Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1992. MÁRCIUS 9., HÉTFŐ MEGKÉRDEZTÜK vlZ ILLETÉKESEKET Diákváros-e az iskolaváros Megvoltak a szalagavatók — az érettségi vizsgára készülő diákok, a niaturandusok, már viselik az iskolatípusonként más-más színű szalagot, amely jelképezi érettségüket. Vajon mennyire fontosak ők a városnak és nekik a város? Vác iskolaváros. Hét szak- középiskola, két szakmunkásképző működik. Az általános iskolásokkal együtt 10 ezer diák városa Vác. De diákváros-e? Vagy a diákokat csak befogadó, vidéki nagyváros? Hogyan gondolkodnak erről a leg- lllelékesebbek, a negyedikes diákok? Íme, néhányuk véleménye. — Nincs a diákokban ma semmi összetartás, még iskolán belül sem, nemhogy városi szinten! Nem motivál bennünket semmi olyan cél, amiért érdemes volna összejönni. Sokakban nincs is igény a tartalmasabb, a szebb, komolyabb értékek felmutatására. Talán furcsának hat, de maguk az iskolák sem igazán a diákélet központjai. Ma még minden olyan képlékeny, ideges, feszült körülöttünk. Miért lennénk éppen mi mások? — vallja Oroszki Hajnalka és Bartos Zsófia, b közgazdasági iskolából. — Hiányolom a tanévre szóló városi közös diákprogramokat. De nem a városi ballagási búcsúztatóra gondolok, ami erőltetett dolog. Jön egy felnőtt, elmondja szívhez szóló szövegét, mint a békebeli szocializmusban, és jóformán azt sem tudjuk, ki az, aki hozzánk szónokolt az emelvényről. Így nem lehet érzelmi kötődése a dolognak. A váci Duna-part, „a régi szerelmek lábnyoma”, no, az jelent nekem valamit. De Vác, mint négyéves diákságom városa, most még semmit, talán később •— mondja Kovács Anita, az ipari szakközépiskola tanulója. — A kollégiumok körül alakul ki elsősorban némi diákélet. Sok a bejáró tanuló, őket nem érdekli anynyira a suli körüli téma, a városi diákélet pedig egyáltalán nem. Szakadék van a váci iskolák között, nemegyszer az iskolatípusok rivalizálása választ el bennünket, diákokat. Az iskolák saját hagyományaikat folytatják, de városi szinten nem teremtenek semmi hagyományt. Így nem is lehet igazi diákváros Vác! Pedig nagyon hiányoznak a közös diákélmények. Kellene egy olyan kultúrált hely, ahová csak a hely kedvéért, annak hangulatáért minden diák betérhetne. Barátkoznának, és egy kicsit megváltanák ott a világot — így szövögeti álmait Marosi Tímea, köz- gazdaságis tanuló és kollégista. — Igaz, ott volt a diáktanya, de nagyon rövid életű volt. Azért furcsa, hogy egy diákvárosban, egy-két év alatt életképtelenné vált. Talán azért, mert mindig kötött és programkeretűek voltak a találkozások, s a vége felé a diáktanya társasága is igen heterogénné vált — kapcsolódik diáktársa véleményéhez Nándori Szilvia, gimnazista. — Vác egyértelműen diákváros. Szombatonként egy nagy falura emlékeztet. Diákok nélkül itt megáll az élet. Hétköznapokon él a város, amikor a diákok serege ellepi. Igazibb diákváros akkor lenne, ha délutánonként is lekötné valamennyire a diákokat, a vá- • ciakat, sőt a bejárókat is itt marasztalná. Lehetnének iskolák közötti sport-, szellemi-műveltségi vetélkedők, ahol megmérettetnének egymás között a diákok, az iskolák, természetesen mögöttük a hatalmas szurkolótáborral. Jelenleg nem sokat jelent az az érzés. hogy váci diák vagyok, évek múlva lehet, hogy büszke leszek rá — ez a véleménye Lászlónak, az ipari szakközépiskola tanulójának. — Iskolánk a város szélén van, kiesik a diákcentrumból. Hiányzik a mellettünk „elhömpölygő”, hangoskodó diáksereg, még úgy is, hogy legtöbbször idegenül, ismeretlenül megyünk el egymás mellett. Itt, a prérin, sokszor van nosztalgiánk magáért a diákvárosi hangulatért. Ennek ellenére szerettük az iskolánkat és rajta keresztül a várost. Ezt a várost az iskolák és maguk a diákok formálhatnák igazi diákvárossá — állította Láng Györgyi és Offela Zita, az egészségügyi szak- középiskola tanulói. T- Régen biztosan igazibb diákváros volt Vác, erről édesanyám is r-esélt. Akkor mások voltak a diákok, nyitottabbak egymás felé, és a felnőttek is. Az iskoláknak volt hangulata, amit rásugároztak a városra. Ma pedig még a diákok is érdektelenül elmennek egymás mellett, mindenki a maga útját járja. Majdnem érzés nélkül, elszigetelve éltük itt diákéveinket. Még egy osztály is széthúz, hogyan lüktethetne akkor diákvárosi lélekkel ez a város! Persze biztosan eljön az idő, amikor még ez is szépnek fog tűnni, de most megélve, még nem — vélekedett Jóskay Ildikó gimnáziumi tanuló. Szórád Ágnes Bogárdi Zoltán és vendégei Nagymaroson Az újságok egyre lojálisabbak A demokratikus átalakulás időt vesz igénybe, az emberek nem élik meg a forradalmat, a tisztítótüzet, s azt látják, hogy minden szakmában még a régi garnitúra van. De minden embernek nem lehet felmodani, nem lehet egyik napról a másikra mindenhova újakat ültetni — mondta a sajtóról folytatott nagymarosi beszélgetésen, egy kérdésre válaszolva, Bogárdi Zoltán országgyűlési képviselő. A megbeszélés szerint, a politikai jellegű kérdésekre Bogárdi Zoltán, a tömegkommunikációval foglalkozó felszólalásokra a vendégek reagáltak. Király Edit, a Vasárnapi Űjság szerkesztője, Balaskó Jenő, a Ring főszerkesztő-helyettese és Büki Attila, az MDF sajtóirodájának képviselője. Király Edit megmaradt a Rádiónál; mint mondta, aggodalommal töltik el a pártcsatározások, s az, hogy a rádiósok tíz százaléka tartja kezében a tömegtájékoztatási eszközt. A következmény katasztrofális: a morál megkopott, az ellenzék csatát nyert. Csak a Vasárnapi Újság „tartja magát” ... Az est középpontjába Balaskó Jenő költő került. Beszélt arról, hogy a választások után a vesztesek „ádáz aknamunkába” kezdtek, a közmegegyezés felmorzsolódott, s a konszenzus szinte lehetetlen ma. A liberális sajtó élén párttil- károk üldögélnek — és aki egyszer bolsevik volt, az nem lesz liberális. De a „neoslamposok” és a reformkommunisták, akik utálták egymást, a választások után már kénytelenek voltak szövetkezni — s most az ellenzék. amely korábban hatalomban volt, a népbutításban szerzett gyakorlatát próbálja gyü- mölcsöztetni, és „frászt kap” attól, hogy a nép megokosodik. A sajtót az ellenzék a kezében tartja — mondta Balaskó —, kilencvenkét- kilencvenöt százalékban az ő kezükben van a tömegkommunikáció. A kormány a nép számára szeretne ebből valamit visszaszerezni. — Ezt támasztotta alá Büki Attila, mondván, hogy ezek az újságírók az MSZP, MSZMP képviselői, és félretájékoztatják a közvéleményt. — A bolsevikok helyzete pedig jobb lett — vélte Balaskó —, mért felülről már nem ellenőrzi őket senki. Egy hozzászóló szerint, hasonló a helyzet a bankoknál is: nem csoda, hogy a liberális sajtó finanszírozásában . közreműködtek, ám az Üj Magyarország támogatásától elzárkóztak. ■— Miért gondoljuk, hogy a hatalmukat elvesztőkben demokratikus gondolkodás alakul ki? — hangolt egy kérdés. Egy másik felszólaló szerint, a televízióban milliókat keresnek, kétmil- lióan pedig a létminimum alatt élnek. Elhangzott egy javaslat is: az összegyűltek küldjenek táviratot a miniszterelnöknek, hogy a tévéügyben mellette állnak ... Tudja-e Balaskó Jenő, hogy mit jelent liberálisnak lenni? — A provokatív kérdésre válaszolva, a kpl- tő magát a hazai liberalizmus kezdeményezőjének nevezte, megemlítve, hogy amikor őt a rendőrség „kezelte”, vajon mit csinált a párttitkár Kis János? Liberális a kormány is, hiszen nem alkalmazott diktatórikus eszközöket, pedig alkalmazhatott volna. Derűlátónak igazán csak Bogárdi Zoltán mutatkozott az est folyamán. Miközben arra kérte a jelenlévőket, hogy tekintsenek el a felekezeti hovatartozás emlegetésétől, a Pest Megyei Hírlap példáján bizonyította, hogy „a legocsmányabb kormányellenes lapból” is lehet lojális újság. És a lapok a kormányhoz egyre lojálisabbakká válnak ... <B.) Mit, hol, Iliikor Városi ünnepség, élénk klubélet Tisztelt Szerkesztőség! „Schubert Zsigmond üzletébe...” Olvastam a lapban a Szecessziótól az art de- cóig című riportot. Nem tagadom, örültem ennek a rendezvénynek, és örültem annak is, hogy azt megírták. Biztosra veszem, hogy a ma emberének — úgy értem, a fiatalabb korosztálynak — érdekes lehet a régi reklámok stílusa. A bemutató jól összeállított és érdekes, csak háf a régi reklámszövegekből sok hiányzott. Karinthy Frigyes a szerzője a következőnek: „Mondja, marha, mért oly bús? Mert olcsóbb a hal, mint a hús!” Es még egy: „Párja van a késnek, kanálnak, párja van minden bakának. Egyet azonban mindenki elhihet, páratlan egyedül a tatai brikett.” Nem folytatom, mert akár öt oldalt teleírhatnék. Azért még megemlítem a kisváci vegyeskereskedőt, Schubert Zsigmondot, aki azt találta ki, hogy valamennyi papírzacskójára rányomtatott egy népviseletben lévő csinos lányt, karján kosárral. A kép alatt a következő szöveg volt olvasható: „Rajta, Julcsa, rajta, Marosa, kopogjon a cipód sarka,’ meg se álljon, még nem ér be Schubert Zsigmond üzletébe. Van itt minden, amit akarsz, nézelődhetsz, válogathatsz, részletre is vásárolhatsz.” — Ha hiszi valaki, ha nem, igencsak növekedett vásárlóinak tábora, annál az egyszerű oknál fogva, mert a fiatalabb korúak nagy igyekezettel gyűjtötték a papírzacskókat! Ügy gondolom, a mai kereskedők tanulhatnának az akkori kereskedőgenerációtól! Égyüd Lajos Lomtalanítás PREMIEREILMEK Hétfőn: testületi ülés Lakástémák a napirenden A költségvetést tárgyaló rendkívüli ülés .után, március 9-én, hétfőn, 14 órakor ismét összeül a képviselő-testület. A most már munkaterv szerinti ülésen a képviselők megvitatják a némi vihart már megért közbiztonsági alapítvány — hivatalos nevén: Vdc Város és Polgárai Közbiztonságáért Alapítvány — alapító okiratát. Ismét téma lesz az egészségügy, tájékoztató hangzik el a város sportegyesületeinek és diák- sportköreinek tevékenységéről. A tervezett napirend szerint — a Fidesz—SZDSZ közös előterjesztése alapján — újra foglalkoznak a képviselők a Széchenyi utcai általános iskolának á volt MHSZ-épületbe való áthelyezésével (amely a költségvetés tárgyalása során is vitatéma volt). — A testület foglalkozik majd a világkiállítással kapcsolatos teendőkkel, s több lakástéma is napirendre kerül: az első lakáshoz jutók támogatása, a lakáskiutalási névjegyzék jóváhagyása, az ideiglenesen kiutalt bérlakások véglegesítése és egy tetőtér-beépítési program lehetősége (amely olcsóbb lakások kialakítását szolgálhatná). Március 9., hétfő: Délután 14-től 18-ig fogadóórák a főtéri polgármesteri hivatalban. — 17 órakor a Dunakanyar Fotóklub Baráti Köre tagjainak vetít Benyik Béla: Prága, a Moldva- parti metropolis III. (Az Öváros) címmel. Március 10., kedd: Még ezen a héten látható Tillai Ernő fotóművész Monet emlékére című kiállítása. — Állandó és alkalmi kiállítás a Hincz Gyula Múzeumban. Március 11., szerda: 10 órakor Zabszerda, 1. és 2. osztályos tanulóknak a művelődési központban. — 16 órakor a pedagógusklubban Bánkún Ferenc szakelőadó környezetvédelmi tájékoztatója. Március 12., csütörtök: 16 órakor összejövetelt tart az új barátok klubja (48-as terem). — 17 órakor Wal- dorf-szülők iskolája. — Szintén 17 órakor: Antigoné és A helység kalapácsa, táncjátékok egy felvonásban a művelődési központ színháztermében. — 18.30- kor Kovács Zoltán és Bokor György fagottestje a zeneiskola nagytermében. Március 13., péntek: A tanintézetekben megemlékeznek az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról. — Ma kezdődik a Juhász Gyula Általános Iskola kétnapos kulturális seregszemléje a zeneiskolában. — 17.30-kor együttes megbeszélést tart a Dunakanyar Fotóklub ifjúsági és alkotócsoportja. Március 14., szombat: 9 órától egész napos sportnap a DCM sporttelepén. — 16 órakor a nők klubjában megemlékeznek március idusáról. — 17 órakor: A Biblia a társművészetekben (Jónás könyve, Dániel jövendölései), Reisinger János és Kökényes Zsuzsa előadása. — 19 órakor Büchner: Leonce és Léna című drámáiát adja elő a váci Aberrátor Színpad a művelődési központ 34-es termében. A Váci Kommunális Kft.^ folytatja a megkezdett lomtalanítást. A II. körzetből március 9. és 16. között viszik el a konténerekbe kitett tárgyakat. A II. körzetbe ezek az utcák tartoznak; Újhegyi u. 40., Kakukk és Radnóti u. sarok. Rezeda u. Radnóti sarok. Sas u. Füri u. sarok, Radnóti u.. Dolmány sarok, Kucsma u.. Dolmány sarok. Szegfű u., Munkácsy sarok, Munkácsy u. Eotz sarok. Fúrj u. 4., parkoló. VÁCI HÍRLAP Vác. Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség vezetője : Borgú János. 9 Munkatársak: Dudás Zoltán cs Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőseiben naponta délelőtt* 9-töl ll-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Van egy magyar is A hétfő és a kedd márciusban is szünnap a Duna- gyöngye filmszínházban. Zoltainé Menyhárt Erzsébet üzemvezető elmondta, hogy sikerült ismét premierfilmeket szerezni, ezeket a fővárossal egy időben mutatják be. Lesz vígjáték (Esernyőtrükk), akciófilm (Trükkös halál 2.), kalandfilm (Az istenek fegyverzete) és horror (A bárányok hallgatása). Ebben a hónapban nem lesz hazai bemutató, de április elején, igaz, hogy csak egy napig, vetítik majd a Csapd le, csacsi! című új magyar vígjátékot.
