Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-05 / 30. szám

GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1992. FEBRUÁR 5., SZERDA ’ Korszerű szakemberképzés Pécelen A nagy terv Napjainkban igen sokat hallunk a mezőgazdaság válsá­gáról. az agrár szakemberek elhelyezési gondjairól, a falvakban élők nehézségeiről. Igaz, én mindennek az el­lenkezőjét látom a Galga mentén. A mezőgazdasági szö­vetkezetek — visszakapva elvett önállóságukat — nagy gondok közepette készülnek a tavaszi munkák elvégzé­sére, a magántermelők kertjeiben pedig épülnek a fó­liasátrak. Dánia mezőgazdaságáról olvastam a minap, hogy „ötven esztendő alatt (ta­lán nálunk nem lesz eny- nyire szükség!) a dán pa­raszt a világ leggazdagabb és legmegelégedettebb föld­művesembere lett. De nem­csak a paraszt : az egész or­szág meggazdagodott". VEZETNI ÉS SZERVEZNI A gazdálkodás biztonsá­gát a szövetkezetek, a kor­szerű és eredményes ter­melést pedig a szakmai és általános műveltséget szer­zett földművesek biztosít­ják. Vajon hogyan alakul hazánkban a mezőgazdasá­gi szakemberek képzése? — erre a kérdésre szerettem volna választ kapni a Pá­céit Szakközépiskola és Gimnázium megbízott igaz­gatójától, Krisztbaum Éva tanárnőtől. Beszélgetésünk elején elmondtam, hogy jú­niusban jártam az intéz­ményben, amikor meglehe­tős bizonytalansággal és ta­nácstalansággal találkoz­tam. Senki nem ismerte, milyen lesz az iskola to­vábbi sorsa. Krisztbaum Éva igazga­tónő egészen másként látja a holnapot. Először megfo­galmazta a feladatuk egé­szét összefoglaló gondola­tot: — Olyan iskolafajtát kívánunk kialakítani és meghonosítani, amelyben a legnagyobb érték a jellem, az egész ember, akinek a magyar múlt és a nemzet jövője a legfontosabb. Em­beribb embereket és mo­dern mezőgazdászokat aka­runk az iskolánkból — ame­lyet legszívesebben föld­műves középiskolának ne­veznék — az életbe indí­tani. Nagyon reméljük, hogy ha valaki a kidolgozott tan­terveink alapján, az előírt tudásanyag elsajátítása után hazakerül a falujába, családi vagy szövetkezeti gazdaságába, másként, job­ban látja és érzi a dolgo­kat, és egész életén át tud­ja, mi a kötelessége. Meg­tanul vezetni és szervezni parancsolgatás nélkül, jó tanácsot adni hencegés nél­kül. Az igazgatónő ritkán ta­pasztalható hittel és meg­győződéssel beszél. Szavain érződik az a szenvedély, ami a nagy változások el­indításához, a nagy tervek megvalósításához szüksé­ges. — Oktatási elképzeléseink iránt érdeklődnek az Egye­sült Államokból, Németor­szágból, Izraelből, Svédor­szágból, Finnországból, Dá­niából, és a szomszédos or­szágokból is. Elképzelésein­ket támogatja a Művelődé­si- és Közoktatási Minisz­térium, a szakminisztérium, valamint a megyei, a helyi önkormányzat és sok más szerv’, KÉPESÍTŐ­VIZSGA Beszélgetésünk során a „nagy terv” apróbb részle­teivel is megismerkedtem. — Az 1992,'93-as tanév­ben három első osztályt in­dítunk, így mintegy 80—90 tanuló felvételét tervezzük — mondta az. igazgatónő, — Két szakközépiskolai osz­tályunkba azokat a nyolca­dik osztályosokat várjuk, akik érdeklődnek a bioló­gia, környezetvédelem, me­zőgazdaság, illetve a szá­mítástechnika és közgazda­ság iránt. A hatodik osz­tályt júniusban befejező diákoknak lehetőségük nyí­lik, hogy szeptembertől gimnazisták legyenek. Aki szeretne emelt óraszámban idegen nyelveket (németet, angolt) tanulni, aki szeret­né elkerülni a fölösleges tananyag-ismétléseket, an­nak ajánljuk ezt a hatosz­tályos gimnáziumot. A szakközépiskolai tago­zat négy éve után a tanu­lók képesítővizsgát tesz­nek. Az ötödik évben szako­sító tanfolyam végezhető, s itt speciális képzés folyik. Külön csoportban tanulnak azok a diákok, akik egye­temre készülnek, és külön azok, akik vállalkozók vagy munkavállalók lesznek, és szükségük van olyan gya­korlati ismeretekre, me­lyekkel munkájukat ered­ményesebben végezhetik. GYAKORLAT A TAN ÜZEMBEN Részletesebben szólt Krisztbaum Éva a mező- gazdasági szakközépiskola terveiről. — A közismereti tárgyak­nál elsősorban a természet- tudományi blokk kerül elő­térbe. Szakmai tárgyként mezőgazdasági alapisme­reteket, környezetvédelmi és alapvető gazdálkodási, vállalkozási ismereteket ta­nulnak a diákok. Megis­merkednek a számítástech­nika alapjaival, a mezőgaz­dasági gépek kezelésével, üzemeltetésével. A gyakor­latokat a kiépítendő tan­üzemben végzik. Jegyzetfüzetembe sok olyan tudnivaló bekerült, amelyek megismertetésére terjedelmi okok miatt nincs módom, de amelyeknek a birtokában nyugodtan biz­tathatom pályaválasztás idején a szülőket és peda­gógusokat: érdemes szemé­lyesen felkeresni az isko­lát, vagy onnan felvételi tájékoztatót kérni, még tá­voli teleplüésekről is, hi­szen kollégiuma is van az intézménynek. Fercsik Mihály A falu forgalmasabb he­lyein plakátok hirdették a vasárnapi focimérkőzést, invitálva a sportrajongókat a nagy eseményre. Öles be­tűkkel ott állt a rigmus: Gól? Nem gól! Mert Cikus a kapus! Mi, gyerekek, igyekeztünk kibetűzni a plakátok szövegét, és tele torokkal harsogtuk végig a csendes utcákon az onnan eltanult rigmust... A művelődési központban Fassbinder-filmek Amikor 13 újhold van egy évben. Ez volt az első film abban a sorozatban, GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. O A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-725. @ Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. 9 Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. melyet .hétfőn kezdett ve­títeni a gödöllői művelődé­si központ. Fassbinder filmjeit még négy alkalom­mal láthatja a közönség. Február 10-én A dög­vész istenei című, 1970-ben készült filmet vetítik, 17- én A szabadság ököljoga következik, amit 1974-ben forgattak. Egy héttel ké­sőbb, 24-én az 1973-as Pet­ra von Kant keserű köny- nyeit mutatják be, s a so­rozat utolsó filmjeként március 2-án a Querelle (Szerződés az ördöggel) cí­mű, 1982-ben készült alko­tást vetítik. Valamennyi előadás 19 órakor kezdődik, a belépő­díj alkalmanként 40 forint. ... Kiss Lászlót, úgy gon­dolom, nem kell bemutat­ni. Jól ismerik őt nem­csak Túrán, hanem á gö­döllői körzet szinte minden településén. Az ismeretség nemcsak onnan táplálko­zik, hogy Kiss László évti­zedeken át dolgozott az aszódi honvédség hivatásos állományában, és így sok fiatallal ismerkedett meg, hanem onnan is, hogy hosz- szú évek óta az egyik leg­aktívabb focirajongó Túra községben. Tagja a Pest Megyei Labdarúgó Szövet­ség elnökségének, ahol a gödöllői körzetet képviseli, ugyanakkor az elmúlt év márciusi közgyűlés megbíz­ta a túrái labdarúgó-szak­osztály ügyvezető elnöki teendőivel. Kiss László már gyer­mekkorában nagyon szere­tett sportolni, bár az első időszakban nem a labda­rúgás volt az erőssége, ha­Városházi előzetes „Egyszerűen mocskos” A gödöllői képviselő-testület szerdán 7 óra 39-kor kez­di idei első ülését, melyen több mint egy tucat téma szerepel. Az önkormányzat idei költségvetési tervének megtárgyalása előtt Föhli Péter interpellációjával fog­lalkoznak. A képviselő kéri, hogy az utcanevek felül­vizsgálatára létrehozott bizottság végre terjessze elő ajánlásait. További észrevételei közül kiemeljük azt a megállapítását, hogy a város nagy része ma egyszerűen mocskos. Szülőfalum neve „a” betű nélkül Szülőfalum, ez a váci és gödöllői vonzáskörzet ha­tárán — és jelenleg ez utóbbihoz tartozó — hat és fél ezer ‘lakosú és legalább ugyanennyi üdülni akarót ide vonzó nagyközség sok évszázados neve: Veresegy­ház. És nem Veresegyháza, nincs „a” betű a végén, mert történészeink oklevelekből tanúsítják, hogy az utótag egyház a régies templom­megnevezés. Hogy a temp­lom, az egyház tornya volt-e veres, vagy a templom az öldökléstől véres, az tud­tommal vitás. De hogy templom, egyház, az nem vitás. Mégis hányán mondják, hogy Veresegyháza, és hely­határozó formában: Veres­egyházán. De így látja az ember 1991 elejétől ismét a villanyszámlán — és egye­bütt. A legbántóbb, ha ve- resiek beszédében hallom. Megátalkodott nyelvvédő vagyok, és már 1979-ben kértem a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézetétől dr. Grétsy László kandidátus úr (az oly népszerű és mégis meg­szüntetett Magyarán szól­va... rádióműsor vezetője) szakvéleményét. Ö ezt vá­laszolta : „A Veresegyház helynév helyhatározós alakját való­ban gyakran eltévesztik, és Veresegyházán formában írják a helyes Veresegyhá­zon helyett. Ennek az az oka, hogy sokan a név alap­alakját is tévesen, Veres­egyházának mondják. ír­ják ...” Tehát veresegyháziak és nem veresiek: maradjunk a helyes, Veresegyház név- használatnál. Akár a köz­ség határán kívül, akár helyben, Veresegyházon. És nem Veresegyházán. •—kas A költségvetés megtár­gyalása után várhatóan a testület első félévi munka­tervére vonatkozó javasla­tot vitatják meg, majd meg­állapítják a helyi buszköz­lekedés díjait. A Volánbusz kérése: 18 forintos menet­jegy, 340 forintos egyvona­las, 54Ó forintos összvona- las, 220 forintos félhavi egyvonalas, 350 forintos félhavi összvonalas, 135 fo­rintos tanuló- és nyugdí- jasbérlet-ár. Dr. Fábián Zsolt alpolgármester elő­terjesztésében a következő árakat javasolja, a fenti sorrendben: 17, 330, 520, 215, 340 és 130 forint. Az ülés további témái: tájékoztató az önkormány­zatnak az önkormányzati vagyontörvényen alapuló tulajdonszerzési lehetősé­geiről; nyilatkozat a va­gyonátadás alá tartozó köz­üzemi vagyon tulajdonba- vételéhez; nyilatkozat a ki­sebb vízfolyások tulajdon- havétele ügyében, a vagyon­átadó bizottság megkeresé­sére; előterjesztése a csa­torna- és közműrendszer és vagyon önkormányzati tu­lajdonba adására, az ön- kormányzat intézményei ál­tal használt ingatlanok fe­letti rendelkezési jog sza­bályozásáról szóló rendelet- tervezet; rendeletterveze­tek az egyes tanácsrende­letek hatályon kívül helye­zésére; rendelettervezet egyes önkormányzati ren­deletekben meghatározott kiszabható pénzbírság leg­magasabb összegének eme­léséről; Barakonyi Károly szerződési ajánlata a Sza­badság tér* 14.—1?. számú épület negatív sarkának be­építésére; szerződési aján­lat a Szabadság tér 7. szám alatti Szandra fagyizóhoz tartozó földterület megvé­telére; beszámoló a gazda­sági bizottság múlt évben végzett munkájáról. Heti képes kérdésünk Nem ér a nevem, mondaná ez a jókora tábla, ha beszél­ni tudna. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kuta­tóközpont maradványa ugyanis kiköltözött az Isaszcgi útra. A Tessedik utcai épületben egyetemi intézmények kaptak helyet. Mikor szerelik le a táblát? . (Balázs Gusztáv felvétele) Jurái focitörténelem (1.) Két kapu jelezte nem Inkább a futás. 1957— 58-ban a Pest megyei válo­gatott tagjaként vett részt 5000 méteres mezei futó­bajnokságokon, de eredmé­nyesen versenyzett 1000 méteren is. Aztán érdeklő­dése egyre inkább a foci felé fordult. — Mi foglalkoztatja je­lenleg? — A közelmúltban felke­restem a túrái labdarúgás egyik veteránját, Gólya Já­nost — válaszolja Kiss László. — Arra kértem az egykor nagyon népszerű sportembert, hogy írja meg visszaemlékezéseit a túrái labdarúgás kezdeti lépéseiről. Kérésemet szí­vesen teljesítette, és Pász­tor Gábor segítségével megírta Túra focitörténe­tének első részét. — Eszerint mikor alakult Túrán focicsapat? — 1929-30. táján szervező­dött a szereléssel ellátott (cipő, sportszár, mez) csa­pat kialakítása. A labdarú­gás korábbi csírái megta­lálhatók az aszódi evangé­likus gimnázium egykori túrái tanulóinak hétvégi kedvteléseiben, nevezetesen a Dóra-féle malom Felső­kert — Cigánysor felöli fü­ves térségen való találko­zásokban és itteni focizga- tásokban. A pályát két ideiglenesen összetákolt kapu jelezte. Az összese- reglett fiúk közül a vezér­alakok a Sándor gyerekek voltak (az akkori kántor gyermekei); Jani, Laci, Pis­ta és Pali. Társaik voltak Kovács Imre (a fűszeres gyermeke), Kovács László (a csemegeboltos fia), Mar- tonics Gyula, Komáromi László, később Gólya And­rás (öreg Cikus), Maszlag János, Tóth Lajos, Szoó István és még néhány fia­tal. Döntő év a túrái labda­rúgás történetében 1930. Kálmán ' István kormány- párti országgyűlési képvi­selő és földbérlő uradalmi intézője, Melicska Kálmán, aki szintén nagy futball­rajongó volt, kieszközölte a képviselőtől egy csapat felruházása szolgáló szere­lés megvásárlását. A cipő­ket Ben ke Mihály cipész­mester készítette, minta után. Rögtön meg is kezdő­dött a focicsapat kialakí­tása, amely az első össze­állításban így nézett ki: a kapuban Gólya András (Cikus), a bekksor: Marto- nics Gyula, Martonics Jó­zsef, a halfok: Wolner Ist­ván, Kovács L'ászló és Dénes József, míg a csatár­sor: Szűcs József (Kispék), Bolhás Andor, Pataki Je­nő, Szende Antal és Masz­lag János voltak. Ebben a csapatban Sára Mihály és Szoó István is játszott. — Milyen volt a mez szí­ne ebben az időben? — Csíkos zöld-fehér. Az akkori focipálya a temető alatt, a jelenlegi Temető út és a Szövetség út közötti szakaszon terült el. Akkor még teljes épségben a Hon­véd-erdő szegélyezte a pá­lyát. A pálya erdő felőli ré­sze nagyon homokos volt, bizony itt a bőrgolyó moz­gatása nem kis erőfeszíté­sében került a jobbszélső­nek, akit így biztatott a lel­kes közönség: Kispék, ha csak lehet, vidd még! Ké­sőbb a pályát a temető szomszédságában jelölték ki, majd ezt követően ha­marosan az akkori szalmás­kert területére került, a jelenlegi termelőszövetke­zeti iroda és benzinkút he­lyére. Takács Pál (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom