Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-10 / 86. szám
INKOGNITÓBAN A PIACON Ott túl a rácson (I.) Hajnalodik. Nő a belépésre váró kocsisor az útpadkán, és fogy a pia a két- decisekből. A sofőrök persze nem isznak. Csak a nütf árerek. Itt ugyan nem így hívják őket, de ez most nem számít. A trógerség tényén az sem szépít, ha körülírják a dolgok lényegét szép, míves szavakkal. Négy előtt tíz perccel befut a kék kamion, ami felvesz és bevisz a piacra. Anyagmozgatói minőségben. A szerelésemet ehhez igazítottam, és a szókincsemet is. Így álcázva talán bepillanthatok a nagybani zöldségpiac kulisszái mögé, ahol Budapest és Pest megye településeinek gyümölcs- és zöldségellátását irányítják, manipulálják — egyszóval keverik. Semmivel sem tisztességesebb módon, mint a hamiskártyás a cinkelt lapokat. A bizarr kalandra két Tá- pióság menti, kisgazdapárti kiskereskedő vett rá. Azt ígérték, megmutatnak és elmondanak néhány oltári svindlit. De ehhez inkognitóban kell bemenjek. PIACI DEMOKRÁCIA Négy óra öt perckor átgördülünk a rácson túl. De előbb leperkáljuk a 300 forintot. „Munkáltatóm” dünnyög, szidja a tarifát. A cerberus röhögve vigasztalja: nyugi Józsi, májustól emelünk. Később megfigyelem, itt sok embert hívnak Józsinak, és mindenki tegező- dik a másikkal. A Józsi olyan, mint a kisapám vagy az apafej. Mindenkire ráillik. A különbség két ember között csupán any- nyi, a górénak milliók lapulnak a zsebében, a napszámos meg örül, hogy lyuk van a ..., s munkát kap a piacon. A nagybani piacon rangot jelent a trógerség. A napszám többszöröse a munkanélküli-segélynek. — Tőlem behajtotta a 300 forintot, mások bejönnek utánfutóval ingyen. Ráadásul nem is őstermelők, hanem viszonteladók — motyog még mindig a kék kocsi gazdája. ÚJ PIAC RÉGI CSÁSZÁROKKAL • Honnan lehet megtudni, hogy ki a kofa, és ki az őstermelő? — Jó kérdés. Nézze azt a bő szoknyás nénikét. Amelyik teát hörpöl a termoszból. Maga szerint melyik kategóriába tartozik? A mama egy retkesrekeszekkel teli furgon előtt ücsörög, barna ruhás alakja beleolvad a primőr retek piros foltjába. — őstermelő Bugyiból, Némediböl vagy Sáriból. — Felfogadták, hogy falazzon. A furgon tulajdonosának még három járgánya áll itt a piacon, vagy járja az országot. Viszonteladó őstermelőnek álcázva. Mert így nem kell adót, tb-járulékot fizetni. # A piacrendészek tudják ezt? — Naná! Évekig a Bosnyákról pofáztak, még filmet is csináltak róla. Mit gondol, itt kik a császárok? Az új piac új felügyelői?! Akik onnan átigazoltak ide. Az ott kialakított kapcsolatokkal, a megszerzett tapasztalatokkal és a bezsebelt millióikkal. Itt olyan összefonódások vannak, amikbe az Isten sem lát bele. Mindennek szabott ára van. Annak is, ha tudPakonyi költségvetés Helye van minden fillérnek Nyilvánosságra hozták a felsőpakonyi önkormányzat idei költségvetését. A várható bevételek ■'összege 42-43 millió forint lesz, ebből 10 millió a falu lakosainak személyi jövedelem- adójából, 25 millió a különböző állami támogatásokból, hatmillió telekeladásokból és 1,5-2 millió forint a lakossági adókból folyik be. Mindennek persze van helye is, csupán az általános iskola üzemeltetése évi 10 milliót emészt fel, az óvoda pedig újabb hatmilliót visz el a községi bu- zsetből. Közművelődésre — könyvre, újságra, folyóiratra, előadásokra — kétmilliót irányoztak elő, ebből kell fedezni a klub- könyvtár fenntartását is. Az utcák, járdák karbantartására, a vasútállomás környékének rendbetételére és a piactér kialakítására 2,5 milliót kívánnak költeni, míg szociális segélyre, gyógyszertámogatásra, nevelési segélyre 1,5 milliót tartalékolnak. A saját szeméttároló telep kialakítást sem lehet tovább halogatni, remélhetőleg elég lesz az az egymillió forint, amit erre szántak a község elöljárói. Üj beruházásokról nem kaptunk hírt Felsőpakony- ról, ebben viszont nincs semmi különös, az idei évet kevés település zárja majd számottevő beruházással Pest megyében. ják és elnézik, hogy ez a muti ott smafu. Évek óta érvényben van a név- és címkiírási kötelezettség. Ebből lehetne következtetni a tulajra. Nézzen körül, lát táblát egyet is? # Maga mióta jár a nagybani p'iacra? — Kereken húsz éve. Rólam legombolják a nagy pénzeket, én meg loholok a fillérek után. Vegyük számításba a mai napot. Üzemanyagköltség 800, belépő 300, a rakodó bére 800 forint. És még hol van az én bérem és a kocsi amortizációja? Nézze csak ezt a „számlát”! Sajtpapíron tíz tétel, a végösszeg 44 823 forint. Aláírás, pecsét nincs. — Ennyit fizettem tegnap egy maszek autószerelőnek. Ha rendes számlát ad, a végeredmény húszezerrel több. Ö megteheti, nekem is így a jobb. De hogyan tudjak én így manipulálni, stikliket csinálni a fél kiló gombánál, egy kiló krumplinál?! Oda stí- röljön! Arra a furgonra! Olvassa csak a szöveget az oldalán! MILLIOMOS „CÍMFESTŐ” Röhögve betűzöm, majd berajzolom a füzetbe: ZÖDCSÉG § DZSÜMI. Ez nyilván azt jelenti, Zöldség és Gyümölcs. Sajátos helyesírással. — Ez a furgon egy dúsgazdag zöldégkereskedőé. Olyan fukar, hogy sajnálta a cím festőt megfizetni, ö pingálta ki a szöveget a furgonra. Saját kezűleg. Képzelje el, hány osztályt végzett ez a jóember! El tudom képzelni. Ezzel szemben egy diplomás villamossági mérnök bruttó 12 ezer forint kezdő fizetést kap Magyarországon. # Ez is demokrácia? — Demokrácia? Itt; a pesti nagybani piacon?! Itt keményebb szabályok érvényesülnek, mint bárhol Európában. Néhány ember diktál a háttérből, a többi hozzájuk igazodik. Én is, mindenki. Ha ugrálok, nem engednek még vásárolni sem. Bojkottálnak, kiutálnak a piacról. # Ismeri ezeket személy szerint is? — Csak tippelek. Nagyon bennfentes kell legyen az, aki közvetlen kapcsolatban áll velük vagy ismeri azokat, akik a kezükben tartják a sorsukat. A termelőkét és kiskereskedőkét egyaránt. Matula Gy. Oszkár (Folytatás következik) „Ha megérdemlem a nyugdíjat... n A konyhából nézve Győri Mihályné már nem jár pesti vendéglőbe dolgozni — mint oly sok más túrái asszony. Otthon maradt beteget ápolni, 90 százalékos rokkant férjét, beteg anyósát. Most gondozási segélyt kap az önkormányzattól, havi háromezer forintot. — Nem akarok munkanélküli-segélyre menni. Ha megérdemlőm, kapjam a nyugdíjat. Ehhez igazolás kéne, hogy nem tudnak a lakóhelyén munkát biztosítani a számára. Hiszen még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, ötvenhárom éves. De majdnem negyven év munkaviszonya van. — 1953-tól folyamatos a munkaviszony a munkakönyvemben. Először az erdőgazdaságnál mint gyomláló. 54-ben Gödöllő állami telepeken üzemi konyhán. Aztán 54-től a Rákos virágkertészetben. 59-ben a hatvani konzervgyárban voltam szezon- munkás. 60-ban megalakult a tsz. Az Űj Ütőn Mtsz. Az anyósom nevére dolgoztam május 7-ig, akkor beálltam a tsz-be. Nekem nem volt földem. Kaptunk havonta ezerkét-ezerhá- romszáz forint előleget a munkaegységünkre, s zárszámadáskor még valamit. Arattunk, gépeltünk ... 70. február 22-ig voltam ott, 70. február 24-től mentem Pestre a Palace Szállóba takarítani. Túrái asszonyok jártak oda, biztattak: köny- nyű lesz. Takarítottam a 72-es postán, ott is voltak Túráról, Maglódról, Űriből, Szecsőről. Őszön itthon maradtam, mert a lányom iskolába ment, novembertől Gödöllőről, a Háziipari Szövetkezettől kaptunk összeállítómunkát. Az egész család varrta itthon a bébiholmit. Ezt csináltuk tíz évig ... — 79-ben elmentem az Apostolok étterembe, a Kígyó utca 5. szám alá. Megkerestem a főnököt... Ismertük mi az éttermeket. Ott először mosogattam, aztán mindenféle munkát végeztem, amit kell egy konyhán. A több mint tíz év alatt, amíg ott dolgoztam, sok mindent elsajátítottam a főzési tudományokból. 90. március 8-án átmentem a Rézkakas étterembe. Oda nem kellett vonattal járni, a tulajdonos szállíttatott minket, a nála dolgozó tíz túráit, autóval, oda is, vissza is. De aztán éppen ezt unta meg, a vidékiektől már meg akart szabadulni. Már csak a nagytakarításhoz kellettünk ... — Talán még több mint ötvenévesen is talált volna másik helyet? — Nagyon sokan bejárnak innét a vendéglátóhoz. A turaiakat nagyon szeretik mindenfelé. S már nem győzi sorolni a sok-sok elegáns, drága pesti belvárosi étterem meg szálloda nevét. És hogy melyik milyen utcában van, és melyikben ki mindenki ismerős dolgozik. Ha nem kéne betegeket ápolnia, még szívesen dolgozna Pesten. Vágyik azok után a szép helyek után, amelyeket csak a konyhából láthatnak a hozzá hasonlók. Nem rossz hely a konyha. De akiknek ott a helyük, nem ismerik ki magukat, hol, hogyan kell egy hivatalos papírt — például azt az igazolást a nyugdíjjogosultságról — beszerezni. S nem is veszik őket olyan komolyan a hivatalokban, mint azokat, akik elegáns éttermekben ülhetnek. N. A. A környezetvédelemről Szakmai nap Gödöllőn 1992. évi továbbképzési tervének részeként szakmai napot rendezett tegnap Gödöllőn a köztársasági megbízotti hivatal. A téma ezúttal a környezetvédelem volt, pontosabban a környezetvédelmi igazgatásban bekövetkezett hatásköri változások ismertetése, elemzése. Az Aszódról, Vácról, Gödöllőről és Dunakesziről érkezett jegyzők és környezetvédelmi szakelőadók részére dr. Szilágyi Péter, a Környezet- védelmi és Területfejlesztési Minisztérium munkatársa tartott előadást a környezetvédelmi jog rendszeréről, a környezetvédelem szervezetrendszerérői, s az önkormányzat szerepéről a környezetvédelemben. Az előadások után a résztvevők kérdéseket tehettek fel az előadónak, valamint a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség megjelent munkatársainak. ÍRTAK IS, MEG NEM IS Elkésett levelek Forgatom a kis papírlapot, amelyik a Dunakeszi önkormányzat egyik rendezvényére invitál. Illenék már elfogadnom a meghívást, mert rendre érkeznek tőlük a hasonló értesítők. Csakhogy mindegyik későn. Az ember rendszerint legalább egy héttel előre tervezi a programját, ezek meg az esemény előtti napon jutnak el hozzánk. ■— Meg is hívják tehát a sajtót, meg nem is — motyogom magam elé. — Mutasd csak — szólít meg sokat tapasztalt, nálam szemfülesebb kollégám: aki aztán mutatóujjával a boríték jobb sarkára bök. — Elsején írták ezt a levelet, másodikán adták fel, de csak hatodikén kézbesítették — állapítja meg. Magyar földön lassan jár a posta. K. T. I. A TAPIÓTEL TELEFON RÉSZVÉNYTÁRSASÁG igazgatósága (Nagykáta, Dózsa György út 15. 2760) értesíti tisztelt részvényeseit, hogy évi közgyűlését 1992. május 14-én de. 10 érére hívja össze,, a részvénytársaság központi irodájába (Nagykáta, Dózsa György út 15. 2760). A közgyűlés napirendje: 1. A tulajdonosok tájékoztatása az rt. tevékenységéről. 2. Az alaptőke-emelés lehetőségei és indoka, döntés átváltoztatható vagy elővásárlási jogot biztosító kötvény kibocsátásáról. 3. Döntés a települések csatlakozási kérelméről. 4. Egyéb előterjesztések, javaslatok. Szavazati joggal az alapító okirat szerinti tulajdonosok rendelkeznek. A részvényesek szavazati jogukat személyesen vagy más természetes, illetve jogi személy részére adott, egy közgyűlésre érvényes közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás útján gyakorolhatja. TAPIÓTEL RT. IGAZGATÓSAGA 800 éves település Ez évben 800 éves az alapítólevél, amelyet 1192- ben kelteztek, és amely településnek jegyezte be az akkor még Bia és Torbágy falvakat. A jelenkor elöljárói közül két képviselő, Ib- ner Tibor és Kecskés László vállalta, hogy májustól szeptemberig tartó programsorozatot dolgoznak ki a méltó ünnepre. Díszplaketteket és emlékérmeket adományoznak majd azoknak, akik sokat tettek a község fejlődéséért. Május elsején ünnepélyes megnyitóval és a faluház átadásával kezdődik a monstre program, amelyből minden hétvégére jut szórakoztató vagy tudományos esemény. Néhány a gazdag választékból: képző- művészeti kiállítás, a Tomkins énekegyüttes hangversenye, sportvetélkedő, borverseny, orgonahangverseny és még számtalan, ki- •nek-kinck kedvére. A két és fél millió forintra tervezett kiadásokból a tervek szerint 2 mii- lió megtérül a bevételekből, valamint adományokból. A szervezők elsősorban a dél-budai térség lakóira számítanak, és kicsit titkon arra, hogy a közelgő világ- kiállításban érdekeltek figyelme Biatorbágyra terelődik, különösen a főváros közelsége miatt. Fényképünkön a rangos eseményre kibocsátott emlékplakett a község nevezetességét ábrázoló viadukttal. V. K.
