Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-13 / 62. szám
KÖIBÖTTKÉVSOR - ELŐRE GYÁRTVA Se szítás, se gátlás (Folytatás az 1. oldalról) ezony az önkormányzat durva beavatkozásának ítélte meg a felszólalásomat. — Mi volt a vádaskodás alapja? — A napirend első pontja az elmúlt év gazdálkodását taglalta, majd a va- gyonnevesítési szabályokat, irányelveket ismertették. Szerintem nem tértek ki minden részletre, ezért tartottam szükségesnek kiegészíteni. Nem volt szó például a tagi viszony helyreállításának kérdéséről, kritériumairól, noha az Ilyen irányú igényeket március 20-ig jelezni kell az ÁFÉSZ-központnál, csatolva hozzá az igazolást is. Ennek megkönnyítéséül felajánlottam egy helyiséget egy egész hétre az ÁFÉSZ-nak, díjmentesen és ebédeltetéssel. Azért, hogy a hartyániaknak ne kelljen Dabasra beutazni, ami idő- és költségigényes. Sajnos az elnök asszony az ajánlatot elutasította. NÉVSOR KELL — Tudomásom szerint csak az utóbbi egy évben jelentősen csökkent az ÁFÉSZ-tagok száma a községben. Van erről valakinek nyilvántartása helyben? — Nincs. Pont ezért kérdeztem meg a jogtanácsost a gyűlésen, köteles-e az ÁFÉSZ a községi küldött részére a tagok listáját megadni. Igenlő választ kaptam. Márpedig a listákra minden községben szükség lesz, ahol kacérkodnak a különválás gondolatával. A szövetkezeti átalakulási törvény 32-ik paragrafusa előírja, a tagok ez év június 30-ig kezdeményezhetik a kiválást, ám ehhez az érintettek kétharmados, úgynevezett minősített többségi voksa kell. Ezt viszont csak úgy lehet „begyűjteni”, ha a kezdeményezőknek pontos névsoruk van a tagságról. VISSZAíGÉNYUK — Polgármester úr, túl a felszólalásán, másért is neheztel önre az ÁFÉSZ vezetése? — Nyilván azért a levelemért, amiben jeleztem, minden olyan ingatlanra igényt tartunk, ami községi tulajdonból, ellenszolgáltatás nélkül került ÁFÉSZ-tulajdonba. Moli- tor Erzsébet ezt meg is próbálta ellenem kijátszani a gyűlésen, mondván, ily módon akarom a tagság vagyonát megrövidíteni. Kérem, én a község érdekében gondolkodom mint polgármesternek ez a kötelességem. — Szavaiból következtetve, a különválás híve. Melyik diák es tanar tud dermedt kézzel, pirosra fagyott orral kellő teljesítményt nyújtani az iskolában? Sajnos Pilisvö- rösvár két általános iskolájában, a Vásár tériben és a Templom tériben mostanában ez a gond. Noha szerencsére az idei tél meglehetősen kegyes volt hozzánk, mindössze néhány kopogós nappal „örvendeztetett meg” minket, ebben a két iskolában a tanév kezdete óta a fűtés a téma. Az épületek, a tantermek átmelegítéséről gondoskodó kazánok mindkét helyen vagy rozogák, vagy régiek, vagy rosszak, ráadásul az iskolabővítés miatt korábbi kapacitásuk kevésnek bizonyul. A fűtésgondok különösen a Templom téri ének- zenei általánost sújtják, olyannyira, hogy még szénszünetet is el kellett rendelni. A másikban, a Vásár téri német iskolában se volt sokkal jobb a helyzet. Ott a jól-rosszul működő három régi közepes kapacitású olajkazán szeptembertől legföljebb 15 fokra tudta fölfűteni a helyiségeket. A pilisvörösvá- ri polgármesteri hivatal éppen ezért január 23-án határozatot hozott, hogy egy új, nagy kapacitású kazánt szereltet be egyelőre a Vásár téri iskolába. A kazánhoz szükséges kémény építése sajnos alkatrészhiány miatt késik, ezért még mindig nem működik az új kazán. Az iskola igazgatónője szerint legkésőbb két héten belül, március végéig kapcsolják be az új berendezést. Az iskola csaknem ötszáz diákjának és negyven tanárának addig két régi működő kazánnal kell beérnie, vagyis olykor kéz- fújdogálással és meiegle- heléssel kénytelenek „üzemelni”. Az optimistábbak még a melengető márciusi napban is reménykednek, elvégre a csigalassúsággal készülő beruházás mellett az is adhat némi hőutánpótlást. Kocsis Klára Mi igaz abból, hogy szervezett polgármesteri ösz- szefogás indult a körzetben ilyen irányban? — Ne tőlem várja információja megerősítését. Tudomásom szerint — és ez vonatkozik rám is — nem gerjeszti senki a hangulatokat, de nem is gátoljuk a különválási szándékot. Lehet, sőt biztos, az ÁFÉSZ-vezetés már abban is hangulatkeltést lát, ha egy polgármester felvilágosítja a tagságot. Hadd idézzem az egyik küldöttünk, Kaldenekker István felszólalását: egy polgár- mestertől nemcsak elvárható, de kötelessége a tagságot felvilágosítani! — Valakitől azt hallottam, hogy a küldöttválasztást a pártállami idők koreográfiája szerint rendezték? — Mire gondol? — A megválasztandók névsorát előre odaadták a jelölőbizottságnak. Aminek az a célja, minél több ÁFÉSZ-hű taggal töltsék fel a küldöttgyűlést. Az ilyesmi eltorzíthatja a szavazás eredményét, hátrányos vagy előnyös helyzetbe hozhat egy-egy települést. TAPINTATLANUL — Ha erről most én mondok véleményt, Molitor Erzsébet joggal mondhatná, Manger Henrik rosszhiszeműen beleártja magát az ÁFÉSZ ügyeibe. Keresse meg a gyűlés hangadóit, az ÁFÉSZ tagjait. Márton Józsefet vagy Riszmájer Györgyöt. Nekik mint tagoknak, jogukban áll véleményt mondani, minősíteni. Idő hiányában nem éltem az ajánlattal, annyit viszont megtudtam, Riszmájer György egy meglehetősen tapintatlan kérdést tett fel az ÁFÉSZ két első emberének: mennyi a fizetésük. Választ nem kapott. Sem erre, sem arra. miért vitték el Hartyánból a hartyáni tagok pénzén vett hídmérleget Kakucs- ra. Matula Gy. Oszkár Pénz nincs, de van remény Életképes önkormányzat Ráckeve országos jelentőségű üdülőterület. Az ember azt hinné, egy ilyen településnek nincsenek anyagi gondjai, vagy legalábbis jobb a helyzete az országos átlagnál. De nem így van, a városban az intézmények működtetése többe kerül, mint amennyi a bevétel. Erre mondják: forráshiányos település. A város kénytelen ennek következményeit viselni, nincs lehetősége jelentősebb beruházásra. Dr. Kulcsár István polgármester szerint mégsem ez az önkormányzat legnagyobb problémája, hanem az, hogy pesszimista közhangulatban kell működnie. Az emberek csalódottak. mert azt várták, hogy ami a nyugati polgári demokráciákban évtizedek, évszázadok alatt kialakult, az nálunk két év alatt megvalósul. Ez rányomja bélyegét az önkormányzat munkájára. A nehézségeket fokozza, hogy új értékrendet kell kialakítani, és olyan új fogalmakat elfogadtatni. amelyek még nem kristályosodtak ki, sőt esetenként hiányzik a jogszabályi meghatározásuk. A polgármester ettől függetlenül bizakodóan ítéli meg a helyzetet. Bízik az önkormányzat életképességében, és abban, hogy a magyar nép alkalmas annak megvalósítására. Visszatérve az anyagi gondokra, Ráckeve mindent megtesz a forráshiány kiküszöbölésére. Háromféle adót vezettek be a városban ennek érdekében, figyelembe véve az állandó lakosok és az üdülők teherbíró képességét. A régi házadó és a nem lakás céljára szolgáló építmények adója helyett bevezették az építményadót. Négyzetméterenként 30 forintot kell fizetni az építmény és a lakás után. 60 forintot az üdülő után. Korábban is volt üdülőhelyi díj. most helyette van az Lilian /po/ydamásdről Kölnbe Ahol nagy a szükség — közel a segítség A szülések száma hazánkban évről évre csökken. A csökkenés aggasztó lehet egy öregedő és lélek - számában fogjó társadalomban, mint a miénk. A kevesebb újszülött között azonban évek óta nő a koraszülöttek száma is. amelyet az orvosok az élvezeti cikkek esztelen fogyasztásával magyaráznak, de természetesen nem ritka az sem, hogy szervi elváltozások. nőgyógyászati betegségek. vagy korábbi mesterséges terhességmegszakítások okozzák a koraszülést. A korán megszületett bébiket. mint azt mindenki tudja, inkubátorban tartják, hogy a számukra ideális klímát biztosítani tudják. Sok szülő aggódik heteken, olykor hónapokon át, hogy miként is alakul csecsemője sorsa. Mint azt az újszü- löttosztályon dolgozó szakorvostól megtudtuk, nem ritka, hogy a koraszülöttek — akiket oxigénnel kezelnek az inkubátoron belül — szemkárosodást szenvednek. A statisztikai adatok szerint hazánkban ezer koraszülött közül három-négy baba súlyosan sérül, s vagy teljesen, vagy részlegesen elveszti látását. Megyénk kórházaiban is olykor-olykor előfordul ilyen megbetegedés a picinyek között. Öröm arról hallani, ha az egészségesek összefognak, hogy energiát, pénzt nem sajnálva segítsenek. A minap szerkesztőségünk megható levelet kapott Ipolydamásdról a Szabó családtól. Az ő kisfiúk, a nyolc hónapos Tamás is a vártnál koorábban látta meg a napvilágot. Sajnos a gyereket szemkárosodás érte. Bal szemén nem tudnak segíteni, a jobbnál azonban van némi remény, tájékoztatták az orvosok az aggódó szülőket. Idehaza már kétszer megoperálták, de sajnos sikertelenül. Az édesanya megtudta, hogy talán külföldön tudnak segíteni, ám ez pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe. Levelükben a szülők leírják, hogy önzetlenül segítették őket Ipolydamásd és Szob nagyközségek polgármesterei. Lapunk hasábjain nyilvánosan szeretnének köszönetét mondani az anyagi és erkölcsi támogatók mindegyikének. A kisfiút Kölnben megvizsgálják, és ott próbálnak majd segíteni rajta. A segítséget köszönő szülők hálával és köszönettel írnak dr. Gosztonyi Jenőről, Remiczki Zoltánról, feleségeikről és Kemp Zoltánról, akik segítették őket az utazás szervezésében és az anyagi támogatás megszerzésében. — á. m. — idegenforgalmi adó. Azoknak kell naponta 30 forintot fizetniük, akik itt-tartóz- kodása meghaladja a 48 órát. és az illetők nem rokonai, az üdülőtulajdono- soknak. Iparűzési adóként a nettó árbevétel 2 ezrelékét fizetik az itteni vállalkozók. Az önkormányzati vagyonról szóló törvény alapján megkezdik az önkormányzati vagyon kialakítását. Ráckeve igényt tart rá. hogy a vízmű önkormányzati tulajdonba kerüljön. A probléma csak az, hogy olyan vagyontárgyat is felajánlanak átvételre, amelynek hasznosítása teljesen lehetetlen. Ilyen például a védgát és a belvízelvezető csatornák. Ezek fenntartására semmilyen állami támogatást nem kapnának, ezért kérték, hogy a védgát ne kerüljön önkormányzati tulajdonba. A csatornák közül is csak a közvetlenül a város határában húzódókat tudják átvenni, mert ezek elengedhetetlenül szükségesek a belvíz elvezetésére. Az önkormányzat furcsállja, hogy a véd gátakat át akarják adni. de a vizek medrét, amiből haszon lenne, nem, pedig gyakorlati szempontból is sokkal jobb lenne, ha ezek egy kézben lennének. H. Cs. Beadvány után Védik a hősök sírjait A temető rendjéről hozott egykori tanácsi rendeletet az elmúlt év decemberében módosította Nagy- kátán a város képviselőtestülete. Nem sokkal később Kátai Szilveszter nyugalmazott gimnáziumi tanár, helytörténész beadvánnyal fordult a képviselőkhöz. Kifejtette: továbbra sem megnyugtató a nemzeti hősök sírjáénak védelme Nagykátán. A tanácsi rendelet vonatkozó pontja ugyanis érvényben maradt. Eszerint „az előírt tíz—hatvan év lejárta után a sírhely másnak adható el, ha a hozzátartozók nem váltják meg újabb időszakra. Az elmúlt közel 150 év alatt gyakran kegyeletsértés történt. Főként a tápió- bicskei csatában halálos sebet kapott, és itt elhantolt katonahősük sírjával.” Beadványában Kátai Szilveszter javasolta, hogy a testület vonja ki a megfelelő rendelet hatálya alól a tápióbicskei csatában megsebesült, és itt elhantolt, a Nagykáta Barátainak Köre által bekerített hősök sírhelyét. Magyarán: nyilvánítsa védetté. Ugyancsak fontos lenne megőrizni a település egykori gazdáinak, a Keglevicheknek az emlékét, Keglevich Gábor és Keglevich Miklós sírját. ők a reformkor ismert és sajátos szereplői voltak. Gábor, az idősebb testvér személyes jó barátságban volt a legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal. Miklós, a fiatalabb a nemesi ellenzék vezéralakja, vándorszínészek patrónusa volt. Egyéniségét, néhány tettét Jókai Mór is megörökítette az „És mégis mozog a föld” című regényének Bálvándy báró alakjában. Jellemző nagyságukra, hogyjmég életükben intézkedtek: ne a családi kriptában, hanem azon kívül, a nép között legyenek eltemetve. A beadvánnyal az önkormányzati képviselők is egyetértettek. Határozatban szabták a gesz feladatául, hogy a védelemre javasolt sírokról készítsenek nyilvántartást. Ennek ösz- szeállításához a nagykátai polgárok segítségét is kérik. A most védetté nyilvánított sírokat folyamatosan gondozni és ápolni fogják. Ennek vállalására az általános iskoláktól már ígéretet kapott Nagykáta Barátainak Köre. örömmel vennék azonban más közösségek és polgárok jelentkezését is. i — tóth — Emié km u-fel újítás Á jószívű adakozott Az első világháború hősi halottainak alsónémedi emlékművét jócskán megviselte az idő, a rávésett 158 név közül a többséget úgy kell kisilabizálni, öt pedig már rég olvashatatlan. A község jóérzésű lakosainak egy csoportja felújítást javasolt, mégpedig azt, hogy a henger alakú obeliszket csiszolják le és a neveket véssék újra. Sajnos kiderült, a műkő annyira porózus, hogy még egy vésést nem bír ki. Űj terv készült, mely szerint a szobor középső részét márványlapokkal fedik be, s ezekre kerül majd át a 153 azonosított név. Felújításra kerül a szobor két katonaalakja is, ám ehhez már a lakosság anyagi támogatása szükséges. Nem így a márványtáblákhoz és a véséshez, amelyeket Varga Árpád helyi sírkőkészítő mester vállalt magára térítés nélkül. Érdekesség, hogy az úgyszintén vésett négysoros verset is lekoptatta az enyészet, ám szerencsére akadt a községben egy idős házaspár, aki még emlékezett a szövegre. így ez is felkerül majd az egyik márványtáblára. Az adományokat az Alsónémedi Takarékszövetkezetnél lehet befizetni az erre a célra nyitott számlára. s az így összegyűlj pénzből restaurálják a második világháborús emlékművet is. A hősök iránti tisztelet e szép megnyilvánulásához elsőként a Kisgazdapárt helyi szervezetének vezetői zárkóztak fel anyagilag is, 10 ezer forintot ajánlottak fel e nemes célra. A szervezők remélik, ez a példa másokat is ösztönöz. I—gyé—) Majd a nap melegít Tavaszra kész a kazán
