Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

IP A PSZiCHOÍÓGUS VÉLEMÉNYE Ószintén a halálról A haláltól majdnem mindenki fel. Legfeljebb saját ma­gának sem vallja be vagy igyekszik távol tartani ma­gától a gondolatát. Gyermekkorban még általában is­meretlen ez az érzés, mert a gyermek nem képes teljes mélységében felfogni a megszűnést, a megsemmisülést, illetve nem tudja ezt saját magára vonatkoztatni. Serdülőkortól kezdve ala­kul ki az igazi haláltudat, de még az ifjú felnőtt sem képes érzelmileg igazán át­élni az elmúlástól való szo­rongást — ha csak nincs rá különösebb oka (például baleset, súlyos betegség, más személy közvetlenül átélt halála). Lelke mélyén önmagát halhatatlannak érzi még. A középkorú felnőtt egy­re gyakrabban szembesül a halállal. Olvassa a statisz­tikákat a halálos betegsé­gekről, a közlekedési bal­esetekről, és egyre több te­metésen kell részt vennie, saját kortársai is távoznak már az élők sorából. Most már biztosan tudja, hogy egyszer el kell menni, de még úgy érzi, van elég haladék. Idős korban az ember egyre gyakrabban betegszik meg, lassanként kevesebbet bír dolgozni, az öregedés számos jelét ta­pasztalja testén, szellemén, lelkiállapotán. Ezt mind annak jeleként értékeli, hogy közeledik az idő. Akik már teljes egészé­ben felfogják a meg kell halni törvényét, azok sem egyformán viszonyulnak ehhez. Vannak kevesen — katonák, de hétköznapi em­berek is, akik például men­tésben segítenek —, akik tudatosan vállalják a ha­lál veszélyét. Ilyenkor a természetes félelmen való­színűleg a magasabbrendű értékek, az erkölcs párán­A hallás romlása természetes, de... A lárma süketít! csa kerekedik felül. Na­gyon sokan halálos betegen sem képesek szembenézni az elmúlással, és különbö­ző lelki elhárító mechaniz­musokkal élnek, például le­hetetlennek állítják be azt, vagy egyszerűen csak nem beszélnek róla, nem is gon­dolnak rá. Utóbbi megoldás szinte kollektív elhárítás­ként él napjainkban. Meg­figyelhetjük, hogy halálról beszélni társaságban nem szalonképes (ismerősök el­hunytat megbeszélik ugyan, de mindig akad, aki leinti a témát). Sőt, tudományos szinten is igen kevés köz­lemény foglalkozik e két­ségkívül kényes és szomorú témával. Nem véletlen, hogy a mu­latozás, a jókedv tetőpont­ja az a jelszó: ihaj, csuhaj, sose halunk meg. Vannak megint mások, akik annyi­ra rettegnek a haláltól, hogy szinte egész életüket ennek árnyékában élik le, miköz­ben mindent megpróbál­nak, hogy elkerüljék. Leg­szerencsésebbek azok, akik békésen, belenyugvóan vár­ják, aminek jönnie kell, ám mai kultúránk ezt nem se- gít i elő. A halálban az a legbor­zasztóbb, hogy megszűnünk létezni, megsemmisül tes­tünk és személyiségünk, többé nem látunk, nem hal­lunk, nem beszélhetünk sze­retteinkkel stb. A vallás felkínálja az örök élet hi­tét, ezt sokan szíves örömest elfogadják, mert anélkül A fül egyik fő feladata a hallás, de ha nein tudnánk megállapítani testhelyzetün­ket, vagy nem érzékelnénk fejünk forgását, elveszíte­nénk egyensúlyunkat, és fel­fordult világban éreznénk magunkat. Az egyensúlyozás érzék­szervét a belsőfülben ta­láljuk, amely szervezetünk legrejtettebb helyén, a ko­ponyaalapon, a sziklacsont belsejében, igen kemény csontállományból felépült tokban foglal helyet. Ott van a hallást szolgáló csi­ga is, amelyet folyadék tölt ki. A fül kagyló fontossága az ember esetében alárendelt: árnyékolja a hátulról jövő hangokat. A fülkagyló és a hallójárat képezi a külsőfü­let, a középfül a dobhártyá­ból és a dobüregből áll. A dobhártya 7-11 millimé­ter átmérőjű, és 0,1 milli­méter vastagságú hártya. A dobüreg levegővel telt, tég­la alakú üreg, számtalan apró részlete közül a leg­fontosabb a hallócsontlán­colat, amely a kalapácsból, az üllőből és a kengyelből áll. A hangingért a halló­járat vezeti a dobhártyá­hoz, amely a hallócsontlán­colatnak adja át. A dob­hártyára ható hangnyomás a kengyeltalp útján jut a belsőfül folyadékába, itt alakul át folyadékrezgéssé. Ez a csiga mentén elhelyez­kedő Corti-szerv szőrsejt­jeit ingerli, amelyek a hang­ingért idegingerületté ala­kítják át, és ezeket értel­mezi agyunk hangként. Hallószervünk érzékeny­sége igen nagy, képes fel­fogni olyan mély hangot, amelynek rezgésszáma má­sodpercenként 16, és olyan magasat is, amely másod­percenként 20—22 000 rez­gésszámú. (Például a kutya is meghallja a 20 000-nél nagyobb rezgésszámú han­gokat is.) Az ember hallása igen jó, csaknem meghalljuk a mo­lekulák termikus mozgását, de torzítás nélkül vagyunk képesek ennek egybilliószo­rosát is felfogni. Körülbe­lül 300 000 különböző erős­ségű és magasságú hangot tudunk megkülönböztetni. Hallásunk segítségével ta­nulunk meg beszélni, és egész életünkön át fülünk­kel ellenőrizzük ritmusát, hangosságát. Ahogy az erős fény árt a szemnek, úgy károsítja a zaj az ember hallását. A zaj idegesítő, • kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet, s az egyik okozója a hallás elvesztésének. Az időskori halláscsökkenés kezdetének időpontja és mértéke vál­tozó, az érrendszer állapo­tától, az életkörülmények­től, az izgalmaktól függ. Ne szégyelljük hordani a hallókészüléket. Alig észre­vehető, és megkönnyíti tá­jékozódásunkat, újra kap­csolatot teremthetünk kör­nyezetünkkel, a világgal. Dr. K. E. T örtént egyszer régen, amikor apám, a te nagyapád, még vidám fia­talember volt, és a Főtér közepetáján még állt a ba­rátok temploma, meg a fe­rencesek kolostora, ame­lyekből te, kislányom, már csak a tornyot láthattad, de nyilván elfelejtetted. Tör­tént tehát, hogy élt váro­sunkban egy derék mészá­rosmester, bizonyos Trébely Tuti, aki nem vetette meg a bort, a flekként és a vi­dám cimborák társaságát. Hogy mi volt igazi neve, azt ma már talán senki sem tudja, de meglehet, annak idején is csak kevesen, de ez nem is volt fontos, mert akkoriban a város minden valamirevaló polgára is­merte a város összes többi valamirevaló polgárát, még há nem is igazi, anya­könyvezett, csak ragad­ványnéven. Történt egyszer tehát, hogy Tuti egy este korhely barátai társaságában ala­posan ellátta az apja fiát. De olyan jól sikerült a bu­li (akkor murinak nevez­ték), hogy Trébely Tuti padlórészegre itta. magát (akkor azt mondták: le a sárga földig), olyannyira, hogy azt sem tudta, mely világon leledzik. Akkor ivócimborái rette­netes tréfát eszeltek ki. El­határozták, hogy Trébely Tutóból szerzetest csinál­nak. Ki tudja, honnan, sze­reztek egy barna ferenc- rendi szőrcsuhát cingulum­Seg'itik a rászorulókat Házhoz jön a cukor Sóskút önkormányzata a kis jövedelmű nyugdíjaso­kat szerény ajándékkal se­gíti. Minden ötvenöt év fe­letti nő és hatvan eszten­dőt betöltött férfi tíz kilo­gramm cukrot vehetett át ez idáig. Vannak, akik még nem kapták meg részüket, Angliában reggelizni ér­demes — tartja a mondás, tapintatosan elhallgatva, hogy a többi étkezés akár feledhető is. Mint minden általánosítás, talán ez is sántít egy kicsit, mégsem véletlen, hogy a szigetor­szág nem éppen konyha- művészetével vonzza az uta­zót. A csak gasztronómiai élvezetekre vágyó turista ezért jobban teszi, ha a La Manche csatorna túlpartján marad, mert ha nincs mód­jában a házi kosztot megíz­lelni. nagy valószínűség­gel csalódni fog. És éppen a biztos választásnak tűnő legismertebb specialitások­őket arra kéri az önkor­mányzat, jelezzék igényü­ket személyesen vagy írás­ban, a házhozszállításról is gondoskodnak. Csak azok jelentkezését várják, akik­nek állandó bejelentett la­kásuk van a településen. még 6-8 centiméternél is vastagabb szeletben kerül a tányérra, bizony nem rit­kán faggyúszagot árasztva. De tegyünk próbát a pu­dinggal is! Ne várjunk va­lamiféle krémszerű, hab­könnyű édességet, mert iga- zi hazájában a puding nemcsak desszert, néha fő fogás. Legkedveltebb for­májában pedig sárnehéz, sok lisztből, cukorból, ma­zsolából sütött, rummal lo­csolt karácsonyi tortaféle. D. A. Kóros túlzások Vitaminfalók A vitaminok igen fon­tosak az emberi szerve­zet számára. Nagy szere­pet játszanak a növeke- ' désben, és az egészség megőrzésében. Megfele­lő táplálkozással a szer­vezet vitaminszükséglete fedezhető. Az utóbbi időben na­gyon sokan valóságos vitaminmániákus okká váltak, és úgy gondol­ják, hogy multivitamin- tablettákkal jót tesznek szervezetüknek. Ügy tartják, hogy a felesle­ges vitamin a vizelettel eltávozik. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Kutatók rámu­tattak arra, hogy pél­dául a túladagolt B6 vi­tamin súlyos károkat okoz. B6 vitamint alkal­maznak az izomzat nö­vekedésének elősegítésé­re, valamint krónikus fájdalmak enyhítésére. Időközben bebizonyoso­dott, hogy a túladagolt B6 vitamin súlyos ideg­károsodáshoz vezethet, melynek kikczelésc éve­kig is elhúzódhat. A túl­zott vitaminfogyasztás, a vitaminokkal való ön­gyógyítás felesleges és veszélyes is. NYUGDÍJASOK FESZTIVÁLJA ÓCSÁN Az angol konyha meglepetései Szendvics és puding Fellépőket várnak szerte a megyéből ban. A szendvics mindjárt az első nagy meglepetés. Nem is szép, sokszor nem is fi­nom, és kész zsákbamacs­ka. Nem csalogat sokféle­ségével, színesen — az an­gol szendvics szégyenlős. Egymásra borított négy­szög vagy háromszög ala­kú kenyérszeletek rejtik fő­ként sonka, hal, rák vagy csirke, tojás, majonéz s ke­véske saláta tartalmukat. Azután itt van a steak, a híres marhasült. Szintén gyakran rejtőzik két szelet kenyér közé, még jobb ét­termekben is. Ilyenkor hiá­ba szendvicsforma, késsel- villával fogyasztják. Néha Idén lesz tízesztendős Öcsán a nyugdíjasklub. E jubileum méltó megünnep­léséről, színházlátogatási, kirándulási tervekről esett szó, a többi között a leg­utóbbi, január 20-i összejö­vetelükön. Vezetőségi tago­kat is választottak, a jövő­ben Bartha Györgyné és Bulyák Imréné irányítja a klubot, a gazdasági ügyek­kel Lázár Ferencné foglal­kozik majd. A jelenleg nyolcvan ta­got számláló klub méltó módon kíván megemlékez­ni tízesztendős fennállásá­ról. Május végére, az ócsai kulturális napok keretén belül nyugdíjasfesztivált szeretnének szervezni. A színhely a helyi művelődési ház lenne, s megkötés nél­kül előadhatnak bármit a jelentkezők. Igaz, más nyugdíjasklubok részvéte­lére is számítanak, ame­lyeknek tagjai verselőadás­sal, dallal, prózamondással szívesen fellépnének ezen a rendezvényen. A tervek összeállítása miatt csupán annyit kérnek, hogy azok, akiket érdekelne a feszti­vál, s szívesen jönnének, előzetesen küldjék el a programot, azt, mit adná­nak elő. A lehetőségekhez mérten, vendégül is látják majd a részvevőket. Az ócsai mű­velődési ház vezetője, Föl­diné Hajdú Anna elmond­ta, hogy Pest megyében évente vagy kétévente szervezik meg a nyugdíjas­klubok találkozóját. Idén nem tudják, hol tartanák meg a rendezvényt, de szí­vesen felajánlják helyszín­ként az intézményt. A szer­vezést, s minden mást vál­lalnak. Az ócsai napok megrendezésére május 30. és június 7. között kerül majd sor, nagy valószínű­séggel. A tervezett nyugdí­jasfesztivál kiemelkedő rendezvénye lehetne a prog­ramsorozatnak. Várják a klubok jelentkezését, még annak átgondolására is van idő, hogy mivel léphetné­nek föl a fesztiválon. J. Sz. I. Nagyapáink korából mal, és átöltöztették Túlit. Egy ideig gyönyörködtek művükben, majd a köztük levő derék borbély felfede­zett rajta egy hiányosságot: — Nincs tonzúrája! —kiál­tott fel. És legott nekifogott korrigálni a hiányosságot. Megborotválta barátja feje búbját. Kicsit körbe is nyír­ta, míg a mészáros dús für­tű, dülledt szemű, vörös ar­cú kobakjából elfogadható barátfejet mesterkedett. Akkor cimborái íelnyalá- bolták, feltették egy konf­lisra, és a ferencesek kolos­torához hajtattak. Olt leül­tették a küszöbre, becsen­gettek, aztán lóhalálában eltűntek a környékről. Nemsokára kinyitotta a kaput a szolgálatos szerze­tes, és álmosan pislogott az ismeretlen testvérre. Ami­kor végre felfogta, hogy mit is lát, megrémült. Nagy keservesen nyögve behúzta a barát-mészárost a klast- rom folyosójára, aztán se­gítségért szaladt. Felköltött még két testvért, és együt­tes erővel lefektették Tré­bely Tutit egy üres cellá­ban. A derék mészáros más­nap reggel hasogató fejfá­jásra ébredt, émelygett, s a torka száraz volt, mint a lő­porszaru. Sajgó kobakjához nyúlt, és furcsa felfedezést tett: feje búbja olyan szőr- telen volt, mint egy na­rancs. Nem értette. Felült, majd felállt. Belebámult az ablaküvegbe, farkasszemet nézett saját dúlt képmásá­val. Meglátta feje fénylő kupoláját, és elborzadt. Ebben a pillanatban lé­pett be a rendfőnök. Feddő, de szelíd hangsúllyal szólt a megtévelyedett bárány­hoz: — De édes fiam!... Hát hogy lehetett ilyet tenni? En megértem, hogy az em­ber néha megkívánja a bort... hiszen mi is meg­kóstoljuk néha ... De itt benn, hogy ne hozzunk szé­gyent a fejünkre, s a rend­re. Ej, ej... Trébely Tuti zavaros szemmel, értetlenül meredt a rendíőnökre, aztán kis­vártatva megszólalt: — Atyám, van egy nagy kéré­sem: legyen szíves hívja fel Trébely Tutit, a mészárost! Ha nincs otthon, minden rendben... de ha otthon van, akkor én nem tudom hogy ki vagyok! Nemes László nem tudnák elviselni az életet. (Minden népnek, minden vallásnak, mitoló­giának szüksége van a sí­ron túli élet ígéretére vagy legalábis a halhatatlan is­tenek képzetére.) A halál előtti szenvedés­től is nagyon félünk. Nem bánom, ha meg kell halni, csak ne kelljen sokat szen­vedni — mondják a súlyos beteg vagy öreg emberek. Aki ápolta haldokló hozzá­tartozóját vagy látta be­tegtársai utolsó napjait, ab­ban örök rettegéssé rögzül­het az elhúzódó, keserves haláltusa. Szép halál, neki igy jobb, mondogatják, és irigylik, aki álmában csen­desen végleg elszenderül, vagy percek alatt végez ve­le egy hirtelen támadt be­tegség. A halál felé vezető úton a legnehezebben elviselhető a magára maradoitság ér­zése. Az is, hogy itt kell hagyni a hozzátartozókat, de még inkább az, hogy egye­dül kell végigmenni az úton, mely az ismeretlenbe visz. Amikor végérvényesen szembesül az emberrel az, hogy már nem sok van hát­ra az életéből, heves érzel­mek, indulatok viharzanak és vitatkoznak benne: két­ségbeesés és félelem; ké­telkedés, hitetlenkedés és remény; harag és tehetet­lenség; mély lehangoltság és reménytelenség; és végül talán a belenyugvás is. A szenvedést és a magá­ra maradottság érzését a gyógyító személyzet és a hozzátartozók enyhítik va­lamelyest, ha figyelnek er­re. Á beteg ember pedig, amíg lehet, bizakodjon és akarjon élni. Amikor már végképp nincs mit tenni, legjobb, ha belenyugszik mindannyiunk közös Sor­sába, így legalább a kínzó félelem egy részétől meg­szabadulhat. Dr. Ignácz Piroska

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom