nem véletlen hangzott el a kamarává történő átalakulás igénye — vélekedik az elnök —, hiszen szükségünk lenne bizonyos jogosítványokra. Egyelőre nincs szavunk az iparengedélyek kiadásakor, eltörölték a mestervizsgák rendszerét, s nincsenek ha­tósági jogaink, amellyel az iparosok tisztessége védel­mében felléphetnénk — a tisztességtelenekkel szem­ben. így nehéz visszasze­rezni a rangot, a régi be­csületet. — vasvári — Hiába van jó idő. a mun­ka egyre kevesebb. Czikora Lajos kőművesmesternek sincs annyi megrendelése, mint régen Konzultálnak az érdekeltek Indul a második ütem Az önprivatizáció máso­dik — várhatóan a napok­ban induló — ütemével kapcsolatos tudnivalókról szervez konzultációt április 13-án és 14-én a Magyar Közgazdasági Társaság Ipa­ri Szakosztálya, a buda­pesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemen. Az első nap délelőttjén dr. Sárközy Tamás tanszékvezető egye­temi tanár tart előadást a privatizáció jogi vonatko­zásairól, majd délután ta nácsadókkal és vállalatve­zetőkkel lehet konzultál­ni. Másnap Rácz Ernő, az Állami Vagyonügynökség decentralizált privatizáció­jáért felelős igazgatója tart előadást: Az önpriva tizáció aktuális kérdései címmel. A kétnapos eseményen várhatóan négyszáz kiállí­tó és legalább háromszáz tanácsadó céggel találkoz­hatnak a részvevők, s meg­vásárolhatják a Tanácsadó vállalatok katalógusát. Az átalakuló és az átalakulást segítő tanácsadó cégek ta­lálkozója nemcsak a meg­ismerkedésre. a tapaszta­latcserére, de konkrét meg­állapodások létrejöttére is megfelelő alkalomnak ígér­kezik. Az élelmiszer-kereskedők aratnak Pilisszentiván azon köz­ségek közé tartozik, ahol hagyományosan szorgalmas, sváb származású iakosok élnek. Azonban ez manap­ság mit sem számít, hiszen a gazdasági válság (divatos kifejezéssel élve, a recesz- szió) itt is megmutatja szo­morú hatását. A fiatalok elvándorolnak, mert nem tudnak otthont teremteni a „csillagos égig” szökött in­gatlanárak miatt. A község 3500 lakosából egyelőre százan vannak olyanok, akiknek már nem jut mun­kanélküli-járadék. Ök a polgármesteri hivatal gond­jait szaporítják. Pénzes Gábor polgármes­ter szomorkodva meséli.: nem tudják megoldani an­nak a háromgyermekes fiatalasszonynak a gondját, aki gyermekgondozási se­gélyen van. Ugyan bruttó negyvenezer forint a jö­vedelmük a férje révén, ar­ra viszont nincs felkészülve az önkormányzat, hogy húszezer forintos elmaradt gázszámlát fizessen ki. Csak eseti segélyezésben tudja részesíteni az önkor­mányzat a hozzájuk fordu­lókat. Azt javasolta a pa­naszkodó családnak, kérje­nek átütemezést a gáz- és áramszolgáltató vállalatok­tól. Feltételezhetően megér­tik a gondjukat, a község­háza szociális segélyt fog folyósítani. A község még mindig a főváros közelségének bű­völetében élne, pontosab­ban inkább abban, hogy Pest elnyeli a munkát ke­resőket. A solymári PEVDI tönkrement, a Kőfaragó Vállalat több részre bom­lott, így helyben, kevés el­foglaltság ígérkezik az ipa­ri szektorban. Több száz embernek mondtak fel mindkét vállalatnál. örvendetes, hogy annál több a vállalkozó az élelmi­szer-kereskedelemben. Az utóbbi negyedévben három újabb vállalkozói engedélyt adtak ki, ezzel 7-re gyara­podott a diszkontboltok száma. A mezőgazdaság so­sem nyújtott számottevő kenyérkereseti lehetőséget. A lakosok a ház körüli kertben termelik meg a legfontosabb primőröket. A mesés gazdagságnak már csak a híre van meg. amely néhány évvel ezelőtt is jellemezte az átlagcsaládok vagyoni helyzetét. Ma in­kább a tartalékokat élik fel az emberek, úgy tűnik, nem lesz mit bejegyezni a papírra a készülő és köte­lezővé tett vagyonbevallás- kor... Amiben még reményked­hetnek, az a Tungsram— Schréder belga—magyar vegyes vállalat munkahely­teremtő beruházása lesz. Ma még .csak azt látni, amiként a buldózerek gya­lulják a tájat Solymár és Pilisszentiván határán. A közvilágítási lámpatesteket gyártó cég ingyen szerelte fel a falut korszerűbb és energiatakarékos termékek­kel. Most is huszonöt da­rab fényforrás üzembeállí­tásáról tárgyal a polgár- mester az Elektromos Mű­vekkel. hátha ingyen vál­lalkoznak a régi lámpák lecserélésére. A községbe Szívesen látogatnak a jó levegőt kedvelők. Ha már a recesszió ide is bekúszik, legalább az oxigénnek örülhessenek a pihenést keresők. így idegenforgal­mi adó sincs, szintúgy el­mondható ez a helyi adók­ról. Kérdés, hogy meddig tud türelmet gyakorolni az önkormányzat. I. M. Tejtermelők világtalálkozója Kevesebb jut a kannába Európa legnépesebb és legértékesebb holstein- fríz tehénállománya ha­zánkban található. A tej­termelés visszafogására tett intézkedések hatására a szarvasmarhák létszáma az utóbbi egy-másfél évben mintegy 8-10 százalékkal csökkent, ráadásul a tejre adott költségvetési támoga­tás is teljesen megszűnt. Ennek hatására idén elő­reláthatóan 10-20 százalék­kal kevesebb tejet tud majd megvenni a lakosság. Mindenesetre figyelemre méltó és elgondolkodtató, hogy Üj-Zélandon kívül csak Magyarországon nem támogatja az állam a tejtermelő gazdaságokat. A magyar tenyésztők sze­rencsére őrzik a nagyvilág­ban kivívott elismerésüket. Ennek tudható be, hogy 1992. június 1. és 6. között Budapesten rendezik meg a tejtermelők világtalálkozó­ját. A holstein fríz-tenyész­tők sorrendben immáron 8. nemzetközi rendezvényére több mint negyven ország­ból 300 szakembert vár­nak. A szervezők szeretnék, ha minél több hazai gaz­dálkodó venne részt a ta­lálkozón, jelentkezni lehet a következő címen: 2100 Gödöllő, Pf.: 57. Telefon: 28-20-387. Fax pedig: 28-30 184, míg a telexszám: 22-6481. A tejtermelők világtalál­kozóját előkészítő nemzet­közi bizottság a közel­múltban fővárosunkban ülésezett és összegezte az eddigi jelentkezéseket, amelyek azt sejtetik, hogy e rangos eseményen eddig soha nem látott létszám­ban vesznek részt a gazdál­kodók. Gy. L. Érvényben: 1992. április 10. VALUTAÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban manyzat ertekesiteni fogja, sokan megrohanták a pol­gármesteri hivatalt. Nem titkoltan abban a remény­ben. a fővárosközeli köz­Angol font 139,52 142,32 ségben olcsón lehet majd Ausztrál dollár 59,91 61,15 lakást vásárolni. Belga frank (100) 235,55 240,21 Aki látta a málló vakola­Dán korona 12,47 12,73 tú, lepusztult állapotban lé­Finn márka 17,71 18,11 vő házakat, az előtt vilá­Francia frank 14,29 14,57 gossá vált, hogy a négy­Görög drachma (100) 40,29 41,13 száznegyvennégy, lakásnak Holland forint 42.98 43,84 alapos felújításon kell át­ír font 127,92 130,52 esnie ahhoz, hogy otthon Japán jen (100) 59,40 60.60 váljék belőlük. A tököli Kanadai dollár 66,11 67,51 önkormányzatnál többször Kuvaiti dinár 266.97 272,47 hangsúlyozták, árat csak Német márka 48,41 49,37 akkor tudnak mondani, ha Norvég korona 12.34 12,58 a lakások felmérése és az Olasz líra (1609) 64,13 65,41 azt követő kalkuláció is el­Osztrák schilling (100) 688,63 702,23 készül. Portugál escudo (100) 56,44 57,54 Spanyol peseta (100) 76,97 78,49 CSALÓDÁS LESZ Svájci frank 52,68 53,76 Svéd korona 13,37 13,63 Az ezer igénylő az elkö­USA-dollár 78,60 80,16 vetkező napokban kapja ECU (Közös Piac) 99,11 101,07 meg a tájékoztatót, amely­EGYELŐRE TALÁNY Szabadó vásár, kedvezmény nincs Amikor ismertté vált, hogy a szovjet csapatok tá­vozása után megüresedett lakásolcat a tököli önkor­ból megtudható, milyen feltételek mellett vehetők meg a lakások. Hoffmann Pál polgármester nem tit­kolta, tudják, hogy sok em­bernek csalódást fog okozni az ár, vélhetően jó néhá- nyan kevesebbre számítot­tak. A lakások ára két részből tevődik össze; a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet ál­tal megállapított lakásárból és a felújítási költségből. Egy 51 négyzetméteres, má­sodik emeleti lakás — ez középnagyságnak felel meg — ára 1 millió 68 ezer fo­rint. Ebből az úgynevezett első ütemben, május 9-ig 437 ezer forintot kell befi­zetni, amely a lakásár tíz százalékát és a felújítás költségének 65 százalékát foglalja magában. (A la­kásár fennmaradó részét 20 év alatt, 3 százalékos kamattal lehet visszafizet­ni.) A jelentkezőknek 1993. május 1-jéig újabb 209 ezer forintot kell leszurkolniuk, amely a felújítási ár mara­dék 35 százaléka. A felújí­tást még 25 százalékos áfa is terheli, igaz, azt a vásárló vissza is igényel­heti. Aki a lakás árát teljes egészében kifizeti, annak a KVSZ felé fizetendő rész negyven százalékát elenge­dik. A lakásvásárlással ka­cérkodóknak nem árt tudni azt sem, hogy gyermekek után kedvezményt nem kaphatnak, a kárpótlási je­gyeket nem tudják beszá­mítani, s önkormányzati támogatásra sem várhat­nak. ELBÍRÁLJÁK Jelentkezési lapot a helyi polgármesteri hivatalban lehet kérni, a kitöltött ívet pedig április 17-ig kell visszajuttatni. A beérkező'' jelentkezéseket a kén- selő-testület április 22-é fogja elbírálni. A kiválasz­tottak ezután már befize­tési csekket is kapnak, s ennek kiegyenlítése után kerülhet sor a szerződéskö­tésre. Az ígéretek szerint a fel­újítások 1993. szeptember 30-ig elkészülnek, s a laká­sokat folyamatosan adják majd át új tulajdonosaik­nak. Határidőcsúszásnál a felújítási összegre eső ka­mat időarányos részét visz- szatérítik. KÖLCSÖNNEL Hogy a megismert felté­telek után hányán akarnak majd a volt szovjet lakások tulajdonosai lenni, ma még a polgármester előtt is ta­lány. Hoffmann Pál min­denesetre annyit mondott, hogy az OTP-vel megpró­bálnak tárgyalni, szeretnék ugyanis, ha a felújítási költségek fedezésére a pénzintézet kölcsönt bizto­sítana a vevőknek. A pénzhitellel mindenképpen vonzóbbak lennének az ala­csonynak nem nevezhető árak — vélik Tökölön. Kérdés, mit szólnak ehhez a pénzintézetéi, s mennyi­re lesznek tőkeerősek a tö­köli lakásra áhító vásárlók. H. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom