Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

Képviselői arcképcsarnok: Szaufer Rudolf A visszanyert identitás Óvni kell a közös értékeket! Maros megyei tapasziaiai Színesen, szépen beszélni prózai dolgokról — ehhez kell egyfajta adottság, mondjuk írói készség. Vagy nagyon kell szeresse az ember azt a bizonyos dol­got, amiről beszél, legyen az búza, liszt, kenyér, ma­lom. Szauter Rudolf tíz mon­datba tömöríti a gyerekko­rát és a későbbi életútját, melyek meghatározója egy E betű volt. Ezt sokáig odaírták a neve mellé, mint afféle megbélyegzést, ennél már csak az X betű volt rosszabb. — Az E annyit jelentett: egyéb. Ebbe a kategóriába tartoztak a kitelepítést megúszott svábok is. Az általános iskola után mi nem oda mehettünk tovább­tanulni, ahová kedvünk volt, hanem ahol volt üres hely. Akkoriban a molnár- ság nem volt slágerszakma, így lettem malomipari technikus, de hiába szerez­tem diplomát, csak mol­nárnak vettek fel. Szeren­csémre. Egy év alatt kita­nultam az ács-, a gépész-, a villanyszerelő-, a szíjgyártó­szakmát, mindent, ami egy malomban előfordul. Én ma is bolondja vagyok a malmoknak. Aligha van olyan malom Magyarorszá­gon, amelyikben ne jár­tam volna. Az egy külön világ, az élet temploma. Mert ott lesz a búzából liszt, melyből a kenyér ké­szül. És a kenyér maga az élet. Járt már malomban? Száll a finom lisztpor és beborít mindent. Az az il­lat! A lisztnek nem szaga van, hanem illata. És ab­ban minden más illat ben­ne van, ami az elvetett ma­got végigkíséri, amíg újra kalász lesz belőle. Az egykori molnársegéd­ből élelmiszergépész-mér- nök lett, ezen belül is ma­lomgéptervező. A szakma jeleseként beutazta a vilá­got, ám valamennyi sike­re közül arra a legbüsz­kébb: — Tudomásom szerint nekem sikerült egy magyar malmot Kínának eladni. Részben én terveztem, én vezettem a szerelését, a be­járatást, és a betanítást is. □ Beszéljünk egy kicsit a táncról is. ön részese volt az úgynevezett nagy generációnak, valami olyas­mi szerepet töltött be a hatvanas évek néptánc- mozgalmában, mint Zorán és Bródy a könnyűzenében. — Belecsöppentem és megragadtam. Pilisvörös- váron nagy hagyománya van a német népi táncnak, a mi tánccsoportunk talán a legnépesebb, 350 fős cso­port, még Németországban sincs. Én — és még nagyon sokan — a táncban fedez­tem fel a nemzeti identitá­somat. A mi korosztályunk úgy nőtt fel, hogy mindig éreznünk kellett, mi svá­bok, csak másodosztályú állampolgárok vagyunk. Ez ellen sokan úgy védekez­tek, hogy még a nyelvre sem tanították meg a gye­rekeiket. Holott a nemzet mindenekelőtt a nyelvében és szokásaiban él. Nos, ezt kaptuk vissza a táncház­ban: a nemzeti öntudatun­kat. □ Sokat járt Nyugaton. Mint mérnök, mint táncos. Soha nem érzett kísértést, hogy kint maradjon? — Erre csak azt tudom válaszolni, amit nemrég Helmut Kohlnak is mond­tam: mi — leszámítva a háború utáni húsz-huszon­öt évet — mindig szeret­tünk itt élni, ahová ősein­ket vezette a jószerencsé­jük. Mi nem vágyunk el innen, nem akarunk kiván­dorolni. Egy óhajunk van: németként szeretnénk ma­gyarok lenni. D ön ezzel a program­mal indult a ’90-es válasz­tásokon és így került be a Parlamentbe képviselőként. Hogy ítéli meg az elmúlt időszakot a nemzetiségi politika szempontjából? — A Magyarországon élő nemzetiségek sorsában az utóbbi két év döntő jelen­tőségű változásokat hozott. A mai törvények nemcsak megtűrik, hanem a pozitív diszkrimináció elve alapján jóindulatú megkülönbözte­tésben részesítik a nemze­tiségeket. □ Konkrétan mire gon­dol? — Az alkotmány rögzíti a helyi és országos szervez­kedések jogát. A nemzeti­ségi iskolák 30 százalékos extratámogatást kapnak a tanulmányi költségekre. Az önkormányzatokban saját képviselőik vannak. És mindehhez tegyük hozzá: a teljes nemzetiségi törvény még csak most van meg­születőben, amit eddig kap­tunk, csupán előleg. □ Mik az elképzelései a közeljövőre? — Az általam képviselt térségnek létfontosságú a német tőke beáramlása. Ezt kívánom minél előbb és minél hathatósabban elő­segíteni. □ Ez elsősorban a néme­teknek fog kedvezni? — Ugyan! A tőke nem válogat. Ahol letelepszik, ott nem faji szempontok alapján fog kenyeret, meg­élhetést adni, hanem a szaktudás szerint. Nekem az a szívügyem, hogy min­den szorgalmas embernek legyen biztos megélhetése a térségben, és ne munka­nélküli-segélyen tengődjön senki. □ ön meggyőződéses MDF-es. Milyen esélyeket tippel pártjának ’94-re? — Félidőben nehéz tip­pelni. A jelen időben egyik pártnak sincs nagyobb esé­lye. □ Gondolom, ma már nem táncol. Akkor mi a kedvenc időtöltése? — Ritka szabad hétvé­geimen kenyeret sütök a saját receptem szerint. Cse­répedényben. De ezt ne ír­ja meg. De mennyire, hogy meg­írtam ! Á XX. század embere rá­ébredt arra, hogy nem irt­hatja maga körül a termé­szetet büntetés nélkül, mert lassan kipusztulnak álla­taink .elsorvadnak fáink, és bizony, a biológiai láncban benne foglaltatunk mi ma­gunk is, emberek. Göncz Árpád köztársa­sági elnök fővédnökségé­vel nyitják meg április ét­én a kétnapos „Természet- védelem 2000-ben-’ konfe­renciát. Az ülést Stefano- vits Pál akadémikus, az MTA agrártudományok osztályának elnöke nyitja meg, bemutatva hazánk környezeti állapotát. Ha­sonló témákat vitatnak meg Magyarország termé­szeti értékeiről, és ezek megőrzéséről, valamint az erdők szerepéről a termé­szetvédelemben. Átfogó ké­pet ad Juhász-Nagy Pál akadémikus, bemutatva ho­Az erdélyi Kiskend és a megyénkbéli Tápiószent- márton lakosainak kapcso­latáról, a Küküllő-partiak anyaországban tett három­napos látogatásáról a kö­zelmúltban már beszámol­tunk. Hosszasan beszélget­tünk akkor Máthé László­val, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei titkárával, aki el­kísérte a kiskendieket Pest megyébe. Ezúttal az erdé­lyi mezőgazdaság átalaku­lásának számunkra is meg­szívlelendő és érdekes ta­pasztalataira térünk visz- sza. — Erdélyben komoly múltja van a gazdasági ön- szerveződésnek — emléke­zett vissza Máthé László. — Az Erdélyi Gazdák Egy­lete 1844-ben alakult, s ezen a néven működött 1918-ig. Trianon után a világháborút követő de­mokratikus korszakig léte­zett az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete, amikor betiltották. A szervezetet 1990. januárjában élesztet­tük fel újra kolozsvári köz­ponttal. A csángó, a báná­ti és a szórványmagyar- ságra is gondoltunk, ezért vettük fel a Romániai Ma­gyar Gazdák Egyesülete nevet. A nemzeti alapon való önszerveződés, a ma­gyar szó ugyan irritálja a hivatalos szerveket, gya- nakvóak. Mi azonban nem politikai szervezet vagyunk, gyan fest az ökológiai szem­lélet a gyakorlatban. Különböző társadalmi környezetvédelmi szerve­zetek alakultak meg ha­zánkban. Ezeknek a felada­tairól és célkitűzéseiről is hallhatunk előadásokat, va­lamint arról hogy milyen szerepe van a törvényho­zatalnak, a tudományoknak és a mezőgazdaságnak a természeti értékek megőr­zésében. Napirendi pontként sze­repelnek a településfejlesz­téskor nem elhanyagolható természetvédelmi szempon­tok. Végül, de nem utolsó­sorban megtárgyalják a fellendülőiéiben levő turiz­mus és a közlekedés jelen­legi és jövőbeni hatásait. A konferencia a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében ke­rül megrendezésre. P. A. kezeteken akarunk segíte­ni. • Megalakulásukkor még a régi típusú szövetkezetek működtek Romániában ... — Igen, az államilag irá­nyított megyei szövetségek­kel. Már nyilvánvaló volt, hogy ezek megszűnnek, ezért mi a leendő, magán- tulajdonon alapuló társasá­gok, szövetkezetek és ma­gángazdák érdekvédelmét vállaltuk fel. Maros me­gyében jelenleg 70 ilyen jött létre, ebből 20-22 a magyar területeken. • Kik szövetkeztek? — Akik érezték, hogy saját lábukon nem tudná­nak megállni, mert nincs fogatuk, gépük, traktoruk. Talán ismert, hogy Romá­niában március 1-jétől megszüntették a tsz-eket: mindenki kapott földet a reprivatizáció keretében, akinek volt. Az eltöltött évek arányában legkeve­sebb félhektárt annak a tagnak is adtak, aki nem vitt be semmit. Tíz hektá­ron fölül viszont senkinek sem járt vissza terület. A kis darab földek mellett másik sajátosság, hogy ná­lunk még az állam kezében vannak az erő- és munka­gépek, megmaradtak a gép­állomások. Tőlük kell bé­relni eszközöket, ami drá­ga. Egy hektár kukorica elvetése szántással együtt 6 ezer lejbe kerül: ennyi egy hónap állami nyugdí­ja. Érdemesebb tehát tár­sulni, az új szövetkezetek­nek a bank is ad hitelt, hisz jobban akad fedeze­tük, garancia. • Ennek ellenére úgy hallani, olvasni, hogy me­gint nagyon nehéz év elé néznek Romániában ... — Persze óriási űr ke­letkezett, a régi szétment, az új még nem működik. Nálunk nem hoztak átme­neti törvényt, mint Ma­gyarországon. A földjeink 70 százaléka felszántatla- nul hever, az idén is ma­rad fekete ugar vagy juh­legelő. Pedig jól teremné­nek a területeink. Szeren­csére az állattenyésztésben más a helyzet, nagy a tra­díció, használható istállók is vannak még a gazdák birtokában. • Az átalakulásban még­is mintha előbbre tartaná­nak. — Szervezetileg megle­het, de látni kell: durvább, primitívebb nálunk ez a folyamat. A privatizációt Magyarországon már előbb elkezdték a vagyonnevesí­téssel. Otthon a nyers szov­jet típusú kolhoz kitartott az utóbbi időkig, aztán zutty: 1945-ben az uradal­makat szedték szét, most a tsz-istállókat, telepeket. Kinek hány méter jutott, azt szó szerint hazaviite, miután lebontotta a hánya­dát. Egy méter istálló, egy ember. Nem volt ritka eset! • Az RMGE és a Pest Megyei Teszöv közötti kap­csolat tartósnak ígérkezik? — Mindkét részről meg­van rá a hajlandóság, a gazdasági, tudományos együttműködésen túl egy­re erősebb emberi kapcso­latok vernek közöttünk gyökereket. A Teszöv egy diákunkat taníttat saját alapítványából egyetemen. Két újabb községünk sze­retne anyaországbeli tele­püléssel rendszeresen „ösz- szejönni”. Úgy látjuk: ta­nulhatunk egymástól, jólle­het az okos ember más ká­rán is tanul. Ilyen szem­pontból akár intő példa is lehet a mi mezőgazdasági „átalakulásunk”. A beszél­getésekkor óvtuk hát ba­rátainkat a közös értékek szélrombolásától.. (tóth) Német importból, sokféle színben, PADLÓSZŐNYEG-------------kapható MÁR 500 FT/NM-TÓL--------------­AB ERTIRSAN: ZAMBÉZIA Méteráru, Pesti ti. S3, ALSÓNÉMETIN: CSAP Lőrincné, fi u. 38. CEGLÉDEN: LAKÁSTEXTIL,Vörösmarty tír IS. DABASON: BRIDZA Ernőné, Báthori u. 3. DUNAHARASZTIN: STÉH Hajnalka, Bajcsy u, 11« ÉRDEN: RITMUS Áruház, Diós! űt 1# GYÁLON: SÁRIK Ferenc, Szilvás! u. 19. MONORON: KÁRPITOS Özlet, Caram u.5. NAGYKŐRÖSÖN: FANTÁZIA Rt., Szabadság tér 8. RÁCKEVÉN: TÜZÉP, Silting! u. SÜLYSÁPON: PATYOLAT, Pesti u. 27. SZENTENDRÉN: MINDENT ITT Gmk, Szent L ti. 27. VÁCON: FANTÁZIA Rt., Március 15. tér 17. kereskedők,figyelem: Padlószőnyeget minta után árusító tizlelekel keresünk. (Szónyegboltok előnyben!) * TEL; PÉCSI-KER (72) 71 921, 71 -932 Matula Gy. Oszkár a gazdákon, az új szövet­Fővédnök a köztársasági elnök Természetvédelmi konferencia-£ú/rru OruW 42 UCHÁYjÓ NA£ÍA LEGYEN Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u, 6* Cegléd, Vadász u. 4, Cegléd, Budai út 33m Cegléd, Pesti út 67, Cegléd, Ipartelepi u. í* Cegléd, Körösi út 61, A bony, Piactér $ A bony, Ceglédi út 10, Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61, Tápiószenlmárton, Kossuth út 13, Aranyg^IlérRt. ^ 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U. $« Cegléd, Szent Imre herceg uj7% Nagy háta, Petőfi S. u. ti. Táp ió széle, JuhászL. térít Törtei, Kossuth L. u. 10. • Tápióbicske, Rákóczi ÚL 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25, Tápiógyörgye, Ady K. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667# J u&z Aranygallér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom