Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
Az íkjjászüleSés idején Versenyt vagy pipadohányt? A szövetkezet akkor dolgozik jót, ha a boltban mindig van pipadohány — állította egy tisztességben megőszült falusi gazdaember, a fogyasztási szövetkezet szerepét kissé leegyszerűsítve. A múltban a falusi boltok, s egyben a fogyasztási szövetkezetek többsége megfelelt e kívánalomnak. Ha nem is gazdag választékkal, de a megélhetéshez szükséges, úgynevezett napi cikkekkel ellátták tagjaikat, vásárlóikat. Ameny- nyire szerény jövedelmezőségük engedte, a szemléletformálást is vállalták, s a korszerű fogyasztási kultúrát terjesztve szépítették, újították fel boltjaikat. Egy évtized alatt 2,5 milliárd forintot fordítottak rekonstrukcióra, s ma már alig van település, amelynek boltjában méltatlan körülmények között kellene vásárolni. A bolthálózat kialakult, óm bennük egyre kevesebbet költenek a helybeli polgárok. Különösen tavaly vált szembetűnővé a változás. Egyetlen év alatt folyó áron is 20 százalékkal kisebb forgalmat érlek el a szövetkezetek, mint az azt megelőző időben. Az inflációt hozzászámítva o tényleges csökkenés már 50 százalék körül van. Az elszegényedő falvak alig tudják eltartani saját szövetkezetüket. Amíg egy évtizede szinte ismeretlen fogalom volt a veszteség a falusi kereskedelemben, a múlt évben 47 szövetkezet jutott e szomorú sorsra. A fogyasztási szövetkezetek összes nyeresége a negyedére apadt, s alig haladja meg az egymilliárd forintot. A szegénység így öngerjesztővé válhat, hiszen a kevesebb pénzből nem marad fejlesztésre, beruházásra, s végső soron még a készletezés is veszélybe kerülhet. A falusi gazdaember mércéje persze változatlan marad, a pipadohányára ezentúl is igényt tart, legfeljebb az őt kiszolgálni nem képes szövetkezetei rossznak minősíti. Jogos morgolódásával keveset törődik a pénzügyi kormányzat, hiszen a korábban csekélyen csordogáló állami támogatást is megvonták a falusi kereskedelemtől. Versenyt akarnak a fogyasztási szövetkezetek kényszerű monopóliuma helyén. A szövetkezetek eddig is tagjaik iránt érzett felelősségből tartották fenn a néhány száz lelkes községek veszteséges boltjait. A helyzetismeret teljes hiányára mutat e helyeken a verseny emlegetése. A biztosan önsorsrontó egyéni vállalkozók kevesen vannak, így aligha lehet számolni a vegyesboltok versenyével a falvakban. Inkább az ellenkezője fordulhat elő. A támogatást és a kellő forgalmat veszített fogyasztási szövetkezetek lesznek kénytelenek bezárni veszteséges boltjaikat. „Szövetkezeti szívük” legfeljebb vérzik, ám a kényszer nagy úr, s végül is a falvak egy része ellátatlan maradhat. S mint azt már a bibliából is ismerjük, a döntéshozók majd mossák kezeiket. A mélyponton a kiugrás lehetősége is megadatott a fogyasztási szövetkezeteknek. Tőlünk nyugatra eddig sem a termelő típusú szövetkezések virágoztak, mostanában nálunk is bealkonyul nekik. Az értékesítő, beszerző közösségek viszont a szövetkezeti gondolatot ébren tartva fejlődhetnek tovább. A jog is kedvez e társulásoknak. Az átmeneti törvény szerint a leghamarabb — június vé géig — befejeződik átalakulásuk, így a vitákkal, esetenként veszekedésekkel terhes időszak lerövidülhet számukra. Előny az is, hogy nem a teljes vagyont, annak csak 70 százalékát kell nevesíteni, így az egyben maradni szándékozók nem üres kézzel indulhat nak újra. Egy-egy tag sem gondolhatja meg magát, nem alapíthat magánkereskedelmet volt szövetkezeti tulajdonnal, hiszen ez értelmezhetetlen cselekedet volna Az újjászületés idején tapasztalható vajúdás közben azért az kérdéses, képesek-e kellően foglalkozni a szövetkezetek saját tagjaikkal, s elérik-e, hogy minden faluban legyen pipadohány. V. Farkas József Ingyenes kiadvánnyal Az az értelmezésért Még jelenleg is sok vitatott kérdés merül fel a szövetkezetekről szóló ez évi I. törvénnyel és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvénnyel kapcsolatban. Ezért a Földművelésügyi Minisztériumban egy kiadványt állítottak össze, annak a tanácskozásnak a tapasztalatai alapján, melyet a hónap elején tartottak a tárca szervezésében az Igazságügyi, a Pénzügy-, a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési, valamint a Földművelésügyi Minisztérium szakértőinek, a Legfőbb Ügyészség, az Országos Kórrendezési és Kárpótlási Hivatal, az Országos Szövetkezeti Tanács és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Tanácsa (MOSZ) megbí- zottainak részvételével. A megbeszélés célja az volt, hogy a szövetkezetekről rendelkező új jogszabályok értelmezésében a különböző szakminisztériumok, főhatóságok és érdekképviseleti szervezetek közös nevezőre jussanak. Az egységes értelmezést az tette szükségessé, hogy a szóban forgó törvények egyes rendelkezéseit sok tanácskozáson, konzultáción egymástól eltérő módon magyarázták a szakemberek. A Földművelés- ügyi Minisztérium ennek érdekében adja közre említett kiadványát, amelyből már 2000 példányt ki is szállítottak a közhivatalokba. A szaktárca utánnyomással lehetőséget kíván teremteni arra is, hogy az ingyenes kiadvány minden érdeklődőhöz eljuthasson. Azokról a kérdésekről. amelyek nem szerepelnek az első kötetben, áprilisban egy hasonló szerkezetű második kötet jelenik meg a tárca gondozásában. A primőrnek nincs párja Csak nézegetik, de nem veszik Sohasem olyan kívánatos, mint éppen kora tavasz- szal, amikor pedig igencsak borsos az ára. De hát úgy kelleti magát, s mi úgy vágyunk az íze utón — hogyha máskor nem, de megreszkírozzuk az ünnepi az- talra. Mert a primőrnek nincs párja. <— Pedig már nem viszik, mint rég — sóhajt Purthál Sándor d elegy házi termelő —, lassan a költségeket sem hozza ki. Évről évre nőnek a kiadásaink, ugyanakkor nincs piac. Az emberek csak nézegetik, de nem veszik. A múltkor azt mondja egy idős néni: — Drága ez nekünk, mert a nyugdíj kicsi... Mit mondhatok? Így igaz. És nemcsak a nyugdíjból, de a fizetésből sem lehet megvenni. A fóliasátor alatt megcsap a párás meleg, úgy húsz fok lehet. A harmincszor tizenhárom méter területen szénfűtéses kazán biztosítja az egyenletes hőmérsékletet: ide már megérkezett a nyár. Hosszú rendekben a paprikák, ahol pedig nem volt helyük — a jobb kihasználtság okán —, oda pirosló muskátli került. A fóliaházba öröm belépni, a gondosság és a szakértelem messziről látszik. — Pedig könyvből tanultam mindent — mondja kedélyesen a gazda —, s persze a magam kárán. Az elején, tizenkét évvel ezelőtt hatalmas veszteségeim voltak, mert még nem tudtam. mi, hogyan járja. Egy betegség, vagy a szakszerűtlen kezelés elviheti az egész termést, Kényes a növény, csínján kell vele bánni. Elég nagy bátorság előképzettség nélkül nekivágni, de én egy ismerősömtől igen nagy kedvet kaptam hozzá. Azelőtt disznókkal foglalkoztam, s aztán, amikor leadtam, a kapott pénzből vettem meg a vázakhoz szükséges vasakat. Hatalmas munka van ebben — és persze pénz. Évente cserélni kell a fóliát, csak ez hatvanezer forint. Aztán ott vannak a fűtés költségei: míg valamikor hetvenezret, tavaly kétszázezer forintot költöttem, a számítások szerint jövőre ötszázezer lenAz egyszerű polgár talán észre sem fogja venni, ha júniusban beindul Magyar- országon a bankközi devizapiac. Ha mégis, akkor úgy véli: csupán arról van szó, hogy a kereskedelmi bankok, a különböző pénzintézetek egymás között már nemcsak a nemzeti valutával, hanem a külföldi fizetőeszközökkel, illetve az azokra szóló követelésekkel is kereskedni fognak. Pedig a forint konvertibilitásának megteremtése szempontjából lényeges elem lép be a nyáron. Egy konvertibilis valuta ugyanis általában úgy képzelhető el, ha annak árfolyamát nem a központi bank alakítja ki — többé-kevésbé önkényesen —, hanem a piac formálja a keresletkínálatnak megfelelően. Ahhoz azonban, hogy a kereslet és a kínálat éreztetni tudja a hatását, létre kell hozni a piacot. Ebben az esetben a devizapiacot, amelynek szereplői egyelőre csak a bankok lesznek, a későbbiekben azonban bekapcsolódhatnak a vállalatok, a vállalkozók is. Mindez persze nem megy Egyelőre css#k a hank&k között Júniustól szabad devizapiac egyik napról a másikra. Hosszabb időszak telik el majd, mire a piac valóban működni fog. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke egyelőre fontosnak tartja, hogy bizonyos területen továbbra is érvényesüljön a Magyar Nemzeti Bank által diktált fix árfolyamrendszer. Ezt úgy oldják meg, hogy magán a piacon valójában az árfolyamok szabadon fognak mozogni, a bankok egymás között korlátozás nélkül kereskedhetnek, általuk választott áron a külföldi valutákkal, ám amint a bankok közötti piacról kikerül a pénz, ott már az MNB által támasztott korlátok érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogyha a kereskedelmi bankok ügyfeleiknek értékesítik a pénzt, vagy azoktól vásárolnak devizát, akkor nem léphetik át az MNB által naponta közzétett hivatalos vételi és eladási árfolyamok által képzett alsó és felső határokat. Fz a rendszer tehát úgy fog működni, hogy az MNB részben fix árfolyamokat diktál, részben a piacon szabad kurzusok alakulnak ki. A kettő természetesen nem szakad el egymástól, de a piac egyre inkább fontos jelzéseket adhat a hivatalos árfoly am-megállapí- tók számára, Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank a külföldi pénzpiacokon kialakuló keresztárfolyamok alapján naponta állapítja meg a kurzusokat a különböző valuták esetében. Időnként sor kerül leértékelésre is, ebben az esetben az történik, hogy a forint valamennyi valutával szemben gyengül. Erről általában — évi 5 százalékig — a jegybank dönt, azon túl pedig a kormány. Mivel a piac még nem működik, így a szakemberek döntéseiknél elsősorban a statisztikai adatokra vannak utalva. Ezeken keresztül figyelik, hogy milyen mértékben inflálódik a forint. Ilyen döntési mechanizmus mellett könnyen előfordulhat, hogy tévednek. Ez persze kiderül, ám többnyire utólag. A devizapiac egyre szélesebb körű működése viszont már a kezdeti időszakban fontos tájékoztatást fog nyújtani a jegybanki szakembereknek az árfolyam-meghatározó döntések meghozatalához, a későbbiekben pedig maga a piac diktálja majd az esetleges le- vagy felértékelést. P. F. ne. Hát akkor mitől legyen olcsó a primőr? A bajok ellenére Purthál Sándor sem tehet mást, mint folytatja. Mert ha nem ezt csinálja, ez az egész eddigi munka kárba vész, s a fémváz sem lesz más, mint hasznavehetetlen ócskavas. Kinek kellene ugyan, s mire? Hiszen egyre fogynak a termelők, sokan kihullanak a sorból, nem tudják ellensúlyozni a veszteségeket. Már az idén márciusban is olcsóbban adják a paprikát, mint tavaly áprilisban; sem a ke(Erdősi Agnes felvétele) reskedő, sem a fogyasztó nem adja meg a kért árat. Ez az év minden bizonnyal a választóvonal. Aki túléli — pályán marad. Hiába, ilyen a piacgazdaság, amit a termelők már évek óta tudnak. Persze nem adják köny- nyen. Reggeltől estig, me- legben-párában vigyázzák növényeiket, óvják, gondozzák, s ha lehet, elhessentik a komor gondolatokat. Ügy tartják, erre a legjobb gy ógyszer a munka. — vasvári — Év végéig bekötik Új fejezet a telefonellátásban (Folytatás az 1. oldalról.) alkalmazzák a többi településen is. Magyar István, a Budapest Vidéki Távközlési Igazgatóság Észak-Pest Megyei Távközlési Üzemének vezetője arról beszél, hogy miért gyorsult fel hirtelen a távközlési hálózat kiépítése. — A rendszerváltás előtt a költségvetés bizonyos százalékát fordították a távközlés fejlesztésére. Cirka a negyed-, ötödrészét annak, amennyire feltétlenül szükség lett volna. Ezért maradtunk le ilyen tragikus mértékben. 1990. január 1-jétől a posta három vállalatra szakadt. Láthatóvá vált, hogy mennyi a nyereség a távközlésben, milyen összeg fordítható beruházásra. A piaci körülmények minket is arra kényszerítettek, VÁLLALKOZÓK! Kartal Nagyközség Önkormányzata meghirdeti a község központjában levő. mintegy 764 nm területet különféle profilú üzletsorok építésére. Érdeklődni lehet, a megjelenéstől számított egy hónapig, a polgármesteri hivatalban, cím: Kartal, Felszabadulás u. 93. 2173. Telefon: Aszód, 305. hogy a likviditás mértékéig hitelt vegyünk fel, a tempónkat gyorsítsuk. Igyekszünk szerződéseket kötni az önkormányzatokkal. — Miért velük, s miért nem a lakossággal? — Mert az önkormányzatok szervezik a befizetéseket, érdekük, hogy a települések előrelépjenek, s ily módon egy tavalyi rendelet alapján a lakosság 15 százalékos közműfejlesztési visszatérítést kaphat. Nézzük most a szentendrei példát! A Magyar Távközlési Vállalat a beruházó, a svéd Ericcson cég a kivitelező. Egy állomásért 30 ezer forintot kellett befizetni 1991. december 20-ig. Ebből jár vissza a 15 százalék. vagyis állomásonként a valós költség 25 ezer 500 forint. 3600 szentendrei fizette be az összeget. A szabad vonalakra módosítják a Magyar Távközlési Vállalat és a szentendrei ön- kormányzat között készült szerződést. Nevezetesen ez év május 15-ig még lehet jelentkezni. A városban most szerelik az állomást, kialakítják a csatlakozási pontokat. A központ áprilisban készül el, az állomásokat legkésőbb 1992. december 31-ig bekötik. Vicsotka Mihály
