Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
Erős szálltai kötődve Szováta és Százhalombatta gyümölcsöző testvér- városi kapcsolatáról hírcserepek már többször megjelentek. A történet a diktatúra bukásával egyidős, amikor Nyugat-Európa városai és hazai települések keresték, hogyan lehetne segíteni Erdélyben. Százhalombatta választása Szovátára esett. Előbb a szovátai elöljárók jöttek Százhalombattára, hogy laza keretet adjanak a kapcsolatfelvételnek. Százhalombattáról orvosok, sportolók utaztak Erdélybe azzal a céllal, hogy konkrét eredménye legyen a találkozásoknak. Az elmúlt évben a ko- sárlabdások mellett a kung-fu csapat, a szovátai madiszosok és a százhalombattai pediszesek szövögették tovább a kapcsolat szálait, de voltak családi cserelátogatások is. S most jönnek a Berná- dy Közművelődési Egylet tagjai, s a képzőművészek, hogy viszonozzák a szovátai szíveslátást. Bernády Györgyről, a híres polgár- mesterről nevezték el egyesületüket, arról a várospolitikusról, akinek nevéhez fűződik Marosvásárhely felemelkedése, a gyönyörű városközpont kialakítása, a kultúrpalota, városháza építése, a víz- és villanyhálózat létrehozása. Vendégeinket április első napjaiban elvisszük Szentendrére, Esztergomba, Székesfehérvárra és lesz idő a családi beszélgetésekre is. A közeljövőben az egyesület tagjaként ide utazik dr. Bartha András orvos, az RMDSZ szovátai elnöke, Fülöp János, a fürdővállalat vezetője, Bodó Lajos iskolaigazgató, hogy találkozzanak a szülők fóruma képviselőivel, az Egészségünkért Alapítvány kuratóriumával, hogy megbeszéljék, júliusban hogyan lehetne Szovátán fogadni a százhalombattai asztmás gyermekeket g.vógy üdülésre, gyógykezelésre. Folytathatnám persze a sort a képzőművészekkel, a kosarasokkal, a néptáncosokkal, vagy a református egyház által szervezett nyári táborral, a küzdősportok szakosztályaival, tény, hogy egyre több szálon kötődik egymáshoz Százhalombatta és Szováta. Takács Péter Megkésett váltasz A kormány hozott egy rendeletet a kocsik vámmentes behozataláról. Mozgássérült lévén tudom, hányán vették igénybe. Magam is kocsicserére szorulok, így foglalkoztat a kérdés. Igen ám, csakhogy időközben eltörölték a kedvezményt, mert nem tudták ellenőrizni, hogy akik behozták, valóban rászorultak-e. Megint van egy új rendelet, s az általa adott lehetőségre számítva tavaly év végén beadtam a kérelmem. Jó két hónap múlva választ is kaptam az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, amely a következőt tartalmazza: „Kérelmét ez évben valószínű, hogy nem tudjuk teljesíteni a rászorulók nagy száma miatt. Aláírás: dr. Horváth Imre. Hát ezen a formanyomtatványon „gondolkodtak” két hónapig. Azóta felemelték a benzin árát is, s április 30-ig a gk.-igény- lőknek el kellett volna juttatni kérelmüket. A hosszú átfutási idő miatt minden bizonnyal megint „elkéstem”, vagy valaki nem mond igazat. Tudom, nagyon sok a rászoruló, ám ezek mindegyike nem igénylő. Jóval többen vannak a kiskaput keresők, az ügyeskedők. A paragrafusok között „bolyongva” ma is kérdéses számomra, van vagy nincs kedvezmény a mozgássérültek számára. Szentpéteri Ferenc Nagykőrös üiitcs benne Bogik« Manapság már úgy fogalmazunk: amióta a Tá- piómente Híradót nem adja közre a Pest Megyei Hírlap, mi a megye árvái lettünk. Környezetünkről, no meg Szentmártonkátá- ról sok érdekes dolgot tudhattunk meg. Hogy elmaradásának mi az oka, azt csak találgathatjuk. Kérdésemet egy észrevétellel is megspékelem: nem tartom szerencsés dolognak, hogy a rádió istentiszteleti műsorát tíz órára tették. Hiszen egyébként is akkor van templomainkban isten- tisztelet. Nem beszélve arról, hogy átteszik az URH- sávra, amikor előtte és utána is azonos a műsor a középhulláméval. Talán azért, hogy minél kevesebben halljuk? Földesi Jenő Szentmártonkáta Földhöztapadt oka van annak, hogy a Taplómén ti Hírlap megszűnt. A költségek növekedése — papír, nyomda — miatt szűnt meg ez az oldal. Mert nemcsak a gazdaságban, hanem a lapkiadásban is igaz az a tétel: gazdaságtalanul, ráfizetéssel egyetlen tevékenység sem folytatható. Mi tagadás, még akkor sem, ha mi vagyunk az olvasókért... (Szerk.) S i le© volt Még tavaly határoztuk el, hogy amikor az éves tagdíjat; rendezni kell, a gödöllői hallássérültek programjába egy farsangi összejövetelt iktatunk be. Az ötletet tett követte, s Isaszegen a Káposztás-féle étteremben mintegy ötvenen jöttünk össze. A jó hangulatban nem volt hiány, csakhogy igazodnunk kellett a Volánbusz járataihoz. Köszönet s megbecsülés illeti azokat, akik az összejövetel megrendezésében, sikerében segítségünkre voltak, K. Lázár Lajos Dány Újabb adalékok Tavaly szeptember 5-én írt „Menetrend-etlenség’’ című panaszomra — noha konkrét időpontokat is tartalmazott — a Volán válasza az volt: írjuk meg a konkrétumokat. Most konkrét panasszal élek. Március 4-én időre hívtak a gödöllői rendelőintézetbe. Időben kimentem a Vác—Gödöllő között közlekedő, Veresegyház állomásról 12 óra 46- kor induló buszhoz. Ez azonban 12 óra 37-kor már elment, az utcasarokról még láttam. S hogy az időpontban nincs tévedés, azt a buszról leszálló utassal tanúsíthatom, aki, csakúgy, mint jómagam, az órájára nézett. A téma örökzöld: a busz gyorsabban halad, mert esetleg kevesebb a le- és felszálló utas egy-egy megállóban. S ilyenkor a vezető nem néz órájára, a menetrendre, s az időben érkező utas — ragaszkodva a menetrendhez — ott marad. Kényszerhelyzetemben megnéztem, mit tehetek. A megállóban lévő menetrendi közlés szerint a következő busz 13 óra 21-kor indul, de a vasútállomás bejárati útjától 13 óra 09-kor még van egy járatom. Súlyos rokkant létemre nem okozott örömet a kényszerű séta, de kimentem a megállóhoz. Itt a táblán már két időpont szerepelt: 13 óra 05 és 13 óra 09. Az előbbi járat. mely a Volántól vásárolt menetrendben nem volt feltüntetve, jött is, de nem állt meg, hanem bement az állomásra! Tehát kár volt sétálnom. Aztán jött a 13.09-es is, egyenesen Gödöllőre ment, s a két busz egy időben állt be a gödöllői Szökőkút-megálló- ba. Gondolom, elég konkrét vagyok, amikor most újra leírom, milyen bizonytalanságban van az utas. Fazekas Mátyás Veresegyház Kárpótlásra várva Március 7-én olvastam a Pest Megyei Hírlapban, hogy akik nyugaton hadifogságban voltak, azoknak is jár kárpótlás. Jómagam Ausztriában két évig voltam angol hadifogságban. Éppen ezért még tizenhat hónappal ezelőtti!) elküldtem a katonakönyvemet a Kárpótlási Hivatalnak. De Budapestről a VII. kér. Kürt utca 6. szám alól az ajánlott levélbe betett, nevemre megcímzett válasz- boríték azóta sem érkezett vissza. Tehát válaszra sem méltattak. Most találgatásokra vagyok utalva: talán azért nem kaptam választ, s a katonakönyvemet vissza, mert a törvényre várlak az illetékesek. Vagy nem ért célba a levél? Kelemen László Abony ■fiiért jó Az elmúlt napokban felkerestem Dunakeszin a gyógyszertári ügyeletet. S nem akartam hinni először a szememnek, de tény, s írva vagyon: a gyógyszerkiváltás esetén ügyeleti díjként nyolcvan forintot kell fizetni. Pluszban. Ezzel szemben Dunaharasztiban ugyancsak ügyeleti napon egy fillért sem kérnek a gyógyszer kiadásakor. Mit tegyen a pénztelen idős, vagy fiatal, kinek hozzátartozója beteg? Különösen akkor, ha a gyógyszerre még futja pénzből, de a nyolcvan forintra pluszban már nem? A kérdés feltevése nem öncélú, hiszen egyre gyakrabban hallani: az idősebbeknek gond a nélkülözhetetlen gyógyszer árának kifizetése is. Hát még sürgősség esetén az ügyeleti díj. Nem tudom kinek s miért jó az effajta megoldás. Solymosi László Dunakeszi Eggyel kevesebb Vegyes érzelmekkel olvastam a Pest Megyei Hírlap március 6-i, pénteki lapszámában, hogy az orosz tévéadásokat a műsorszóró vállalat „megrendelés hiányában” leállította. A rendszerváltozástól függetlenül — a közhiedelemmel ellentétben megszerzett közép- és felsőfokú nyelvvizsgával bírók — nézték a műsorokat. Különösen most, amikor már nem bolsevista szemléletű aktuális hírműsorokat láthattunk, hanem élő adásokat, színházi közvetítéseket. Lényegében az egyetemes világkultúra sajátos, orosz vonulataiból kaptunk ízelítőt, Ennyivel szegényebbek lettünk, leszünk. Thurzó Dénes Budapest Segítettek megkeresni Szeretnénk ily módon kifejezni köszönetünket a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. dr. Susán Évának és munkatársainak, akik fáradságot nem kímélve segítettek. Segítettek abban, hogy Lakatos Jánost és sorstársait, Harminc Istvánt, Balta Pált megtaláljuk a 301-es parcella jeltelen sírjaiban, s hogy végre 34 év után, tisztességesen eltemethessük őket. Köszönet illeti a dabasi városi önkormányzatot is, hogy mindhármukat saját halottaiknak tekintették — s a? ötvenhatos szövetséget. Jelenlétükkel mély fájdalmunkban osztoztak, szeretteink sírján koszorút helyeztek el. Gyöngyösi Istvánné és Kalmár Jánosné Dabas elbáncás A fizetésre kötelezhető állampolgároknak a gépjárműadót — ismertebb nevén a súlyadót — február 29-ig kellett bevallaniuk. T örvénytisztelő állampolgár lévén, a gödi polgármesteri hivatalban beszerzett formanyomtatványt kitöltve, február 21-én az ügyfélfogadásra kijelölt időpontban bevittem a hivatalba. A nyomtatvány átadásakor az alacsony, vörös hajú hölgy ellentmondást nem tűrő hangon 'kijelentette: nem veszi át a bevallást, mert az azon szereplő személyi szám nem jó. Hiába mondtam, hogy tavaly ősz óta új személyim van, s az abban szereplő szám megegyezik az űrlapon feltüntetettel, Érvelésem különösebben nem érdekelte, mert szerinte adtak a személyihez egy külön cédulát is, amelyen szerepel egy másik, a pártállam idején bevezetett személyi szám is. S csak akkor hajlandó átvenni a bevallást, ha azt a bizonyos számat írom rá. Hiába érveltem, felhívta a figyelmem: a Pest Megyei Hírlapból kellett volna beszereznem az ehhez szükséges információkat. Vitatkozásunkat hallva kijött a polgármester, s ő nem látta akadályát az okmány átvételének. Mindezt azért írom le, mert úgy érzem, a rendszerváltás álarca alatt ott lapulnak a régi rendszer kiszolgálói, az apparátcsi- kok. Fel kellene őket végre ébreszteni: nem a NÉP van értük, hanem neki'k kell mindnyájunkat tudásuk legjavával segíteni, kiszolgálni. Végre el kellene kezdeni, nem halogatva tovább, az emberi kapcsolatteremTisztelt Uram! Nagy örömömre szolgál, hogy az Ön lapjával munka-, esetleg baráti kapcsolat is lehet. Nem kisebb örömöt jelent az, hogy Ön Somogy megyei, s feltételezem, kicsit megdobban a szíve a Balaton környéke hallatán. A jövőben, ha úgy gondolom, hogy kellő értékű információ kerül a birtokomba, azt továbbítom önnek, s ha azt ön is megfelelő értékűnek találja, úgy szívesen venném, ha lapjukban leközölné. Az Önök lapjának egyrészt éppen a forniája tetszett meg, hisz az első benyomása az olvasónak a formátum. Szerintem előnyös, hogy nem olyan nagy alakú, így a megyében egy utazó ember könnyen olvashatja. Jók a színei; figyelemfelkeltő és hangulatos a lilába hajló kék kiemelés. A tartalomról csak benyomásaim vannak, miután nem abban a térségben élek, nem jutok hozzá. A cikkek címei szerintem igen jók, figyelemíel- keltőek (például Mind- szenty magyarsága) látom, Romániáról is közölnek eseményeket, a pártok munkáját is soron követik, röviden a külpolitikáról is írnak, de foglalkoznak napi gondokkal és a gazdasággal is. Remek, hogy a térség nagyobb településeinek is helyet adnak. Azt hiszem, minimális benyomásom alapján, hogy az ott élőknek átfogó képet adnak a belső és külső, továbbá a helyi eseményekről. Én jónak tartom, örülök, hogy megvettem lapjukat, s remélem a jövőben kicsit jobban megismerhetem. Röviden az Önök térségében, a közeljövőben esedékes eseményről: a múlt év novemberéljen alakult meg a Holland—Magyar Partner Települések Egyesülete. Székhelye: Gödöllő. Ezen egyesületben azon R. S.-né, Dabas. Sajnos, felnőtt emberek joga, bogy kiszolgálást kérjenek bármelyik vendéglátóhelyen, ha nem ittasak. Amiben önnek igaza lehet, manapság egy- egy térségben kicsit több a kelleténél az italkimérés, mint például a művelődést szolgáló intézmények. De hát az egyik vállalkozás, üzlet, mégpedig hasznot hozó, míg a másik kevesebb bevétellel kecsegtet. Özv. Somogyi Károly- né. Göd felső. Panasza, illetve életük hányatott útja, nem kétséges, hogy a színtiszta igazság. Mint tésl képességgel, segítő- készséggel nem rendelkezők cseréjét. Fiatal, tanult, intelligens emberek feje felett ott lebeg a munka- nélküliség réme — közöttük minden bizonnyal akadna a közhivatali szolgálatra megfelelő. Eljutni oda, hagy két évvel a rendszer- váltás után, diplomával a zsebemben, ne érezzem magam másodrendű állampolgárnak egy közhivatalban. Persze az is megoldás lenne, ha a több milliárd forintos költséggel „előállított” személyi igazolványt az abban foglalt adatokat okmányként kezelnék, s mindenki köteles lenne elfogadni. Még az említett gödi hölgy is! Kozelka Ferenc Göd magyar városok vesznek részt, amelyek rendelkeznek holland testvérvárosi kapcsolattal, illetve szándékukban áll azt kiépíteni. Legutóbb március 30-án volt Gödöllőn egy tanácskozás, azok részére, akik korábban jártak Hollandiában, s most mintegy összefoglalták a tapasztalatokat, konzekvenciákat vontak le a jövői'e nézve, miszerint célirányosabb lesz az együttműködés, nagyobb súlyt, fektetnek majd a speciális szakmai igényekre a hatékonyabb működés és alkalmazás érdekében. Gödöllő város önkormányzata továbbra is szerepet kíván vállalni a holland-magyar kapcsolatok alakításában, elősegítésében. Ennek kapcsán minden holland partnertelepüléssel rendelkező magyar település kiépíti kapcsolatait a kultúra, sport- és egyéb területen, de a minden önkormányzatot érintő problémákban közösen tervet dolgoznak ki, amit támogat a holland önkormányzati szövetség és a holland kormány is. A konkrét feladatok közé tartozik: a magyarországi nyelvoktatás fejlesztése, nyelvtanárok cseréjével, az angol és német nyelvoktatást segíteni Hollandiából érkező nyelvtanárokkal, a magyar és holland önkormányzatok szakmai együttműködése, az önkormányzati képviselők és az adminisztrációban dolgozók továbbképzése, tapasztalatcseréje és így tovább. Az egyesület soron következő ülése 1992. április 12-én lesz Gödöllőn, ahol az egyesület tagjai megválasztják az elnökséget, a tisztségviselőket és jóváhagyják a terveket. Tisztelettel: Simkóné Galajda Mária, a sajtó- és külkapcsolatok referense, Keszthely, Polgármesteri Hivatal ahogy az se: férje, aki Foksányiban nyomtalanul eltűnt, a keleti fronton harcoló magyar katonák közül az egyik áldozat. A kártérítésre Irányuló igényét ezzel, s a bizonyíthatóan egykoron birtokukban levő uradalmi részre vonatkozó papírokat az illetékes hivatalokhoz kell benyújtani. Kárpótlási ügyekben lapunk nem illetékes intézkedni. Áprilisban újra Gödöllőn Levél a főszerkesztőnek Szerkesztői üzenetek
