Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
CEGLÉDI Kz/uíricm XXXVL ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1992. MÁRCIUS 17., KEDD Huszonnégy órás esetkocsi Számoljuk össze az ujjainkat! Március elsejétől a ceglédi mentőállomáson a mentő- autók közül egy folyamatos — huszonnégy órás — esetkocsi teljesít szolgálatot. A bajbajutottak szempontjából megnyugtató változás kapcsán beszélgettünk Lovas Ottó és Holánszki Imre mentőtisztekkel. □ Az köztudott, hogy önök nem a legideálisabb körülmények között végzik áldozatos munkájukat. Korábban már körvonalazódtak az elképzelhető megoldások. Van-e már konkrétum? Lovas Ottó: — Megkaptuk az egykori szovjet laktanya egyik épületét, amelynek átépítésével megvalósulhatna az új mentő- állomás. Ez mintegy tizenötmillió forintot emésztene fel. Amennyiben igényesebb elképzelésre gondolnánk, akkor a beruházás húsz-huszonötmillióba kerülne. A jelenlegi épületünk értékét hivatalosan öt és fél millióra becsülték. A körülbelül tízmilliós különbségre áthidaló megoldást kell találni. Ha ez nem sikerülne, akkor maradunk itt és megpróbáljuk ezt a létesítményt korszerűsíteni. Természetesen pénz erre a megoldásra sincs. Egyelőre ez a téma nyitott kérdés. □ Miféle változást hozott március elseje? Lovas Ottó: — Voltaképpen eddig is volt mindennap reggel héttől este hétig esetkocsi, amelyen mentőtisztek dolgoztak korszerű mentőtechnikai felszereléssel. Március elsejétől a mentőautók közül egy folyamatos — huszonnégy órás — esetkocsi teljesít szolgálatot. Holánszki Imre: — Valójában, az eddigiektől eltérően, az orvosi ügyelet mellett tehát van egy másik sürgősségi alapellátás. A nap minden szakában bármilyen balesethez, egészségkárosodáshoz, mérgezéshez hívható ez az esetkocsi, amelyen magasan kvalifikált mentőtisztek és másodállású kórházi orvosok segítenek a bajbajutottaknak. Alighanem a környező községek lakóinak is megnyugtató, hogy most mór van egy jól felszerelt Toyota mentőautó, amely a nap huszonnégy órájában gyorsan a helyszínre ér. □ Mire volt szükség, hogy ez a kezdeményezés megvalósuljon? Lovas Ottó: — Először is az öltöző egy szeletéről le kellett mondani, hogy épüljön egy orvosi szoba. Azzal aligha árulok el titkot, hogy erre az átalakításra sem volt egyetlen fillérünk sem. Szerencsére az Agora Kft. önzetlenül elvégezte a kiviteleMozi zést. Sokat jelentett az Is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat bútorokat adott. És persze rendkívül lényeges az, hogy öt kórházi szakorvos — akik a sürgősségi orvostanhoz közelálló szakvizsgával bírnak —. a kórházi leterheltsége és az ügyeletek mellett vállalta, hogy egy hónapban két napot a mentőszolgálatnál dolgozik. Természetesen a szabadidejük terhére teszik ezt és véletlenül sem anyagi megfontolásból. Keveset tudunk fizetni. Ráadásul ez nem hálapénzes szakma. O Ideális-e a létszám? Lovas Ottó: — A költségnek és biztonságnak mindig van egy metszéspontja, amelyet túllépve az utóbbit ugyan lehet fokozni, az előbbi aránytalan növelésével. Ezzel a huszonnégy órás esetkocsival elértünk oda, hogy elég jó a biztonság. A teendőket három mentőtiszt, öt részfoglalkozású orvos, huszonhat mentőápoló és húsz gépkocsivezető látja el. Napjainkban üres állás nincs nálunk. Sőt. A második félévben a megyei átszervezés miatt — Albert- irsán mentőállomás nyílik — Cegléden némi leépítés várható. □ A technikai és műszerfelszerelésük igen jó. Mégis mi az, aminek örülnének? Lovas Ottó: — Valóban megvannak az alapvető eszközök és műszerek. Persze szó sincs arról, hogy nem tudnánk elképzelni különböző mentéstechnikai felszereléseket. Jó lenne egyebek mellett egy lélegeztető, valamint EKG- készülék, ami nemcsak megjeleníti a jeleket, hanem le is írja. És sok más apróságot tudnánk használni. Talán a műszerfejlesztésünknek lendületet ad majd a mentőállomás alapítványa — amelyet hamarosan bejegyeznek a cégbíróságnál —, aminek az induló összegét a munkatársaink adták össze. Őszintén reméljük, hogy lesznek támogatóink. □ Mikor hívják önöket gyakrabban? És milyen balesetek a legjellemzőbbek? Holánszki Imre: — A balesetek többsége délután négytől éjfélig történik — otthon. A belgyógyászati betegségek — keringési és légzési bajok — tipikusan hajnaliak. Nagyon változatos a kép. Az ujjcsonko- lásától, bokatörésétől kezdve az elektromos áramütésig szinte mindenféle balesethez hívnak bennünket. Lovas Ottó: — Nem ritka, hogy körfűrésszel vagy más gyors fordulatú szerszámmal barkácsolnak ittasan. Megszűnik az önkontroll. Nem félünk ... Vágjuk a fát... sietünk. Még egy üveg sör... És akkor egyszer csak: számoljuk össze az ujjainkat! Hoppá, egy-kettő mintha hiányozna ... Az is előfordul, hogy az asztalra teszik a hokedlit, arra sámlit, s annak a tetejéről nyújtózkodnak és leesnek. □ Milyen emberek a mentősök? Elfásultak, lelkileg erősek, edzettek? Holánszki Imre: — Mindannyiunkban ott munkál a segíteni akarás, a jó szándék, ami ötvöződik a szakmai tudással. Sajnos elég gyakran találkozunk a halállal, amit legbelül soha nem lehet megszokni és elfogadni. Napokig foglalkoztat minket egy-egy végzetes tragédia. Havonta mint- mintegy kétszázötven órát dolgozunk. Egy átlag magyar munkás munkaidejének a másfélszeresét. Nem vagyunk fásultak, legfeljebb egy kicsit fáradtak. F. F. Szóltak, gyorsan távozzak Szeretnék időben lelépni a színről Mint az ismert, Cegléden rendezték a 75. országos asztalitenisz-bajnokságot. A Magyar Rádiónak az ismert sportriporter, Vass István Zoltán közvetítette a viadalt. Készséggel adott interjút lapunknak. — Hogyan, milyen indíttatásból lesz valaki sportriporter? — Gyerekkorom legnagyszerűbb emléke és élménye volt az 1952-ben Helsinkiben rendezett olimpia, ahol tizenhat aranyérmet nyertünk. Mivel akkoriban még nem -volt televízió, mindany- nyian a rádióból értesültünk a sikerekről. A két híres sportriporter, Szepesi György és Gulyás Gyula közvetítette a győzelmeket. őket tartottam a példaképeimnek is. Számomra szinte elérhetetlen távolságban voltak. Álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd követem őket. Pedig így történt. Münchenben — 1972- ben — én is tagja voltam a rádió küldöttségének. — Valóban olyan sokat változott az olimpiák légköre, amint mondják? — Sajnos, mégpedig rossz irányban. A régebbi olimpiákon még meg lehetett közelíteni a versenyzőket, minden családias volt. A Münchenben történt események óta — amikor lelőtték az izraeli sportolókat — merőben megváltozott a helyzet. Első lett a biztonság, mindenkire fegyveres őrök vigyáznak. Ezt meg lehet szokni. Csak az erőszak, véleményem szerint, messze áll a sporttól, az olimpia szellemétől. — Azt hiszem, valamennyiünk életében annak a szónak, hogy első, nagy jelentősége van. Milyen volt az első közvetítés? — Bajnoki labdarúgómérkőzésen estem át a tűzkeresztségen. Ha jól emlékszem, egy Szeged— Komló mérkőzés volt. A dolgot a szerkesztő nem dramatizálta túl, nemes egyszerűséggel azt mondta: beszélj! Nagyon lóm- palázas voltam. De végül összeszedtem a gondolataimat, és megnyertem a csatát. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó riporter legyen? — Nagyon összetett dolog. Véleményem szerint jelentős szerepe van a fel- készültségnek. Ugyanakkor a nyugodtságnak is főszerep jut. Rendelkezni kell színészi képességekkel is. Főleg a televízióban, ahol a hang és a kép együtt dominál. Nem véletlen, hogy lemondtam a tv-szerep- lést. Tudomásul kell venni az idő múlását. Közismert voltam arról, hogy soha nem használtam sminket. Ezt kevesen mondhatják el magukról. — Azon sportriporterek közé tartozik, akinek a stílusa, kifejezőkészsége átlagon felüli. Erre születni kell vagy gyakorlás útján fejleszthető? — A válaszom: is-is. Hozzá kell tennem azonban, hogy a felkészültség is döntő. Ugyanis önbizalmat ad. Sok riporter abban téved, hogy nem ismeri fel például a humor fontosságát. Nem kell mindig az események negatív oldalát nézni. — Elég sok első osztályú labdarúgót ismerek, de olyannal még nem találkoztam, aki az ön hozzáértését kétségbevonta volna. Ez alighanem nagy szó. — Nagyon kedves, örülök hogy így van. Arra azonban, hogy labdarúgásban mennyire relatív a szakértelem, elmondok egy esetet — Salgótarjánból közvetítettem, én úgy éreztem, hogy jól. A közönségnek azonban más volt a véleménye. Finoman szóltak, hogy a mérkőzés után minél gyorsabban távozzak. Örülök, hogy sikerült... — Lát-e valamilyen lehetőséget a magyar labdarúgás felemelkedésére? — Már harminc éve az utánpótlás-nevelés fontosságát szajkózzák, de még mindig nem történt semmi. Felnőtt játékosokat igen nehéz megtanítani a korszerű futballra. Pedig a sportriporternek is köny- nyebb dolga lenne, ha sikerekről számolhatna be. — Meddig szeretne a rádióban dolgozni? — A riporterkedést itt sem ajánlatos hatvan évnél öregebben csinálni. Nem fogom megvárni, amíg elküldenek. Én szeretnék időben lelépni a színről. Kóbor Ervin Lassan ültethetik A piacon s a különböző elárusítóhelyeken megjelent a vetömagburgonya. Évek óta jönnek Hevesből, Szabolcsból az árusok. Javul az idő. lassan ültetni lehet a korai fajtákat (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A Szabadság filmszínházban március 17-én, kedden: Tök jó, válnak az őseim (francia vígjáték), Az előadások este 6 és 8 órakor kezdődnek. I£ erényi József építő- művész immár Kossuth-díjas. Nemcsak a vele beszélgetéseket folytató krónikás öröme ez, hanem a ceglédi embereké is. Jóleső büszkeség: a kimagasló tehetségű tervezőnek eddig két munkája valósult meg a városban. A hetvenes években épült fel a Selyem (Fürst) utcában az a társasház, amely hosszú időn át a leglakályosabbnak számított, és Kerényi neve mellé bekerült az Építészeti Lexikonba. Tervezett ő házat nemcsak a testnek, hanem a léleknek is. A Széchenyi úton tervei nyomán valósult meg a Magyarok Nagyasszo- nya-kápolna. Páratlan bravúrral oldotta meg, Kerényi igazsága hogy a hatóságok által akkor még zordan korlátozott méretek ellenére egy kicsinységében is tágasnak ható, építészetünk legjobb hagyományaiban gyökerező körtemplomot emeljen. A tervezőnek még arra is volt gondja, hogy a telken magasodó hatalmas haján akácot gondosan belekomponálja a látványba. Kerényi munkásságát méltatta az a járókelő is, aki sohasem hallott róla. Kecskemét belvárosában a hozzáértő felújítások, a múlt értékeit átmentő törekvések jórészt az ő nevéhez fűződnek. s mindany- nyiszor megkapnak bennünket is, ha ott járunk. A reményekkel kecsegtetett parasztembereknek is tudnia kell munkájáról, hiszen az alföldi falvak, tanyák egészséges fejlődésével is elmélyülten foglalkozott. így nyilatkozott egy alkalommal erről: „Az emberi otthonok, az életmód, a kultúra kifejezői. így van ez a tanyákkal is, hiszen vizsgálatunk olyan általános tanulságokkal szolgál, amelyek módszerül alkalmazhatók minden korban. Ezek az épületek, nemzedékek tapasztalatait figyelembe véve, pontosan alkalmazkodtak a földművelő ember életmódjához, jól szervezett lakó- és üzemi együttes jött létre. Nekünk az a dolgunk, hogy amit elődeinktől örököltünk, azt megtartsuk, és a magunk munkáját, tanulságait úgy tegyük hozzá, hogy az utánunk következők is használhassák.” A Kossuth-díjas épí- tész gondolatai, törekvései megszívlelendők. Egyben településeink figyelmét ráirányíthatják arra a szükségletre, hogy a várostervezés, -építés felelősségteljes munkáját a legjobb szakemberek kezébe adják, mert a kellő szakértelem hiánya nehezen korrigálható hibákat okozhat, és meglévő lehetőségeink kiaknázását is akadályozhatja. (tamasi) Előadás Március 19-én, csütörtökön, 8 órától a Kossuth Művelődési Központ szervezésében a Dózsa György laktanyában dr. Antal László közgazdász tart előadást Magyarország és a piacgazdaság címmel CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatárs: Tamasi Tamás. • postacím Cegléd, Pf 1» 2701. Te lefax és telefon: (20) tl-400. • Telex: 22-6353. # Hirdetésfelvétel • Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata. Cegléd. Teleki u. 30.: kedd. csütörtök, péntek 9-től 12-ig. szerda L0—17 óráig. Telefon: (20) 10-763. wcíw V
