Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

CEGLÉDI XXXVI. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1992. MÁRCIUS 21., SZOMBAT Interjú dr. Skultéty Sándorral Bennünket a törvény hozott össze A napokban a városháza dísztermében polgármeste­rek és jegyzők népes se- regletének számolt be az önkormányzati munka múlt esztendei tapasztalatairól dr. Skultéty Sándor címze­tes államtitkár, köztársasá­gi megbízott, aki interjút adott lapunknak. ■ Önök — képletesen szólva — az önkormányza­tok pulzusán tartják ujjú­kat. Miféle diagnózist tud­na megállapítani az eltelt egy év után? — Amikor tizenöt hónap­pal ezelőtt átvettem a hi­vatalt, azon gondolkoztam, aktuális-e a szolid típusú tanácsrendszer lebontása és az önkormányzati törvény. Hiszen az önkormányzatok működéséhez szükséges jogszabályok — a hatásköri és vagyontörvény — még hiányoznak. És hogyan játszódik ez le a valóságban? Az eltelt időszak maximálisan meg­győzött arról, hogy nem volt idő előtti a tanács- rendszer szétrohbantása. A kilencvennyolc százalékos többséggel elfogadott tör­vény szellemében működ­nek a képviselő-testületek. A régióban a háromszáz- nyolcvankét önkormány­zatból egy sem jelentett csődött. Azt mondom, náluk meg­történt a rendszerváltás. Ma a demokratikusan meg­választott képviselő-testü­letek mozgatják a hivatali apparátust. Ebből is látszik a népfenség elve. A képvi­selők óriási ambícióval munkálkodnak. Sokszor még gondot is okoznak a lelkesedésükkel, mert a ha­táskörüket túllépve tevé­kenykednek. A polgármes­terek felnőttek a feladat­hoz. Bár az sem titok, hogy a térségben harmincketten — Pest megyében tizen­nyolcán — mondtak le (ál­talában társadalmi megbí­zatásúnk). Vonnak gondok, de napjainkban egy átme­neti állapotot kell számí­tásba venni. Az elkövetke­ző időszakban nekünk az a teendőnk, hogy a gyakorla­ti életben felmerülő problé­mákat a törvénymódosí­tásba belevigyük — megol­dást, kínálva. B Milyenek ezek a gon­dok? — Például a köztisztvi­selő-jogszabály hiánya. A régióban harmincezernél több határozat született, amelyek hat százaléka tör­vénysértő volt. Ezeket a jegyzőknek észlelniük kel­lett volna. Csak hét esetben jeleztek. És nem a szakmai hiányosság miatt. Hanem mert féltek a képviselő- testülettől, amely a mun­káltatójuk. Sokszor szólnak nekünk telefonon — ne­hogy tájékozatlannak tart­suk őket —: látják a tör­vénysértést egy-egy ügy­ben. Ám nem merték szig­nálni. Más. Egyre inkább gon­dot jelent a vállalkozói szféra. A túlzottan vállal­kozó típusú önkormányzat _ összeütközik a hasonló am­bíciójú polgár akaratával. Érdekellentétek, konflik­tushelyzetek alakulnak ki. Ne az önkormányzat vál­jon gazdálkodóvá, mert nem az a dolga. Az elsőd­leges feladata a közszolgá­lat. Garantálni kellene, hogy a térségben élő embe­rek vállalkozzanak. (S ezt segítsék elő tájékoztatás­sal.) Azzal nyer egy-egy te­lepülés, hogy lesz munka­hely, adózó polgár. S az önkormányzat a bevételből tudja finanszírozni a köz­szolgáltatást. EJ Cegléden és a kör­nyékbeli tizenegy települé­sen indulatokat szított a PVCSV-vagyonátadás kés­leltetése. A hivatal segít-e abban, hogy felgyorsulja­nak az események? — A Belügyminisztérium hatósági osztálya mozgatja a vagyonátadó bizottságot amelyben a hivatal egy munkatárssal képviselteti magát. Ennek ellenére mi is érzékeljük ezt a gondot. S nemcsak a PVCSV-vel, a kishajózási társasággal kapcsolatos problémákat is Sürgetjük ezeket az átala­kulásokat. Nem tartanám helyesnek, ha egyes önkor­mányzatok saját maguk végeznék ezt a tevékenysé­get. Amennyiben a ceglédi üzemmérnökség és az eh­hez tartozó tizenegy telepü­lés önállósodik, kisebb lét­számmal meg tudják oldani a teendőket, mint a me­gyei gazdálkodó szervezet. Í3I A szép szavakon és az útmutatáson kívül gyakor­lati segítséget nyújt-e a hivatal? — Elsősorban a jogsza­bályok értelmezésében. Ez a munkánkból fakad. Ugyanis mi a törvényességi ellenőrzést tartjuk legfon­tosabb feladatunknak. Ez kétoldalú. Az állampolgárt védenünk kell a képviselő- testületi túlkapásoktól. És persze az elmondottak for­dítva is igazak. Fontos te­hát közös nevezőre jutnunk a törvény értelmezésében. Ezt szolgálják a jegyzői és más tanfolyamaink, ame­lyeket szervezünk. Minden negyedévben módszertani füzeteket ad(t)unk ki az önkormányzatoknak, benne a térség összegyűjtött ta­pasztalatait. Tipikus példá­kat mutatunk be, amelyek­ből mások okulhatnak. A közigazgatás területén a szakember-ügyintéző kép­zést is átfogjuk. Voltaképpen számos te­endőnk van a három me­gyében. A feladatokat száz- tizennégyen oldjuk meg. Mindennapos a kapcsola­tunk az önkormányzatok­kal. ha azok jól működnek, akkor mi is. Bennünket a törvény hozott össze. A si­keres együttműködést tük­rözi, hogy valamennyi tör­vényességi észrevételünk ült, elfogadták azokat. Egyetlen perünk sincs a ré­gió településeivel. F. F. CÉGI,CDI HÍRLAP Cegléd. Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 6 Munkatárs: Tamasi Tamás. Q Posta­cím Cegléd. Pt lí*. 2701. Te­lefax és telefon- (20) 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirde­tésiéivel el • Hírlapkiadó Vál­lalat Közöin ség szolgálata. Cegléd. Teleki u, :W>. ■ kedd. csütörtök, péntek 9-től L2-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon : (20) 10-763. Feszültség alatt A polgármesteri hivatal értesíti a lakosságot, hogy a Démász Cegléden a Vár- konyi István és a Csutak Károly utcában 1 kV-os földkábelt fektetett, ame­lyet március 23-tól folya­matosan feszültség alá he­lyez. Ettől kezdve érintése és megközelítése életveszé­lyes és tilos. Polgármesteri fogadóóra Mácz István ceglédi pol­gármester március 24-én, kedden 13 órától 16 óra 30 porcig jogadóórát tart hi­vatali helyiségében. BESZÉLGETÉS KAUTZKY JÓZSEFFEL • • Önmagam előtt van tétjük a dolgoknak A napokban a Kossuth Művelődési Központ szín­háztermében szép sikert aratott a Komárom-Eszter- gom Megyei Játékszín és a székesfehérvári Vörösmarty Színház új, közös produk­ciója, a Mona Marié mo­solya című zenés vígjáték. A darab egyik főszereplő­jével, Kautzky József Já- szai-díjas színművésszel az előadás előtt beszélgettünk. ■ Hosszú éveken át nem akadt arra példa, mint amire az utóbbi időben: ön több vígjátékban szerepel. Ez aligha véletien... — Voltaképpen a kény­szer hozta ezt. Negyvenöt éve vagyok színész. Ami pokoli hosszú idő. A Li- liomfitól kezdve mindenfé­le figurát megformálhat­tam. De az igazi „skatu­lyám” a negatív szerepek sokaságát kínálta nekem — filmen és színházban. Ez az időszak most nem igazán kedves a szívemnek. Az élet a vidámabb darabokhoz lökdösött. Azért is alakult így, mert ma már a közön­séget efféle előadásokkal lehet a színházba behozni. Ezek ugyan lehetnek na­gyon sikeresek, aranyosak, színvonalasak, ám nem az én választásom. Hanem bi­zonyos kényszer. ■ Igencsak kuriózum, hogy feleségével, Kállai Ilonával házaspárt ala­kíthatnak e produkcióban. Gondolom, ilyesmi ritkán fordult elő az elmúlt évti­zedekben. Önöknek ez mennyire furcsa? — Harminchat éve élünk együtt. Nemegyszer volt rá példa, hogy őt hívták az én színházamba és fordítva. Én mindig tiltakoztam. Szemérmesen kerültem azt a szituációt, hogy a felesé­gemmel egy társulatban le­gyek. Szerelmünk hajnalán volt egy kétszemélyes da­rabunk. És aztán soha töb­bé. Ez a mostani minőségé­ben más. Záróakkordként egyszer majd szeretnék egy igényes páros műben ját­szani vele. Ami méltó befe­jezése lenne pályánknak. H Kezdettől rengeteget szinkronizált. A szakmá­ban van-e becsülete ennek p munkának? — A szakmában semmi nincs megbecsülve — maga a szakma sem. Ezt egyszer s mindenkorra tisztázni kell. Nagyon szomorú, hogy a mi foglalkozásunk az el­múlt évtizedekben egyre in­kább leépült. Amikor én kezdtem, borzalmasan iz­galmas volt. Sokkal színvo­nalasabb művészi közéletet jelentett. Akkor még fontos­nak számított, adtak rá do­hányt. Igaz, hogy játszot­tunk olyan műben, amiben vasat öntöttünk. Ennek el­lenére tulajdonképpen nagy biztonságot adott — ami napjaikban szertefoszlik. Ám mindez természetes velejárója a változásnak. Jönnek majd a magánszín­házak. kiszóródnak az em­berek. Sokakra nem lesz szükség. A szinkron nekem egyfajta szerelem. Bár na­gyon nehéz munka. Szük­ségeltetik hozzá egy alap- adottság; ritmusérzék, kon­centrálókészség. Az ember fel- és lenéz, leveszik a hangot, és azonosulni kell a szereppel. Emlékszem, az elején úgy szinkronizáltam a Hunnia Filmstúdióban, hogy egy kis képernyőn alul megjelent a szöveg — lassan —•, s mondtuk, ami következett. Az évek alatt kialakult a magas nívó. A magyar szinkron mindig is igényes volt. Egykor Básti Lajos, Bessenyei Ferenc,- Kálmán György ... szinte mindenki szinkronizált. A legértékesebb fickók is szí­vesen vállalkoztak erre a feladatra. Ma ez ugyan­csak visszaesett. Nemigen érdemes csinálni. ■ Megtehetné, hogy nyugdíjba vonul. Miért vál­lalja mégis ezt az egészet? — Minél többet eltölt valaki a pályán, annál igé­nyesebb .lesz. Minden este lelkiismeret kérdése, hogy miként játszik. A művész, amíg fiatal, há'lyogkovács. Tehetsége szerint jól vagy rosszul alakít egy figurát. Mire megöregszik, másként jelenik meg a mesterség az életében, önmagam előtt van tétjük a dolgoknak. Ha nem itt élnék, abbahagyhat­nám a pályát. Negyvenöt év borzalmasan sok idegi és fizikai megterheléssel járt. Ebben van kilencven film, ötven tévéjáték, számtalan tekercs szinkron, kétszáz­ötven szerep. Mindezt vé­gigpróbálni, eljátszani. Minden este készenlétben lenni... Már üldögélni, ol­vasni kellene, unokákkal játszani. És nem ezt csi­nálni. Én még nem mentem nyugdíjba. Néhányunkra — Szabó Gyulára, Bitskey Ti­borra és rám is — szükség van. Ez sosem volt nyugdí­jas állás. Még nem alakul­tak ki a dolgok. Pláne, hogy fuzionált az Arizona és a Rock Színház, arai rossz házasság véleményem szerint. Ibsent játszunk, aztán két hétig énekelnek ... Az otthon ezzel megszűnt. Harminc év után úgy me­gyek be a színházba, mint egy idegen. Nincsenek tá­volabbi terveim. Sosem gondoltam arra, hogy ezt vagy azt jó lenne megfor­málni. A véletlenre bízom, hogy mit játszom. Fehér Ferenc Diákpróbálkozások b jyV Ceglédi közép- és általános iskolás diákok képzőművé­szeti próbálkozásait bemutató kiállítás látható a Ceglé­di Galériában március 25-ig. Huszonnégy diák rajzai, festményei, fotói, plasztikái kerültek közönség elé. Re­produkciónkon Kemáes Viktória rajzát mutatjuk be (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Vízilabda Elúszott egy pont A vízilabda OB I B első fordulójában a hazai pá­lyán kezdő Ceglédi VSE kellemetlen meglepetésre csak döntetlenre végzett a vendég egriekkel szemben. A bajnoki elsőségre pá­lyázó ceglédiek elsősorban gyengébb támadójátékuk miatt vesztették el az egyik bajnoki pontot. A nyolc emberelőnyös helyzetből mindössze egyet sikerült értékesíteni. Sok volt az el­hamarkodott és pontatlan lövés. Ráadásul az Eger kapusa bravúrt bravúrra halmozott (a CVSE-ben egyébként fenntartás nél­kül csak a kapus Pintér dicsérhető, aki szintén ki­tűnő leljesitményt nyúj­tott). Ezen tűi: a vendégek egy-két emberhátrányos helyzetet úgy „úsztak meg”, hogy még lövés sem ment kapujukra A mérkőzésen kétgólos előnyre egyik együttes sem tudott szert tenni. Az első két esetben a ceglédiek, majd utána kétszer az Eger szerzett ve­zetést. Másodszor a befe­jező negyed elején. Ekkor 3-4 volt az állás. Különösen izgalmas volt a játék ez­után. Előbb Varga játszot­ta magát tisztára, de lövé­sét a kapus védte, majd Kiss kiállítása után Pintér­nek kellett hárítania. Ké- sőhb Hasznos lőtt fölé, majd újabb hazai ember- hátrány — Bíró került r kiállítás sorsára — követ­kezett, Szerencsére ebből a lehetőségből nem esett gól. Sőt! Amikor a kiállítás ideje lejárt, Bíró kapott labdát, Hasznoshoz játszott, akinek átadását Varga lőt­te a kapuba. Az egyenlítő találat után nem sokkal később jött az újabb ceg­lédi gól; Kiss átadását a rosszul váltó védők mellett az üresen hagyott Németh értékesítette. Már-már győztesnek lát­szott a CVSE, amikor egy óriási védelmi hiba után — a ceglédiek kapuja előtt, nem tudni, hogyan — egye­dül. maradt az egyik ven­dégjátékos, aki közelről nem is hibázott. Ceglédi VSE—Egri Víz­mű 5-5 (1-1, 1-1, 1-1, 2-2) Cegléd: Pintér — Laka­tos, Bóbis, Németh (2), Varga (3), Kiss. Bíró. Cse­re: Hasznos, Tóth, Hova* necz. U. L. A Szabadság filmszínház­ban március 21-én, 22-én, szombaton, vasárnap: A bárányok hallgatnak (ame­rikai horror). Az előadások este 6 és 8 órakor kezdőd­nek. ^£Man 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom