Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
Életet az éveknek Az Életet az Éveknek Szövetség tagjainak sorában már több mint félezer klubot számlál. Azok a Pest megyében tevékenykedő nyugdíjasklubok, amelyek még nem tagjai a szövetségnek, de érdeklődnek az érdekvédelmi, érdekképviseleti és kulturális munka iránt, az intézmény központjától — Budapest. V. kér.. Belgrad rakpart 24., 1056, telefon: 118-2655 — kérhetnek tájékoztatást, alapszabályt, vágj' belépési nyilatkozatot. KiubéSet leányfoinn A VERSELŐ BIOKERTÉSZ Leányfalun a nyugdíjasklub tagjai április 6-án a költészet napjáról emlékeznek meg összejövetelük során. Dr. Cyűrji Sándor biokertész saját verseit mondja majd el az egybegyűlteknek. Ám ez csupán az egyik program azok közül, amit szerveznek és megtartanak a klubtagok. Március végén, dr. Tatár János gyógyszerész előadását hallgathatják meg a különböző betegségekről, s annak orvoslásáról. a gyógyteák, -füvek használatáról. Általában úgy választják meg a nyugdíjasok az előadásokat, hogy a hasznos információk mellett olykor sor kerülhessen a kikapcsolódásra, kuliurálódásra. így lesz színes, gazdag a klubélet, mely még jobban ösz- szetartja a tagságot. Fejlődé Pest megyei hálósat Szemérmes szegények Ideje lenne már oldani azokat a félelem-görcsöket, amelyek a közjóért tevékenykedő, buzgó honfiakat időnként bénítják. A minap megint tetten értem egyet ezek közül a gátló félelmek közül, s bevallom nem tudok ellenük receptet. Szerkesztőségünket egy orvos és egy ápolónő kereste fel a minap. Bemutatkozni ugyan bemutatkoztak, ám amikor a munkahelyük iránt érdeklődtem, elnémultak. Sose szerettem a név, cím és egyéb személyes adatok nélküli embereket, mindig valami félelmet vagy titkolnivalót sej- dítek mögötte. Ezért még mielőtt hagytam volna, hogy rátérjenek jövetelük okára, firtatni kezdtem a munkahelyük elhallgatásának okát. Népes egyesület Végül az egyikük kibökte, egészségügyi karitatív tevékenységűit et szeretnék propagálni, és nem a munkahelyüknek dicsőséget szerezni, mert az esetleg nem érdemelné meg. Elhittem a magyarázatot, ám szavaikból valójában megint annak a félelemnek a jelét láttam felbukkanni, ami a fokozódó létbizonytalanság miatt az emberek zömét ma óvatosságra, bizalmatlanságra készteti. Beszámoltak arról, hogy szervezetüket két éve. a temesvári események napjaiban a gyors segítségnyújtás szándékával hozták létre. Az eredetileg harminc- tagú — orvosokból, ápolókból és mentősökből álló — kis csapat azóta terebélyes, körülbelül ezer ingyenes és áldozatos közreműködőt számláló népes egyesületté nőtte ki magát. Január óta bejegyzett egyesületként Egészségügyi Karitatív Egyesület néven létezik. Mára céljaik némileg megváltoztak, most elsősorban a nagycsaládosok, a rossz szociális helyzetben lévő úgymond szemérmes öregeket segítik. Ez ügyben már tettek egy s mást. Fiatalok, főként egyetemisták, bevonásával idős embereknek az ebéd kihordására, gondozására vállalkoztak, nagycsaládosoknak ruhákat gyűjtöttek és osztottak szét, horvát gyerekeket is- tápoltak. Legalább nyolc Az ország nagy városaiban mindenütt van képviselőjük, aki alkalomadtán azonnal mozgósítható, ha egészségügyi gyorssegélyről van szó. Pest megyében négy településen. Solymáron, Nagykovácsiban, Szentmdrtonkátán és Cegléden tevékenykedik egy- egy emberünk. Ceglédet máris nagyobb központtá építették ki. Szeretnék, ha legalább nyolc autóhoz is juthatnának, hogy gyorsan mozgósíthatók legyenek. Pénx nincs Mivel pénzük nincs. szponzorokat óhajtanak megnyerni maguknak. Kérték, közöljük számlaszámúkat, hogy aki akar, erre befizethessen nekik bizonyos összegeket. A számlaszám: 219-98038-4438. Ügyeleti irodájuk címe, ahol csütörtökönként 15 órától 18 óráig felkereshe- tők: Budapest, Vili. kerület, Kun utca 5. Reméljük, igaza lesz védnöküknek, Kis Gyula dr.-nak, az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi bizotsága elnökének, aki bizakodik ennek az öntevékeny egyesületnek a fejlődésében. — kecsis — Ha ráncos is — a mi késünk Megbékélés testünkkel Ki hogyan éli meg a saját testét? „Nem hajlik rendisen a lábam, néha olyan, mintha nem is az enyém lenne.” „Ezt a csúnya, dagadt, ráncos és ügyetlen kezet legszívesebben elhajítanám, ha lehetne.” „Csodálatos érzés, ahogy futok reggelente, és szívom be a jó friss levegőt” — ilyen és ezekhez hasonló megjegyzések tükrözik a testünkhöz való viszonyulásunkat. Az ember agyában kisgyermek korától kezdve él és állandóan alakul egy testkép, a saját testének belső térképe. Ez magában foglalja testének kiterjedését, bőrfelületét; test- vázlata segítségével érzi át folyamatosan a mozgását; jelzéseket kap belső szervei működéséről, főleg a hibás működésekről A testkép tartalmazza egyúttal a test minősítését (például hogy szépnek, csúnyának, elfogadhatónak tartjuk-e magunkat) és a hozzá való viszonyulást. A testkép tartalma is, előjele is folyamatosan változik az élet folyamán: a tapasztalatok, élmények és a környezet visszajelzései alakítják. Például a gyors, ügyes ember gyakori testi sikerélménye elégedettségre, magabiztosságra adhat okot. Az ismerősök kritikái vagy érezhető lenézése nagy lökést ad az embernek testképe negatívvá sötétítéséhez. Az életszemlélet is rányomja bélyegét a testképre. Az éppen lehangolt személy hajlamos önmagát csökkentebb értékűnek érezni, mint egyébként, Amikor vidám és önfeledt az ember, nemcsak a világot, hanem önmagát is szebb színben látja. Az életfilozófia tartósabb hatást gyakorol a testhez való viszonyulásra. A reneszánsz korszakában például fontossá vált az emberi test, annak szépsége Nyugdíjasok férfi nap ja Keresse az ajándékot A budaörsi nyugdíjasklub tagjai április 5-én tartják meg, hagyományaikhoz híven, a férfinapot. Az asszonyok versmondással, énekkel köszöntik a másik nemhez tartozó társaikat, akik természetesen ajándékokat is kapnak e napon. A meglepetés azonban némi munkát is igényel részükről, ugyanis meg kell találniuk a dobozokba, sok-sok papírba rejtett ajándékot. S míg a férfiak kicsomagolnak, kutatnak, addig az asszonyok jól szórakoznak, elsősorban rajtuk. Mert a lényeg az, hogy azt az időt, amit egymásra szánnak, lehetőleg vidáman, kellemesen töltsék el. Különösen egy ilyen ünnepnapon, amely a férfiaké... (j) és öröme, ez tükröződik számos festmény és szobor felszabadult és vonzó férfi- ós nőalakjaiban. Előfordulnak — többnyire vallásos indíttatású —szélsőséges nézetek, melyek elnyomni igyekszenek a test igényeit, és háttérbe szorítják a test jelentőségét a szellem, a lélek mellett. A betegségek szempontjából sem közömbös, hogyan viszonyulunk a testünkhöz, melynek minden baja lelkiállapotunkra is jelentősen kihat, és megfordítva, a lelki diszharmónia a test működését is megzavarja. Pszichológiai megfigyelések sora igazolja. hogy azok a személyek, akiknek testképe zavart szenvedett, hajlamosabbak másoknál pszichoszomatikus megbetegedésekre. (Ezek olyan szervi betegségek, melyeknek kialakulásában lelki hatások, környezeti ártalmak is nagy szerepet játszanak.) Betegségeiket, testüket sok esetben el is hanyagolják. A hipochonderek ellenkezőleg: állandóan aggodalmaskodva figyelik és féltik testüket. Az optimális tehát az, ha valaki békében és barátságban él a testével. így a test — a lehetőségek határain belül — inkább örömök forrása lesz számára, s egyúttal képes lesz azok szabályozására is. A test mintegy kivitelezője az ember pszichikumának (elgondolásainak, érzelmeinek, akaratának stb.) Nem tekinthetjük másodrendűnek. Ne feledjük: csakis testünk működése által lehetünk érző és gondolkodó lények. Dr. I. P. Fekete István ZSELLÉREK (Részlet a regényből] Nem a falusi nincstelenekről írott regény a Zsellérek. Fekete István Zsellérei családnevet takarnak. Az írónak e müve talán a legjobb regénye, amely ennek ellenére 1945 óta nem jelenhetett meg. Nemrégiben ugyan ismét napvilágot látott, de sajnos még most is megcsonkítva. A két falusi fiatal — a Zsellérélv — története középiskolás, illetve egyetemi éveik során bonyolódik. Mint diákok élik át a Tanácsköztársaság hónapjait is, a most 73 évvel ezelőtti eseményeket. Ügy véltük, hogy emlékidézőnek közlünk egy részletet a könyvből, amely e „dicsőséges” időszakot a valóságában tárja elénk. Talán örömet szerzünk ezzel az író népes olvasótáborának és azoknak az időseknek is, akik most a tényeket látják viszont, az őszinte sorokban. A tavaszi vásárt azért megtartották. Nappalra, mintha elültek volna a rémek. Tele volt a vásártér. A zsibongás csak olyan volt, mint máskor. Az ökrök nyugalmas szeme úgy nézett a sokadalomba, mint máskor, és az emberek már megtanultak, hogy a fehér pénz is: pénz. Volt azért még olyan is, aki zúgolódott. — Ezért a marháért még kékben is megadhatna ezer koronát. Nemhogy fehérben ... — Van ez is olyan jó pénz — mondta a kupec. — Ha magának jó, hát tartsa meg! A kupec lármázni kezdett. — Mi van itt? — kérdezte egy katona. — A pénzt szidja ez a paraszt. Meg a kormányt... A katona megrántotta az ember kabátját. — Maga merte? Az öreg paraszt végigmérte a katonát, — Vedd el a kezed, fiam, mert ez a lajbi ki van fizetve! ... A katona ordított: — Vigyázz, zsíros paraszt, mert úgy lógsz, mint a véres hurka! Vége a régi világnak... A katona mellbe lökte az öregembert. Az ember megtántoro- dott. de nem esett el, — Megütöttél, kutya? — és botjával végigvágott a katonán. Ekkor már tömeg nőtt körülöttük, a kupec pedig öt revolveres katonával jött vissza. — Itt van! — mondta. — Bottal vágta fejbe, szidta a kormányt és a pénzt, nyilvánosan. Közrefogták az öreget: — Előre! — Elmegyek én a törvénybe, ha köll. Bíró János a nevem, Antalosrúl, de az ökröket most nem hagyom. Várjanak, amíg visszajön az asszony ... Olyat lódítottak rajta, hogy felbukott. — Előre! — Hát majd ezt is megmondom a törvényben. Emberek maguk? Sógor, vigyázzon az ökrökre — kiáltotta valakinek —, amíg az asszony visszajön! A csizmás, gatyás öreg paraszt támolyogva ért a páneélvonat mellé. Arca lila volt már. Az állomáson túl folyt a patak, melyben fürödni szoktunk. Pariján füzek álltak, és most apró rügyeit nézegették a víz zöld tükrében. Itt ült össze a vésztörvényszék. — Ütöttek, uram, rúgtak ezek a kutyák ... — Csend! Mit mondott maga a kormányról? — Semmit. A pénz felől szóltam, de azt sem úgy ... — Szidta a kormányt, szidla a pénzt. Azt mondta, jobb volt a régi világ, és fejbevágott. Itt van! — és a katona levette fejéről a sapkáját. — Majd én elmondom a törvényben, hogy volt... — A törvényszék itt van. — Itt? — Elismeri, amit ez a katona állít, vagy hozzunk tanúkat? — Minek a tanú? Olyanformán volt. Ha megbüntetnek, hát megbüntetnek, de engem ne taszígáljon senki... Felállt egy ember a tábori székről. — Bevallotta! A tanácskormány élete: a hitele és a pénze. Aki ebbe belegázol: az életünkbe gázol. Ez az ember ezt tette. Mit érdemel? — Kötelet! — Még egyszer kérdem: Mit érdemel? — Kötelet! Az öreg paraszt csak állt és nézett. Játszanak ezek itt vele? Árokparton tör- vénykeznek? Micsoda komédia ez? Majd szói nekik, hogy büntessék meg, ha már haragjában rosszat szólt, de eresszék most már el. Az ökrökre eddig már jött vevő. Az asszony még elpotyázza azt a két szép állatot... Könyörgő- re fogta a dolgot: — Tiszt uram — csak így szólok, mert nem látom a sarzsi- ját —, értem én a szót. Nem tagadok a törvényben sem semmit, de most már eresszenek! — A kezét hátra kell kötni! Engedelmesen előre tartotta a kezét. — így is lehet, ha ez még hozzátartozik ... Hátracsavarták a kezét, és megkötötték. A páncélvonat egyik ajtaja kinyílt. Álmos, vörös szemű ember csúszott le a földre. Kötél volt a kezében. Fogai kilátszottak, mint a nyúlnak. Dülöngött egy kicsit, és a földet nézte. — Vigyétek! Majd a többi kutya megtudja, hogy a proletárdiktatúra hogy bünteti, aki belénk rúg! — Uram! A patakparton már sűrűn álltak az emberek. — Csak nem akasztják fel? — Fenét! — Mondta valaki. Ráijesztenek az öreg parasztra. Eztán majd befogja a száját. De a gondolatok közt dermedés nőtt. A hurok már ott lógott az egyik fűzfa ágán, és egy ládát tettek alá. Körülötte katonák feltűzött szuronnyal. Az öreget bevezették a körbe. — Álljon fel erre a ládára! Tanácstalanul körülnézett. Aztán a földre. Mit akarnak ezek? Magasságos Isten! Kik ezek? Olyan idegenek, olyan komorak. Szemükben a valóság kegyetlen varázsa. Nem igaz ..., hát, hogy lehetne igaz?... Feldobták a ládára. Amikor felegyenesedett, már nyakában volt a kötél. Szemében csak ekkor csillant meg a halál közelsége. Le akart ugrani, de a hóhér erősen fogta. — Mindjárt kapálódzhatsz! — és fogainak ínye látszott. Az öreg szemei irtózatosak lettek. Még küzdött. Átkiáltott a patakon: — Emberek, emberek! Ne hagyjatok!... A tömeg mozdulatlan volt. A halál igézete összeszorította torkukat. Lábaikba ólom futott. A kiáltás átreppent a víz felett, és elenyészett. — Isten! A fűz vastag ága megrándult, és himbálódzni kezdett. A remegések végigfutottak a íáp, de egyre fogytak. Aztán csend lett. A patak vize, s az emberek szétfutottak a hírrel. i katonák visszamentek " a pán cél vonathoz. A hóhér odaballagott a magas emberhez, aki a tábori széken cigarettázott. — Rendben van! Az fel se nézett. — Lefekhetsz, Bika! Majd szólunk, ha lesz valami. Az az ember aztán egyedül maradt. Később felkelt, eldobta cigarettáját, és oda se nézett a fára, melynek vastag ága görnyedten tartotta Bíró Jánost Antalodról. Ennek az embernek hosz- szú, sápadt arca volt, és orosz tányérsapkát viselt.
