Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
GYOMRG Vonósok hangversenye Külföldig vendégszereplések után, február 1-jén, szombaton Gyomron lépnek pódiumra a Budapesti vonósok. A művelődési házban este 6 órakor kezdődik a kamarakoncert, amelyen Händel-, Bach-, Mozart-, Schubert- és Brahms-mű- vek szerepelnek. Közreműködik: Fejérváriné Németh Zuszsanna hegedű, Szigetiné Beké Apacs hegedű, Rónaszéki Tamás hegedű, Fejér- vári János brácsa, Oláh Miklós gordonka. Lukács- házi István nagybőgő és Hargitai Imre zongora. A felnőttelőadás előtt délután négy órakor a gyermekeknek mutatják be műsorukat a Budapesti vonósok. GOMBA, BÉNIT Gázprogram Rövidesen a körzet újabb két települése kapcsolódik be — a hírek szerint — a gázprogramba. Gombán és Bényén tervezik, hogy a lakosság egyetértésével kiépítik a vezetékes földgáz- hálózatot, aminek költségeit valószínűleg csökkenti az a tény, hogy a távvezeték a két község határában húzódik. Figyelmeztető koszorúk1 Mi leginkább csak sietünk Az utóbbi időben gyakran megfordulok Üllő központi részén. Ott jövök-me- gyek, várok a buszra, s nem tudom nem észrevenni, hogy milyen kínt jelent a gyalogosoknak átkelni a 4-es műúton. Szerencsétlenadottsága a községnek, hogy kettévágja ez az út. Tudom, a gépkocsivezetőknek se boldogság a piros lámpánál álldogálni, araszolni — de minthogy magam gyalogos polgár vagyok, ezt az állapotot érzem át mélyebben. Valahol meg tudom érteni például a nagypapakorú közlekedőt. akinek fáradságos elgyalogolni az óvodától a zebráig, s ott nyomogatni a zöld jelzés gombját, várakozni, míg átkelhet a túloldalra — ezért aztán inkább vesz egy nagy levegőt és egy svuhgot, s megpróbál átszaporázni a két buszmegálló között, srégen az úttesten. Még mielőtt odaér a kamion. De miközben átérzem a helyzetét, arra gondolok és ha egyszer mégis odaér a kamion...? És rohangálnak szülők, gyerekeik kezét fogva, tizenévesek és sietős háziasszonyok. Sokan. Pedig egy kicsivel arrább, az iskola sarkánál levő átkelőnél még ma is ott a Rendőrségi krónika Rablás a kocsiban Az elmúlt hét bűnügyeit ezúttal nemcsak a betöréses lopások, hanem egyéb események is színesítették. Volt rablás, tömegverekedés és gyilkossági kísérlet, no és persze jó néhány betörés. Január 23-ra virradóra lalíatlevágás és ajtóbefe- szítés módszerével ismeretlen tettesek betörtek Sülysápon & Kossuth Lajos utca 186. szám alatti ÁFÉSZ-italboltba, ahonnan dohányárut és szeszes italt zsákmányoltak, összesen 100 ezer forint értékben. Ugyanezen az éjszakán — szintén lakatfelfeszítés útján — Monori-erdőn a Róka Utcai 510. számú gázcseretelepet törték fel, ahonnan PB-gázpalackokat vittek el, A kár 120 ezer forint. Egy héten belül másodszor törtek be a gombai Sörbárba — ezúttal is ajtó- befeszítés módszerével. Színes tévét, márkás italokat és cigarettákat vittek el az üzletből — összesen 70 ezer forint értékben. Furcsa kalandba keveredett egy fővárosi hölgy, aki a Rákóczi téren beült két Ismeretlen fiatalember Lada gépkocsijába. A kellemesnek ígérkező légyott helyett azonban szomorúan és rettegve kellett tapasztalnia. hogy az autó utasai nem vágyaik kielégítésére csípték fel, hanem rablási szándékkal. (Azt is akarták, hogy aznap este nekik ,,dolgozzon”,) A 4-es számú MONORI HÍRLAP Monor. Kossuth u. Hí • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munkatársak : Gér József és Köb- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfel vétel: ' hétfőtől • péntekig *-tóJ 11-lg. 8 írtan fő közlekedési úton kifelé haladva csavarhúzóval és késsel kényszerítették a nőt értékeinek átadására. Elvették tőle a pénzét és arany nyakláncát is. A Katalin csárdához érve lepattant a két úr, a kárvallott innen kért segítséget kifosztó! kézre kerítése ügyében. A rendőrség ismeretlen elkövetők ellen megindította az eljárást. Január 27-én, hétfőn Gyomron a Simon Mihály téren. az Agrovin Bt. üzletében jártak ismeretlen betörők, ahonnan gázpalackot, különböző illatszereket loptak el — 40 ezer forint értékben. Ugyanezen a napon tömegverekedés tört ki Gyomron az öregszőlőkben. J. Sándor ARO típusú kocsijával egy kis- traktort vontatott haza. Útközben azonban megállította őt három fiatalember, Sz. Lajos, Sz. Gyula és G. István. Szóváltás és dulakodás kezdődött közöttük, amelybe bekapcsolódott a később érkező P. Zoltán, aki J. Sándor védelmére kelt. A tömegverekedés szomorúan fejeződött be. J. Sándort szúrt sebekkel (mert a kés és a lapátnyél is dolgozott), Sz. Lajost súlyos fejsérüléssel kellett kórházba szállítani. A rendőrség folytatja a nyomozást, kit milyen mértékben terhel a felelősség. Lapunk más helyén a hét közepén már hírül adtuk, hogy súlyos bűncselekmény történt Pilisen. A 37 éves Mernek Imrénét egy konyhakéssel hasba szúrta élettársa, Kiss Mihály. A rendőrség őrizetbe vette a tettest, aki most azon izgulhat, hogy életben marad-é társa, mert állapota igen válságos.- Mint megtudtuk, a sértett és a tettes egyaránt züllött életmódot folytatott, s az ital is közrejátszott a szurkálásban. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgálatot. G. J. koszorú. Az éppen karácsony előtt történt halálos gyermekbaleset helyét jelzi. Hamikus Ferencné iskolaigazgató még a múlt héten is csak úgy volt képes néhány mondattal visszaemlékezni a tragédiára, hogy szinte ösztönösen a szeme elé kapta a kezét, s azt mondta, nem is érti, hogyan képes felnőtt ember egyáltalán túlélni azt a látványt, amikor egy gyerekholttestet fóliával kell leborítani az út szélén. Legutóbb, amikor a poZ- gárőrök éves közgyűlésüket tartották Üllőn, Hamikus- né, ki is használta az alkalmat, hogy jelen volt Göbölyös Pál, a Monori Rendőrkapitányság közlekedési és közbiztonsági osztályának vezetője, s kérte: segítsenek valamiképpen az áldatlan helyzeten. • Hiszen bővül az iskola, a jövő tanévben még több gyerek jár az intézménybe, következésképp többen közlekednek át a 4-esen. De Göbölyös Pál nem ígérhetett. Pilisen, Vecsésen hasonló gonddal küzdenek: Csak kért: figyeljünk, vigyázzunk jobban gyerekeinkre is, magunkra is. Egyelőre nincs más megoldás. De mi leginkább sietünk ... A baleseti sebészetre. Vagy a halálba. POSTAITOK 51 Negyedszázat? 1967. január közepe táján került Monoira dr. Kövest László, a telepi lakosság körzeti orvosaként. Akkor még igen fiatal volt, de a lakosság hamar megkedvelte közvetlensége, tudása miatt. Betegei azóta is szeretik, különösen kedvelik a telep idősei. Tanácstagként is segített a gázellátás problémáit megoldani a körzetéhez tartozóknak. Kívánjuk, hogy az elkövetkező időszakban is mint házi orvos folytassa munkáját jó egészségben. Olasz Józsefné Monor MOblORI ^xiitop XXXIV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1992. FEBRUÁR 1., SZOMBAT Magad uram... Vevők az adóra? Pontosan egy héttel ezelőtt közöltük a város új polgármesterével, dr. Marton Auréllal készített interjúnk első részét. Az írás végén, a második rész beharangozójában jeleztük, hogy mi mindent kérdeztünk még Monor első emberétől. S azok között szerepelt, hogy vajon milyen bevételre számít, hogyan kívánja gyarapítani a város vagyonát... Emlékeztetőül annyit érdemes felidézni: az is szóba került, hogy dr. Marton Aurél közismert — cs bevallott — szociális érzékenysége miatt vajon nem fokozódik-e majd a városházán a segélykérőik rohama, s mitől függ a szociális segélykeret nagysága. A polgármester azt mondta: a képviselő-testület döntését a lehetőségek korlátozzák, de egyébként sem valószínű, hogy valaha is egyensúlyba hozható az igényekkel. Ám a városgazdálkodásnak a szociálpolitika csak az egyik részterülete. Ha egy település élni, fejlődni akar, akkor minimum három dologra van szüksége: pénzre, pénzre, pénzre ... Amiből, mint mindig, mostanában sincs elég. Vagyis valóban kínálkozik egy hasonló beszélgetés során a kérdés: □ Mire számít, miben bízik a város polgármestere: csurran-eseppen-e a közös kasszába máshonnan is, mint amit „fölülről” leosztanak? — A helyzet ugye adott — dr. Marton Aurél szerint. — A történet ugyanis úgy indult, hogy az önkormányzatok majd jelentős vagyonnal rendelkeznek, és gazdálkodni fognak. S ebből rajzolódott ki a vállalkozó polgármester ideája. Jött a menedzserszemlélet igénye. És jött a valóság. Hogy az önkormányzatoknak nem lesz számottevő vagyonuk, hanem megkapják például a lakásgazdálkodást és a hozzá kapcsolódó dolgokat... Tehát mi maradt? Az, hogy van egy bizonyos szerény állami normatív támogatás, és van valamiféle belső erő, amit ha meg lehet mozdítani jó, ha nem — nem. □ Mi jöhet tehát? Csakis a helyi adók? Ez kétségtelenül konfliktushelyzetet jelenthet, mivel valóban, szinte azonnal felmerül a helyi adók kérdése mint bevételi forrásoké. Mert mi van még? Kétségtelenül előtérbe kell hogy kerüljön a meglévő ingatlanok jobb hasznosítása. Konkrét példát nem kívánok említeni; de nyílván indokolatlan, hogy egyes cégek irreálisan alacsony áron bérelnek bizonyos városi ingatlanokat... Szóval itt meg lehet fogni némi pénzt, de — sajnos — nem sokat. Kockázatot az önkormányzat nem tud vállalni, nem is lenne célszerű. □ Marad tehát a helyi adó... — Marad tehát a helyi adó. Csak hát Magyarországon hagyományai vannak az adóellenességnek: nem szívesen fizettünk sarcot sem a török szultánnak, sem a labancnak... Nálunk az számít „erénynek”, ha valaki ki tud bújni az adófizetési kötelezettség alól. És az az igazság, hogy a vérrel, vassal szedett adónak nincs is sok haszna, . értelme. □ Miért: van adó, amit önként, dalolva fizetnek? — Azt nem tudom, de lehet, az lenne a másik véglet, ha valaki arra lenno büszke, hogy Monoron ő fizeti a legtöbb adót. □ Olvasni olvastam már hasonlóról... — Nyilván sok minden értékrend kérdése is. Bizonyos nyugati demokráciákban például kialakult, hogy bizonyos anyagi helyzetben lévőknek már illik ebben vagy abban az áruházban vásároltatni. Általában’ ott is ugyanazt az árut kapják meg, mint másutt, de mégis, ha amott vásárolnak fölmerül a kérdés: tönkrementek? Státusszimbólum? Azért van benne valami ■— mondta dr. Marton Aurél önmagának feltéve a kézenfekvő kérdést: — Hogy ide mi mikor fogunk eljutni? Nem tudom. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy a helyi adónak csak akkor van valami értelme, ha az emberek körében sikerül valami hajlandóságot elérni. És ennek feltétele, hogy elhiggyék, hogy amit így fizetnek, ak valóban - értelmes céít fog szolgálni. A város javát. Mert azért vannak Monoron — nem is csak néhá- nyan —, akik szívesen hoznak áldozatot, ha annak értelme van. Ezt azért is mondom, mert meggyőződésem, hogy ezt a kérdéskört is tisztázni, tudatosítani kell. □ Vagyis: magad uram...? — Reálisan gondolkodó embernek látnia kell — amiről még csak hallani, nincs írásba foglalva egyelőre —, hogy az állami költségvetés azt a kezdeményezést, azt a települést fogja támogatni, amelyik maga is hajlandó áldozni egy-egy célra. Valamiféle kényszer lesz tehát, de a magyar embernek erre is van bölcsessége: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Vereszki János Ejnye már, hogy miken fenn nem akadunk mostanában ... Hogy mikre oda nem figyelünk árgus szemekkel... Hiába na, ha egyszer demokráciánk van meg demokratikusan választott önkórmánj'zatunk, akkor nekünk már beleszólásunk van a dolgok menetébe Ha másképp nem, hát világgá kiáltjuk. Most is azt mondta a hölgy: ha én esetleg néni merem megírni, akkor ő fogalmaz egy nyílt levelet, s kéri annak közlését. Mondtam erre én, hogy már miért ne merném megírni. Nem olyan nagy dolog az .. > De ezzel persze rosszat mondtam, mert valahol ez igenis hagy dolog,.' Mondhatni: közérzetmeghatározó. Mármint az önkormányzat polgármesteri hivatalában ügyfélként megforduló" polgár közérzetének meghatározója. " **■ > Szóval az történt, Hogy. a hölgy bejött a szerkesztőségbe és elpanaszoltá, hogy már másfél órája'ott ült a monori polgármesteri hivatal folyosóján Kiss Zoltánra, a városgazdálkodási iroda vezetőjére várakozva, de Kiss Zoltán házon kívül volt. Vele az utóbbi időben •aw/x/y/ ////////// nagy pénz, nem kívánja szó nélkül hagyni. A Elvacakoltunk egy kis Időt, hogy kiigazodjunk a .számla .kódszámai között, de nem sikerűit, így aztán azt -tanácsolt;««. a hölgy-1 nek, éljenreklamációval a PVCSV monori- kirendeltségén. Ami 'sajnos gyalogos polgárnak nem egyszerű, lévén a kirendeltség Monor legszélén, .a 4-es mtjút túloldalán. Több kilométeres gyalogtúra-. Vagy ki kell bekkelni a csévha- raszti buszt — ami viszont pénzbe kerül, s már az se kevésbe ... Az élet . ilyen igazságtalan. Úgyhogy a hölgy úgy gondolta, inkább visszasétál a közeli polgárleszólítani, inkább követi és majd a hivatalban szót váltanak. De az irodavezető nem a hivatalba ment. Hanem hova ment? ,A Muskátli presszóba. Panaszosunk pedig, némi tétovázás után, utána. Amit pedig látott, az mélyen felháborította. Ott ült az iro- . davezető meg a jegyző úr sör és konyak mellett, ügy- félfogadási időben. — Hát így aztán én is ülhetek . mástól órákat, a folyosón ! — kiáltotta a hölgy, s még hozzátette, hogy no, de legalább megspórolt egy-kávét, mert ez - az eset épp eléggé felaj- zotta koffeintartalom nélkül is. Már most ezek után felhívtam az irodavezetőt, aki viszont elmondta, hogy helyszínelni volt a jegyző úr társaságában, s mindössze tíz percet, ha töltöttek a Muskátliban. A folyosón várakozó hölgyet egyébként az iroda egy munkatársa többször is megkérdezte, mit óhajt, miben lehetnek segítségére —• de ő Kiss Zoltán személyéhez ragaszkodott. Maga Kiss Zoltán azonban nem állhat minden percben rendelkezésre, számos egyéb dolga, intéznivalója is akad. Beszéltem a jegyző úrral is, aki fülhallomást res- tellte a balszerencsés históriát. Másnap aztán egy munkatársától megtudtam azt is: a jegyző úr olyany- nyira nem barátja a munkaidőben ' való alkoholfogyasztásnak, hogy- még a névnapját sem tartotta, sőt... - . " , ’- Úgyhogy ne vonjunk le semmilyen messzemenő következtetést. Legfeljebb egyet. Hogy közszolgálatban állók a közt csakis a Muskátlin kívül .szólgálhat- > ják. Mert a közszolgálat már csak ilyeh. K. Zs. ■r " . 7 ' 1 Konyak a Muskátliban mesteri hivatalba. Kis idő -múlva jött vissza dúltan, S“ mesélte a következőket. Ahogy ment az utcán, látta ám, hogy az általa olyannyira keresett irodavezető is megy az utcán. Gondolta, illetlenség lenne mindig ez történik: sose találja az irodavezetőt. Pedig most is itt van ez a vízdíj számla, amin 110 forint csatornadíját számoltak fel, holott nincs is csatorna, ahol ö lakik. Nyugdíjasnak a száztíz forint
