Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
BARÁTH ETELE A MEGYEHÁZÁN A Duna lesz az Expo gerince (Folytatás az 1. oldalról) megyében keres majd szállást, így nem kis feladat elé néznek a megye települései. Ügy véli a kormány- biztos, hogy a megyének önállóan is át kell gondolnia, mit szeretne csinálni, ennek előkészítése igen fontos. A falvak vezetőit bio- termelésre buzdította, mert mint mondta, nem mindegy, az ideérkezők mit esznek, hiszen az elfogyasztott ételmennyiség napi 60-30 tonnára becsülendő. Természetesnek tartja, hogy a lobbyzás hamarosan megindul a pénzekért. Beszámolt arról ís, hogy az önkormányzatok miként tudnak közvetlenül, illetve közvetve kapcsolódni az alakuló Világkiállítási Irodához. Abbéli reményét is. kifejezte, hogy a vállalkozókra nagymértékben számítanak kormányzati szinten is. Az értekezleten több kérdést feltettek a megjelent polgármesterek. Szót kért például Nagymaros polgár- mestere, aki a település körzetében okozott környezeti károk rehabilitálását sürgette, hiszen a Dunakanyar sok látogatót vonz majd. A Szentendrei-sziget, valamint Szentendre képviseletében megjelentek is aggódnak, hogy honnan lesz pénz mindarra, amit elvárnak tőlük. Ugyanakkor ott vannak a tsz-föl- öek, amelyeket visszaigényelnek, holott a világkiállítás megrendezéséhez is szükség lenne rájuk. A kormánybiztos válaszában megerősítette azt a hitet, hogy a Duna az Expo gerince lesz, s arra buzdí(Folytatás az 1. oldalról.) a külföldi környezetvédelmi szolgáltató iparág részére. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium sajtófőnöke tárcája nevében elmondta, hogy jelentős lépésnek tartja a kongresszust, hiszen hazánknak szüksége van arra, hogy rendszeresen környezetvédelmi kérdéseivel tott, hogy az önkormányzatok egyezkedjenek a termelőszövetkezetekkel és az egyházakkal, továbbá vizsgálják meg saját ingatlanaikat s a bennük rejlő lehetőségeket. A tegnapi polgármesíeri tanácskozás többi napirendjét lapunk csütörtökön, az önkormányzatok fórumában ismerteti. foglalkozzanak nemzetköz: szinten is. Különösen fontos ez az 1996-ban megrendezendő Expo miatt is. Érdekességképpen be kell számolni arról, hogy a kiállításon látható egy berendezés, amely ipari szennyvizek elektronikus kezelését végzi. A berendezést hazai szakemberek bevonásával a Polinom Kft. fejlesztette ki, és segítségével veszélyes anyagok vonhatók ki a vizekből. Intact '92 kongresszus és kiállítás Támogatják az önkormányzatokat Arrogancia és sajtószabadság Két dolog zavart igazán nemzeti ünnepünk eseménydús napjaiban. Számomra kiábrándító volt az a nyegleség, amelv- lyel Demszky Gábor főpolgármester következetesen kiabálta, hogy „El a kezekkel a médiától, el a kezekkel a televíziótól, el a kezekkel a Magyar Hírlaptól!”, mert szinte az volt az érzésem, hogy valakik fegyverrel szándékszanak tulajdonjogot szerezni az említett médiáknál. Máskülönben is, én jámbor állampolgár úgy gondoltam, hogy a főváros főpolgármesterének lesz any- nyi .rutinja, hogy a nemrég meghirdetett összefogásprogram alapján nem kezd majd kemény hangú politikai szólamok puffogtatásába, mert ez megint csak árthat jóhírének és a pártok közötti kapcsolatok további javításának. Meglepetésemre azonban nem így történt, és a megbékélés helyett újabb konfrontációk születtek. Demszky úr bizony elvetetté alaposan a sulykot. Ezelőtt négy-öt évvel talán érthető lett volna hangos vehemenciája, de most, amikor igazán nem mondható kormánybárátnak a magyarországi sajtó — a média —, akkor csak erőltetett ellenzéki hangoskodásra ' gondolhat a józan ember, nem pedig valós félelemre. Tudom én jól, hogy mindenben politikai érdekek vannak, ám úgy gondoltam, hogy Demszky úrnak jogában állt volna bírálni az ügyeletes magyar kormányt akkor, ha külön csak az SZDSZ — vágj' a hozzájuk is közel álló politikai szervezetek — által szervezett ünnepségről lett volna szó, de az mar ízléstelenség, hogy a fővárosi önkormányzat nevében meghirdetett ünnepségen pártpolitikai csatározások fegyverévé változtassa a mikrofont csupán azért, mert az SZDSZ politikusaként nem ért egyet a jelenlegi politikai fejleményekkel. Mit szóltak volna a liberális politikusok, ha az ünnepi beszédet Barsiné Pa- taky Etelka tartotta volna, és arra használta volna fel a lehetőséget, hogy az MDF politikai szócsövévé váljon? Ugye lelt volna nagy felháborodás!? A másik dolog ami zavart, az a megjegyzés volt, amit Benedek István professzor úr mondott, mely szerint „nem akarunk sajtószabadságot, mert az elviselhetetlen mocskolódás- sá válik, nem akarunk szólásszabadságot, mert mocskolódás lesz belőle.” Mindezek a Magyar Újságírók Közösségének alakuló ülésén hangzottak el, és a hétfői sajtóban kommentálták is elegen. Tisztelem a professzor urat munkásságáért és tiszta gondolataiért, azt azonban ne szabja meg senkinek sem, hogy „nem akarunk sajtószabadságot”, mert mi igenis kiállunk a sajtó szabadságának a gondolata mellett. Jól érezte ezt az egyik részt vevő kolléga is, aki hangos szóval próbálta elvenni az elhangzott mondat mégkérdőjelezendő gondolatát és élét. A szólásszabadság nem jelent mocskolódást, csupán lehetőséget teremt a vélemények ütköztetésére. Ez pedig nem árt — ellenkezőleg. használ — a demokráciának. Abel A Környezetünkért Egyesület kiadta Hírlevél című lapját,, amelyben ismerteti azt az alapítványt, amelyet az önkormányzatok környezetvédelmi támogatására hoztak létre. A II. negyedévben terveznek kibocsátani egy borítékos sorsjegyet, neve Környezetünkért, s a befolyt pénzekből, támogatják a legnehezebb helyzetben lévő településeket. Mivel Pest megye sokak szerint a főváros szeméttelepe, no és van néhány olyan szemétlerakó, amely állandó veszélyforrás, van egy veszélyeshulladék-táro- lója, különös támogatásra számíthat az egyesülettől. Ehhez persze az szükséges, hogy az effajta rendezvényekről tudjanak az illetékesek. á. m. A népi etimológia, furcsamód, örökölhető tudományunkká lett. A családomban legalábbis az. A szóbogozgatás mint játékszer került belé kisfiúnk kuckójának a csodaládájába, s lett játékostársunk a nyiladozó anyanyelvben — szójátékszerünk. Gondűzőnk és bajtársunk; igen — a bajban. Történt, hogy egy rút napon a Fővárosi Munkaügyi Központ Bajnok utcai hivatalához vetődtem; no nem önszántamból, hogy aztán azzal a kék könyvecskével havonta ugyanott tiszteletemet is tegyem. A Bajnok utca ekként vált fogalommá házunk táján. „Ki a bajnok, apa, és az miért baj?’’ — kérdezte, egyre komorabbá váló áb- rözatomat figyelve, a kisfiam. Mit válaszolhattam volna? Akkor még nem tudhattam, hogy néhány írótárs, újságíró kolléga ugyanúgy „teszi tiszteletét” havi egyszer a Bajnok utcában, mint jómagam. Nem tudhattam, mert hiszen hosszú éveken át szemlesütve osont az állástalan A KDNP ragaszkodik a médiaelnökök leváltásához A kárpótlási és a két szövetkezeti törvény végrehajtása sorún tapasztalt visz- szásságok miatt szólalt fel az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén napirend előtt Király B. Izabella (MDF). Felhívta a figyelmet arra, hogy a vagyonnevesítő közgyűléseknek több lépcsőben kell a nevesítést megvalósítaniuk. A szövetkezeti tagnak pedig jogában áll minden vagyonnevesítéshez szükséges adatot kikérni a szövetkezeitől. Gáspár Miklós (KDNP) pontatlannak és félreérthetünk minősítette az MTV- ben március 14-én és 15-én megjelent közleményeket. A közlemények szerint a KDNP elhatárolja magát mindazon megmozdulásoktól, amelyek e két napon a rádió és a televízió elnökeinek leváltását követelik. A képviselő elmondta, hogy a KDNP budapesti koordinációs szervezete juttatott el közleményt az MTI-hez. A dokumentum lényegi mondanivalója és szándéka szerint kizárólag a március 15-i nemzeti ünnepnapon nem tartotta helyén való- nak a más szervezetek által meghirdetett, az elnökök leváltását követelő megmozdulásokat. Gáspár Miklós pártja és frakciója nevében ismételten kinyilvánította, hogy az MTV és az MR elnökeit, figyelemmel az ÁSZ jelentésének megállapításaira, a tendenciózus és nemzetietlen tájékoztatásra, valamint a műsorok jelentős részének színvonaltalanságára, feladatuk ellátására alkalmatlannak tartják, és leváltásukhoz ragaszkodnak. Az Országgyűlés nem támogatta a szabaddemokrata képviselők határozati javaslatát, amely a népjóléti és a kulturális kormányzaja feladatává tette volna a szexuális felvilágosításról szóló oktatási program kidolgozását. A testület megkezdte a helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Boross Péter belügyminiszter előterjesztőként hangsúlyozta: tavaly az önkormányzatok gazdálkodását a forráshiány jellemezte. Az idei költségvetési törvény megszavazásakor sem volt még kész a most tárgyalandó törvény- javaslat. A sok probléma miatt a támogatási rendszer általános szabályozásának megváltoztatására van szükség, s a kormány hamarosan előterjeszti ez irányú elképzeléseit. A belügyminiszter megvédte tárcáját, amely október 21-i határidő után is elfogadta a hiánypótló dokumentumokat mindazon önkormányzatoktól, amelyek a megadott időig beadták igényüket, de dokumentumaikat csak januárban tudták benyújtani. Ugyanakkor — elsősorban az Országgyűlés önkormányzati bizottságában felvetett kritika miatt — a BM utóellenőrzést végez, amelynek eredményéről az említett bizottságot tájékoztatni kívánja. Az előterjesztés szerint összesen 80 igény nem felelt meg a címzett támogatás irányelveinek, és 836 céltámogatási igényt kellett ugyanilyen ok miatt elutasítani. A helyi önkormányzatok jelentős költségigényű fejlesztési és rekonstrukciós feladataihoz kapcsolódó címzett támogatások 1992. évi összege 10,1 milliárd forint, a fejlesztési feladatokhoz kapcsolódó céltámogatások idei évi 15,1 milliárd forint. A A lakosság élethelyzetével, létbiztonságával, foglalkoztatásával, képzésével .és társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos koncepcionális kérdések kialakítására és véleményezésére, humánpolitikai célprogramok készítésére és az e körbe tartozó kormányzati intézkedések végrehajtásának összehangolására felállított Humánpolitikai Kabinet egyrészt tanácsadó, másrészt érdekegyeztető fórum. A szakemberek — jelenleg még a tárcák, később a tervek szerint saját szakembereik — segítenek objektív képet szerezni arról: T. Ház által decemberben megszavazott céltámogatási irányelvek alapján a kormány áprilisban beterjeszti azt a törvényjavaslatot is, mely szerint a költségvetés a középfokú oktatási intézmények tornaterem-építését és a kollégiumi beruházásokat összesen 25,1 milliárd forinttal támogatja. Ezt követően az önkormányzati bizottság többségi, előadójaként Fekete Pál (MDF) ismertette a törvényjavaslat előtörténetét,- és rámutatott: a bizottsági ülésen is felvetődött, hogy sok a feszültség a törvény- hozásban a címzett és cél-, támogatások körül, ezért érdeklődéssel várják az új kormány-előterjesztést, Ugyanakkor kérte a T. Házat, hogy minél előbb szavazza meg az 1992-es támogatásokat. Wekler Ferenc (SZDSZ), a kisebbségi vélemények előadója is sürgette az önkormányzatok mielőbbi pénzhez juttatását, de törvénysértőnek nevezte a BM eljárását, azt, hogy nem hirdeti e meg nyilvánosan az igénykiegészítés benyújtásának lehetőségét. egy adott kormányintézkedésnek milyen hatása lehet a társadalom rétegeire, csoportjaira. Ugyanakkor mivel a kabinet számos kormánytagból áll — elnöke Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, tagjai a munkaügyi, a művelődési és közoktatási, a népjóléti, a belügy-, a környezetvédelmi és területfejlesztési, a pénzügyminiszter, valamint a feladatköre alapján érintett tárca nélküli miniszter és a szociális válságkezelő programok kormánybiztosa — arra is mód nyílik, hogy a tárcák vezetői információkat cseréljenek, véleményt ütköztessenek egy-egy kérdésben. Humánpolitikai Kabinet TANÁCSADÓ, ÉRDEKEGYEZTETŐ Hamarosan áttekinti, illetve folyamatosan napirendjére tűzi az idén megalkotandó törvényekhez készülő kormány-előterjesztéseket a január végén létrehozott Humánpolitikai Kabinet. A testület igény szerint, várhatóan hetente tanácskozásra ül majd össze — tájékoztatta hétfőn a sajtó képviselőit Kelemen András, a kabinet titkára, népjóléti államtitkár. KÉPES BESZÉD M bajnokok hazamehoimk? — amiként azt festett képeken vélünk láttatták ... És lám, nem eredménytelenül. Bella István költő- és bajtársammal egész névsort állítottunk össze említett „bajnokaink” közül. Mit válaszolhattam volna? Törpeszéket húztunk magunk alá, és következett a szóbogozgaló mese. Hogy a bajnokok nem éppen azért bajnokok, mert a Bajnok utcába járnak — mondjuk, vívni, vagy inkább vívódni. Igaz, nagy baj az, hogyha kiveszik kezünkből a gyalut, a rajzpapírt, a tollat, ámde nagyobb volna akkor a baj, ha ezek a bácsik, nénik . .. De hát a mese, az mese, annak megvannak a maga törvényei: kisfiam gyors és igen emberséges döntést hozott, így folytatta: „... és akkor a bajnokok elhatározták, hogy minden szerdán hazamennek gyermekeikhez”. Fiamnak igaza volt: „a bajnokok” hazamehettek, és kenyeret, aranyalmát vihettek gyerekeiknek. Nem aranyat, csak az almáját. De a játék folytatódhatott. Most, hogy a Parlament folyosóin is a meséken túli valóságról: munkalehetőségek teremtéséről, munkához és munkanélküliséghez való viszonyulásunkról esik szó — óhatatlanul az jár a fejemben, hogy vajon hol van az a mérték, ameddig ezek a feszültségeket teremtő (akár családi) gondok kezelhetőek; vajon milyen erőbevetésekre lesz még szüksége demokráciánknak, hogy törölni lehessen gyermekeink félelemérzetét? És mindez milyen mértékben sikerül? Hogy ne bajok és gondok árnyéka vetődjön a kisemberkék anyanyelvben fürdőző szójátékaiba. Kénytelen vagyok elfogadni azt a freudi tételt, miszerint gyermekeink BAJ-érzete, a fenyegetettség és bizonytalanság ösztönös bemérése — mégha megfogal- mazatlanul is — eleve adott. Akárha az első emberpár ősi létbizonytalansága, illetve annak üzenete szorult volna génjeinkbe. Persze másfajta, belénk vert szorongásokkal egyetemben. A munkának, a munka becsületének és honorálásának a gondja ismét napirenden van. Azt kívánjuk a törvénytevőknek, a „jog bajnokainak”, térhessenek tiszta lelkiismerettel haza övéikhez. Bágyoni Szabó István
