Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-03 / 53. szám
ZSÁMBÉK IGÉNYT TART RÁ Kié a pártszékház? A HŰBERUR MEGJELENT Volt pénz, mints pénz Zsámbék kellős közepén áll egy épület, amely konokul hirdeti, hogy beszélhetünk rendszerváltozásról, új idők új gazdáiról, ám ez még nem jelent semmit sem a valóságban, és minden csak az emberek képzeletében létezik, hiszen a néhány évtizedes egypártrendszert mégsem lehet csak úgy elfelejteni egyik napról a másikra. Erőszakot nem alkalmazott senki, sem békés vagy gondos, sem békétlen vagy gondatlan kezek még nem távolították el az épületen díszelgő feliratos táblát, amely kopottan, betűhíá- nyosan. de annál következetesebben hirdeti (képünkön), hogy valamikor ebben az épületben élte mindennapjait az MSZMP Zsámbék Községi Bizottsága. Régebben emberek sorsa felett döntöttek az épületben, nem is oly régen még innen irányították a település életét. Itt tervek, határozatok és baráti összeköttetések születtek, mára Az országban egynéhány politikai erő újra és újra rendkívüli parlamenti választások kierőszakolásával riogat. Eközben a választó- polgárok ez irányú aktivitása egyre inkább csökkenni látszik. Farmoson például vasárnap tartottak eredménytelen időközi- polgármesterválasztást. Már az előjelek sem kecsegtettek sok jóval. Mintha kedvét szegte volna a falubelieknek dr. Bencze József 1990 őszén megválasztott polgármester váratlan távozása. Benne bíztak, haladt a szekér, ami mindenkit megnyugtatott. A képviselő-testület bejáratódott, feláll a csapat. Az emberek egyszerűen megszokták a kialakuló viszonyokat. A pártok —■ az SZDSZ és a Kisgazdapárt működik foviszont csak a nagy ko- párság és üresség maradt. És néhány megválaszolatlan kérdés, amelyekre senki nem tud vagy nem akar válaszolni. Nézzük a tényeket. Az épület eredetileg az MSZMP tulajdonát képezte, amikor aztán megtörtént az MSZMP—MSZP szakadás, akkor az MSZP örökölte az ingatlant, és jogutódként az MSZP községi bizottsága záratta be a székházat. Időközben megalakult a helyi polgármesteri hivatal, és — középületek hiányában — bejelentette igényét az üresen álló ingatlanra. Választ természetesen nem kaptak. Pedig nem voltak restek, mert több alkalommal is kérték a Pest Megyei Földhivatal illetékeseit, hogy mondják már meg végre, hogy kinek a tulajdonát képezi az ingatlan a telekkönyvi bejegyzés szerint. A földhivatal azonban az istenért sem válaszolt. Hogy ez mennyire ildomos lyamatosan — meglehetősen háttérbe vonultak a zajos választási időszak után. Az önkormányzat egységesen ■— persze nem viták nélkül — intézte a település ügyeit. A polgármesteri szék megüresedése után még jelölt is nehezen akadt. Ahhoz képest, hogy másfél év-' vei ezelőtt öten viaskodtak az elsőbbségért, már ez is figyelmeztető jel volt. Aztán maga a képviselő-testület kezdeményezett: Garan- csi Zoltán nyugdíjas gépészmérnökkel többen beszéltek. akit hallgatólagosan a két párt is támogat. Jellemző, hogy ez utóbbiak nem nyilvánosan jelentek meg a színen, mert el akarták kerülni az újabb párt- csatározásokat. Abból elegük van a polgároknak. vagy nem ildomos, arról most ne beszéljünk, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a törvény által előírt határidők betartása még az oly nevezetes intézménynek, mint a földhivatal is, kötelező lett volna. Az eseményeket kívülről szemlélő csak azt tudja elképzelni, hogy vagy a Magyar Posta nem kézbesítette a küldeményeket, vagy pedig emberi felelőtlenség történt. Ez viszont nem változtat a lényegen. A szomszédok már többször is kifogásolták, hogy kétes alakokkal telik meg néhanapján a volt MSZMP- székház, és olyankor reggelig tart a dáridó. Írásban ugyan nem tiltakoztak még, de ha így megy továbbra is. akkor ezt is megteszik hamarosan. Máskülönben ottjártunk- kor éppen takarított néhány fiatal, akik elmondották, hogy csekély összeg ellenében néhanapján kibérlik a volt MSZMP- székházat, zenét hallgatnak, szórakoznak, ám semmi különösebb dolog nem szokott történni, mert ők csak buliznak, és nem politizálnak. Ez nem baj, hadd bulizzanak a fiatalok, de az így szerzett pénzzel mit csinálnak a régi tulajdonosok képviselői, hisz’ a pénzt ők kapják meg(!?) És egyáltalán: mikor oldódik meg az épület sorsa, mert a közösség. Zsámbék közössége igényt tart rá. Papp János Szegedi Szilveszter agrármérnök és Gecse János nyugdíjas köztisztviselő szintén független jelöltként indult. Vasárnap 2655 polgárt vártak Farmoson az urnákhoz Az érvényességhez 1062 szavazat lett volna minimálisan szükséges. Ezzel szemben 541-en jelentek meg, ami alig haladja túl a 20 százalékot. Az adatok hallatán sokan idézték 1990 őszét, amikor 51 százalékos részvétel mellett több mint négyötöd arányban voksoltak a polgár- mesterre. Ezúttal viszont második forduló következik, amelynek időpontjáról a helyi választási bizottság később dönt (tóth) (Folytatás az 1. oldalról.) a famulus, Bukvai József alelnök. Bár nem voltam ott (jó lett volna láthatatlanul ott lenni) el tudom képzelni a jelenetet, melyhez hasonlók a középkorban játszódtak. A hűbérúr leereszkedik a pórnép papjához, látogatásával tünteti ki egy kis akol szürke pásztorát. Mihalik László — minfr mindig, ha valamit el akar érni — megnyerő modorában lépett fel. Elmondta, a tsz vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy megsegíti a térség három egyházközségét, Tárnokot, Sóskutat és Pusztazamort. Azt is kilátásba helyezte, ez a segítség nem egyszeri, igénybe vehető máskor is. Imre atyának nem sok ideje maradi az örvendezésre, ugyanis Mihalik úr nyomban rátért arra, mit várnak el az. egyháztól cserébe. Azzal kezdte, hogy vázolta a sóskúti polgármesterrel fennálló konfliktusukat. mely nehézségeket támaszt a Sasadnál. A tájékoztatót egy kéréssel zárta: Imre atya járjon el Kummer Jánosnál, próbálja őt jobb belátásra bírni. Nevezetesen: a jövőben ne ártsa magát a földkérdésekbe és ne legyen fék az olyan üzleti - kezdeményezéseknél, melyek a Sósadtól indulnak. Mi más ez, ha nem megvesztegetési kísérlet? Mert ugye a jobb belátásra bírásnak több módszere is van. s ha netán partnerére talál valaki, az sem kizárt, hogy a szószékről vegye kezdetét a polgármester tekintélyének megnyirbálása. (Jut eszembe Mihalik úr nekem tett kijelentése: a Sasad-vezetés módszereit mindenkor a tisztesség jellemzi.) Imre atya nem kötelezte el magát, mindössze any- nyit ígért, tájékozódik a felvetett kérdésben. Viszont a segély átutalása a látogatást követő napokban megtörtént, június 18-án 400 ezer forintot írtak a három plébánia javára. Korán volt örülni, ha az esperes úr egyáltalán örvendezett. Ugyanis Bukvai József újra megjelent s a következőket közölte: A pápalátogatást előkészítő ideiglenes. bizottság őket is megkereste, anyagi hozzájárulást kértek a Sa- sadtól. A vezetőség úgy döntött, hogy a kérésnek eleget tesz, de ez a támogatás annak az összegnek a terhére történjen, amit átutaltak a sóskúti plébániához. A Sasad nem kívánja megszabni az összeg nagyságát, erről Eszéki esperes úr döntsön. Csupán azt kérik. hogy az átutaláskor jelezze, ez az összeg a Sasad hozzájárulása a pápalátogatás költségeihez. Ismétlem, Imre atya bölcs ember. Isten ujját látta e lehetőségben. Nem töprengett, azonnal átutalta az egész 400 ezer forintot a bizottság bankszámlájára, vagyis a Mihalik-féle nagylelkűségből egyetlen garas sem maradt a három plébániának, A kért levelet is elküldte — olvastam, felér egy szellemes epigrammával —, melyben azt írta, nem kívánja, hogy egy olyan nagy hírű intézmény, mint a Sasad. ne a rangjának megfelelő összeggel szerepeljen az adakozók listáján. Vagyis Eszéki Imre tisztán, feddhetetlenül lépett ki ebből az enyhén szólva is kínos helyzetből. Miért most, ennyi idő után kerül nyilvánosságra ez az ügy? Ezt próbáltam tisztázni Imre atyával. A „nagylelkű” adomány átutalása, majd visszautalása oly gyorsan zajlott le, hogy közben az atyának nem volt ideje az egyházközségi bizottságot tájékoztatni, utána meg már nem volt értelme. 'Viszont a Sasad vezetői módját ejtették, hogy itt—ot-t elhintsék, az ő segítőkészségük az egyházak felé is kiterjed. A szóbeszéd eljutott Eszéki esperes úrhoz is, sőt a tárnoki paptárs meg is kérdezte, mikor és mennyit kapnak a sasadi segélyből. — Jónak láttam egy utótájékoztatót adni az érdekelteknek, de az a megfogalmazás nem hangzott el a részemről, hogy Mihalik úr megvesztegetett. A látszat valóban ez volt, ám a látszat és kész tény két külön fogalom. Írásomban csak ez az óvatosan megfogalmazott passzus idézi szó szerint Eszéki Imre esperest. Minden más konzekvenciát magamra vállalok. Matula Gy. Oszkár Szentendre város Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére Pályázati feltételek: állam- és jogtudományi doktori képesítés vagy igazgatásszervezői szakon szerzett főiskolai végzettség, kétévi állam igazgatási gyakorlat, büntetlen előélet. A pályázatot, részletes szakmai önéletrajzzal, az oklevél másolatával, három hónaposnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal, március 14-éig lehet benyújtani a polgármester! hivatalhoz, cím: Szentendre, Városház tér 1-3. 2001. Pf.: 54. Az állás április 1-jétöl betölthető. Szerdán Megyei közgyűlés Rendkívüli közgyűlést tart március 4-én kilenc órai kezdettel a Pest Megyei önkormányzat Hivatala a Budapest V., Városház u. 7. I. emeleti dísztermében. A napirendi pontok között szerepelnek: jelentés a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1991. évi munkájáról és a további fő feladatokról. Előadó: dr. Komáromi István megyei főkapitány, A továbbiakban dr. Inczédy János elnök beszámol a megyei népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelettervezetről. valamint a szociális otthonokban fizetendő térítési díjak változásáról. A farmosi polgármester-választás Eredménytelen volt AMNXSfAueR. Fr.-f£wéReK-/-G^Yeeek. Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. 7. Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10. Sngykáta, Petőfi 5. u. 11. Tápiószele, Juhász F téri. Törtet, Kossuth F u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiászecsö, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Aranygallér
