Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

■ íklv Párizs bolondériál A jövő divatdiktátorainak m már-már arcátlannak é* mondható ötlötel --------­Al kalmi és koktélruhák Slág8r a rakott SZENTENDRÉN DEIM PÁLNÁL OLVASOL SZOKÁSOK ______ Bu szon, HÉV-en, vasúton Dcim Púi egyik olajfestménye a Lehajtó bábu cimct kapta Szentendrét, a festők vá­rosát már réges-régen nem­zetközi zarándokhellyé ala­kították volna át, mondjuk, a franciák, ha ez a város történetesen francia földön volna. így okoskodtunk ta­valy ősszel beszélgetésünk «órán Deim Pállal, a szüle­tett szentendrei festő- és szobrászművésszel. Hogy mi váltotta ki ezt a keserű megállapítást, arra akár rövid választ is lehet­ne adni: mert mind ez ideig a festők városának nincs egy korokat és stílusokat átfogó képzőművészeti mú­zeuma. Egyetlen egész, mély a szentendrei festőiskola (és más művészeti ágak) örökös tárlata volna. Minap ismét fölkerestem műtermében Deim Pált — közelgő 60. születésnapja ürügyén —, s megkértem, beszéljen e múzeum gondo­latáról olvasóinknak is. — Azt ötlet nem új keletű, ámde egy ennek megfelelő épület és a kellő támogatás hiányában az ügy elhalt, úgyhogy mindegyre föl kel­lett ébreszteni... Korniss Dezső évekkel ezelőtt je­lezte, hogy megvolna az épület, s az a Bogdányi úti hatalmas malom. Igen ám, csakhogy azt rendbe kell hozni, annak jogi és gazda­sági vonatkozásait el kell rendezni, okoskodtunk majd’ mindannyian, miköz­ben az épület maga nem is volt még üres. Nos, nemrég ismét előkerülhetett a téma — az egykori malom ugyan romos állapotban van, de már kiürült. — Mi a „hivatal" véle­ménye? — Az önkormányzat tá­mogat, a művészeti osztály új vezetője tartja kezében az irányítást. Egy négytagú bizottság foglalkozik az üggyel, hiszen sokirányú in­tézkedésekre van szükség. Tanulmányszámba menő program készült arról, hogy kik és hogyan kívánják működtetni ezt az intéz­ményt. Következne aztán az önkormányzati döntés. Reméljük, hogy ezt az épü­letet megkapjuk, s akkor jöhet a munka dandárja, munkába állhatnak az épí­Nagykátdról a döntőben „Ne csak Istenben bízzunk!” A Petőfi Sándor országos középiskolai vers- és próza­mondó verseny televíziós döntőjét március 15-én, Gö­döllőn, a Petőfi Sándor Mű­velődési Központban rende­zik meg. A 27 tagú me­zőnyben megyénket Hajdú Bernadett és Lovas Judit képviseli Pécelről, illetve Nagykátáról. Most Lovas Juditot kérdeztük: — Judit! Hogy érzed ma­gad a döntő előtt? — Nincs lámpalázam. Ügy érzem, hogy a tv-köz- vétítés nem fog zavarni, a nézők pedig egyenesen a partnereim. Én mondani akarok valamit, azért leszek ott. űk pedig meghallgat­nak, s eldöntik: befogad­nak-e vagy sem. — Ez akár színészi hit­vallásnak is megteszi... Q ÁJfMan — A színművészetire je­lentkeztem. De nem azt tartom lényegesnek, hogy minden áron felvegyenek. Kipróbálom magamat, a te­hetségemet. Se ezt, se mást nem szeretnék középsze­rűen csinálni. Tizennyolc,- húszéves korra már ki kell érlelni valamit... — Hallottam, verseket is Írsz. — Ha olyan hangulatban vagyok, és mondanivalóm van. Mostanában sűrűn rám telepszik a rosszkedv. Nyilván a korral jár, a nagy döntésekkel. Egyéb­ként inkább Adyt és Kosz­tolányit olvasom. — Láttad már a zsűri névsorát? Irodalomtörénész, színművész, zeneszerző, 150 fős diákzsűri... — Szörényi Leventének különösen örülök, várom a vele való találkozást. A verseny utáni szakmai ta­lálkozón talán beszélgetni is tudunk. — Mit fogsz elmondani „élesben”? — A Világosságot cí­mű kötelezőn túl öt szaba­don választható verset kel­lett leadni. Majd meglá­tom, hogy milyen hangu­latban leszek. Ha rapszo- dikus, akkor „Az őrült” a legkifejezőbb. „Megkorbá­csolom a világot”! De in­kább üzenni szeretnék, nem porolni. Az „Isten csodája”, azt hiszem, az lesz a leg­jobb. — S mit üzensz majd? — Nem elég az elhatáro­zás, tettekre, a tetteinkre van szükség. „Ne csak Is­tenben bízzunk” — mondta Petőfi, s mondom én is. A saját emberségünkben ... (tó th) — éppen a padlót mossa, amikor beállítok, és a for­galomról meg a „divatos” könyvekről kérdezem. Sissi a sláger — Ez az első hónap, ami­kor egy kicsit meg vagyok ijedve — mondja —, mert visszaesett a forgalom, de azért még mindig nem pa­naszkodhatott! — teszi hoz­zá. — Az alkalmi betérők mellett van egy állandó vevőköröm. 0 Milyen könyvek fogy­nak most a legjobban? — A „Sissi” a sláger, de nagyon szeretik az Édesvíz Kiadó könyveit is. A nők körében igen népszerűek a „szerelmes” könyvek. 0 És a gyerekkönyvek? Ügy látom, elég drágák. Nem is beszélve a párhuza­mos világtörténelemről, ami állítólag diákoknak ké­szült ... Múzeumra várva fészek — illetve az Építész Egylet, mert az átalakítást ők vállalták. Az is előfor­dulhat, hogy épület helyett egy telket kapunk, és ak­kor természetesen egy va­donatúj épületben kell kal­kulálnunk. — Hogy érzi magát „még” ötvenkilenc évesen? — „Ügy!” Nem szeretem, ha ünnepelnek. Pedig ez elől most nem térhetek ki: a szentendrei kollégák „kis- galériát” szándékoznak ösz- szehozni az általam össze­hordott tárgyakból, képek­ből. Az ötletet érdekesnek tartom, de talán akkor volna izgalmas a dolog, ha vala­mennyi kiállított tárgy „tör­ténetét” meg tudnám írni, és mintegy ez kalauzolná a hatvan évem után érdeklő­dőket. Azzal váltunk el, hogy igazi születésnapi meglepe­tés a dédelgetett szentend­rei képzőművészeti múzeum tető alá hozatala volna. (bágyoni) — 1295 forintért. Egyéb­ként egy nagyon hasznos könyv, minden iskolás gye­reknek szüksége lenne rá, szerintem olcsóbban is le­hetne adni! 0 Mennyire hatnak az árak a vásárló kedvére? — Azelőtt akár egy ko- sárnyi könyvet is elvittek egyszerre, most egyet is meggondolnak. Sok ember- ber már csak a szándék maradt meg. Sokan állnak meg a kirakatok előtt, jó­val kevesebben jönnek be, és még kevesebben vásárol­nak. Azért, aki teheti, és van miből, áldoz a fonto­sabb könyvekre. Most pél­dául 25 előjegyzésem van a Révai-lexikonra és 15 a Tolnaira. Csata az újságoknál Néhány pavilonnal ar­rébb, az újságosnál már hosszú a sor. Az emberek előre kikészítik a pénzt, s már nyúlnak is kiválasztott újságjukért, ahogy rájuk kerül a sor. Mintha futó­szalagon lennének. Az újságos megerősíti rö­vid megfigyelésem tapaszta­latait, valóban a napilapok a legkelendőbbek. Olyannyi­ra, hogy egyik-másik fölött heves indulatok csapnak össze: — A múltkor két öreg­asszony majdnem összeve­rekedett azon, hogy a Kurír kormánylap-e vagy ellen­zéki. 0 Keresik-e a kifejezet­ten pártlapökat? — Hogy „keresik”-e? Vol­tam én már zsidó is. náci is, csak, mert nem tettem ki a pultra a vevő kedvenc pártjának lapját. Egyesek nem keresik, hanem köve­telik. 0 Az ilyen konfliktuso­kat leszámítva, úgy tűnik, nincs oka panaszra, itt van forgalom? — Hát nem csökkent. Ugyanannyian vásárolják az újságokat, mint koráb­ban, egyes időszakokban még többen is. Radnóti nincs Az Árpád hídi távolsági autóbusz-pályaudvar utasai — akik Dunakeszi, Göd, Vác térségében laknak — régebben nem voltak elké­nyeztetve olvasnivalóval, de szeptember vége óta ide is beköltözött a kultúra. A forgóajtón belépve rögtön feltűnik a színes könyvsa­rok, ahol mindenki kedve szerint válogathat az érzel­mes regények, krimik és más könnyű útiolvasmá­nyok között. — Árulnánk mi Radnóti- kötetet is szívesen, de ki venné meg? — mondja a tulajdonos, amikor a szép- irodalmat hiányolom. — A természetgyógyászat a divat, meg a fantasztikus regények és a „szerelmes” sorozatok. Most, hogy itt a tavasz, szépen fogy a „Met­szés ábécéje” is. És persze mindenki az olcsó könyve­ket keresi. A pult egyik oldalán ugyanis 50 százalékos ked­vezménnyel árulják a köny­veket. Persze, hogy ide jön először mindenki, de ki csodálkozik ezen a mai árak mellett? Két-három óra holt idő. De legalább lelkiismeret- furdalás nélkül lehet mér lázní, olvasni, nem a ház­tartásról vagy a háztáji munkától csíptük le ezt a néhány órát! Ha belegondo­lok, még nyelveket is lehet­ne tanulni utazás közben. A könyv- és újságárusok szótárakat, játékos nyelv­könyveket is árulhatnának. A lehetőségek száma vég­telen ... er—cd Pest megyében nagyon sokan ingáznak, aki nem autóval jár, naponta két- három órát is eltölt a köz­lekedéssel. Mit lehet kezde­ni ennyi holt idővel?! Aki magában utazik, és bírja a szeme, leggyakrabban az olvasást választja. Vidéken azonban nem lehet minden utcasarkon könyvet, újsá­got kapni, néhány kisebb faluban — mint például Inárcs, Pilisszántó, Újlen­gyel — egyáltalán nincs könyvesbolt. Ha valaki ol­vasni akar, napi betevő szellemi táplálékát általá­ban nagyobb városok át­szállóhelyein szerzi be. A szentendrei HÉV egy ilyen csomópont. Nem messze az állomástól egy aprócska könyvesbolt gaz­dag kirakatával hívja fel magára a figyelmet, első­sorban a legfrisebb válasz­tékot kínálja. Vezetője nyi­táshoz készül, és — magad, uram, ha szolgád nincsen Szímmui his rendezvénysorozat Ócsdn Névadójuk a néptanító, a vértanú Talán fél esztendeje ké­szült az ócsai Bajcsy-Zsi- linszky Endre Utcai Álta­lános Iskola tantestülete és diáksága arra a négyna­pos rendezvénysorozatra, mely intézményük névadó ünnepségét s az 1848-as forradalomra való megem­lékezést is magában foglal­ta. Az intézmény Halász Károly néptanító nevét vette föl, azét a vértanúét, akit a forradalomban vál­lalt szerepéért Ócsán állí­tottak törvényszék, majd a kivégzőosztag elé. A községben temették el, s a református temetőben emelkedő síremlékénél tart­ják meg jó ideje a helybé­liek az emlékező ünnepsé­geket. így történt idén is, a hét közepén helyezték el a koszorút az iskola, az önkormányzat nevében Darázsi János nyugalma­zott tanár és helytörténész szavai után. Az emlékezést vidámabb program követte. A nevet nyert intézményben kiál­lítások nyíltak — Katona Zsombori Pál tanár vezeté­sével — a gyermekzenekar hangulatos aláfestésének kíséretében. Dr. Búza Atti­la, Öcsa polgármestere megnyitóbeszédében kö­szönetét mondott mind­azoknak, akik megaján­dékozták a községet a szín­vonalas rendezvénysoro­zattal. A vendégeknek pedig, akik eljöttek az esemény­re, volt bőven látnivaló­juk. Az iskola rajzpályá­zatot hirdetett, melyben a környező intézmények ta­nulói is részt vehettek, s a legszebb, legérdekesebb munkákat megtekinthet­ték az érdeklődők. Zsűri döntött arról, kik nyertek a pályázaton. Több első, második és harmadik díjat kaptak a gyerekek, az ez­zel járó emléklappal és könyvutalvánnyal együtt. Munkáik azt jelezték, igen tehetségesek, érdekes a lá­tásmódjuk, vonalvezetésük, élvezik a festést, rajzo­lást. De ez csak egy szele­te volt a kiállítás gazdag­ságának. Az iskolatörté­nettel is megismerkedhet­tek a részvevők, régi pa­dok, tintatartók s egy pa­latábla mutatta, miként tanultak a múltban a diá­kok. Az egyháztörténeti kiál­lítás a község hitéletét is­mertette kegytárgyakkal, képekkel gazdagon. Kato­na Zsombori Mária, az is­kola rajz szakkörének ve­zetője s egyben festőmű­vész olajképei is láthatók voltak, erőteljes színeikkel, meghitten emberi témavá­lasztásukkal. Testvére, Ma­yer Zsombori Erzsébet le­heletfinom selyemre fes­tett képeit is megcsodál­hatták az érdeklődők. Akárcsak a szakkörökön elkészített bábokat, plaká­tokat, famunkákat, melyek a gyerekek ügyességét di­csérték. Fafaragások, szob­rok — Varga Zoltán és Szabó László munkái — is láthatók voltak, s ez re­mélhetően sok látogatót vonz még addig, míg tart a kiállítás. Az iskola ren­dezvényei március 15-én záródnak, vasárnapig a hely­béliek megnézhetik ezt a színvonalas tárlatot. —jisz—

Next

/
Oldalképek
Tartalom