Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28 / 75. szám
Ismét érkeznek német harangok Megújuló bazilika „A magyar népet Szent István király történelmi tettével a kereszténység által Isten gyermekévé avatta, országalapításával pedig Európa államai közé iktatta. Ahogvan életműve kimagaslik a magyar történelemben, úgy emelkedik a tiszteletére szentelt bazilika szép fővárosunk épületei fö'.é mindnyájunk közös kincseként. Sérült tornyai, falfelületeinek megkopott freskói és stukkói ezért mindnyájunkat teljes helyreállítására sarkallnak. Az illetékes egyházi és állami hatóságoknak nem csekély áldozatvállalásával megkezdődött lí)83-ban a kupola felújításával a bazilika teljes restaurálása” — olvashatjuk dr. Baskai László bíboros esztergomi érsek sorait A Szent István- bazilika című kiadvány ajánlásában. Most 1992-t írunk. Csaknem egy évtized múlt el a fent jelzett dátum óta. — Milyen munkálatok folytak az elmúlt években? — tettük fel a kérdést Szabó Géza kanonoknak, a plébánia vezetőjének. — A Szent István-bazilika műemléki helyreállítása, a nagy kupola rézhé- jazaíának cseréje' a magyar állam ■ kezdeményezésére 1983-ban indult, és 1987- re fejeződött be. mintegy 70 millió forint költséggel. Ehhez a római katolikus egyház a réz beszerzésével járult hozzá. Az első jeten- . tős adományt a müncheni bíboros érsek adta. amikor biztosította a kiváló minőségű rézfedést. A kupola helyreállított részének felavatására 1985-ben, Szent István király napján került sor. Ezután folytatódtak a tetőtéri, az állagmegóvási munkák, valamint az északi torony felújítása. Ide került 1990. augusztus 20-án a Neue Bildpost Zeitung szorgalmazására a német katolikusok adománya, a Szent István-harang. a megnyílt határok köszöntésére, az 1944-ben háborús célokra elvitt Szent Imre-harang pótlására. Ez a Passauból idehozott harang több mint 90 mázsás. A frankfurti atomidőbe bekapcsolt toronyórarendszert a müncheni főegyházmegye adta. — Az egyházi és állami hatóságok áldozatvállalása mellett milyen anyagi forrásból táplálkozik a Szent István-bazilika felújítása? —• A műemlék templom felújításának teljes költsége 3,3 milliárd forintra becsülhető, s ebből 270 millió szükséges a belső restaurálásra. A számok önmagukért beszélnek. Nagy áldozatvállalásra. sok adományra van szükség tehát, hogy a teljes felújítás megvalósuljon. Ez a cél vezérelt bennünket akkor, amikor egy évvel ezelőtt létrehoztuk a Bazilikáért Alapítványt. Az alapító okiratban foglaltak szerint az alapítvány célja: a magyar .építészet értékei között kiemelkedő, európai hírű, a. magyar katolikus egyházi-élet egyik központjaként nyilvántartott. művészet- történészöti jelentőségű. Szent István királyról elnevezett bazilika felújítása és folyamatos karbantartása. A 30 000 forintos alapító tőke az elmúlt év A szentély kupola mozaikja: Kyrie végére 12 millió forintra emelkedett. Kiemelkedő a Bank Rt. és a Shell Interag Rt. támogatása. A Soproni Szőnyeggyár több százezer forint értékű szőnyegadománnyal járult az alapítványhoz. A 12 millió forintot kizárólagosan építési, szerelési költségekre, illetve a bazilika műkincseinek felújítására fordítottuk. — Hol tartanak most a munkálatokkal? — Idén — remélhetőleg — a német megszállás idején, 1914 májusában elvitt harangok pótlására kerül sor. A dokumentumok által rögzített 5 harangot szeretnék pótolni a németek. Megkezdődött a szentély fölötti freskó restaurálása. A szentélyboltozaton a szentmise allegóriáit ábrázoló mozaikok kartonjainak alkotója Benczúr Gyula. Ä felújítás ugyan tavaly kezdődött, és szerettük volna befejezni a szentatya látogatására. Sajnos azonban a bazilika károsod.ása és a beázása oly nagyfokú, hogy még mindig 100 liter víz lappang a falakban. Először ezt ki kell szárítani. Bízunk abban, hogy idén, Szent István király napjára már eredeti fényében fog ragyogni a szentély fölötti freskó. Elkezdődtek a felújítási munkák a templom kórus fölötti részében is. Pillanatnyilag minden be van állványozva. Január elején felszábadult a bazilika altemploma, Hild József gyönyörű alkotása. Így — 1943 óta — teljességgel most került vissza a bazilika használatába az altemplom. — És hogyan tovább? — A bazilika teljes felújítása még jó néhány évig elhúzódik. Reméljük, az ügy továbbra is hivatalos és egyéni támogatókra talál. Mérő Éva Nagyböjt negyedik vasárnapja A tékozló fiú Jézus talán egyik legtöbbet idézett példabeszéde, számtalan irodalmi alkotás ihletűje, de hittanórák nagy vitáinak elindítója is ez a történet. Jézus tanításának v issza-visszatérő eleme a megtérő bűnössel szembeni „különleges” bánásmód, amellyel környezetében nem egy esetben botrúnkozást vált ki. Ez a példázat első hallásra különösképpen ellenérzéseket kelthet a hallgatóságban, hiszen a megtérő bűnös iránt érzett ro- konszenvet itt elnyomja egy másik érzés: a kételkedés. Erdemes-e úgy élni, miként a történetben szereplő idősebbik fiú, hűségesnek, kitartónak lenni, ha a köny- n\?elmű, léha életmódot követő fiatalabbik, miután kitombolta magát, s már nem veit mit elherdálnia, cserébe egy kis megbánásért, a legnagyobb ünneplésben részesül? önkéntelenül is az idősebbik fiú javára dönt igazságérzetünk, a mindennapi robottól szürkeségben élők keserű szájízével figyeljük a fiatalabbik fiú megdicsőülését, az apa határtalan örömét hazatérte felett. Pedig nincs miért irigykedni. A tékozló fiú ezekkel a szavakkal áll apja elébe: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy o te fiadnak hívattassaml” (Lk. 15, 21.) Az igazi bűnbánat szavai ezek, érezhetjük, meg kellett szenvedni ezért a pillanatért. A könnyelmű napokat gyötrelme* időszaknak keliett követnie, mire eljutott addig, hogy ezek a Református Tudósító Az egyház életéről Szerény külsővel, mindössze két összefűzött lapon, jelent meg a váci Református Tudósító, az egyházközség presbitériumának értesítője. Beköszöntőjében olvashatjuk, hogy kéthavonta fog megjelenni. és a presbiterek, a gyülekezeti tagok írják, szerkeszik és terjesztik, remélve, hogy eljut azokhoz is, akik nem járnak vagy — egészségi állapotuk miatt — nem tárhatnak sz istentiszteletekre, a gyülekezetbe. Jelenleg 200 példányban ielent meg, a német testvéregyháztól ajándékba kapott, fénymásoló és írógép segítségével. A helyi gyülekezeti életről. várható eseményekről, aktualitásokról, ezenkívül az egész magyar református egyház életéről, törekvéseiről is híradást kíván adni a lap. Az első számban olvashatunk az új . presbitérium fogada- lomtételéröl, a presbiteri hírekről, a relormátus egyházat meglátogató kedves vendégekről. Közli a gyülekezeti alkalmakat, anyakönyvi híreket, és közreadta az elmúlt vasárnapok délelőtti igehirdetéseinek textusait és főbb gondolatait. Reméljük, sokak kezébe eljut a Református Tudósító. sokaknak örömére, vigaszára szolgál, annál is inkább, mert az egyes ré szék gondolatfonalát na gyón szép igerészek indítjákSzórád Ágnes mondatok, mint egy zokogás, feltörjenek .belőle. Az idősebbik testvér mindebből semmit sem ért. Nem értheti azt sem, apja miért jutalmazza ezt a pillanatot olyan bőkezűen, ahogy az ő fáradozásait még sohasem. Kifakad belőle a keserűség, és kérdőre vonja az apját, A válasz megnyugtató-, ugyanakkor van benne némi szemrehányás is: „Fiam, te mindenkor énvélem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene tehát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott: és elveszett, és „ Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok. (Máté II, 28.) fnegtaláltatott”. (Lk. 15, 31—32.) A hűség, a kitartás tehát — magától értetődően — elnyeri jutalmát, a megtérés, a vissza találás ugyanakkor nem ilyen magától értetődő, természetes dolog. Ezért az apa különleges öröme, és ezért kell ilyenkor ebben az örömben nekünk is osztozni, a visszatérővel együtt ünnepelni. M. G. Műemlékvédelem 'Zsámbékon A rozsda tartja össze Tavaly már hírt adtunk arról, hogy Zsámbékon a két régi, elhagyatott temetőt sikerült műemlékké nyilváníttatnia a helybéli műemlékbaráti kör tagjainak. Rajtuk kívül is összefogtak jó néhányan, azzal a céllal, hogy az elhanyagolt, fűvel, gyommal benőtt régi mészkő sírokat megtisztítsák, és rendbe tegyék. Fáradságos, nehéz munkával sikerült feltárniuk a temető egyik részét az aljnövényzet alól. De a lelkesedés, a munka nem volt elegendő a teljes rendbetételre. A műemlékbaráti kör tagjai támogatás reményében pályázatot nyújtottak be arra, amit a természet- és műemlékvédelmi egyesületi tevékenységre, s ezen belül is a régi temetők megmentésére írtak ki. Miután sikerrel járt a jelentkezésük, s nyertek a pályázaton, hamarosan befejeződnek a munkálatok a sírok között. Az egyik temető bejárati kapuja nagyon tetszetős, míves kovácsoltvasból készült, az idő azonban igen megviselte. A műemlékvédők szerették volna helyreállíttatni ezt is, megőrizve az er-kori szépségét. Megkérlek egy iparművészt, tekintse meg. s mondja el, mennyi munkát, pénzt igényelne restaurálása. Mint megtudták, nemcsak az a gond, hogy sokba kerülne, hanem az is, hogy kockázatos lenne belefogni a felújításába. A rozsda tartja össze a kaput, ha ezt megbolygatnák, talán az egész szétesne. A lakatosrészeket azért restaurálhatják, s remélhetően ez nem okoz kárt magában a kapuban. S ha minden elképzeléseik szerint alakul, a régi temetők műemléki szempontból érdekes látnivalóval bővítik Zsámbókot. — jisz — Eddi 12 ismeretlen volt Feltárul az altemplom A gyöngyösi városközpont meghatározó épülete a Szent Bertalan-főtemplom, amely leromlott, elhanyagolt állapotában már szinte a patinás környezet szégyene volt. A tornyok, s a főhomlokzat megújulása őszinte örömmel töltötte el a helybelieket, Ám az örömük végül is akkor lenne teljes, ha jövőre folytathatnák és be is fejezhetnék a templom külsejének a teljes renoválását. Mint dr. Nagy Lajos apátplébánostól megtudtuk. ezt a nagy munkát csak összefogással tudják elvégezni. 6 J.J úshagyókedden a két nagyméltó- ságú örök ellenfél ismét összeakaszkodott, hogv megvívjon életre, halálra. A kardok azonban nem villogtak, nem is küldtek acélos, pengő bércek közé. völgyek fölé, merthogy „vasukat” hajdan fából fundálta. ki a tréfás góbékedv és — az örök emberi emlékezet, hogy a születés örömét rendre felválnia a szenvedés, a fájdalmas halál, karácsony gyermeki szeretetét a böjt, a nagyhét, az áldozatos isteni szeretet, amely sajátos módon — csodaként — minden ember örömévé, megváltássá lett. Vidáman, derekasan pufogtak, csattogtak hát tovább a szálkás „pengék” a varjúriasztó farsangi viadalban; nem is maradt el a váratlannak egyáltalán nem mondható drámai fejlemény. Húshagyókedd törvényei szerint ez alkalommal tehát a rongylábú Cibere vajda lett a győztes. és Konc királynak kellett elterülnie holtan. Koronázott szalmateste ott hevert valahol a Csíki-havasok, és talán önnön lelkünk egyik tavaszt, feltámadást esdő tisztásán. Nagyböjtben vagyunk már. Cibere vajda és Konc király Cibere azonban, aszalt szilvából mesterkedett szemeivel — győzelem ide. győzelem oda — gyanakodva kancsít a ledöfött királyi bábra. Mintha azt fürkészné, nem vigyo- rog-é magában a fenséges hulla, tudván. hogy legkésőbb jövőre, víz- kereszt után újra ő lesz a győztes, a farsangok népét ismét ő fogja Uralni? De ez még csak hagyján! Nem tetszhalott-e csupán? Nem fog-e felülni a húsvéthétfői részegek lármájában, vágy bármelyikünkben akár még nagyböjt idején is? Savanyú diadal, bizony, ez a vaj-: dáé. Éppen győztesként hányunk rá fittyet. Konc király után pedig holtában .sóvárogni leginkább. Benzinbűzös, penzszagú világunk diszkófények villogásával riogatja a lelket. Ez a világ hogyan is fanyalodna böjtre, a hajdani böjti eledelre, a savanyú levesre, az árpából, aszalt szilvából készült ciberére? Talán, ha természetgyógyász ajánlaná örök testi léiét biztosító kúraként. Az igen! Ámde böjti imaként? A lélek tisztulásáért? A Megváltó szenvedéseire emlékeztetve?! Ugyan, kérem! Lehet, hogy erdélyi tájakon, naptár szerint Konc király most is legyőze- tett, de bennünk mintha legyőzhétet- len volna. Nagyböjt van. Alkalom arra, hogy elinduljunk fölfelé. Ha szűk ösvényen is. Ha viaskodva is. Induljunk bércek magasába. Csíki-havasok tiszta levegőjére, lelkünk istenközeli tisztásaira. ★ Századunkban leginkább Erdélyben élt elevenen az a népszokás, hogv a böjt és a farsang—Cibere vajda és Konc király — jelképes párviadalát szalmabábokkal is eljátszották. A két „ellenfél” évente kétszer küzdött meg egymással; vízkeresztkor és húshagyókedden. A dramalikus népi játékot hajdan ismerték és meg- ' élték a keresztény Európában. Hegedős László Az apátplébános — aki egyben a Szent Bertalan egyházközség elnöke is — elmondta még: a munkálatok során nem mindennapi felfedezést tett a szentély alatt. — A lenti részen, amely egyelőre még csak a szellőzőnyíláson át közelíthető meg, nagy meglepetésemre egy gyönyörűen megépített altemplomot találtam. Faragott kőoszlopokkal, három hajóra osztva, szépséges boltozatokkal. Sajnos egykor a temetkezés nagyon- nagj-on primitív módon történt itt: betették a koporsókat, s utána sárba rakott téglával, kővel elfalazták. Felirat csak néhányon, van. A koporsókat már korábban megbolygatták, a legtöbbjük be is szakadt. Valószínűleg nem lenne akadálya annak, hogy össze- gyűjtsék a földi maradványokat, s betartva a kegyeleti szempontokat, újratemetnénk azokat az altemplomban. — Megerősítése, rendbetétele után mire lenne alkalmas ez a szentély alatti rész? — Eléggé megnövekedőit a hamvasztásos temetés iránti igény. Az országban már több helyen létesítettek urnafalakat az altemplomokban, Amennyiben ezekre egységes táblák kerülnek. úgy azok esztétikailag is szépén megőrzik az építészeti formákat, s a hozzátartozók is megnyugtatónak találnák majd á hamvak elhelyezését. (Részlet a Heves Megyei Hírlap cikkéből.)
